A kút, ahonnan...

Bereczky-Botond•  2017. október 11. 21:13

- MEL-

a csend ül,
néha már bántó közelre hajolnak
mindenek...
vízmosások, záporpatakok vágnak közénk
soha nem tűnő néma kiáltást,
hogy csak úgy döng a szív - eh,
micsoda közhelyek csapnak most nyelven  -,
löszfalak dőlésében is talpon maradni,
na, ez ám a...mi is?


... hull színes kárpit a dőre őszben,
és más, mindig annyira kusza-más-más
utakon tör ránk az eszmélés,
valami furcsa, zegzúgos, omló aknajáraton zubog az élet alánk,
a nyereg s a ló is "kóser"...
és mégis
erek és idegek megabájtjain annyi, de annyi fohász
és káromlás szakad hiába...


.... a mindennapok
a napsütés
a zápor
a kút, ahonnan lélegzetveszítve hullok
újra az égbe...
téged, újra,
a homok hűvösében
a skót felföld meg-nem-álmodható meséin,
s az itthon álmain
viszlek
viszlek....
örökre...



ide-oda kapkodott tekintetetekben élünk
a tükrön mélyen túl,
az isten......bocsássa meg...


mosolyogsz,
loboncod szélborzolta lomb -
elbújok benne -,
vidám villanás,
remény?
remény.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Bereczky-Botond2017. október 13. 11:01

@Rozella:
Köszönöm a szép szavakat, s hogy olvastál.

Bereczky-Botond2017. október 13. 11:00

@Mikijozsa:
Köszönöm!

Rozella2017. október 12. 13:11

Áradó, mozgalmas, a csendek kiáltásai is benne.., inkább érzem, de nagyon tetszett! Nagyon szép a vége is...

Mikijozsa2017. október 12. 07:30

nagyon ott van a versben a természetesség az életszag, tetszett