Tasnádi Bernadett - Betty blogja

"Fenn a fán és a fáról leesve
4kézláb a diót keresve
Almalopás és menekülés közben
Lihegve, röhögve, kéz a kézben
Jó veled

Színházban, templomban, moziban,
boltban,
Az utcákon és a kék alagútban,
Taxiban, biciklin, mezítláb porban,
Izzadva, fázva, jóban-rosszban
Jó veled

Ezt én mondom, akinek elhiheted,
Aki tudja, hogy milyen volt
nélküled

A folyóparton, térdig a vízben,
A víz alatt vagy a víz fölött
éppen,
A híd alatt, mikor szegények
leszünk,
A pálmák alatt, mikor gazdagok
leszünk,
Jó veled

Ezt én mondom, akinek elhiheted,
Aki tudja, hogy milyen volt
nélküled

Mert a szerelmem voltál, a
szerelmem vagy,
A szerelmem leszel, és szeretve,
szeretve vagy

Munka előtt és munka helyett,
Mikor reggel az ágyban kávéhoz
tejet,
Gömbölyödve és félig kinyúlva,
Évek óta és évek múlva,
Jó veled

Csőbe húzva, esőben, hóban,
Sírva vigadva, nyakig a bajban,
Álmodozva, úgy lassan szépen,
Akkor is, ha nem szeretsz éppen,
Jó veled
...

(Presser Gábor: Jó veled /Hűségdal/ )

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

Azt kérdezed tõlem
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellõ jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelbõl
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

Semmiért egészen (Szabó Lőrinc)

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Kovács Ákos: Szörnyű jel

Mit érzek? Mennyit? Mekkorát?
Nem számolom
de érzem rajtad az illatát
a bőrödön csillogó igazat
a megvallhatatlan kínokat
az idő mérgét, ahogy dolgozik
a hiányodat, mert nem vagy itt.

Valahányszor engem elfelejtesz
puha tenyér vagy: magadból kiejtesz
zuhanok csak és eltűnök
az ágy mögött, a fű között
mint elgurult üveggolyó
ha megtalálsz is, meghalni jó.

Te vagy akitől megtudom:
a csodára nekem is lehet jogom
köszönlek, várlak
ez mind Te vagy; anya és angyal
csak el ne hagyj, mert akkor
magamba miattad tépek
és jönnek a szomorú képek
mert képes vagyok ölni és halni
a világba végül belemarni
dühöm és bosszúm szörnyű jelét,
hogy szerettelek
és nem volt elég.

Valami...

Valami édes, valami fájó
Borús merengés
Úgy elfog néha, mikor az úton
Mellettem elmész...

Úgy, Úgy szeretnék visszafordulni
S nézni utánad -
Nem szabad. S könnyem, érzem elönti
Bús szempillámat.

Valami édes, valami titkos
Égi sejtés száll:
Valami súgja, hogy Te is éppen
Arra gondoltál.   Gyóni Géza