Felismerés

Aztán az esőcseppek viharba fordultak és a felhők olyan szorosan fogták az eget, hogy féltem, a sötétség engem is elnyel. Tudtam, hogy nincs semmi okom a félelemre, de az, hogy ő nem volt itt sokkal félelmetesebb színben tüntetett fel mindent. És akkor ott voltam megint. Súlyos teher volt a felismerés, hogy miután mindent megadott nekem az élet amit valaha is szerettem volna, most könyörtelenül elvette. Megmutatta, hogy milyen jó lehetne, ha nem szúrnám el folyton, ha nem félnék önmagam lenni. És habár az életem csak egy kis részét vesztette el, nekem az egész világom üressé vált.