Black blogja

a szakadék előttem
hajamat szél tépi szét
a világ mögöttem
itt van az idő
hogy beszéljek Istennel

az ingem rojtos
a nadrágom csupa sár
így jöttem eléd
 meghallgasd
milyen  szememben a világ

szellemek a  házamban
fegyverek az ágyamban
vér a falakon
bűn az utakon
kezek a torkomon

így jöttem eléd
hogy lásd az embert
-a gyarlót-
hallgasd meg
milyen  szememben a világ 

-zs-

A csavargó az út szélén ült
kezében egy üveg bor
emlékezni próbált
mikor még látott
-arcokat-

Csak homályos képek
ébredések nevetések
kedves meleg érintések
halvány régi szép emlékek
-szemek-

Aztán erősödő zajok
hangok miket csak ő hallott
hazugságok fénnyalábok
ígéretek becsapások
-semmi-

Nincs könnye sem
ereje elfogyott
felállni nem tudott
végleg elbukott
-hideg-

Elaludt az útszélén
az üveg mellé esett
s kik arra jártak
ennyit szóltak:
"részeg állat"
s hajnalra megfagyott

-zs-

Egyre magassabra hágsz
nem veszed észre
a lépcsőfokokon amiken jársz
sírásuk nem hat rád
emberek fekszenek alattad
hát nem látod?
hátukon ott a lábnyomod
örök megaláztatást hagyott

mindíg feljebb ez a jelszavad
nem számít semmi sem csak egy: önmagad
tele a zsebed a szád bűzlik ez a pénz szaga
megszerzel mindent ami kell
soha nem elég a több egyre kevesebb
mögötted alattad emberek fekszenek
hátukon a lábnyomod
örök megaláztatást hagyott

Nincs kontroll nincsenek szavak
már régen eladtad magad
nincs tükör melybe belenézz
de egyszer eljön az az idő is
mikor mindened meg van már
túl késő hogy észre vedd
az igazság pillanata hozzád is elérkezett

-zs-

Az utolsó járat is elment már
erről is lekéstem
kopasz falfirkált ház falának
támaszkodva hallgatom
ahogy az eső kopog az arcomon
ez lesz az utolsó cigaretta aztán indulok

elnéptelenedett utcák
felborult kukák
bűztől nedves lehelettét ízlelem
összegyürt régi újságok közt
hallgatom saját léptemet

A lányok még ébren vannak
kedvesek de mind rozzantak
mint a kígyók tekeregnek
s nem értik hogy nem kellenek
-kösz se ma se holnap-

Sétálok vizes vagyok de nem ázott
a kocsmákból a szesz szaga dalol
nyomorukból semmelyik sem szabadul
a patkányok éjszakája ez
üres kihalt falfirkált házak közt álmodom
itt lakom ez az én városom

-zs-

Így ahogy állok s nézlek
a szemeimmel elítéllek
ne szólj már unom
én nem imádkozom
/érted? s értem!/
megvetésemtől csúszhatsz, mászhat
tőlem megbocsátást már hiába várhatsz

Ezen az estén leszállt a köd
a hajó elindul menj!
rád vár
feketébe öltöztem
lehet mást vártál
de ezen az éjszakán
utoljára láttál

-Zs-