Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
KÉP
Bereczky-Botond 2018. augusztus 16. 21:38
Betoppansz most,
a zöld úgy ujjong,
mint magányos gyermek, kit megölelsz,
s a szíved dobogását szorítod övéhez,
mintha ezer év óta csak téged,
csak ezt a derűs pástra toppanást várta volna,
ezt a hanyag, szélborzolt loboncú
önmegmutatást...
Ösvény éled, ezernyi szunnyadó lépés indul a múltból
zsendülő szálakkal emlékezik a pázsit,
a halmok szorosra ölelik a berket
mögötted, s ágak bogaira akadt felhők
bolyhulnak föléd,
hogy látva lássanak,
ahogy a tágranyílt pillanat szembogarán,
huncut rebbenéssel,
mosolybarázdát húz
a létezésed...
Törölt tag2018. augusztus 17. 09:55
Törölt hozzászólás.
dreaming582018. augusztus 17. 06:57
Nagyon!!!
kevelin2018. augusztus 17. 06:42
Boldogság van ha a zöld ujjongva.Szèp vers tetszik