jelek tul es innen

aztmondom szeretlek
s talán ez így igaz
de azt a kínt amit érzek
soha ne tapasztald
túl kicsi a cipőm
a fájdalom megőrít teljesen
ha éreznéd min megyek keresztül
talán megértenéd
mitől vagyok olyan vad
nézd meg testemet
ereimben nem vér folyik már
csak kínlódom minden nap

alattam a föld nem mozog
mint egy állat úgy mozgok
csak a halál ami meg vált téged
s ebben én leszek a segéded

nyitott kapukat döngetek
ha félsz ennél már jobb nem lehet
nyisd ki a szemed drága
s ne higgy a csodában

én leszek aki felfal téged
ha hiszed ha nem
a késem megforgatom a testedben
véreddel borítom kezemet 

elképzeltelek meztelenül
aztán jöttél álmomban
levetkőzve gátlásainkat
nyitva hagytuk a kapukat
ezer gyönyört szerezve a másiknak
a hold is minket figyelt álmomban

belülről kémlelem magam
csendben szólnak a harangok
elkap egy árny ha szól
tiéd az utolsó szó
eljön az az idő is 
mikor megért a halál
a fű zöld a fény erős
elkap a magány hajnala
megért a múlt csendesen
a fű zöld a fény erős
a csend néma a halál megtalál
ha akarom minden tiszta és szép
felkel a nap is talán
az ízeket veled érzem
örökkön örökké élvezem
a napot ahogy rám süt az ég
a fű zöld a fény szemembe süt
a csend maga a csoda
élvezem ahogy a nap süt 
a horizonton a harangok hangzanak

 

nekem már nincsen nevem
szét szabtak idegen emberek
ha hagytam volna le köpnének
úgy utálnának ezek a gengszterek
ha nincs szerelem se ima
holnap majd meglátod megüt a guta
s nem lesz csók se ölelés
halott leszek érzed kedvesem?