kezek

szép köveket látok
csak magam vagyok
egyedül ébredek
neked kelek
tudod szeretlek
még ha nem is érzed
elkaplak egy percre

csak a csend nyugtat meg
az örök nyár átölel
s te nem szólsz hozzám
de mégis szép a csókod
ugye lesz holnap is
te sem kérded a napot
mikor felébred a hold

altat a dal és a csend
nyitott minden
elképzelhetetlen
a szó mely magába ölel
titok övezi szavaiam
hogy aztán a nyár csókoljon
szívembe kést vájjon

szép vagy szebb mint gondolnád a halál választ el bennünket csak

csak szóltál hogy túl késő
aztán azt mondtad ne szóljak
egy hideg éjszakán
megint leírtad összes szavam
én meg megvakultam
csak téged akarlak
aztán ellöksz magadtól
minek és kinek
szeretlek hidd el
csak előbb ölj meg
hogy magamévá tegyelek
kérlek gyújts lángra
utolsó perceimben