Gondűző gondok

A Gondi előtt ülünk, s körbevesz néhány jó barát

Lopva rád pillantok a tömegen át

S megértem, csak egy darab vagyok a kirakóban.

Gondolatom elkóborol, de a szemem rajtad pihen,

Régi sztorikról meséltek és, hogy ma már mindenki más helyen.

Mindenki hallja nevetésed, én mégis szemed figyelem.

Látom keserédes mosolyod, s újra tekinteted keresem.

Ürülnek a poharak, a jókedv a tetőfokára hág,

Az én szívem mégis fancsali képet vág.

Lassan itt a buli vége

Fény kúszik a hajnali égre.

S mikor szemünk találkozik megértem

Ez a kirakó már nem lesz ép egészen.

És a buli másnapján, mikor fátylat borítunk az éjszaka történtekre, és úgy teszünk mintha ez így rendben lenne, akkor összecsomagolod a cuccaidat és lelépsz a fejemből? 

2017.09.28