jelek tul es innen

kitárt réteken sétálok
a horizont alatt élek
hiába rongyos a ruhám
a szerelem tette velem
sok gyógyszeres kezelés
után már senki nincs velem
a fű zöld a fény ég én létezem
állatnak kell lennem ha elhiszed
nekem nincs esélyem senkivel
miért ijed meg bárki ki megismer?
nem vagyok gyilkos csak képzeled
nagyobb bűn amit elkövetsz
mint az hogy én létezem

neked nyitom a kaput
ha késő is belépsz rajta
aztán a kérdésre nemmel felelsz
hideg folyosók ura vagy
állat amit a falara firkálsz
hideg az én mosolyom
idegen injekciómat megkapom
de a csók is igy már idegen
orvosom egy köteg ideg
belölem nem kell hogy táplálkozz
pszicho analizis kell nekem
azt mondod minden nap
a kötelesség így biztat

újra indul valami s nekem fáj a kezem, 
gyere és mosd le rólam a szennyet
hallom ahogy zengenek a harangok,
oh anyám mondd ki húzza fölém a sötét eget

elfelejtettem a tegnapot, kedves most mit tegyek?
belém égettek valamit a múltból, s lett jövő
egyszerűen zöld a fű, a levegő lélegzet
üresség mindenütt, de kitöltöm a holnapot

atom anya föld belém költözött nem kértem rá,
mindörökké leszek urad s parncsolod mondta,
s én meg sem ijedtem, csak élveztem a víz mosását,
ígylettem valami a sok egyszerűség között
 

olyan furcsa ez a nap,
nyitott, de mégis zárt
minden szakvélemény 
zűrös mondhatnám,
nekem fáj de lepereg 
rólam minden mondat,
pedig komolyra kellene
vennem a figurát,
akkor lennék igazán 
bolond, vagy tetsz halott
s nem ennék több vacsorát

apro halál nyitja ki az arcom
ha te csukod be a pék fejét
ugye tudod itt vagyok
soha nem akarok egy csókot
belőled
elég egy egész darabot