Tasnádi Bernadett - Betty blogja
Amikor a szív igazán érez...
Villámcsapásként érkezett, akár egy hurrikán, és pillanatok alatt felforgatott mindent.
Lassan, láthatatlanul bontakozott ki az érzés, amely oly erős kötelékké vált, amelly nélkül úgy éreztem: nem tudok, és nem is akarok tovább élni.
Sosem tudtam, mikor jön, mikor keres, és azt sem, hogy látom e még... de a remény felülírt minden realitást, s én őrülten vártam, minden nap, reszektve, lélegzetvisszafojtva...
Nélküle minden perc üres, sivár, és jelentéktelen volt. Mintha az idő is lelassult volna a távollétében, s hiánya elvielhetetlen kínt okozva lelkemnek.
Csak Ő létezett. Megtanított szeretni, amit soha nem feledhetek.
Boldog voltam. Szerettem volna megállítani az időt, de csupán a pillanatokat sikerült elraktároznom, amelyekből évekig táplálkoztam.
S valahányszor megpillantottam, szívem hevesen zakatolt, térdeim remegtek, és éreztem, ahogy elemi erővel tör fel bennem az érzés: szeretem.
A végén... hatalmas űr maradt bennem. Soha, senki nem ért fel Hozzá. Ő volt a Minden.
Amikor a szív igazán érez
Halk muzsika szól
Nem kellenek szavak
Csupán tettek
Pillantás, gondolat
S TE mindent értesz...