Kicsoda a hű és értelmes sáfár? Régen és ma?

Kicsoda a hű és értelmes sáfár? Régen és ma? Szemezgetés.
„Láttatok már olyan forrást, amelyből hol jóízű,
hol meg keserű víz folyik?” (Jakab 3:11 EFO)

   A „kedvenceim” vannak újra terítéken, akiket a legjobban megismertem az idők folyamán. Az írás magvát az 1984 május elsejei Őrtoronycikk  adja, melynek címe: „Ki hát a hű és értelmes sáfár?” Először is egy részlet a 11. bekezdésből:

 „A józan ész azt diktálja nekünk — és ezt hasonló szentírási példák is alátámasztják —, hogy a „sáfár” (oikonómos) egy osztályt, kollektív testületet szemléltet...    Jehova Isten például az ókori Izrael egész nemzetét „szolgámnak” nevezi, „akit kiválasztottam” (És 43:10). A „sáfár” ugyanilyen módon a szellemi izraeliták „kicsiny nyáját” szemlélteti, vagyis az Úr Jézus Krisztus összes önátadott, alámerített tanítványait, azokat, akiket Isten szelleme mennyei örökségre nemzett, miként a megdicsőített Urukat, Jézus Krisztust is. Ez a kollektív „sáfár” élt akkor, amikor a távozó Uruk kirendelte, és e sáfárosztály maradéka még ma is él és hűséggel szolgálja Jézus Krisztust, a Gazdát. Mivel minden tag hűséges és értelmes, az egész osztály is az.”

Ebből a bekezdésből többek közt megtudtuk azt, hogy a „sáfár” nem egyetlen személy, hanem több. A bekezdés mint „osztályt” mutatja be, aminek nyilván megvan az oka, és értelme. Nem tudni pontosan miért, de engem e fogalmi meghatározás az „apostoli utódlás”-ra emlékeztet! Nyilván nem véletlen e párhuzam.

A bekezdés szerint: „A „sáfár” ugyanilyen módon a szellemi izraeliták „kicsiny nyáját” szemlélteti, vagyis az Úr Jézus Krisztus összes önátadott, alámerített tanítványait” ami azért is érdekes, mivel az első században nem volt mindenki apostol, nem volt mindenki vén sem, és a Szentírást sem írta, jegyezte le mindenki, csak néhány kiválasztott személy. Arról nem is beszélve, hogy az apostolok kinevezése (kiválasztás) is csak az első századra korlátozódott. Így a „sáfár” kilétének értelmezése is elég különös számomra. Talán én értenék valamit rosszul? De, nézzük tovább a cikket a 12. bekezdéssel folytatva.

Régen és ma, de mi a különbség?

„A példázatban a „sáfárt” egész „szolgaszemélyzete” fölé kirendelte az Ura, hogy „kellő időben kiadja nekik élelmüket” (Luk 12:42). A „sáfár” osztály mindezideig eleget tett a feladatának. Az első században is teljesítette kötelességét, Jézus Krisztus 12 apostola idejében egészen a legtovább életben maradó János apostolig, aki kb. i. sz. 98. évében írásaival véglegesítette a mai Szentírást (Ján 21:20–23).

Érdekes, hogy a bekezdés úgy kezdődik „A példázatban”, vagyis itt elismerik, hogy ez a leírás, amely párhuzamos a Máté 24:45-51 -ig terjedő részével, ez egy példázat, nem pedig prófécia, mint ahogyan a Máté 24:44-45 -öt tekintik! A másik érdekesség ami az előbbit erősíti meg, egy újabb felismerés, a teljes mondat: „A példázatban a „sáfárt” egész „szolgaszemélyzete” fölé kirendelte az Ura, hogy „kellő időben kiadja nekik élelmüket”. Vagyis ugyanaz a feladata mint a Máté 24:44-45-ben szereplő rabszolgának! Egy fontos megállapítással folytatódik a bekezdés: „Az első században is teljesítette kötelességét, Jézus Krisztus 12 apostola idejében” Majd egy fontos kijelentéssel folytatódik a bekezdés: „egészen a legtovább életben maradó János apostolig, aki kb. i. sz. 98. évében írásaival véglegesítette a mai Szentírást” Amint látjuk János apostol is része volt (természetesen!) a „hű és értelmes sáfár”-nak. És ami erre a vitathatatlan tényre rányomja a bélyeget, az az, hogy „János apostol [volt az] aki kb. i. sz. 98. évében írásaival véglegesítette a mai Szentírást”! És itt egy nagyon fontos részlet tárult fel számunkra. És ezzel a részlettel folytatódik. Mi ez a fontos részlet?

Az Isten által ihletett és a nem ihletett „sáfár”?

   Tehát tartsuk észben, hogy János apostol Isten által ihletett próféta és apostol volt, aki „Sáfár” is. És a mai „Sáfárok”?

A bekezdés azzal folyatódik: Most, a „dolgok rendszerének” az 1914-es katasztrófális esztendőben elkezdődött „befejezése” idején különösen elmondhatjuk, hogy itt a „kellő idő” az esedékes „élelem” kiosztására a „szolgaszemélyzet” részére, ami mindeddig meg is történt. A „sáfár”-osztály maradéka hűnek bizonyult e tekintetben (Máté 24:3–14).”

E sorok lényege, hogy „Most,... 1914-[ben kezdődött] ... „befejezés” idején különösen elmondhatjuk, hogy itt a „kellő idő” az esedékes „élelem” kiosztására” Ámde, van egy lényegi különbség, amit a "mai sáfár" el is ismert, hogy ők nem tévedhetetlenek és nem is ihletettek, ahogy erről a Miért van olyan sok vaklárma? c. cikk lábjegyzetében említik. A cikk egyik részletében ezt olvassuk, mint ami „önvallomás” is egyben: „Vannak néhányan, akik látványosan prófétálnak a világ végéről, hogy magukra irányítsák a figyelmet és követőkre tegyenek szert, ám mások komolyan meg vannak győződve arról, hogy bejelentésük igaz. Reményeiket néhány írásszöveg vagy esemény egyéni értelmezésére támaszkodva hangoztatják. Nem állítják, hogy kijelentéseik közvetlen Jehovától jövő látomások lennének, és hogy ilyen tekintetben Jehova nevében szólnak. Így aztán, ha szavaik nem bizonyulnak igaznak, akkor sem tekintendők hamis prófétáknak, akik ellen óva int az 5Mózes 18:20–22. Emberi gyarlóságuk következtében csupán tévesen értelmezték a dolgokat.a”

E cikk kétségbevonhatatlan megállapítást közöl: „Vannak néhányan, akik látványosan prófétálnak a világ végéről” Erről semmi kétség, ugyanis meggyőződhet róla bárki akinek internetkapcsolata van. De, hogy a mondat lényege is kiemelésre kerüljön: „látványosan prófétálnak a világ végéről, hogy magukra irányítsák a figyelmet és követőkre tegyenek szert”. Nos! Bármely józanul gondolkodó ember könnyen felismerheti, ha utána olvas, hogy kikre is gondolhatott itt a cikk írója, és aki jóváhagyta.

A mondat befejező része is döbbenetesen igaz: „komolyan meg vannak győződve arról, hogy bejelentésük igaz.” Bizonyítékként álljon itt két idézet is:  Az Őrtorony 2011 júliusi angol számában azt olvassuk: „We need to obey the faithful and discreet slave to have Jehovah’s approval” Magyarul ez így szól: „Engedelmeskednünk kell a hű és értelmes rabszolgának, hogy elnyerjük Jehova helyeslését” Lásd. még a "Tedd nyilvánvalóvá az előmeneteledet!" Őrtorony cikk.: „teljesen megbízik az igazságban, úgy, ahogyan azt Jehova Isten...  „a hű és értelmes rabszolgán” keresztül kinyilatkoztatja.” Igen, itt arról olvasunk, hogy „Jehova Isten...  „a hű és értelmes rabszolgán” keresztül kinyilatkoztatja”. A Kérdés: Ha ez teljesen megbízható, akkor miért volt és van annyi sok kiigazítás az értelmezésben?

Folytatva gondolatot, a bekezdés ezt mondja: „Reményeiket néhány írásszöveg vagy esemény egyéni értelmezésére támaszkodva hangoztatják.” Nagyon jó példa erre az a 3 „összehozott” írásszöveg amelyről itt mozaikként szóltam. Majd a befejezés is komoly gondolatokat tár fel: „Nem állítják, hogy kijelentéseik közvetlen Jehovától jövő látomások lennének, és hogy ilyen tekintetben Jehova nevében szólnak.” Ehhez nem fér semmi kétség! És nézzük a záró gondolatot: „ha szavaik nem bizonyulnak igaznak, akkor sem tekintendők hamis prófétáknak”. Ez sem vitatható, bár kérdéseket vet fel. Ugyanis! Dániel aki egyik ihletett prófétája volt Istennek, ő elismerte „Hallottam ugyan, amit mondott, de nem értettem, mit jelent” (Dániel 12:8) Mindemellett Dániel könyvének, sőt más prófétai könyveknek sem, jelent meg átdolgozott, és javított kiadása! Tehát felmerült a kérdés: Amennyiben a „sáfár” nem ihletett, akkor mi alapján állítja igaznak az értelmezését? Miért lesz azonnali probléma az, ha valaki nem ért egyet ővele a gyülekezetben? És miért közösítik ki, azt aki más értelmezésre jutott mint a „sáfár”, aki ugyan beismeri ő nem tévedhetetlen?

Lehet, hogy bennem a hiba, de ha én tudom, hogy nem 100%-ra igaz, amit leírok, akkor nem várom el, hogy elfogadják igazságként.

Nem paradoxon az, ha azt állítom, ugyan az első századi ihletett Bibliaírók mindenkor az igazságnak megfelelően írtak, ám aki ma „Sáfárként” értelmezi ezeket, az is az igazságnak megfelelően értelmezi, noha folyton javítgatják az értelmezést? A legszemléletesebb példa a „nem múlik el ez a nemzedék” értelmezése. Ennyit számít ha valaki ihletett! Ám az utóbbi „sáfár” esetében bizonytalanná válik a kinevezés ténye! Sajnos ez tény.

Kinevezi őt minden vagyona fölé?

És befejezésként álljon itt a 14. bekezdés idézete: „Az Úr Jézus Krisztus, a Gazda, a hű és értelmes „sáfárról” szóló példázatában úgy beszélt a „sáfár”-ról, mint [rab] „szolgáról”. Így olvassuk: „Boldog az a [rab] szolga, akit az ő ura hazatérésekor ilyen munkában talál!” Miért? Jézus így válaszol: „Bizony mondom nektek, kinevezi minden vagyona fölé” (Luk 12:43, 44).”

Nos, e kinevezés körül vannak „fehér foltok” egyrészt az, hogy Jézus a Máté 24:45-ben kérdésként említette: „Ki bizonyul hát akkor hűséges és eszes rabszolgának?” (Csia fordítás) Jézus dönti el, hogy valóban "hűséges és eszes" volt-e a rabszolga, és csak akkor lesz kinevezve!

Bizony, ha valaki hű, vagyis hűséges, és eszes, vagyis bölcs rabszolgának akar bizonyulni, akkor úgy is kell cselekednie, hogy abban semmi hiba ne legyen. (főleg nem félrevezetés, hazugság, és képmutatás) Kár, hogy a „hűbölcs”  szolga ezt nem olvassa ...

Zárszóként csak annyit, hogy általában feltűnik, ha valaki összevissza beszél és önmagával is ellentmondásba kerül. Ezt én sem szeretem és Jézus sem, ahogy beszélt is róla: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa?” (Lukács 11:17-18 RUF) És a kulcsidézettel zárnám, olyan forrásvíz sehol sincs ami egyszer édes, aztán meg keserű!