BlackPriest blogja

BlackPriest•  2019. április 28. 23:30

Halálom után Márvány Virág


Lehajtott fejem...földet tekintve...virágszirmokat kerget a szél,nekik helyük itt nincsen. 
Koszorú,virágcsokor,melynek jelentősége feledtet,emlékeket fejembe vésve. 
Fázva,dideregve ülök testem mellett,lassan mennem kell,hisz hívott az éden,mely megnyugvást biztosít Nékem. 
Kérem,hogy csak egy percet adjon,hogy rendbe hozzam az összefirkált sorokat... 
Látván a dolgok menetét,hiszem,hogy életem értelmet nyerhet.fázós lelkem megremeg,s könnycsepp sietve távozik,az üzenetet már nem kézbesítik. 

oly sokszor terveztem,hogy rendbe hozom a dolgokat,hogy már az ember érezhetően is bele tud unni a jelenlegi helyzetébe...látom,amint tanácstalanul,egymás mérgezve,és feláldozva kapálódznak,az erősnek hitt emberek. 
Nehéz a belenyugvás,még ha a lehetőségek apró szikrája is bennünk van mert míg van remény addig küzdeni kell,hisz ez az élet rendje. 
eldobni valamit azért mert szerintünk egyoldali a küzdelem,butaság.egyedül tenni a sikerért,felelőtlenség a partner miatt,hisz nem egy élet,hanem több,számtalan lélek függ apró döntések sorozatától.nem lehet egy embert okolni azért,ami történt,pedig olyan lenyűgöző az érzelem. 
Egy ketrec,ahol vagy kínoznak,vagy ellátnak az élet legszebb reményeivel s céljaival. 
oly messze járunk attól amit érdemlünk,hogy már mindenki elfelejti,hogy mit miért kellene tenni,és kinek mit szánt az élet. 
Fájdalom vagy Boldogság? 
Ki mit él meg,melyik érzéshez köti napjainak eseményeit,jövője alakítását...Látszólag egyszerű a képlet,de sokan csak fejjel rohannak a csapdába,mielőtt megtanulhatnák,hogy van jobb dolog is az önsanyargatásnál...A legfontosabb,hogy Boldogság csak a fájdalommal kövezett út közben s végén van! 
Ki megjárta,nem igen emlékszik a kudarcokra,és azokra a "tantárgyakra" melyből éppenséggel "megbukott".Ezért remélem azt,hogy az ember képes a változásra,és lát,és van ereje végig vinni szándékát,ahhoz hogy célba érjen. 
Az ember az evolúció csúcsán van,de van még feljebb,de remélem azt már nem élem meg,hogy valaki elérje... 

Mindenki képes megváltozni,ha nem is azért mert kérik,hanem mert még időben belátja,hogy rossz illetve szánalmas úton gyalogol. 
De ez olyan ritka mint a fehér holló. 
Higgy abban,hogy aki mellett letetted életedet,képes arra hogy változzon,ha nem,akkor időben be kell látni...csak ne legyen késő. 
Ha két virág összefonódik,akkor már nem lehet úgy szétszedni őket,hogy egyik se sérüljön meg... 

Halálom után márvány virágot akarok,mely jelképezi hogy ki voltam,ki lettem, és hogy valaha tudott egy Nő szeretni egy olyan lelkű embert,aki már születésekor megölte saját lelkivilágát mindazzal a rosszal,mely már a levegővétellel elkezdődött... 
Egyik szerettem sem halt meg,csak előre mentek...várnak,hiányoznak nagyon! 
DE! 
Nekem még van dolgom itt,és az nem más,mint az Életem Értelmét Boldognak tudni,és mindent megtenni,míg időm engedi...lassan fogynak a homokszemek,pereg az idő.Ne feledjétek,akár milyen nehéz is,valakivel együtt élni,vagy csak nem tudjuk hogy mihez kezdjünk,ne a feladást válasszuk,és ne a könnyebbik utat,a menekülést...mert ezzel csak mindig a legelejére kerül az ember,egyszer végig kell játszani a társasjátékot,ügyesen... 

Halálom után márvány virág fogja suttogni az embereknek,hogy eme lélek vissza kapta a testét,még ha egy életet is kellett rá várnia!Most már együtt és békességben,egyetértésben pihenhet a halálos társasjáték után,hisz a startmező és a cél egy szempillantásra van egymástól...de egyszer minden véget ér............