Öntsünk tiszta vizet a pohárba - Ki, kicsoda?!

Öntsünk tiszta vizet a pohárba - Ki, kicsoda?! Ez fontos dolog!

„maga a Sátán is elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala.” (2Kor. 11:14)

Leplezzük le a szobrot, amely a lepel alatt jónak tűnik!

   Jézus, többek között azt tanította: „Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna.” (Lukács 8:17 HUNB) Ennek a tanításnak az igazát, kortól, nemtől, családi háttértől és világnézettől függetlenül bárki megerősítheti, még akkor is, ha egy meggyőződéses ateista az illető! Persze, itt, és most nem bölcselkedni szeretnék! És nem is az vagyok aki feltalálta a spanyolviaszt! Csupán szeretnék rávilágítani az igazságra, ahogy eddig is ez volt a szándékom, összhangban azzal amit Jézus (az idézetben) mondott. Kétségtelen, hogy az igazság a Bibliában található! (János 17:17) Vagy ahogy a Zsoltáros feljegyezte: „De te közel vagy, Uram, s minden szavad igazság.” (Zsolt 119:152)

Ám ezt az igazságot, igyekeznek kiforgatni, és a féligazságokon lovagolni (azt ismételgetni), és az igazság, és igazságosság látszatát kelteni! Ki van mindezek mögött? Ahogy a kulcsidézet is rámutat: „maga a Sátán is elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala.” (2Kor. 11:14) Hogyha valaki „éhezi és szomjazza az igazságot” (Máté 5:6), akkor meghívom egy kis "körsétára", tartson velem és olvasson tovább!

Nézzük mi van a lepel alatt!

 Van ami messziről jónak látszik, és van ami (mint egy szobor) a lepel alatt jónak tűnik. Lehet olyan mint egy daliás emberalak, ám a lepel alatt magáról az ördögről készült műalkotás lapul. Pál apostol is leleplezi a 2. Korintuszi levele 11. részében ezt a „szobrot”. E szavakkal: „ezt fogom tenni, hogy elvegyem a dicsekvés lehetőségét azoktól „apostoloktól”, akik el akarják elhitetni veletek, hogy az ő munkájuk is ugyanaz, mint a miénk. Mert ezek hamis apostolok! Csalók, akik becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők Krisztus apostolai. De ez nem is csoda, hiszen maga a Sátán is elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala. Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak.” (2Korintusz 11:12-15) Ami azt illeti eléggé elgondolkodtatóak e sorok! És az tény, hogy az Édenkerttől fogva a módszere Sátánnak a „látszat keltése” volt. Ám minket az igazság érdekel, nem csak a látszat! Vitathatatlan, hogy Sátán e világ istene, amit még Jézus sem vont kétségbe (Lukács 4:5-6 ; 1János 5:19, János 12:31) Éppen ezért játszi könnyedséggel mindenhol ott van, és „az egész lakott földet félrevezeti” (Jelenések 12:9) Hogyan? A régi, bevált módszer, amint már szó volt róla, a „látszatkeltés”, hogy valójában 1. nem is ő van a háttérben! 2. hogy itt tulajdonképp egy „jó ügyről” van szó! Ezért Pál adja meg a kérdésre igazából a választ, ami kulcsidézet is: „maga a Sátán is elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala.” (2Kor. 11:14) Ámde vannak neki segédei is szép számmal! Most itt nem az „Őrtorony Társaság” „vesszőparipájára” gondolok, amikor is kifelé mutogatnak a történelmi egyházak bűneit lajstromba véve! Ez is egy „látszatkeltés”! Kinek a módszere? Vajon Jézus folyton a Farizeusokkal példálózott? Azon volt, hogy rossz színben tüntesse fel őket? Semmi esetre sem! Mindemellett nem hagyta szó nélkül ezt. Ámde sokkal inkább mi volt a „küldetése”? „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” (Lukács 4:42) Vagyis Jézus a „jó hírt” hirdette, nem pedig a Farizeusok hibáinak, bűneinek a felemlegetése volt a módszere. A jó hír hirdetése mellett, amikor szükség volt, akkor a képmutatást is leleplezte, például a „Farizeus és a vámszedő” példájával (Lukács 18:9-14) Hogyan is volt ez? Jézus elmondja: „Voltak ott olyan elbizakodottak, akik saját magukat igazságosaknak tartották, a többieket pedig lenézték. Ezeknek mondta Jézus a következő példázatot: „Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus, meg egy vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint mások. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint például ott az a vámszedő. Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből megadom a tizedet.« A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Bűnbánatában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj meg rajtam, nyomorult bűnösön!« Mondom nektek, hogy azt a vámszedőt Isten elfogadta, és kérésére megbocsátotta a bűneit. De a farizeust és annak az imádságát elutasította! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!” Nézzük meg mégegyszer figyelmesen, és emeljük ki a lényegét! »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint mások. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint például ott az a vámszedő. Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből megadom a tizedet.« Nos! Ráismerünk a módszerre? Igen! Ez a „látszatkeltés”, a másokra mutogatás, és ezt követi az „önfényezés”, vagyis az, amikor mondjuk valaki más dicséretet mond rám, és én megismétlem ezt a nagy nyilvánosság előtt széles körben, „csupán szerénységből.” Ámde a kérdés megint csak az, Jézus megemlítette, hogyha róla valaki, vagy valakik kedvező véleménnyel voltak? Hogy is mondta? A János 8:50 HUNB rámutat: „Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond.” Nos, megint eljutottunk hová? Pál szavai adnak választ: „Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak.” (2Korintusz 11:15 EFO) Sátánnak ez nagyon megy és az ő szolgáinak is! Ám ahogy erre Jézus is rámutatott, a leleplezést nem kerülheti el senki, aki álarcot visel! „Mert nincs olyan rejtett dolog, ami napfényre ne jönne, és olyan titok, ami ki ne tudódnék.” (Máté 10:26) (Érdekes az idézet szövegkörnyezete is!)

Amikor lekerül az álarc, és kitudódik a titok!

 Nem mondok el új dolgot vele, hogy valamit megrontani (elrontani) leginkább belülről lehet (lásd. „törvénytelenség embere”) és a belső titkokat is csak az tudja napvilágra hozni, aki benn van, vagy benne volt évtizedekig egy olyan „társaságban” akik bár nem ókor színészek, mégis sok az „álarcos” közöttük. Had mondja el a történetét ő maga. Itt olvasható: „Jehovára várva - Az én történetem”

Záró gondolatok: Aki érzelmi alapon kötődik valakihez, vagy valamihez, és nem szeret mélyen elgondolkodni az olvasottakon, az inkább meg se nézze a linken olvasható élettapasztalatot. Ő hihet amiben akar! Szíve joga. Kétségtelen, hogy egy rózsaszín szemüvegen át minden csodálatos.

 😍