Barackvirágok

Harag. Kétségbeesés. Bosszú. Méreg. Csalódás. Düh. Reménytelenség. Fájdalom. Mind-mind olyan érzelem, mely az embert sebtében kapja el, s behálózza fekete ragacsos leplével, hogy az mozdulni sem tud. Szorosan tartja, s egyre csak húzza lefelé, a sivár, sötét verembe, hol a hitnek, parányi szikrája sem létezik.

Szavak. Óriási jelentőséggel bírnak, mégis nehéz velük kifejezni mindazt, ami bennünk lakozik.

Szavak. Óriási jelentőséggel bírnak, mégis nehéz velük kifejezni mindazt, ami bennünk lakozik. Ebben a zűrzavaros helyzetben, olyan dologra készültem, melyre azelőtt még soha. A fiatalkor életemhez hozzátartozó egy éjszakás kalandok, az élvezetek hajhászása teljesen másról szólt. Nem volt benne se érzelem, se bűntudat; nem, ott csak a kéj, és a szórakozás dominált. Rohadtul nem volt gyakorlatom abban, hogy mégis hogyan közöljem az érintett féllel, hogy totálisan odavagyok érte. Sok mindenhez értettem; motorszerelés, ház körüli barkácsolás, bunyó, kiszedni az emberekből azt, amiről úgy hiszik, még ők sem tudnak, a paprikás csirke receptjét is tökélyre fejlesztettem, de azt, hogy elmondjam annak a bizonyos Lánynak, hogy szeretem, hát ahhoz valahogy nem. Gondoltam elé állok lazán, hogy – Figyu, az van, hogy csípem a búrád… öö… eléggé. – De hát, ez egyrészt alpári, és udvariatlan lett volna, másrészről pedig egy tizenöt éves kamasz is szebben mondaná.

Kellemes téli napnak indult. Az ég tisztán kékelt, s a Nap, tündöklő fénye, öröm táncot járva csillant meg, a hegyoldalt borító fehér havon. Csak egy tétova madárpár szelte át a boltozatot, egymás követve hűségesen, s köztük, a láthatatlan kapocs, szinte fénycsóvát húzott maguk után. Ennyi, semmi több, az életnek, pusztán két kis lélekben egyesült, jele burjánzott a tájon, mely nyugalmat, és békét árasztott. Az ablak előtt állva, azon merengtem, milyen meghitt, milyen, idilli, és csendes lenne a lét, ha ezt a pár percet az egész sorsomra ki tudnám terjeszteni. Derültségben, örömben fürdőzhetnék minden nap, majd a boldogság bársonyos köntösét borítanám magamra, és jó szorosan megkötném, hogy örökké a fogva tartson. De nem! Az én végzetem más utakat rejtegetett számomra, így hát élveztem a pillanatot, melyet soha senki nem tudott már elvenni tőlem. 

- Utálok búcsúzkodni, és nem is az én asztalom. Nem tudom, ilyenkor mit kell mondani, hogy mi a helyes, s amellyel nem hazudunk a másiknak. A viszontlátásra nem helyén való, mert nem biztos, hogy viszont látod a másikat, a további szép napot szintúgy, hisz a búcsúzást én mindennek mondanám, csak szépnek nem. – Ismét ráncokba szaladt a homloka, a megfelelő szavak után keresve. - Örülök, hogy megismertelek,mindig bízz magadban, és ne takard el a bensőd mélyén elbújó, szépséges lelkedet. - Még egy férfitől sem kaptam ilyen gyönyörű szavakat, s ez volt az a pont, amikor a gát elszakadt, és az érzéseim előtörtek. Könnyzápor folydogált a szememből halkan, s azon keresztül meredtem a vándorra. – Ideje mennem, így lesz ez rendjén.

- Kérlek nagyon vigyázz magadra – töröltem meg az elázott arcomat, mire ő bólintva tett ígéretet nekem, majd hosszas másodpercek után megfordult és elsétált.

Zokogva néztem távoldó alakját, ahogy az életem kapuján kilép, és otthagy egyedül, összetörve, a szívem kriptájának sötét falai közt. Nem tudtam, mi lesz velem ezután, nem tudtam, tudok-e valaha úgy élni, mint azelőtt, hisz a madár sem tud már repülni, ha az egyik szárnya eltörött, s ha nem repül, egy idő után a halál martalékává válik.

S ekkor megdermedt, mint egy kőszobor, majd felém fordulva bámult rám a távolból. Mintha megállították volna az időt, megszűnt létezni minden, ami körülöttünk volt, és csak meredtünk egymásra némán.

Egyszer csak megindult felém, s a köztünk lévő távot rohanva, átszelve elém ért, majd a szenvedély hevével megragadva tarkómat megcsókolt. Abban a csókban benne volt minden: a fájdalmunk, az érzéseink, a vágy, mely fölött nem vehettük át az irányítást, a kétségbeesés, és az öröm. Másik kezét a derekamra tette, és még közelebb húzott magához. Nem bírtunk betelni a másik ízével, illatával, a szenvedély vad lángjai őrületes táncba kezdtek.