Vallomásra készülve- egy férfi szemszögéből

Szavak. Óriási jelentőséggel bírnak, mégis nehéz velük kifejezni mindazt, ami bennünk lakozik. Ebben a zűrzavaros helyzetben, olyan dologra készültem, melyre azelőtt még soha. A fiatalkor életemhez hozzátartozó egy éjszakás kalandok, az élvezetek hajhászása teljesen másról szólt. Nem volt benne se érzelem, se bűntudat; nem, ott csak a kéj, és a szórakozás dominált. Rohadtul nem volt gyakorlatom abban, hogy mégis hogyan közöljem az érintett féllel, hogy totálisan odavagyok érte. Sok mindenhez értettem; motorszerelés, ház körüli barkácsolás, bunyó, kiszedni az emberekből azt, amiről úgy hiszik, még ők sem tudnak, a paprikás csirke receptjét is tökélyre fejlesztettem, de azt, hogy elmondjam annak a bizonyos Lánynak, hogy szeretem, hát ahhoz valahogy nem. Gondoltam elé állok lazán, hogy – Figyu, az van, hogy csípem a búrád… öö… eléggé. – De hát, ez egyrészt alpári, és udvariatlan lett volna, másrészről pedig egy tizenöt éves kamasz is szebben mondaná.

Nem vagyok egy Shakespeare, bevallom… de hogy ilyen nehezen rakjak össze pár szót, hát ez már oltári gáz. – Ültem fel, a fekete keretes ágyon, és idegesen a homlokomat masszíroztam.

Már az is megfordult a fejemben, hogy levelet írok, és akkor nem kell küszködnöm, idétlenül előtte. - De hát bakker! Nehogy már, ennyire tökfejű legyek, hogy nem állok elé, és nem mondom el nyíltan, hogy mi a pálya. - A nyugalmamnak immáron csak hűlt helye volt. Feszengve fel-alá mászkáltam a szobám sötét falai közt, melyek remekül tükrözték, az agyamat borító félhomályt, s azon rágódtam; mégis mi a franctól tartok ettől ennyire.

Kár volt!

Vagy hatmillió ok kezdett beáramlani az elmémbe, és járványszerűen mérgezték meg, a még ép gondolataimat. A legőrültebbnél- őrültebb öltetek kavarogtak örvényszerűen, kezdve attól, hogy; mi van, ha igazából nem is akar komoly kapcsolatot, csak szórakozni vágyik? Mi van, ha kinevet? Mi van, ha még ez túl korai neki? - Áh! Haver, szedd, már össze magad! - Szántottam végig idegesen a fejemen, és mélyeket lélegezve próbáltam megálljt parancsolni az agyamnak. Valamelyes sikerült, így egy merész ötlettől vezérelve, kiléptem az ajtómon,és a lány lakása felé vettem az irányt...