Az utazó

Black•  2010. február 6. 20:19

 

lábamat lógatom ahogy a vonat fut a sineken
egy vagonban ücsörgök nézem a búza mezőket
ülök csak lazán egy fűszálat majszolok
bámulok a távoli jövö nélküli jelenbe

egy utazónak születtem
keringek országok városok között
hegyeken völgyeken át
sétáva kihalt országutakon át

mikor az éj leszállt s megszült jó anyám
elindult bennem egy érdekes körforgás
azona megdicsőült éjszakán
születtem én az örök körforgás

Mint egy perpetum mobile járom a mezőket
a folyópartját az csillagokkal tűzdelt erdőket
a szélmalmokkal tele ültetett földeket
mindegy tél vagy nyár vár a végtelen határ

ha városodba érek az éjszaka megtalálsz
ott világít amerre járok ezernyi csillag lány
tudod ezen az estén mindent szépnek látsz
ahogy az ablakod alatt sétálok
faladra emlékül jeleket firkálok


Én az utazó ki erre járt
mikor az éj leple alatt elhagyom a város sötét utcáit
ezen megdicsöült éjszakán
megyek tovább mint az örök körforgás
ha egyszer megállok majd kérlek emlékezz rám
hamvaim a szélben engedd szabaddá

 -zs-

 

 

 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom