Black blogja

Üres
és fáj
néma lettem
csak egy szomorú gyertya
lángjának keserű fénye
enyhíti ezt a mély sötétséget
melyben zakatol a szívem a lelkem
semmi más nem jár a fejemben
s nem tudom nem is titkolom
sós könnyeim folynak végig arcomon
üres most minden
néma lettem
és fáj

-zs-

Kihalt minden :

http://www.youtube.com/watch?v=mA-KGBkvwXw

Aludj kicsiny gyermek
álommanó őrizze lelked
betakarom apró tested
apa itt van  vigyáz rád

Aludj kicsiny gyermek
reggel nem kell korán kellned
mire felébedsz már itt vagyok
a boltból friss péksüteményt hozok

Aludj kicsiny gyermek
holnap itthon vagyok
lesz móka játék kacagás
erdőben , hóban szánkózás

Aludj kicsi gyermek
melletted leszek ha kellek
tisztességgel felnevellek
s ha felnőtt leszel elengedlek
de mindíg is az apád leszek.

-zs-

LE ÉS FEL JÁROK MIKOR AZ AGY ÉS MINDEN TEHETETLEN

Csak járkálok,
fel s alá céltalan
a ház  most oly csendes üres
bár mindenki itthon van
nem szól a zene nincs gyerek zsivaly.

Csak a telefont nézem
s ha csörög szinte feltépem
de csak aggódó kérdések jönnek
melyek bennem is forrnak
s magamban folyton egy zokogó női hangot hallok
Ne, most ne gyere ha tudok valamit majd hívlak.

Nem nem  tudok már  tehetetlenül várni
gondolataimmal bezárva járni
futni ütni üvölteni izmaimiat elgyötörni
az agyamat takarékra tenni,
dühömet haragomat mind kiadni
hogy erős legyek mikor majd ott kell lenni.

 /zs/

ADDJON AZ ÉG!!!!!!!!!!!!!

Mikor elindul bennem a harag,
kitörnek  belölem egymásután, a szavak.
A kérdések, a miértek,
A válaszok nélküli érzések.
Hiába olvasom, hiába kutatom,
A kételyek amíg léteznek,
teljesen, megmérgeznek.
Csak álmodom,hogy megértem,
a világra miért születtem.
De vállalom, hogy az életem,
egy hatalmas nagy kérdőjel.
mert a boldogség ,a szeretet,
ugyanúgy elkap ahogy tégedet,
és aztán vége lesz,
nyomába, bánat, és harc lépeget,
talán a mérgemet,
az egész szörnyű, önző lényemet
magamba zárva, így vége lesz,
és te is szabad lehetsz,
a többiek,úgyis elmentekmár rég. /zs/

                                                                      A FA

Tán emlékszel a napra,

Mikor ráleltél egy magra.

Megörültél neki,

Hamar zsebre is raktad.

Haza vitted aztán,

És elástad a földbe,

Öntözted, vártad,

Mi lesz majd belőle.

Kinőtt végre a kis fa,

Gondoztad serényen,

Figyelted mindennap,

Ahogy cseperedett szépen.

Levelei jöttek,

És virágba borult tőled.

Ha beteg volt ápoltad,

Permettel gyógyítottad meg.

De sok volt a gond, s az időd kevés

Lehullott ősszel a sok levél

Már nem tetszett annyira,

Már nem néztél felé.

Tavasszal a gyom vette körül,

Tetvek támadták,

Lombja nem nyújtott

A nap tűzétől védelmet

Meguntad, végül kiástad a fát.

Darabokra vágtad,

Tűzbe hajigáltad,

Nézted, ahogy elég

Nem éreztél fájdalmat,

Megkönnyebbültél.

Hamu lett belőle,

Felkapta a szél,

Messzire fújta,

Elterítette, a földön szerteszét.

/ZS/