kezek
GondolatokLángolás
Csak egy kisfiú vagyok egy óriăs cipőben ballagva próbállak elkapni és utolérni magamat . Úgy lángol úgy lángol a szívem. Neked a fény nekem a felhő neked a siker nekem a fertő jutott és adato»t vältoztaşs rajta kérlek mert. Úgy lángol úgy lángol a szívem.
Oh anyám vegyél vissza kérlek ! Újra kisfiú szeretnék lenni aki egy óriás cipőben evez s soha nem vernek ostorral. Úgy lángol úgy lángol az én szívem. Ha sokáig megyek még a csúcsra érek . Onnét már nehéz lesz visşzatérni. Hidd el én mindent megteszek đe ott a felhők közül lenézvę elkap a félelem olyan magányos vagyok . Inkább ölj meg mint tovább szenvedjek. Úgy lángol úgy lángol az én szívem. Gyere és ölj meg ölj meg mindennap.!
a film vége
elindultam lefele a lejtőn
ki állít meg kérdem én
halott leszek mire oda érek
csak a karjaid állíthatnak meg
de kérdem én hol vagy?
ezen az úton minden szabad
mégis vártam hogy megállíts
de te sehol sem vagy
az út végén a film elszakad
érts meg
tehát látod rajtam
szemeim tükrében
a bánatot hidd el
nem kell a vígasz
egyedül is jó nekem
csak arra kérlek
érts meg engem
kérlek érts meg engem
és az igaz barátságban
kár hogy nekem nem
adatott meg egyik sem
de járom az utam egyedül
csak arra kérlek
érts meg engem
kérlek érts meg engem
megöltelek
a szerelem nem játék
egyedül játszom a bujócskát
nézd én nem vagyok vak
látom a halálodat
ahogy keselyűk keringenek
kicsontozott tested felett
én csak egy gyilkos vagyok aki
megöltelek
szótlanul
nekem nem fáj a nevem
hajnalban ha másnaposan kelek
úgy érzem hogy én vagyok a halál
hallom hogy szólnak a dobokmagamba írtam a jeleket
nekem nincs nevem
szótlanul hallgatok