jelek tul es innen

áldott éj után ha ébredsz,
ne várd hogy a napod szép lesz
reggelre nem nyílik szemed,
feketébe öltöztetnek

harangok ha szólnak,
sírodon már dolgoznak
koporsódba eltemetnek,
kereszteddel megjelölnek

-zs-

víz tetején sétál a magány
-jobb így-
szemek kitágulva
nézik lépteim
elárvulva, némán
elárulva, hangosan
kiadva mindenem
csak felejtek
fej, fej mellett
arc, arccal szemben
testvért, nővért, barátot
(vesztve)

saját utakon
éjszakai járatok
suttogós jelekben
(nem enyém)
összegörnyed,
viccet se enged
csak csodálkozva, nézeget
szemben mindennel

-zs-

utolsónak nyitom az ajtót
elsőnek zárom a szám
hiába vársz
még nem jutottam az origóig
a kezdőpont még messze van
én indulnék de mindíg valami visszatart

kezemben nincs semmi

virág vagy ilyesmi

csak elrontok mindent

hihetetlen de csak a kosz ragad rám
nincs eleje se kezdete már

néha körbe tekerem a nyakam
nézek, szólok de minek
ha akarod hiszed,
ha nem csak legyintesz

mint egy kihalt tónak

melyben nincsenek halak
csak az idődet pazaroltad

-zs-

kéz kezet mos,
pecsét a papíron
csak álmodom
lesz még jobb sorom

-zs-

föld felett az ég alatt
cseppenként hullanak,
éjszakák, nappalok
én meg csak vagyok:
-de-
még
egyet fordulok
talán, kíváncsian
szemedbe bámulok
megkérdezem:
ki vagyok?

-zs-