kezek

tegnap még levegőhöz se jutottam
ma karcoltak a csókjaid
ugye sírhatok nélküled
add a kezed egy percre
ahol láng van ott fény is ébred
próbálkozok a halál csókján
talán holnap felébredsz
ahol láng van ottott megéghet valaki
csókjaid tüzébe ég
ami fáj elérhet valami

nem kérem csókod utolsó
lehelletét ha izzzik a fény
tudod találomra sír csak a magány
gyere és értsd meg a fájdalmat
egyedül vagy egyedül vagy
ahol lángol valami ott kereslek
ha kérdezem okát nem találom
fel kell kellned és csókod áldás
valaha szerelmed zálogát
érzem ha valaha átok zár

megelégeltem a multam
de még élek s sorban írom
az elveszett sorokat
már meghaltam de élek
kelts fel ha szépen kérlek

hazugság az életem
gyere és szennyezzd
be két kezem
az még úgysem volt
sem a tiéd se szennyes
csak érzem a morfium hatását
ami megnyugtat egy percre

oda csaptál a falhozminden hazugsággá vált