Bianca blogja
Első versem
Hópihe vagyok,
szállok az égben,
kapcsolódva egy
másik hópihéhez.
vigyázva, hogy csak
én olvadjak el,
- segítve röptöd -
s Te megerősödve
szárnyalhass tova.
xxxx
Téged kaptalak
a CSODÁT,
aki csak az enyém.
Belefeledkezem
és árad rám a fény.
Ez új világ színei
nem fakítják a régi
életet.
Ezerszer szebb minden,
mert felerősíted.
Sorok
Nélküled törött szárnyú
madár vagyok én.
Nélküled csak a földön
toporgok.
Nincs erőm, két karod kell
ölelj s felemelj,
vágyaim így a porban
fúlnak el.