Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Higgadt
Black• 2010. február 5. 09:48
Nem akarok minden áron megváltozni
állandóan új társat barátot keresni
nem szertnék hajnalban arra ébredni
hogy szól a telefon és téged is elveszítettelek
inkább többet le sem fekszem
ha mosolyogsz elhiszem hogy boldog vagy
s veled együtt megtalálom én is
magamban-békémet
néha már túl nyugodt vagyok
nincs bennem semmi fájdalom
mégisúgy érzem meg kell hogy védjelek
nem akarom hogy a történetednek így legyen vége
nem látom néha a napot
kicsit tudod vak vagyok
vagy csak tettetem magam
nem akarok megváltozni
félek a csendtől hogy szól majd a telefon
s én nem leszek otthon hogy felvegyem
Nem karom hogy néma légy
a csend megijeszt
de nem dughatom homokba a fejem
az igazságtól félve
nem felejthetem miről beszéltél nekem
jön ez az éjszaka újra
de nem hajtom le fejem
higgadtnak kell lennem tudom
nem tehetem meg hogy süllyedek
mikor kell hogy ott legyek
mert nem akarok új barátot
ha már vagy nekem.
igen ébren maradok
és hallgatok mindent csak mondd el
nem hajtom le fejem
higgadt maradok
-zs-
Black2010. február 8. 18:10
mert néha az is és szól sajnos...
fecske222010. február 5. 12:54
olyan csendes...mint egy jó dalszöveg...
Black2010. február 5. 12:40
a barátaimért mindent aki még van...
narnia2010. február 5. 11:49
higgadt :)
Teccikvers !
Törölt tag2010. február 5. 11:37
Törölt hozzászólás.
Black2010. február 5. 11:11
a barátság igen..
Törölt tag2010. február 5. 11:00
Törölt hozzászólás.
Black2010. február 5. 10:52
Köszönöm anca, etka.ez a barátság nem?
kapocsi.ancsa2010. február 5. 10:34
''Utolsó poharam emelem
nem keresek újat,
nem kell míves, mázas,
semmi, ami újabb. ''
Mert becsülöd kit végre elértél...s félted egyszerűen, mindenért.
Szép sorokat írtál.
Etka2010. február 5. 09:57
:)
egy valóban higgat vers...
s tudod, mindegyikunk egy kiscit vak
egy picit olyan, akit a csend igenis megijeszt...