Black blogja
VersLE ÉS FEL JÁROK MIKOR AZ AGY ÉS MINDEN TEHETETLEN
LE ÉS FEL JÁROK MIKOR AZ AGY ÉS MINDEN TEHETETLEN
Csak járkálok,
fel s alá céltalan
a ház most oly csendes üres
bár mindenki itthon van
nem szól a zene nincs gyerek zsivaly.
Csak a telefont nézem
s ha csörög szinte feltépem
de csak aggódó kérdések jönnek
melyek bennem is forrnak
s magamban folyton egy zokogó női hangot hallok
Ne, most ne gyere ha tudok valamit majd hívlak.
Nem nem tudok már tehetetlenül várni
gondolataimmal bezárva járni
futni ütni üvölteni izmaimiat elgyötörni
az agyamat takarékra tenni,
dühömet haragomat mind kiadni
hogy erős legyek mikor majd ott kell lenni.
/zs/
ADDJON AZ ÉG!!!!!!!!!!!!!
http://www.youtube.com/watch?v=EIqAdtIhw5E
nem tudnék ilyetde mégis az enyém , rólam szól
Bertold Brecht:
A SZEGÉNY B:B- RŐL
Én,Bertold Brecht a fekete erdőkből származom.
Anyám a városba vitt,
Midőn méhében feküdtem. S az erdők hűvösségét
Megőrzöm magamban halálomig.
Az aszfaltváros az otthonom.Valamennyi
Halotti szentségét magamhoz vettem:
Újságokat.És dohányt.Pálinkát.
Gyanakvón, lustán és végül elégedetten.
Barátságos vagyok az emberekhez,
hordom mint ők a keménykalapot.
Azt mondom mind egész különös szagú állat.
S azt mondom nem számít én is az vagyok.
Üres hintaszékeimben néhány asszonyt
Ületek délelőttönként néhanap.
Godtalan elnézem őket s így szólok: A tiétek
Vagyok, de bennem bíznotok nem szabad.
Este férfiak jönnek.”Gentleman”-nek
Szólítjuk egymást milliónyiszor.
Lábukat felrakják asztalomra,
S”lesz még jobb sorunk is”-mondják.És én nem kérdem, mikor.
Reggel a szürkületben a fenyők vizelnek,
És férgük-a madárhad-jajgatásba fog.
A városban poharamat ekkor hörpintem ki,
Eldobom a csikket s nyugtalan álomba zuhanok.
Könnyelmű nemzedék, ültünk, és azt gondoltuk:
Nem dőlhetnek romba fejünk fölött a házak.
(így építettük Manhattan szigetének felhőkarcolóit,
A az Atlanti Óceánt mulattató karcsú antennákat)
E városokból az marad, mi rajtuk átfütyül: a szél! boldog, mert házainkat üresre zabálja végre. Tudjuk, hogy előfutár mind,aki ma él, És ki utánunk jön , nem méltó említésre.
A jövendő földrengésekkor remélhetőleg