BitterSweetReality

LosAngeles23•  2018. július 18. 17:39

Felismerés

Aztán az esőcseppek viharba fordultak és a felhők olyan szorosan fogták az eget, hogy féltem, a sötétség engem is elnyel. Tudtam, hogy nincs semmi okom a félelemre, de az, hogy ő nem volt itt sokkal félelmetesebb színben tüntetett fel mindent. És akkor ott voltam megint. Súlyos teher volt a felismerés, hogy miután mindent megadott nekem az élet amit valaha is szerettem volna, most könyörtelenül elvette. Megmutatta, hogy milyen jó lehetne, ha nem szúrnám el folyton, ha nem félnék önmagam lenni. És habár az életem csak egy kis részét vesztette el, nekem az egész világom üressé vált.


2018.01.12.

LosAngeles23•  2018. július 16. 22:37

Búcsúzom

Rég nem szóltam hozzád - nem csak itt, amúgy sem. A napokban valahogy megint ott kötöttem ki, hogy  a nap végét ivással zártam. Aztán ahogyan ott ültem számomra szinte teljesen idegen emberekkel, de míg ők párosan én pedig páratlanul, belém nyilallt a felismerés ami nem is teljesen nyilallt inkább frontálisan ütközött a tudatomba, hogy az én párom valahol útközben elveszett, de ő is itt lesz csak bírjam kivárni. Aztán ahogy ürültek a poharak a tudatom úgy telt meg a gondolatokkal és képzelgésekkel. Elképzeltem, hogy betoppansz az ajtón mondván, hogy csak egy haverod tartott fel útközben, de már minden rendben mert itt vagy. Majd pedig miután mindenkit köszöntöttél az én ajkaimra csókot lehelnél és letelepednél mellettem, hogy minél közelebb lehess hozzám, és nem kellene a poharak alján keresnem a boldogságom tovább mert itt ülne mellettem mind a 170 centijével. 

 

Ahogy ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben és a hajamat cirógató szélben is a te érintésed éreztem, tudatosult bennem, hogy lehetsz akármilyen messze, lehetsz akármilyen önfejű vagy makacs, megbánthatsz akárhányszor, bemesélhetsz magadnak bármit, hogy könnyebb legyen nem tudomásul venni a tényeket amik az orrod előtt vannak, az én érzéseimen képtelen vagy változtatni. Idővel halványodhat, de soha el nem tűnhet. 

Tudom, hogy Te vagy a párom, aki nekem lett kitalálva, az egyetlen és igazi..de azt is tudom, hogy a tied nem én vagyok. Vicces nem? hogy mennyire nincs beleszólásunk.

 

Most talán azon gondolkozol, hogy honnan szedtem ezt a dolgot. Sokat gondolkoztam ezeken, minden dolgot figyelembe vettem, minden lehetőséget . És mégis ahogy arra vártam a többiekkel, hogy behívjanak emelt angol szóbelire belegondoltam, hogy önző vagyok és valahogyan, valamiért nem engedlek el téged, pedig lehet hogy az tenne téged boldoggá, mivel én nem voltam elég ahhoz hogy mellettem maradj és boldog légy. Csak egy állomás voltam neked az utolsó szerelem után és a következő előtt, ami nem a te hibád mert bennem van a hiba. Senkinek sem voltam elég, hogy ne csak egy állomás legyek. 

De a lényeg, hogy valószínűleg egy másik lányban fogod megtalálni a párod. Nehéz elfogadni, de ha van egy lány aki miatt minden színesebbnek tűnik és munka közben is próbálsz egy kis időt csípni neki a sok tennivalóból mert egy szava vagy csak pusztán a tény, hogy rád gondolt képes olyan energiával feltölteni, hogy a maradék munka perceknek tűnik, hiszen tudod hogy amikor hazaérsz ott fog várni rád, és csakis rád. Aztán egymás karjaiban ér titeket az álom, majd az első napsugár is fényesebben ragyog, mert látja hogy a szíved végre révbe ért és vele boldogabb vagy mint valaha bárkivel.És mindkettőnknek együtt kell majd tudnunk élni ezzel a ténnyel. 

 

Aztán most már csak hetek választanak el attól, hogy újra lássalak és megbeszéltük hogy át fogjuk rágni magunkat bizonyos dolgokon amik eddig nem igazán sikerültek. És meglehet hogy 4 év szomorú lezárásához érkeztünk el , de szeretném ha boldog lennél és ha csak ennyit tudok hozzátenni, hogy elengedlek..nem leszek önző. Azért is választottam a mentős hivatást mert szeretném egy kicsit jobbá tenni ezt a világot. Tudom, hogy egyedül nem fogok elérni egetrengető változásokat, de ha csak néhány ember életében igen, már nyertem vele valamit. Tudod a világ kicsit olyan is amilyennek látjuk. Fontos milyen világ él bennünk. És ha már meg akarom váltani a világot, kezdetnek elég lehet csak a szeretteim életét jobbá tenni. Kivel is kezdhetném ha nem egy olyan emberrel akit a világon az egyik legjobban szeretek? :)

 

Így hát hiába jegyzetelem a fejemben, hogy miket fogok mondani, amikor oda kerül a sor a fele sem fog az eszembe jutni. A legkevésbé sem szeretnék fájdalmat okozni neked, de mindent meg fogok tenni, hogy olyan döntést hozzunk ami téged a lehető legboldogabbá tesz. És bár lehet, hogy későn, de tudnod kell hogy szeretlek, jobban mint bármi mást ezen a világon, és ennek már nem szabad befolyásolnia az életed.


2018.06.07.

LosAngeles23•  2018. július 16. 22:31

Régi barátok

A jó idővel a boldogság is újra elkezdte bontogatni szárnyait a lelkemben, és az undok szürkeség szedi a sátor fáját, mert itt már senki sem ad neki szállást. Aztán néha bánatos kiskutya szemekkel még visszanéz és megkérdezi: hova is mehetnék? És láttán az én szívembe fájdalom hasít, hogy talán még nincs itt a búcsú ideje, hisz nem tehetem hajléktalanná. Talán csak össze kellene barátkoznom vele, elfogadnom minden apró kis hibájával, így legalább a szomorú napokon sem lennék egyedül a házban amikor a boldogság sem jön haza, és én mindig olyan nagyon magányosnak érzem magam. De nem tudom, hogy a szívemnek menne e ez az új szobatárs dolog. Tudod ő nehezen viseli a rólad szóló emlékeket. Szereti hallgatni, mert ilyenkor titokban a boldogság is be szokott kukucskálni az ablakon. Ők ketten régen legjobb barátok voltak, mármint a szívem és boldogság, de voltak azok az akadályok amiket az idő sem oldott meg helyettük. És most a szívem elviseli a fájó emlékeket de az, hogy a boldogság a közelben van segít neki elviselni, hogy a jó dolgok gyakran fájnak a végén, de innen tudjuk, hogy valódiak voltak és a fájdalom emlékeztet minket, hogy képesek vagyunk még érezni.

2018.04.25. 

LosAngeles23•  2018. július 14. 12:57

Vihar



Álmaid legszebbjeit viharos éjszakákon álmodod, a párkányon koppanó esőcseppek monoton zúgása ringat el. Közben villámok cikáznak az égen, de ez téged meg nem riaszt, szemeden keresztül lelkedbe iszod a látványt..mintha ez erőt adna. És a csillagok, melyektől máskor nyugalom telepszik rád, most  mind a legsötétebb sarokban kuporog. Eljön a reggel és fény kúszik az égre, de valahol egy út széli pocsolyában, lehullt csillag hever, s néma társa a csend. A fényben jól látod a pusztítás áztatta környéket, s ha este újra az eget kémleled, érzed, hogy valami nincs a helyén.


2017.11.14.

LosAngeles23•  2018. július 14. 12:41

Beszélj hozzám

Meséld el nekem, hogy mi jár a fejedben. Mesélj a gondolataidról, a tetteid mögött megbújó indokokról, a dugába dőlt terveidről, a rossz döntésekről és a következményekről. Mondd el mi tart ébren hajnal 3-kor és a gyógyírt miben leled. De leginkább mesélj rólunk. Mi indította el az érzéseket és mi történt a fékkel. Mesélj az első csókunkról, mondd el milyen érzés volt mélyen belül ahova semmi más nem ér el. Milyen mélyre kúszott és, hogy aztán hova tűnt. Dédelgeted még vagy inkább mélyre rejted. Mondd el mik vagyunk és, hogy ami van az miért nincs. Szabadítsd rám haragod és az összes neheztelésed, ültesd belém a fájdalom magjait s öntözd gondosan. Engedd, hogy a kétségek magukkal ragadjanak és az elvesztésedtől való félelem legyen az altatódalom. Ne hagyd, hogy a boldog emlékek utat törjenek a mélyből. A reményt, mint futótüzet oltsd, s legvégül tépd ki a szívem is, mert félő, hogy ez mind sem volna elég a felejtéshez.


2017