kezek

nekem nem fáj a nevem 
hajnalban ha másnaposan kelek
úgy  érzem hogy én vagyok a halál
hallom hogy szólnak a dobokmagamba írtam a jeleket
nekem nincs nevem 
szótlanul hallgatok

azt hittem már túl vagyok a fájdalmanom
imák ezreit soroltam el neked hiába
nyitott szíveket nézegettem
csak én vagyok ilyen bolond
nem kellett volna neked hinnem
egy pillanat volt az egész
azt hiszem ennyire hivatott a múlt 

nekem nincs jövömcsak múltam az örökbe

volt amikor azon tünődtem mit csinál
hogy lett mindenből hazugság
néha azt hittem jobb úgy
ha nem kérdezem az okát
ahol vágy van ott lángolni fog valami
ahol láng van ott valaki megéghet
de csak azért mert ég nem fogsz,belehalni
fel kell kelned és próbálkoznod kell
vicces hogy néha mennyire félre vezet a szív
akár több alkalommal is
volt amikor aggódtam hogy ez megromolhat
és vajon sírnál e miatta?
amikor csinálod épp amit csinálsz

jött a nyár az óriási szerelem
csak ne ölted volna meg
ha halott vagyok
itt az idő