Tasnádi Bernadett - Betty blogja

Villámcsapásként érkezett, akár egy hurrikán, és pillanatok alatt felforgatott mindent.

Lassan, láthatatlanul bontakozott ki az érzés, amely oly erős kötelékké vált, amelly nélkül úgy éreztem: nem tudok, és nem is akarok tovább élni.

Sosem tudtam, mikor jön, mikor keres, és azt sem, hogy látom e még... de a remény felülírt minden realitást, s én őrülten vártam, minden nap, reszektve, lélegzetvisszafojtva...

Nélküle minden perc üres, sivár, és jelentéktelen volt. Mintha az idő is lelassult volna a távollétében, s hiánya elvielhetetlen kínt okozva lelkemnek.

Csak Ő létezett. Megtanított szeretni, amit soha nem feledhetek.

Boldog voltam. Szerettem volna megállítani az időt, de csupán a pillanatokat sikerült elraktároznom, amelyekből évekig táplálkoztam.

S valahányszor megpillantottam, szívem hevesen zakatolt, térdeim remegtek, és éreztem, ahogy elemi erővel tör fel bennem az érzés: szeretem.

A végén...  hatalmas űr maradt bennem. Soha, senki nem ért fel Hozzá. Ő volt a Minden.

Amikor a szív igazán érez
Halk muzsika szól
Nem kellenek szavak
Csupán tettek
Pillantás, gondolat
S TE mindent értesz...