Bereai blogja

Ezek most valóban az utolsó napok? Minek az utolsó napjai?

„...az utolsó napokban nehéz idők jönnek.” (2Tim. 3:1 HUNB)

    Sokféle „utolsó napok” vannak, ez minden vitán felül áll. Akár a sorkatonai szolgálat utolsó napjaira emlékezünk, akár a „legénybúcsú” előtti napokra, vagy arra, amikor valaki egy iskolában ballagás előtt áll, vagy a nyugdíjba menetele előtti napokra emlékszik vissza, és lehet egy súlyos, gyógyíthatatlan betegség utolsó napjairól is beszélni. Egy valami közös mindezekben. Mi ez? Az, hogy valóban -ahogy mondják is- napokról van szó, nem pedig évekről, vagy évtizedekről. De, miért is foglalkozzunk ezzel? Nyilvánvaló, hogy amikor valaki pl. a leszerelés előtt állt, akkor már nagyon várta, hogy újra a civil életbe lépjen! Ehhez hasonló, amikor valaki a bíróság által kiszabott „szabadságvesztés” idejét tölti le a börtönben, akkor ő is nagyon várja a szabadulást, amire az utolsó napok vezetnek. Ugyanez a meghatározás igaz a többi "utolsó napok"-ra is. Ugyanis ha mondjuk a nyugdíjba vonulás még néhány hónap, vagy pár hét múltán történne meg, akkor nem utolsó napokról beszélnénk, hanem hetekről, vagy hónapokról. Úgy érzem ezt minden logikusan gondolkodó ember elfogadja. Az utolsó napokat ezért egy létrához lehetne hasonlítani, amin ha felfelé halad az ember, mondjuk a padlásra, akkor a legutolsó fokok után már célba ért. Ehhez hasonló az a „szakasz” is amelynek vannak utolsó napjai. No, de miért beszélünk erről, ha mindez annyira egyértelmű? Aki kíváncsi a válaszra, tartson velem és olvasson tovább. Ám ha van jobb elfoglaltsága, tegye azt!

Az évtizedekig tartó „utolsó napok”! Milyenek?

 Aki bármelyik kiadványát olvasta az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulatnak az biztosan felfigyelt rá, hogy milyen egyéni, és különleges kifejezéseket használnak. Csak pár példa: „nagy sokaság”, „más juhok”, „kicsiny nyáj”, „felkent maradék”. Ugyan ezek többnyire benne vannak a Bibliában, ám ők valami más értelmet is adtak nekik. Egyetlen példát említenék, amikor a „nagy sokaság” és a „más juhok” össze lett mosva! És mi a helyzet az „utolsó napok”-kal? Az Őrtorony 2001 február 1. száma, a "Magadévá tetted az igazságot?" c. cikke az alábbiakat írja például:

• 19 Egy másik haszna is van annak, hogy magunkévá tesszük az igazságot: meg leszünk győződve arról, hogy ezek valóban a dolgok ezen rendszerének utolsó napjai. Tudatában leszünk, hogy sok bibliai prófécia a mi időnkben éri el a csúcspontját. Az elmúlt évszázad szörnyű eseményei teljesen igazolták Pál figyelmeztetését, mely szerint „az utolsó napokban válságos idők lesznek, amelyekkel nehéz lesz megküzdeni” (2Timóteus 3:1–5; Márk 13:3–37). Nemrégiben megjelent egy újságcikk a XX. századról, a következő címmel: „A barbárság koraként fognak rá emlékezni”. A cikk megállapította: „A leggyilkosabb évszázad második felének leggyilkosabb éve 1999 volt.”

A figyelmes olvasó e bekezdésben egy „képzavarral” találja magát szembe! Mi ez? Nézzük. A bekezdés kijelenti: „ezek valóban a dolgok ezen rendszerének utolsó napjai”. Ezt olvasva az olvasó arra gondol, mint pl. egy felmondás alatt álló dolgozó, hogy „Még pár nap és nem leszek itt.” Ezzel szemben, a bekezdés vége amit idéz a cikk, mit is mond? Idézem: „leggyilkosabb éve 1999”! És ez logikus is, ugyanis az idézett cikk egy „évszázad második felé”-ről beszél. Logikus, hogy egy évszázad évekből áll, ahogyan egy hét is napokból. De, még az is „belefér”, hogy „Július utolsó napjaiban különösen meleg volt az idő”. Sőt! Ha azt mondom: „2025 utolsó napjaiban enyhe telünk volt”. Ez is teljesen érthető és logikus. Ahogyan, ha azt mondaná valaki, hogy „A XX. század utolsó napjai várakozással teli idő volt.” Ez is megállja a helyét! Miért mondható ez? Ugyanis teljesen logikus, hogy bármilyen hosszú ez az időszak aminek az utolsó napjairól van szó, akkor is csak az a néhány nap kerül fókuszba, amire mint „utolsó napok”-ként kerül hivatkozás, ahhoz hasonlóan mint az éjjeli őrszolgálat utolsó percei. Ugye senki sem gondolna arra, hogy az éjjeli őrszolgálat utolsó percei kora délutántól reggelig tartottak volna? Teljesen észszerűtlen lenne egy ilyen kijelentés!

Mégis a bekezdéshez milyen döbbenetes kérdés tartozik? Idézem: „19. Honnan tudjuk, hogy mélyen benne járunk az utolsó napokban?” Hogy is van ez? Keressük meg a választ a következő cikk segítségével.

Mit ír az Őrtorony 2009 április 15.-i száma?

 A cikk címe: „Ha feddhetetlen vagy, megörvendezteted Jehova szívét ”. A címre kattintva megnyitható külön ablakban az alábbi idézet:

• 2 A Jóbot ért próbák után körülbelül 600 évvel Jehova arra ihlette Salamont, hogy a következőket írja le: „Légy bölcs, fiam, és örvendeztesd meg szívemet, hogy megfelelhessek annak, aki gúnyol engem” (Péld 27:11). Nyilvánvaló, hogy Sátán még akkor is vádolta Jehovát. Sőt, egy látomásban, melyet János apostol kapott, Sátán még azután is vádolja Isten szolgáit, hogy kivetették az égből. Sátán kivetése pedig valamivel 1914 után történt, amikor is megalakult Isten Királysága. Igen, most, amikor már mélyen benne járunk ennek a gonosz rendszernek az utolsó napjaiban, Sátán még mindig kétségbe vonja Isten szolgáinak a feddhetetlenségét (Jel 12:10).

E bekezdés több témát is érint, ám most egyet emelnék ki elsőre: „Sátán kivetése pedig valamivel 1914 után történt, amikor is megalakult Isten Királysága.” Ismerős gondolatok. Sőt, maga az "Egyház alapja", mivel Jehova Tanúi gyülekezete az 1914-es évre, (szerintük) az Isten királysága megalakulására épül. Igaz, a Bibliában még csak halvány utalás sincsen erre az évszámra, sőt Jézus kétszer is ellentétes dolgot mondott (Máté 24:36, Cselekedetek 1:6-7), de most nem az a cél, hogy ezt a témát levezessük. Ezért csak annyit jegyeznék most meg, hogy a Jézusnak intézett kérdésre: „Uram, nem mostanában fogod helyreállítani Izráel népe számára a királyságot?” Jézus azt felelte erről az időpontról, hogy: „nektek nem szükséges ismernetek”.

A második gondolat, amit kiemelnék: „Igen, most, amikor már mélyen benne járunk ennek a gonosz rendszernek az utolsó napjaiban”. Nos! Mi itt a probléma? Hol van a „kakukkfióka”? Látszólag sehol, mert arról már volt szó, hogy akár egy hónapnak, évnek, vagy akár évszázadnak is lehetnek „utolsó napjai”! Mi okozza a problémát mégis?

A pillanatnyi igazság ténye!

 Miről is lenne szó? Arról, hogy addig nincsen semmi probléma, míg az adott kijelentés rövid időn belül teljesedik! Amikor azt állítom: „Ezen a héten az utolsó napokat töltöm a cégnél!” A kollégám rákérdez: Miért? csak nem léptél ki? De igen! - válaszolom. És mi történne, ha e kijelentés után még hónapokat, éveket, vagy még több időt töltök a cégnél, és dolgozom tovább? Kétféle válasz lehet: 1) Visszamondtam a felmondásom; 2) Nem az igazságot mondtam amikor „utolsó napokról” beszéltem. Ez egy példa, de az Őrtorony sok-sok példával hozakodik elő. A legelső példa a 2001 februári cikke volt. Ugyanis 2001 óta már egy negyed évszázad eltelt! Ez nem kevés idő, 25 év! Mi történt? Ugyanis az „utolsó napok”, más szóval a végidő, ez véges, és amint egy nap utolsó órái, és percei is letelnek éjfél előtt, majd jön az újabb időszak, így a „napok”-nak is vége hamar! Ám mi van akkor ha el sem kezdődött. Olyan ez mint egy menetrendszerű távolsági buszjárat amire várnak, holott el sem indult. Ám az Őrtorony is szolgáltat hasonló példákat az „időszámítással” kapcsolatban, amikor olyan kifejezéseket használ, hogy „hamarosan”, vagy „már a küszöbön van”, stb. Ami azt sejteti, amiről a Zsoltáros is írt: „Még egy kevés idő és nincsen gonosz, nézed a helyét és nincsen sehol.” (Zsoltárok 37:10) Próbáljuk ki nyugodtan! Ha egy gyermeknek mondja valaki, hogy „Még egy kevés idő és megkapod az ajándékot...” És ezt többször is mondjuk neki, akkor még egy 3 - 4 éves gyerek is meg fogja kérdezni: Meddig kell még várni? Mikor telik le ez a kevés idő? Ehhez hasonlóan a Zsoltárok 37:10-ben megfogalmazott kevés idő „viszonyítási pontja” sem lett kitűzve még. 

Ugyan valami lehet „pillanatnyilag igaz”, vagyis látszólag abban a pillanatban éppen az a helyzet van, amiről beszélnek. Ám ha azt mondom, „utolsó napok”, az egyértelmű, hogy kis idő múlva befejeződik és letelnek az „utolsó napok”. Drámai, de azt kell mondjam -mint megfelelő hasonlattal élve- amikor egy elítélt közeledik a halálos ítéletéhez, és már csak pár napja van hátra az életben, akkor ez neki az „utolsó napok” valóságosan. Viszont az 1914 óta hirdetett „utolsó napok” sosem teltek le, ezért meggondolatlanság lenne elfogadni tényként! Éppen azért, mert a tanúk azt hirdetik, hogy 1914 óta „ezek valóban a dolgok ezen rendszerének utolsó napjai”. A józanul gondolkodó ember látja, hogy már több tízezer nap eltelt 1914 óta! Fejben számolva, nagyjából majdnem 41 ezer nap! Lehet, hogy nem kezdődtek még meg az „utolsó napok”? Mire gondolhatott mégis Pál?

„...az utolsó napokban nehéz idők jönnek.”

 Mire gondolt Pál itt? A hamis tanítók és, a „hamis apostolok” megjelenésével, és a Krisztusi tanítás felhigitásával nyilvánvalóvá vált, a hitehagyás kiteljesedése, vagyis az elpártolás a Krisztusi úttól. (Cselekedetek 20:30; 2Péter 2:1; 2Korintusz 11:13-15;) Ugyanis ezek „olyanok akik téves és eltorzított dolgokat tanítanak. Ezzel Jézus tanítványai közül egyeseket eltérítenek az igazságtól, és maguk köré gyűjtik őket”. Emellett, ahogy Péter is jelezte ezek a: „hamis tanítók, akik észrevétlenül ártalmas és hamis tanításokat csempésznek majd be a gyülekezetekbe. Egészen addig elmennek, hogy megtagadják Jézust” Mindezek beteljesedését a történelem „lapjai” igazolják. Ám Jézus szavaival összhangban a „hitehagyás”, vagyis a hittől való elfordulás az ő megérkezése előtt nagyobb mértékben bekövetkezik! Ahogy Pál leírta: „mielőtt az Úr Napja eljönne, még más dolgoknak is meg kell történniük. Előbb az Istentől való elfordulás ideje következik, majd megjelenik a Bűn Embere...” (2Tessz. 2:3 EFO) A Csia fordítás némileg másként adja vissza e szövegrész: „Mert nem jön el addig az Úrnak napja, amíg előzőleg el nem jön az elpártolás, és le nem lepleződik a törvénytiprás embere, a veszedelem fia”. Érdemes végigolvasni a 2Timóteusz 3. részét végig, akár többször is. Ha sorra vesszük, mivel ez Ádám óta Sátán világa (1János 5:19 EFO; Lukács 4:5-6 EFO) Ezért minden kétséget kizáróan folyamatosan azokat a felsorolt tulajdonságokat mutatják ki sokan e világban, amelyet a Timóteusznak írt 2. levélben olvashatunk. Így nem csak egy bizonyos időszak jellemzője e világban! Különösen a XIX., és XX. században, amikor az ateizmus és a „szabad erkölcs” szárnyakra kapott. Vagy talán azt gondolná bárki, hogy Pál rájuk gondolt, amikor a következőket leírta? „Az ilyeneknél megvan az istenfélelem látszata, de megtagadják annak erejét. Ezeket kerüld.” Milyen „istenfélelem látszata” lenne olyan embernél, aki beismeri, hogy sosem gyakorolta a vallását? Milyen  „istenfélelem” lehet abban aki életében 3 alkalommal járt templomban? 1) Keresztelő (vitték); 2) Esküvő (a szülők kívánságára itt); 3) Temetés előtti ravatal (vitték). Vagy? Milyen  „istenfélelem” lehet abban aki megrögzött evolucionista? Vagy abban aki szerint "az isten Maradona"? Vagy más sportoló, színész vagy zenész!? Egyértelmű, hogy a magukat határozottan kereszténynek vallók azok akik között a felsorolt viselkedésformák megfigyelhetőek lesznek. És ahogy írta még Pál apostol ugyanitt, egy jellegzetes részletként: „mindenkit üldözni fognak, aki Krisztus Jézusban istenfélően akar élni.” (2Tim. 3:12 EIV) És mi a másik oldala a hitehagyás eredményének? „A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve.” (2Tim. 3:13) Érdemes megfigyelni, hogy az „utolsó napokban” érzékelhető változásról írva a 2Tim. 3. részében Pál nem választja ketté a leírását! És nem mondja, hogy „Ez lesz a világ” és „Ezek a keresztények”. Nem! Ilyenről sehol nincsen szó! Helyette egy „szakaszban” ír, kikről? Az „emberek”-ről, vagyis mindenkiről, aki e világban él. Nézzük meg egyben a már idézett szövegrészt. És kicsit bővebben a szövegkörnyezetet is. Azzal kezdődik, hogy rossz magatartásformákat sorol fel, majd folytatja:

• „Olyanok, akiknél megvan az istenfélelem külső látszata, de annak hatalmát megtagadják. Fordulj el tőlük. Közülük valók tudniillik azok, akik beférkőznek a házakba, s foglyul ejtik a vétkektől elhalmozott, sokféle kívánságtól űzött asszonykákat, kik mindig tanulnak, de soha az igazság megismerésére eljutni nem képesek. Amilyen módon Jannész és Jambrész állottak ellene Mózesnek, úgy állnak ellene ezek is az igazságnak, értelmükben megromlott, a hit dolgában próbát nem álló emberek. De tovább előretörni nem tudnak, mert esztelenségük mindenki előtt kiviláglik, amint amazokkal is történt. Te azonban az én tanításomat követted, az én életutamat, az én célkitűzéseimet, az én hűségemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, állhatatosságomat, üldöztetéseimet, szenvedéseimet, melyek Antióhiában, Ikóniumban, Lisztrában estek rajtam. Milyen üldözéseket viseltem el. De mindegyikből kiragadott az Úr. Akik a Krisztus Jézusban istenfélelemmel akarnak élni, azokat mind üldözni fogják. Szemfényvesztő, rossz emberek előre törik magukat, hogy még rosszabbra jussanak. Tévelyítenek és eltévelyednek. Te azonban maradj meg azokban, amiket tanultál, s amikben hívővé lettél, tudva kitől tanultad”

Csak néhány gondolatot kiemelnék! 

• Olyanok, akiknél megvan az istenfélelem külső látszata, de annak hatalmát megtagadják. Fordulj el tőlük. Kérdés: Hogyan tudna tőlük Timóteusz elfordulni, és kerülni őket, ha ezek nem a gyülekezetben vannak? Ha pedig nem ott vannak, hanem a világban, akkor Timóteusznak nincs kapcsolata velük, ezért nem szükséges kerülni. Ha pedig kerülné őket e világban, akkor hogyan hirdetné nekik a jó hírt? Ha mégis a "világiak"-ról lenne szó, akkor honnan tudná, hogy kikről van szó? Ugyanis nem ismeri őket! Éppen csak látásból. Honnét tudná, kit kell kerülnie? Ugye érezhető a logikai bukfenc a „bételprófétai” magyarázatban.
• Ha nem a gyülekezetben vannak, akkor hogyan lehet, hogy „kik mindig tanulnak, de soha az igazság megismerésére eljutni nem képesek”?? Hogyan és mit tanulna valaki a gyülekezeten kívül, ami által „soha az igazság megismerésére eljutni nem képes”? Ugye a Tanúk azt mondják, hogy a Biblia az az igazság, és az evangélium által jut napvilágra az „igazság”. Ahogy Jézus is mondta: (János 17:17; János 18:37) Jóllehet, Jehova akarat az hogy mindenféle ember megismerje az igazságot! (1Tim. 2:4) Ezért van a prédikáló munka is megszervezve (Máté 24:14; Máté 28:19-20) Világos, hogy nem azokról van itt szó, akiket a gyülekezetben nem tanítanak. Ez logikus, egészen. Tehát megint eljutottunk a gyülekezethez.
• És milyen tanáccsal zárja Pál? Talán arról beszél, hogy „maradj távol e világtól?” Nem. Ehelyett: „Te azonban maradj meg azokban, amiket tanultál”. Sőt arról is beszélt ezek előtt, hogy „Amíg megérkezem, legyen gondod a Szentírás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra.” (1Tim. 3:14) Fontos megfigyelni, hogy e mondata előtt, hogyan kezdi Pál apostol: „A Szellem pedig kifejezetten mondja, hogy a késői időkben némelyek elpártolnak majd a hittől, s tévelyítő szellemekre és ördögök tanításaira fognak figyelni, hazug, saját lelkiismeretükben kiégett emberek képmutatásával.” (1Tim. 4:1-2 Csia) És természetesen ugyanaz a kérdés: Itt a világban élő emberekre gondolt Pál, amikor ezeket írta?

*******

Összegzésként: Vannak különféle Bibliai könyvek és levelek, amelyek beszélnek „utolsó napokról”, „végidőről”, „ítéletnap”-ról, az „Úr napjáról”, „válságos időkről”, ám ezeket a kifejezéseket nem jó összevonni, és „egy kalap alá” venni, mivel más és más a jelentésük. Az „utolsó napok” bibliai kifejezést egyszerű, „józan paraszti ésszel” is fel lehet fogni, nem szükséges hozzá Teológiai diploma. Helyette a Biblia vizsgálata, több fordítás összevetése segíthet, és nem utolsó sorban Jehova szelleme, amit (állítólag) a rabszolga birtokol, sőt maga a gyülekezet is. Jó! Ezt nem vitatom, csak egyet nem értek: Akkor honnét az a sok beteljesületlen jövendölés, és az értelmezések folytonos kiigazítása miért van?

Na, erre a kérdésre várom a választ, már legalább 6 - 8 éve! De, a tanúk nem sietnek vele. 

Lehet, hogy ők sem tudják? 

😍

Az Örökkévaló nagy napja sietve közeleg, hamar megérkezik, 
itt van már a küszöbön!
  „aki az egész lakott földet félrevezeti” 
                       (Jelenések 12:9 NW)

    Nem túlzás azt állítani, hogy a keresztények közül sokan várják Jézus visszajövetelét, és most nem a történelmi egyházakra gondolok, mert ők elintézték azzal a jövőt, hogy a jó emberek haláluk után az égbe mennek, bár közöttük is van aki megvallja, hogy „Várjuk Urunk eljövetelét”. A Hetednapi Adventisták, Jehova Tanúi és még más gyülekezetek is várják Jézus visszajövetelét. Mindazok, akik valamilyen jelentőséget tulajdonítanak Jézus azon prófétai szavainak, amelyet a Máté 24., a Lukács 21., vagy a Márk 13. részében olvashatunk. Ezért nem véletlen, hogy címként a Sofóniás 1:14-et választottam, az EFO fordítás szerinti megfogalmazásban. Így aki velem tart és tovább olvas, az látni fogja ennek a jelentőségét. Sokakban okkal merül fel a kérdés, hogy az Örökkévaló, vagyis Jehova (Jahve*) napja mennyiben van közel és mióta? Vagy más szóval, meddig tartanak az utolsó napok?

Közel, vagy rohamosan közeleg?

Jézus, amikor felsorolta a visszajövetelét megelőző eseményeket, akkor éberségre intette a tanítványait, e szavakkal: „Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura” (Márk 13:35 SZIT) Ennek jelentőségére még elmondott néhány példázatot is, és az egyikük a „Példázat a tíz szűzről” És ehhez hasonlóan egy megtörtént eset, amit leírnék. Még fiatalon Törökbálintra udvaroltam egy lánynak és megesett, hogy a legutolsó busszal jöttem haza éjfél előtt. Késő volt már és nagyon fáradt voltam, így hát leültem a padra a buszmegállóban. Nem tudtam pontosan mikor ér oda a busz, de sejthető volt, hogy már csak a legutolsó járatot érem el. Ennek voltak előjelei is. De, mi történt volna, ha elalszom a padon és a busz meg sem áll hanem továbbmegy? Nos, az udvarlás első napjaiban még aligha számíthattam rá, hogy a lány szülei éjfélkor nagy örömmel fogadva szállást adnak éjjelre. Ezért maximálisan szükség volt az éberségre!

Nézzük a párhuzamot! Jézus egy összetett jelet adott ami az eljövetele előtt közvetlenül teljesedik! Ebből ismerhető fel, hogy várható. Olyan ez, mint amikor az említett buszmegállóban áll valaki, és hallja a közelgő motorzajt, amit a busz motorja okoz. Aztán valamivel később már látja a busz fényszóróinak a fényét is. És végül hallja azt, hogy a busz fékez a megállóban, és kinyílnak az ajtók. Ekkor már biztos lehet abban, hogy megérkezett a busz mert látja is, de az "előjelek" is jelezték. Kérdés: Mi történne akkor ha az ember a megállóban több esetben is hallaná, vagy talán folyamatosan a busz motorjának a zaját? Vagy mondjuk e motorzaj helyett azt, hogy a fényszórói messzire világítanak? Ámde ezek mellett mégsem közeleg a busz! Nos! Pontosan egy ehhez nagyban hasonló esettel folytatnám.

A várakozás idején élünk, de mióta?!

 Aki olvasta már az Őrtorony társulat bármely kiadványát, az találkozhatott azzal az elgondolással, hogy az utolsó napok 1914-ben kezdődtek el. Ahogyan ezt a 2019 októberi Őrtorony cikke leírja az első bekezdésében. Tanulságként idézném is a bekezdést:

• HA TE is 1914 után születtél, az egész életedet a jelenlegi világrendszer utolsó napjaiban élted (2Tim 3:1). Mindannyian hallunk azokról az eseményekről, amelyekről Jézus jövendölt erre az időre. Jézus beszélt egyebek közt háborúkról, élelmiszerhiányokról, földrengésekről, järvänyos betegségekről, a törvénytelenség növekedéséről és Jehova népének az üldözéséről (Máté 24:3, 7–9, 12; Luk 21:10–12). Azt is tapasztaljuk, hogy az emberek pontosan úgy viselkednek, ahogyan azt Pál apostol előre megmondta. (Lásd a „Most ilyenek az emberek” című részt.) Mi, Jehova imádói meg vagyunk róla győződve, hogy „az utolsó napokban” élünk (Mik 4:1).

Érdekes és elgondolkodtató e bekezdés! És van igazság is benne. Azonban az elgondolkodtató, hogy a (2Tim 3:1) mint egy különálló rész, milyen kapcsolatba hozható Jézus próféciájával amelyet Máté és Lukács is feljegyzett? Nagy kérdés! Az „Azt is tapasztaljuk...” kezdetű érvelés is jónak tűnik, bár mivel az egész világ ~6000 éve a „gonosz hatalmában” vesztegel (1János 5:19) így aztán azóta voltak és vannak olyan emberek, akik az említett magatartásformákat, és erkölcsi szintet mutatják fel, mint amiről olvashatunk. Pál levelének melyet Timóteusznak írt, van egy olyan "kicsengése" amely arra figyelmeztet, hogy a hitehagyás felé közeledve a keresztény gyülekezet első századának a végén megromlanak a keresztény erkölcsök, és magán a keresztény gyülekezeten belül lesznek ilyen emberek, akik ugyanis már Pál idejében megtalálhatóak voltak elszórtan! (Bővebb értelmezés itt)

Ám most visszatérnék Jézus prófétai szavaira, amelyeket azzal a gondolattal zár: „Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő.” (Márk 13:32-33 SZIT) Kijózanító gondolatok! Miért? Térjünk vissza a 'Buszos szemléltetés'-re. Amikor várja valaki a buszt éjfél előtt, akkor nem tudja az éjszaka csendjében, hogy mikor jön. Ráadásul abban a "régi időben" még nem volt a megállókban menetrend kifüggesztve! Ezért nem lehetett pontosan tudni, hogy mikor jön a busz! A motorzaj és reflektorfény tette 'világossá', hogy közeledik, majd már közel is van!

Ehhez hasonlóan Jézus mire figyelmeztetett? „Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja”! És azzal zárja a gondolatot: „nem tudjátok, mikor jön el az idő.” Akkor? Mondhatom azt, hogy közel van? Bármikor! Ám akkor vagyok bajban, amikor valaki rákérdez: Mennyire közel van? Ugyanis semmit sem tudok válaszolni rá, hogy Jézus megérkezése mennyire közel van. Én nem tudom, ahogyan ezt a „rabszolga” sem tudja! Ellenkező esetben, ha mást állítana, akkor ellentmondásba keveredne Jézussal. Vagyis fölébe kerekedne Jézusnak! (2Tessz. 2:4) Ugyanis Jézus megmondta, ki tudja egyedül, hogy az a nap mikor jön el.

Mi bizonyítja még, hogy a „rabszolga” nem tudja Jézus megérkezésének idejét? Nos! A legszembetűnőbben az mutatja, hogy már 1914 óta (vagy még régebben is) folyamatosan a következő kifejezések olvashatóak az Őrtorony kiadványokban: „rohamosan közeleg”, vagy „karnyújtásnyira van”, vagy „az idő rövidre van szabva” A teljesség igénye nélkül ez csak néhány példa. Lehetne sorolni még olyan kifejezéseket, hogy „az Úr napja közel”, vagy „isten királysága közel”, vagy „Jézus már az ajtó előtt van” stb. # Természetesen mindezek nagyon hiterősítőek tudnak lenni! De, mikor? Hogyha jól érthető és jól látható, szinte megfogható tények vannak mögöttük. De, ezek hiányoznak! Mire alapozom ezt? (Sajnos csak az 1970-es évek végéig elérhető az Őrtorony online /jw.org) Mindemellett a leggyakoribb kifejezés lett a „hamarosan”. Ez egy hasznos kifejezés, ugyanis évtizedeken át lehet vele bizonyítani, hogy Jehova napja közel, és Jézus „hamarosan” megkezdni uralkodását. Erről írt pl. 2014-ben a „Mikor jön el Isten királysága” c. cikk. (További találatok itt, 43 db.) Például már 1988-ban (38 éve!) Arról cikkezett az Őrtorony, hogy „A Szentírás szerint a vég idején élünk.... Isten hamarosan kinyilvánítja ítéletét a nemzetek felett” (Lásd. itt) A legkorábbi találat 44 éves, az Őrtorony 1982-es számában is már „hamarosan” volt. Ezt írta:

• A Szentírás szerint a vég idején élünk. Ezekben az utolsó napokban a „nemzetek megharagudtak” Isten Királyságára és az Ördög „nagyon dühös, mivel tudja, hogy kevés ideje van” (Jelenések 11:17, 18; 12:10–12). Ezért a legbiztosabb védelem számunkra, ha Isten Szava szerint élünk. (Zsoltárok 119:105.) Isten hamarosan kinyilvánítja ítéletét a nemzetek felett és a földet megtisztítja az összes igazságtalanságtól. (Ésaiás 35:10; 65:23; Mikeás 4:3, 4.) ...

Kommentár helyett csak egy párhuzammal (példával) élnék: A buszmegállóhoz érsz, és megállsz. Azt gondolva, hogy busszal hamarabb célba érsz. Hosszú percek telnek el és már néhányan várnak a megállóban. A közeledben lévő férfit megszólítod, és megkérdezed: Nem tudja véletlenül mikor jön a busz? A válasz: De, igen, hamarosan! Ám újabb pár perc múltán rákérdezel: Régóta vár? A válasza: Ó, nem, csak kb. 1 órája. A döbbenet az, hogy egy órával ezelőtt is „hamarosan” volt. Hasonló a helyzet a kiadványokban évtizedeken át használt "hamarosan" kifejezéssel is. Ugyanis a példaként vett 2019-es és 1982-es Őrtornyok között is 37 év telt el. Megkockáztatom, hogy 1882-ben, vagyis az Őrtorony 1982-es száma előtt 100 évvel Charles Taze Russel is használta bizonyára a "hamarosan" kifejezést. Mennyire hinető ez? Döntsön az olvasó.

Miből látható a tények hiánya a legjobban?

 Minden embernek szükséges, hogy legyen otthon némi spórolt pénze. Van akinek kevesebb, van akinek több és a bankban tartja. Tegyük fel, hogy összetalálkozol egy régi, megbízható jó barátoddal, aki éppen egy sikeres üzleti vállalkozásban vesz részt. Beültök egy kávéra és közben szóba jön a kölcsönadás gondolata. A barát azt ígéri, hogy egy hónapon belül visszafizeti a pénzed, de neki most estére szüksége van 500 000 forintra, és magas kamatot ígér. Egy órán belül át is adod neki a pénz, mert ennyi volt az otthoni széfben. Aztán közeledik a kölcsön "lejárai ideje". Egy nappal előtte a barát jelzi, hogy még egy pár napra lenne szüksége, ugyanis közbejött egy másik kedvező üzlet. Vársz. Aztán elmúlik egy hét is, de a pénz helyett újabb ígéret. Majd ez a határidő is letelik, és az ígéretet ígéret követi, de a pénz nem érkezik meg a számlára. Mi a nagy kérdés ebben? Ami egy fontos jellegzetessége az Őrtorony tanításának!

Az, hogy ígéretet ígéret követ és a teljesedés nem következik be. Hogyan is zajlik ez pontosan?

Jehova napja közel van!

 Ezt prédikálják, tanítják már hosszú, hosszú évtizedek óta! 1914 óta az „utolsó napok" amiről beszélnek, ám a külső szemlélő mit lát? Egy példa: Egy az élete delén túl lévő férfi mesélte. Már a nagyapám arról beszélt, hogy az „utolsó napokban élünk”. Aztán meghalt 1980-ban. Majd követte őt apám is és ő is azt hangoztatta: az „utolsó napokban élünk”. Ő 2016-ban halt meg, vagyis 102 évvel 1914 után! Most itt vagyok én aki ma is azt hallom, hogy az „utolsó napokban élünk”. Mit tegyek? Mondjam azt én is, hogy az „utolsó napokban élünk”? No, de 1914 óta már 112 év eltelt! Mégis mikor lesz már vége az „utolsó napoknak”? Ha egy ember azt hallja, „utolsó napok”, akkor arra gondol, hogy maximum egy hét múlva letelik az az idő aminek a végén van. Ilyen a nyugdíjba vonulás előtti utolsó napok, vagy a munkahelyi felmondás előtti idő. Senki, de senki nem gondolná azt, hogy a Főnök azt mondja „Azt utolsó napjaim töltöm itt a cégénél” ám utána még évekig ott dolgozik. Ha ez történne, akkor kétségbe vonnák a szavahihetőségét. Mi a döbbenet az egészben? A „rabszolgának lehet”! Pontosabban a módszer az, hogy évtizedeken át folyamatosan olyan kifejezéseket használnak, előadásokban, kiadványokban amelyek úgy vázolják fel az akkori  helyzetet, mintha Jézus megérkezése már holnap bekövetkezne! Hallottam olyan 8 éve, 12 éve 27 éve elhangzott előadást amelyben az előadó azt fejtegette, hogy milyen kevés ideje van már csak hátra ennek a világrendszernek, és Jézus már az „ajtó előtt van”. Az érdekessége a dolognak, hogy közben eltelt 8, 12, 27 év és Jézus mégsem lépett be az ajtón!

És senki, de senki még csak nem is mer arra rákérdezni, hogy: Nincsen itt valami tévedés?

Ugyanis, ezzel kétségbe vonná a „rabszolga” (vezetőtestület) szavait, és ekkor magát Jézus vonta kétségbe (szerintük), és nem hisz Jehova ígéretében! Neki pedig a „rabszolga” a szócsöve, mivel Jehova Jézuson keresztül 'a rabszolga által nyilatkoztatja ki az igazságot', ahogyan erre a "Tedd nyilvánvalóvá az előmeneteledet!" című Őrtorony cikk jól rámutat.

És marad a „szokványos” szóhasználat és a beteljesületlen "prófétálás". Honnét való mindez? Mózes könyvtekercse rámutat: „Ha egy próféta az Örökkévaló nevében mond valamit, de az mégsem teljesedik be, vagy nem bizonyul igaznak, akkor azokat a szavakat nem az Örökkévaló üzente! Azt csak elbizakodottságában mondta az a próféta...” (5Mózes 18:22 EFO) Szemléltetésként csak pár markáns példa. Igaznak bizonyult Joseph Franklin Rutherford "próféciája"? Tudnillik, hogy „Milliók élnek most, akik sohasem fognak meghalni”. 1920-tól lett ez hírdetve. Vagy ott volt az 1925-ben bekövetkező feltámadása a patriárkáknak, Ábrahám, Jákob, Izsák... feltámadtak? Bekövetkezett? És akkor nem beszéltünk a már kihalt 1914-es nemzedékről, akik meglátják Jézus visszajövetelét. Jó ezeket mélyen átgondolni! Persze, csak akkor ha valaki „éhezi és szomjazza az igazságot” (Máté 5:6)

Zárszó: Egy szomszédom (még életében) „Bigott vallásos” emberként volt ismert, no, de ha 9 000 000 ember vakon elhisz valamit az már döbbenetes! Pedig erről van szó! Ugyanis ők meg vannak győződve arról, hogy az egész zavaros, és folyton folyvást változó igazság Jehovától, az igazság istenétől (János 4:23) származik. Ő előttük valószínűleg ismeretlen a gondolat, amit Pál jegyzett le: „mindent gondosan vizsgáljatok meg, hogy valóban Istentől származik-e!” (1Tessz. 5:21 EFO) Mindemellett Istenünk szabad akaratot adott, amely szerint mindenki abban hihet amit csak szeretne. 

Tény, hogy e világhelyzet kialakulásában jelentős szerep jutott annak „aki az egész lakott földet félrevezeti” (Jelenések 12:9) és ebbe beletartozik a próféciák, és Jézus példázatainak folyamatosan változó értelmezése is.

_______________

Lábjegyzet: * A különböző egyházak között nézeteltérés van, hogy a tetragramma (JHVH) helyes kiejtése Jahve, vagy Jehova. A Katolikus Bibliában a Jahve található. A Károli fordításban kezdettől a Jehova kiejtési mód olvasható, egészen a 2000. év előtti kiadásokban.

 # És a részletekre összpontosítva jobban megérthetjük, hogy az utóbbi 112 év alatt mennyire nem értették a "Bétel prófétái" hogy Jézus mikorra várható, ugyanis közel volt Jézus eljövetele minden napon! Miközben természetes hogy múltak a napok 1914 -től napjainkig. Vagyis, ha bármikor rákérdezett valaki, akkor a válaszuk az volt „Az Úr napja közel”! Ahhoz hasonló ez, mint amikor valaki felolvassa a Zsoltárok 37:10-et, hogy „Egy kevés idő és nincsen gonosz...” És mi van ha megkérdezik: Mennyi ez a kevés idő? /no comment/

Hazugságot prófétálnak a nevemben - Hogy történhet ez a mi időnkben?
„Isten népe között voltak azonban hamis próféták is...” (1Péter 2:1 EFO)

    Jeremiás egy nehéz időszakban prófétált, amikor nem csak Jehova prófétái hirdették az üzenetüket. Viszont csak egy közös vonás volt Jeremiás és némely „más” próféta között. Mi volt e közös vonás? Az, hogy „Isten nevében” beszéltek mások is. Velük kapcsolatosan írhatta Péter apostol a következőket: „Isten népe között voltak azonban hamis próféták is...” (1Péter 2:1 EFO) Ám ez nem csupán egy történelmi visszatekintés! Ha tovább olvassuk a verset, akkor ez érthetővé válik. „Ehhez hasonlóan közöttetek is feltűnnek majd hamis tanítók, akik észrevétlenül ártalmas és hamis tanításokat csempésznek majd be a gyülekezetekbe.” És itt megállnék egy rövid időre. Melyek Péter szavai? Azt mondja „Isten népe között voltak azonban hamis próféták is...”. Igen, és itt az „Isten népe között” az ami vastagon kiemelendő! Az ókori Izrael valóban Isten, vagyis Jehova népe volt (Ézsaiás 43:10 EFO) És mindemellett mégis felbukkantak köztük hamis próféták! Mit mond Izraelről Jehova? „Az én tanúim ti vagytok, népem — mondja az Örökkévaló —, és szolgám”. ** Visszatérve a Péter leveléből idézettekhez, az idézett szövegen túl amit olvasunk az nagyrészt már teljesedett az első századot követően, ám beteljesedésük nem csak ekkora tehető! Miért lehet ezt állítani? Ugyanis ezt Jézus is érintette, márpedig az ő eljövetelét megelőző eseményként! Nézzük mit mondott Jézus. „Mert hamis felkentek és hamis próféták fognak támadni, nagy jeleket, csodákat fognak tenni, hogy – ha lehetséges – még a kiválogatottakat is eltévelyítsék.” (Máté 24:24 Csia) És ha valaki végigolvassa a teljes Máté 24. részt, akkor világossá válik számára, hogy Jézus e szavai mely időszakra vonatkoznak... Ha valakit érdekel akkor maradjon velem, és olvasson tovább. Nézzük még Jeremiás idejét meg, mit lehet megtudni ebből.

Jeremiás idejében, és napjainkban is?

 Az Őrtorony folyóirat 2008 4/15 számában olvasható egy cikk, amelynek a címe: Mondjunk nemet az „értéktelen dolgokra”. Jól sikerült e felvilágosító jellegű cikk amelyből most röviden idézném az egyik alcímet és egy bekezdést:

Őrizkedjünk a hiábavaló beszédtől

• 14 A szavak is lehetnek értéktelenek, vagyis hiábavalók. Például Jehova ezt mondta Jeremiásnak: „Hazugságot prófétálnak nevemben a próféták. Nem küldtem őket, parancsot sem adtam nekik, nem is beszéltem hozzájuk. Hamis látomást és jóslatot, hiábavalóságot és szívük csalárdságát szólják nektek prófétálás gyanánt” (Jer 14:14). Ezek a hamis próféták azt állították, hogy Jehova nevében beszélnek, ugyanakkor a saját gondolataikat és bölcsességüket hangoztatták. Ezért beszédük ’hiábavalóság’ volt, semmit nem ért, valóságos szellemi veszélyt jelentett. Azok közül, akik hittek ennek a hiábavaló beszédnek, sokakat elragadott a korai halál i. e. 607-ben; megölték őket a babilóniai katonák.

E sokatmondó gondolatok közűl kettőt kiemelnék. Az első, Jeremiás által, Isten szavai, amit idéz a bekezdés: „Hazugságot prófétálnak nevemben a próféták. Nem küldtem őket, parancsot sem adtam nekik, nem is beszéltem hozzájuk. Hamis látomást és jóslatot, hiábavalóságot és szívük csalárdságát szólják nektek prófétálás gyanánt” (Jer 14:14). A lényeget vastagon kiemeltem az idézetben.

Először is ami egy fontos gondolat: „Hazugságot prófétálnak nevemben” Vagyis Jehovára hivatkozva tették ezt. Akkoriban Isten kinyilatkoztatta a szavait a prófétái által (Zsidók 1:1 EFO), de mi van napjainkban, amikor már nincs ilyen ihletett kijelentés? Ettől még lehet valaki Jehova szócsöve? Természetesen igen. Pontosítva: Mondhatja ezt bárki a 'nagy gyülekezetben', főképp akkor, ha a pozíciójával hitelessé tudja ezt tenni, így akár milliók is elfogadják őt (őket). Példaként: A Tanúk gyülekezeteiben, ha bárkit megkérdezünk azt mondja, hogy „A hű és értelmes rabszolga Jehova nevében beszél, mint az ő szócsöve” vagy „A vezetőtestületet Jehova használja fel akarata kinyilatkoztatására, szavának megértésére, és a gyülekezetek irányítására”. Ezek feltétel nélküli elfogadása után a tanúk már mindent Jehovának tulajdonítanak amit a „rabszolga” ill. a „vezetőtestület” mond, vagy tesz. Nézzünk egyetlen példát erre: Régen a kongresszusok alkalmával kijött egy új könyv. Sokan boldogan vették át, és ezt mondták: „Ezt Jehova adta”. Pedig Jehova, csak egy könyvet adott, amit úgy hívnak: Biblia! Vagy netán valaki azt gondolná, hogy "Istentől kaptuk a Bibliát, ám ő rájött, hogy ezt nem könnyű megérteni, ezért egy másik könyvet íratott magyarázatként"? Miért nem lehetséges ez? Maga a Vezetőtestület (más néven: „rabszolga”) cáfol rá! Mivel ők megmondták „a vezetőtestület nem ihletett”! Ennek ellenére, mégis a tanúk minden szavukat, és tettüket Jehovától jövőnek tulajdonítják. Gondolom e mondatommal egyetlen Tanú sem kelne vitára.

A második fő jellegzetessége a bekezdésnek: „a saját gondolataikat és bölcsességüket hangoztatták”. Ez tény ami vitán felüli, és Jeremiás idejében világossá vált, de mi van napjainkban? Lehet erre is példa? Nos, a válasz a kérdésre határozott igen! És miért is lehet ezt ennyire határozottan kijelenteni? Erre maga a Biblia mutat rá, mint az egyetlen könyv, amely Isten szavait tartalmazza (2Timóteusz 3:16) és amit Mózes így írt le: „Ha egy próféta az Örökkévaló nevében mond valamit, de az mégsem teljesedik be, vagy nem bizonyul igaznak, akkor azokat a szavakat nem az Örökkévaló üzente! Azt csak elbizakodottságában mondta az a próféta, tehát ne féljetek tőle!” (5Mózes 18:22 EFO) Úgy gondolom, teljesen érthetően, önmagukért beszélnek e szavak. Ha egy személy kijelentést tesz szóban, vagy írásban, mint aki Jehova szolgája, és Jézus gyülekezetének a vezetője, pásztora, akire „rabszolgaként” (Máté 24:45) tekintenek, és e kijelentése nem teljesedik, sem az elkövetkezendőkben, akkor ő mit tett? Az idézet második fele válaszol erre. „akkor azokat a szavakat nem az Örökkévaló üzente! Azt csak elbizakodottságában mondta az a próféta” Röviden, és más szavakkal: Akkor ez az üzenet nem Jehovától származik, hanem attól a személytől, aki Isten nevében jelentette ezt ki.

Egészen nyilvánvaló, hogy ha egy ilyen személy úgy állna elő, hogy én azt gondoltam „ez és ez” fog megtörténni a közeli jövőben, akkor nem hinnék el neki. Ám, hogyha a Bibliára hivatkozik, mint ami megírta az általa mondottakat, akkor már hitelt adnak e személynek akár milliók is! De, hogy is van ez? Ő Isten nevében szól? Igen, ugyanis a Bibliára hivatkozik, mint ami egy hiteles forrás! És hogyan beszél Jehova nevében? Ugyanis a „Teljes írás Istentől ihletett...” (2Tim. 3:16) Vagyis, aki ebből idéz, olyan mintha Jehova maga mondta volna neki a szavakat amit "közvetít". Viszont néhány esetben nem a Bibliából való idézés a fő szempont, hanem annak értelmezése. Ez utóbbin lehet elcsúszni, és ez lehet félreérthető, félrevezető! De, vannak modernkori példáink erre?

Joseph Franklin Rutherfordtól kezdve, napjainkig!

 Sokan J.F. Rutherfordra nagy tisztelettel tekintenek, és gondolnak. Ezzel semmi probléma, hiszen nagy erőfeszítéseket tett az evangéliumi munka felvirágoztatására. Számos könyvet írt a Biblia jobb megértését célozva. És e könyvek a mai napig népszerűek, jóllehet azóta az ismeret tovább haladt a „teljes délig” (Péld. 4:18?). Más szavakkal, amit Rutherford még nem élt meg, vagy nem látott tisztán az napjaikban már egészen világossá vált. Erre nézzünk "egy-két" példát. A legelső példa ami mára cáfolhatatlan, az a megállapítás ami egy brossúra címe is volt egyben: „Milliók élnek most, akik sohasem fognak meghalni!” 1920-tól kezdve folyamatosan, egy előadás által, és annak címeként lett hirdetve e gondolat amit J.F. Rutherford közvetített a tömegeknek. Döbbenet, de a tanúk úgy tekintenek csupán erre, mint ami egy „mérföldkő” a gyülekezet múltjában, éltetében. Az, hogy ez az akkor határozottan hirdetett prófécia mennyiben bizonyult igaznak, az ma már senkit sem érdekel! Aztán ismétlődött ez a gondolat 1935-ben, amikor is egy előadás keretében előjött újra 'Ma élő milliók, sosem halnak meg!' Más szavakkal ahogy az előadó, J.F. Rutherford kérte a hallgatóság azon tagjait, akiknek földi reménységük van az örök életre, hogy álljanak fel, és kijelentette: „Íme, a nagy sokaság!” (az idézetre kattintva új ablakban megnyitható a cikk) És bár a cím hitelesnek tűnő, mégis igencsak elgondolkodtató is. Miért? Ugyanis a Hirdetők könyv 5. fejezetének a címe „A Király fényt áraszt a Királyságra” Ezt olvasva az olvasó teljes joggal kérdezheti: Valóban a Király volt az aki „fényt áraszt”?? És miért e jogos kétkedés? Ugyanis aki akkor és ott felállt, mint aki élve jön ki a nagy nyomorúságból és bejut a királyságba, e személyek közül ma egy sem él már! Számoljunk csak. 1935-ben 15 éves volt mondjuk, akkor ma 106 éves lenne! És itt Rutherford nem a karonülő csecsemőkre gondolt amikor kijelentette: „Kérjük, álljanak fel mindazok, akik azt remélik, hogy örökké élnek majd a földön!” Bocsánat, de itt nem azokról volt szó, akik földi feltámadásban részesülnek majd valamikor! Itt a „nagy sokaság”-ként (Jelenések 7:9, 14) beazonosított „más juhok” voltak! És hol vannak már ők?

Ma már pedig 2026-ot írunk, de hol tart a nemzedék?

 Charles Taze Russeltől kezdve, J.F. Rutherfordon át többen is arról prófétáltak, hogy „nem múlik el ez a nemzedék” (Máté 24:34). Miközben e nemzedék egy evolúciós folyamaton ment keresztül! Más szavakkal a „nemzedék” értelmezése több átalakításon is átesett. Jóllehet a legjobb példa „e nemzedék” teljesülése az első században! Mert Jézus az első században beszélt róluk, és Jeruzsálem pusztulásáról is, amit „ez a nemzedék” akik biztosan meglátják! És meg is látták. Ma, egy külső szemlélő értelemszerűen azt mondhatja erre magyarázatként, hogy mivel a „rabszolga” (vezetőtestület) összetétele folyamatosan változó, így a Biblia értelmezésében is ez meglátható. Ám ez csak féligazság! Ugyanis mi a helyzet Jézus szavaival? Mi a helyzet azzal, hogy Jehova Tanúi gyülekezetét Jehova szent szelleme vezeti? Jézus kijelentette: „az igazság Szelleme, útmutatótok lesz a teljes igazságban.” (János 16:13 Csia) És mivel Isten azt akarja, hogy „mindenfajta ember... pontosan megismerje az igazságot.” (1Tim. 2:4 NW) Ezért egyértelmű, hogy a gyülekezeten belül mindenkit segít abban, hogy pontosan megismerje az igazságot. Főképp az olyan személyek esetében, aki megértette:„...hogy az „önátadásod és keresztelkedésed Jehova Tanújaként, Isten szellemtől irányított szervezetének tagjaként azonosít téged”. (Ahogy a 2017-es cikk rámutat itt) Gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy ahol Jehova szelleme működik, ott nincsenek félreértelmezések! Már csak azért sem, mert Jézus is megígérte, hogy „Igen, veletek maradok minden nap, amíg ez a korszak véget nem ér!” (Máté 28:20 EFO) Ugye, nem is szükséges feltenni a kérdést, hogy: megbízol Jézus vezetésében?

Jézus vezet a szent szellem által, mint a gyülekezet feje!

 Gondolom a négy evangélium bőségesen tanúskodik arról, hogy Jézus a tanítványait tökéletesen vezette, és semmiféle tanításbeli helyreigazításra nem került sor a földi szolgálata alatt, az eltelt 3 és fél évben. Vagy tud-e valaki olyanról, hogy Jézus kiigazított volna bármilyen általa elmondott tanítást, vagy próféciát? Esetleg a Szentírás értelmezésében volt ilyen? Nem, nem, ott sem! Ha a "kibic"-re gondolok, ő azt mondaná: kilóg a lóláb a zsákból!

És valahogy annyira nyilvánvaló az egész, mint amikor Lacika és Évike lementek sétálni vasárnap délelőtt. Az indulásukkor Anyuka azt mondta: Aztán nehogy bemenjetek a cukrászdába, mert még nem ebédeltetek. Ebéd után az más. Amikor a rövid séta után hazajöttek, Évike első szava az volt: Anya, nem voltunk a cukrászdában! Csakhogy a pici szája sarkában ott volt valamiféle maradék, netán a krémes krémjéből.

A példa rámutat, hogy mi a helyzet, akkor amikor egyértelmű, hogy valami nem olyan, mint amilyennek "tálalva" van, és mégsem meri senki sem rámondani, hogy „Ez nem fedi az igazságot!”.

Nos! Az olvasón áll, övé a döntés joga, hogy felismerje: Régen a prófétákról kijelentette Mózes könyvtekercse: „Ha egy próféta az Örökkévaló nevében mond valamit, de az mégsem teljesedik be, vagy nem bizonyul igaznak, akkor azokat a szavakat nem az Örökkévaló üzente! Azt csak elbizakodottságában mondta az a próféta...” (5Mózes 18:22 EFO) Így történt ez évszázadokon át! De, mi a helyzet akkor ha mindez napjainkban következik be, akkor egymást követően több alkalommal is?? 

Segítek! Gondolj csak arra, hogy hosszú évtizedek óta arról hallani, hogy „a rohamosan közelgő nagy nyomorúság”. Hol van? Vagy arról is hallani sok évtizede, hogy „az új világ már csak karnyújtásnyira van”. Merre? És hasonló szózatok is gyakran elhangzanak. Akár a „vezetőtestülettől” jön az információ, hogy „Testvérek már nem csak az utolsó napokban élünk, de az utolsó napok utolsó napjaiban...” Jelzem, úgy 2018 körül hangzott ez el. És ha úgy veszem, hogy 1914 és 2026 között van (volt?) az utolsó napok, akkor ez az előbbi kijelentés ami 8 éve hangzott el, még várathat magára..., akár évtizedeket is. A nagy kérdés az, hogy addig mi lesz az 1914-es nemzedékkel??

Végkövetkeztetés: Szóval, mi az igazság, és hol van ma? És épülhet-e az igazság sok-sok félrevezetésre?

*******

________________

Lábjegyzet:

** Fontos tudni arról is, amit még az Ézsaiás 43:21 -ben kijelentett Jehova: „A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!” Gondolom ez egyértelmű, hogy nem különféle vallásokból összegyűlt nemzet volt ez, és Isten "alkotta" őket, nem pedig valamiféle felvett névre hivatkoztak. Miért is lényeges ez? Ugyanis egyetlen izrealitának sem kellett bizonygatni azt senki felé, hogy ő a Teremtő Isten népe. A mai viszonylat szerint pedig folyamtosan folyik a bizonygatás arról, hogy kik az „igaz keresztények” <érdemes ide klikkelni, és olvasgatni az 1162 dokumentum némelyikében, melyekben 8 - 14 -szer is előfordul e kifejezés önmagukra vontakoztatva. A nagy kérdés csak az, hogy Jézus, és az Atyja Jehova kit fog elismerni? Fontos emellett azt újra megerősíteni, hogy az „Isten népe között” voltak ezek a hamis próféták és Jézus szavait figyelembe véve, "ma" is ott fognak gyülekezeten belül felbukkanni, és nem mint „külső befolyás” (ApCsel. 20:30, 2Tessz. 2:3, 9). Bár megjegyezendő, hogy a "Bétel próféták" kifelé mutogatása már megszokott jelenséggé vált (bevált módszer).

Még némely tanú is felfigyelt rá, hogy ha valami jóról ír az Őrtorony, akkor azt az „igaz keresztények” tették, illetve rájuk vonatkozik. Ha pedig valami rossz dolgoról tesz említést a "hű és értelmes rabszolga” (ahogyan önmagukat elnevezték) ez esetben a „nagy Babilon”, vagy a „névleges keresztények” az érintettek.

Mi a szerepe a szent szellemnek a gyülekezetben? Hogyan tálalja ezt a „rabszolga”?

„...elvezet titeket a teljes igazságra...” (János 16:13 HUNB)

   A szent szellemnek tagadhatatlanul nagy szerepe van Isten nevének megszentelésében, és ebben Jézusé a kulcsszerep. Már több írás témája volt a szent szellem, például Az engedelmes szellem, vagy a szent szellem? című, ami igyekszik arra rámutatni, hogy nem minden az aminek látszik, és nem biztos, hogy a „jó út” amihez vezet. „A szellem vezet?”-ben, egy napiszöveg kapcsán példákat láthatunk arra, amikor a szent szellemre történik hivatkozás, ám a végeredmény valami más, mint amit a szent szellem mondana (János 16:13), vagyis ismét kétséges, hogy az igazság birtokába jutottunk! És egy harmadik példa a „Melyik a jó szellem a gyülekezetben? És mi van?”. Ez feltárja, hogy egy „nagy gyülekezetben” sokféle szellem lehet, és ezeket sorra veszi. És bár a sorban ott van a szent szellem is, viszont fontos ennek a felismerése, amelyre János apostol is felhívta a figyelmet: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok meg a szellemeket, hogy vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta ment szét a világba.” (1János 4:1 Csia) Egyértelművé teszi a figyelmeztetés az óvatosságot, és azt, hogy szükséges mindent megvizsgálni (1Tessz. 5:21) Annál is inkább mert a Példabeszéd is kijelenti azt, hogy: „Az együgyű minden beszédnek hitelt ad, az élelmes azonban megfontolja lépteit.” (Példabeszédek 14:15 KNB) Akinek kedve tartja maradjon velem és vizsgáljuk meg, mit mond a szent szellem. És persze felmerül az is, hogy valóban a szent szellem mondja, vagy nem? A vizsgálódás tárgya a beidézett tanulmányozási cikk egyik alcíme lesz. Ez a „A szent szellem szerepe napjainkban”. Lássuk is ebből a 13., 14. bekezdést.

Milyen szerepe van a szent szellemnek?

Az Őrtorony folyóirat 2010 április 15.-i száma a 7-11 oldalon egy páratlan és elgondolkodtató cikket közöl amiből idéznék két bekezdést (13-14bek.):

• 13 Harmadszor, Jehova szelleme idézi elő, hogy fény derüljön bibliai igazságokra (Péld 4:18). „A hű és értelmes rabszolga” hosszú idő óta elsősorban ezen a folyóiraton keresztül osztja meg másokkal a fokozatosan feltárult bibliai igazságokat (Máté 24:45). Példaként említhetjük azt, amikor megértettük, hogy kikből áll a Jézus által említett „nemzedék”. (Olvassátok fel: Máté 24:32–34.) Milyen nemzedékre utalt Jézus? A „Mit jelent neked Krisztus jelenléte?” című cikk elmagyarázta, hogy Jézus nem a gonosz emberekre utalt, hanem a tanítványaira, akik hamarosan felkenettek szent szellemmel. Jézusnak az első században és napjainkban élő felkent követői azok, akik nemcsak látják a jelet, hanem meg is értik a jelentőségét: azt, hogy Jézus „közel van, az ajtóknál”.

  14 Mit jelent ez a magyarázat számunkra? Bár nem tudjuk pontosan, milyen hosszú ideig tart „ez a nemzedék”, azért tudunk néhány dolgot a „nemzedék” szóról, amit jó észben tartanunk: általában különböző korú személyekre utal, akik egy bizonyos időszak alatt legalább részben egy időben élnek; ez nem egy rendkívül hosszú időszak; és van vége (2Móz 1:6). Hogyan értsük hát Jézus szavait, melyeket ’a nemzedékről’ mondott? Nyilvánvalóan arra utalt, hogy azok a felkentek, akik látták a jel beteljesedésének kezdetét 1914-ben, legalább részben egy időben élnek azokkal a felkentekkel, akik látni fogják a nagy nyomorúság kezdetét. Ennek a nemzedéknek volt kezdete, és biztos, hogy lesz vége is. A jel különböző vonásainak a beteljesedése azt mutatja, hogy a nagy nyomorúság közel van. Ha megőrizzük a sürgősség érzetét, és kitartóan virrasztunk, akkor kimutatjuk, hogy lépést tartunk a bibliai igazságok egyre jobb megértésével, és követjük a szent szellem vezetését (Márk 13:37).

Nagyon sok információt közöl az olvasóval e két kiemelt bekezdés, ezért először a hivatkozott írásszövegekre fókuszálnék. A Pédabeszédek 4:18, mint ami számunkra azt lenne hivatott bizonyítani, hogy „Jehova szelleme idézi elő, hogy fény derüljön bibliai igazságokra” ez bizony egy elgondolkodtató írásszöveg. Mit mond? „Az igazságosak ösvénye azonban olyan, mint a hajnal világossága, mely egyre világosabb lesz a teljes délig” A „rabszolga” arra törekszik, hogy az igazság pontos ismeretére jussunk, ezért szokta javasolni azt, hogy vizsgáljuk meg a szövegkörnyezetet. Nos! Miután ezt megtettük, láthatjuk, hogy a Példabeszédek 4. részében a cselekedetekről, és az erkölcsről, van szó, röviden arról, hogy melyik a helyes életút, ami természetesen Jehova előtt elfogadható! A 14. vers például arra figyelmeztet: „Ne térj a gonoszok ösvényére, és ne menj a rosszak útjára.” Biztos vagyok benne, hogy az olvasó is egyetért velem abban, hogy ebben a részben semmiféle szó nincsen, sem a próféciákról, sem azok értelmezéséről, sem Isten szellemének hatásáról. Akinek más lenne a meglátása, annak a tanács az, hogy olvassa el figyelmesen akár több alkalommal is egymás után, lassan, meg meg állva ezt a részét a Bibliának. Jól látható, hogy ez az idézet egészen másról beszél, hogy miről? Igyekeztem itt bővebben elmondani. A következő hivatkozott írásszöveg a Máté 24:45. Ez az írásszöveg valójában egy fontos kérdést tesz fel az olvasónak, de nem ad választ rá, mert a példázat elmondásakor az itt említett rabszolga még nem is létezett! Ugyanis csak a "végidőben" válik nyilvánvalóvá, hogy kicsoda ő. Akkor amikor Jézus megérkezik, és látja tevékenykedni a „rabszolgát” hűségesen, bölcsen Akkor, ahogy mondta is „Az a rabszolga lesz boldog, akit ura, mikor megjön, ebben a munkában talál. Bizony azt mondom nektek, hogy mindene fölé fogja helyezni őt.” Jézus, elismerésként jóváhagyta az ekkor „hű és értelmes”-nek bizonyult rabszolgát, és ezért kinevezte őt minden fölé. Ekkor, és nem előbb! (További információ, itt olvasható, és még itt is)

A Máté 24:32-34-re való hivatkozás a „nemzedékről” is egy érdekes részlet, amelyre most nem térnék ki bővebben. Azonban az elgondolkodtató, hogy ez a „gumi nemzedék” már igencsak meg lett nyújtva, hiszen közel 1900-tól napjainkig tart. Vagyis? Pontosabban, egy számmal kifejezve, már 126 éves korba lépett. Ami felettébb elgondolkodtató! E különlegességgel kapcsolatosan hasznos, hogy megemlítették a 2Mózes 1:6-ot ami ezt mondja „Azután meghalt József és valamennyi testvére, meg az az egész nemzedék.” A „Bétel prófétái” bizonyára örültek ennek a versnek, amikor rátaláltak, és mi is örülhetünk neki. Miért? Ugyanis a hangsúly a vastagon kiemelt szavakon van! Újra idézem: „meghalt József és valamennyi testvére, meg az az egész nemzedék”. Ebből számukra, és számunkra az következik, hogy „az egész nemzedék” -be beletartoznak József testvérei is. Mennyi időt nyerhettek ezzel a magyarázataikban a „Bétel prófétái”? Tegyük fel, hogy akkoriban egy asszony még 50-55 éves korában is szült még. Tegyük fel! Amennyiben a legelső gyermekét 20 évesen világra hozta, akkor a legutolsót 35 évvel később szülte. Mit írt Mózes a korabeli emberek életkoráról? „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő” (Zsoltárok 90:10) És vegyük a maximumot: 80+35 év az száztizenöt év a mai viszonylatba áttéve, hiszen nem József nemzedékére utalt Jézus. Így aki meglátta 1914-et csupán 14 évesen, az maximum (a testvéreivel) együtt 2015-ig élt, vagyis már 11. éve halott. Hol van tehát az 1914-es nemzedék?

Milyen szerepe van tehát a szent szellemnek a gyülekezetben, a Biblia megértésében? Az említett példa jól rámutat. És a továbbiakat az élő példa mutatja! Megérthetjük, hogy míg az idő gyorsan múlik, és lejár az idő, addig vannak akik igyekeznek az idő "kerekének" a forgását lassítani, mert megállítani nem lehet! És ameddig csak lehet szeretnék „nyújtani” e nemzedéknek az életidejét. Ám ezt igen kevés sikerrel lehet csak megtenni, ugyanis a matematika és a logika ellenük tanúskodik! A lábjegyzettel kapcsolatosan felmerül legalább egy kérdés az olvasóban. Nézzük ezt meg.

Mit erősít meg a lábjegyzet számunkra?

 Néhány változtatást mutat a lábjegyzet amely elgondolkodtató. Igyekezzünk ezekre úgy gondolni, hogy közben Jézus szavait tartsuk elménkben: „az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra” (János 16:13 HUNB) Jézus tanításait ismerve tudjuk, hogy Jézus sohasem úgy tanított (és az apostolai sem!), hogy először elmondta tévesen a példázatát, vagy magyarázatát, aztán valamikor később kiigazította azt! Nem! Ő vagy elmondta a magyarázatot is a példázata, tanítása kapcsán, vagy kijelentette: „...nektek nem szükséges ismernetek.” (ApCsel. 1:7) Vagy egyszerűen kijelentette: „Még sok mondanivalóm lenne, de most még nem értenétek.” (János 16:13) Ezért inkább nem mondott nekik semmi olyat, amit félreérthetnének! És ha tovább olvassuk itt az evangéliumot, akkor itt ígéri meg, hogy a szent szellem elvezeti őket a teljes igazságra, és így pontosan megérthetik Isten szavát. A tanítványok sem "okoskodtak" és az apostolok, sem a saját fejük után menve (Péld. 3:5) tanítottak, és a leveleikben sem ez vezette őket. Így a későbbi „helyreigazításnak” semmi nyoma nincs! Teljesen elvesztette volna az az apostol a hitelességét, aki arra hivatkozik, hogy „a szent szellem megvilágosító fénye által van ez az új értelmezés”. És gondoljuk csak át! Ha valóban a „szent szellem megvilágosító fénye által van”, akkor az előbbi, a kiigazított, vagyis mondjuk ki „a hibás értelmezés” az is a „szent szellem megvilágosító fénye által volt”? Erősen kétséges! Ezért is írhatta bátran le Péter: „az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból” (2Péter 1:20 HUNK). A nagy kérdés az: Amennyiben a későbbiekben Péter bármit is kiigazít egy úgymond "Péter 3. levele" írásban, akkor ezt az előbbi kijelentését fenntarthatná? Biztosan nem, mert elvesztené a levele hitelességét! Csak, halkan, súgva kérdezem: Párhuzamot vonnál a rabszolgával? Milyen helyzetben van ekkor? Pedig a „rabszolga” folyamatosan azt publikálja, hogy Jehova szervezetét a szent szelleme vezeti, irányítja. És gondolj Ezékiel égi szekerére, és arra, hogy a „rabszolga” szemléltetésnek használta fel e rövid leírást arra, hogy Jehova szervezete hogy tevékenykedik. Hogy emlékszel? Jehova égi szekere tett "útvonal módosításokat" Ezékiel könyve szerint? Én úgy emlékszem, hogy egyet sem tett. Akkor hogyan is van ez? A válasz keresése közben nézzük meg a kiemelt részt, példaként:

• [Kiemelt rész a 10. oldalon]

  Lépést tartasz a bibliai igazságok egyre jobb megértésével?

  Jehova továbbra is segít, hogy a népe egyre világosabban értse a bibliai igazságokat. Többek közt milyen finomításokról olvashattunk eddig Az Őrtoronyban?

  ▪ Milyen jó dolgot tanít nekünk a szellemi növekedésről Jézusnak a kovászról szóló szemléltetése? (Máté 13:33). (2008. július 15-ei szám, 19–20. oldal.)

  ▪ Mikor ér véget az égi reménységű keresztények elhívása? (2007. május 1-jei szám, 30–31. oldal.)

  ▪ Mit jelent „szellemmel” imádni Jehovát? (Ján 4:24). (2002. július 15-ei szám, 15. oldal.)

  ▪ Melyik udvarban szolgál a nagy sokaság? (Jel 7:15). (2002. május 1-jei szám, 30–31. oldal.)

  ▪ Mikor kerül sor a juhok és a kecskék szétválasztására? (Máté 25:31–33). (1995. október 15-ei szám, 18–28. oldal.)

Még röviden, csak egy kérdés elejéig visszatérve a kiemelt részre: „Mikor kerül sor a juhok és a kecskék szétválasztására?” Az 1995 előtti „verzió” az volt a magyarázatban, hogy a gyülekezet, vagyis a tanúk a prédikáló munkájukkal választják szét folyamatosan az embereket, és így derül ki, hogy ki bizonyul kecskének, és ki juhnak! Jóllehet Jézus egészen jól érthetően elmondta: „Az Emberfia vissza fog jönni nagy dicsőségben összes angyalával együtt. Akkor majd leül dicsőséges trónjára, és a Föld minden lakosát összegyűjtik trónja elé. Ő pedig két csoportra választja majd őket, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat a jobb, a kecskéket pedig a bal oldalára állítja.” (Máté 25:31-33 EFO) A "fő" részeket vastagon kiemeltem, amelyek rámutatnak a kettéválasztás „idejére” és „módjára”, arra, hogy ezt ki végzi majd és mikor! Jóllehet a dátum nem lett meghatározva, de az „ideje” Jézus visszatértével van összekapcsolva szó szerint, és aki elvégzi ezt maga Jézus! Úgy vélem, Jézus szavait elég nehéz félreértelmezni, pláne a szent szellem irányítása alatt, amely a megvallásuk szerint az egész Gyülekezetet vezeti, irányítja, és ennek értelmében az igazságban is vezeti! Hogyan lehet ebben a "pozícióban" tévedni? Pál apostol rámutat: „...tanuljátok meg rajtunk: senki se menjen túl azon, a mi meg van írva...”
(1 Korinthus 4:6, Károli fordítás) Ugyanis, ha visszatérünk a Péter által lejegyzett gondolathoz (2Péter 1:20 HUNK) és ha „saját magyarázatból lesz a prófétai szó”, akkor utána ezt számos kiigazítás követi majd! Az meg már csak magyarázkodás amit az ember fia művel, hogy „Isten szellemének felvillanásaiból” van ez (Péld. 4:8) mert a "régebbi" értelmezéskor hol volt Jehova szelleme? Pihent? Vagy más elfoglaltsága volt? E gondolat is komolytalan, hát még az ami ezt övezi!

A címbeli kérdésre a válasz: „Mi a szerepe a szent szellemnek a gyülekezetben?” egyszerű. Figyelmesen olvassuk a Bibliát, amit az első századi gyülekezetekről leírt, és megérhetjük. Ám amennyiben ma, „Isten népe” között másként van (mert másként van) az nagyon is elgondolkodtató! Mindenki gondolja át a tényeket, és az érveket is amire ez a kis írás rámutat!

Persze, nem szükséges egyetérteni, mert a szabad akarat szerint bárki hihet abban ami neki tetszik!

Ám aszerint veszi a jutalmát is, majd!

😍 ❤️ 

Az igaz imádat egysége miből eredt régen, és napjainkban?

„Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Efézus 4:5 HUNK)

   Jézus egy alkalommal áthalad Sikár városán és megpihent Jákob kútjánál, ahová egy samáriai asszony érkezett vízért. Beszélgetés alakult ki közöttük, amelyben Jézus egy fontos igazságot emelt ki az asszonynak! A szavai így szóltak: „De jön egy óra, és az most van, amikor az igazi imádók az Atyát szellemben és igazságban fogják imádni, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.” (János 4:23 Csia) E mondatból, most 3 kulcsszót emelnék ki: 1. „igazi imádók” melyből a lényeg az „igazi”, más szóval aki Jehova (Jahve) előtt elfogadott módon imádja őt, ugyanis „Szellem az Isten, és az imádóknak szellemben és igazságban kell őt imádniuk.” (János 4:24 Csia) Csakis az efféle imádat elfogadható Isten előtt, amelyhez ő két segítséget is ad: 1. a szent szellem: „az igazság Szelleme, útmutatótok lesz a teljes igazságban” (János 16:13 Csia); 2. A Biblia (János 17:17) Jézust a tanításában is e kettő segítette, ugyanis gyakorta olvassuk, hogy érvelt az írásokból, vagy idézett belőle, és a szolgálata kezdetén még a zsinagógában is felolvasott Ézsaiás tekercséből (Lukács 4:8; Lukács 4:16-17). Ezért Jézus mindenkor azt tanította amit Jehovától hallott, (János 14:24) vagyis az igazságot! A második kulcsszó a szent szellem ami segítő az igaz imádatban, ezért valósulhat meg, hogy ők „szellemben” imádják az „Atyát”. Ebben a szent szellem vezetését követik, és semmi más vezetőjük nincsen csak Jézus (Máté 23:10 Czeglédi), és Isten szent szelleme által! Az első századtól kezdve ez ma sem működhet másként, ellenkező esetben Jézus nem ismeri el követőinek őket! (Lásd.: Máté 7:19-23; Galata 5:16) És a harmadik kulcsszó: „igazságban” fogják imádni. Vajon létezik más út is ami helyes?

Színre lép a „vezetőtestület”, mint „rabszolga”!

 Nem szükséges sem bizonygatni, sem részletezni annak módját hogyan működik az, amikor egy személy bár valakire hivatkozik, de mégsem annak akarat szerint cselekszik. Ezt Jézus jól bemutatta a Máté evangélium 7:21-23 részében. Jézus szavai jól rámutatnak, hogy csak egy út van ami elfogadott, amit ő maga is bemutatott, és az apostolai is ezt követték hűségesen, lojálisan! Az Örtorony 2010 9/15 száma a 12–16. oldalon a következő helyes megállapítást teszi erről: „Az első századi keresztények egységesek voltak, hiszen mindannyian ugyanabból a forrásból kaptak oktatást.” Ez teljesen lefedi a valóságot, ugyanis az első századi keresztények, a már meglévő könyvtekercsek, vagyis a Szentírás segítségével, és Jehova szent szellemének vezetését követve imádták istenüket!

A hivatkozott Őrtorony folyóirat, azonban még egy egészen új dolgot tár az olvasó elé. Méghozzá olyan új dolgot amire semmiféle Szentírási utalás, vagy leírás nincsen! Talán elvesztek volna a Biblia ezen részei? Kétséges! De, nézzük mit is jelent ki „igazságként” az Őrtoronycikk 7. bekezdése. Idézem:

• 7 Az első századi keresztények egységesek voltak, hiszen mindannyian ugyanabból a forrásból kaptak oktatást. Felismerték, hogy Jézus egy vezető testületen keresztül tanítja és irányítja a gyülekezetet. A vezető testület az apostolokból és jeruzsálemi vénekből állt. Ezek a hűséges férfiak Isten Szava alapján hoztak döntéseket, majd ezeket az utazófelvigyázók közvetítették a különféle területeken lévő gyülekezeteknek. Néhányukról a Biblia ezt írja: „amint átutaztak a városokon, átadták az ottaniaknak megtartás végett a rendeleteket, amelyeket a Jeruzsálemben levő apostolok és vének hoztak” (Csel 15:6, 19–22; 16:4).

Miről is van itt szó? A cikk azt állítja, hogy már az első században is létezett egy „vezető testület”. Ámde  erről a részletről, vagyis a „vezetőtestület” létezéséről a Biblia döbbenetes módon egyetlen szót sem mond! Sőt! Emellett még maga a szó, hogy „vezetőtestület” ez sincs benne a Biblia egyetlen fordításában sem! És ez teljesen érthető is, ugyanis mivel Jézus tanítványának nem lehetett önmagát "vezetőnek" hívatni, ezért egy csoportnak sem lehet ezt tenni! Így nem mondhatják magukat „vezetőnek” sem, és „vezető testületnek” sem! Miért? Mert ezzel szemben állnának, szembe fordulnának Jézus tanításának, aki azt mondta: „»Vezetőnek« se hívjanak benneteket, mert egy a Vezetőtök, a Krisztus” (MÁTÉ 23:10).” Ezt még maga a Jehova Tanúi által kiadott Újvilág Fordítású Biblia is így mondja! (Máté 23:10) És az idézett Őrtorony cikk kulcsidézete is ez! De, nézzük tovább, mit mond még a bekezdés!

„A vezető testület az apostolokból és jeruzsálemi vénekből állt.” Erre sincsen semmiféle Bibliai bizonyíték! Tudjuk, hogy Pál apostol később lett apostol, mint Máté, János, vagy Péter ámde Pál apostol mégsem úgy hivatkozott az apostolokra mint akik „vezetőtestület”. Nyilván nem mivel ilyenről szó sem volt. Ehelyett úgy beszélt róluk, „azok... akik előttem lettek apostolokká” (Galata 1:17 Csia) És mivel folytatja a bekezdés?

„Ezek a hűséges férfiak Isten Szava alapján hoztak döntéseket,” Meg kell mondani, hogy e kijelentés 100%-ban megállja a helyét, ám félreérthető! Miért is? Ugyanis a „hoztak döntéseket” kifejezés azt sugallja, mintha itt több esetről lenne szó. De, ha az olvasó szán rá elegendő időt és végigolvassa az Apostolok cselekedetei 15. részét, akkor meggyőződhet arról a tényről, hogy itt mindössze egy, vagyis egyetlen esetről van szó! Amikor is a keresztelkedés előtti körülmetélkedés tárgyában alakult ki nézeteltérés a keresztény gyülekezetben. Ezt tisztázandó utazott fel Pál apostol és Barnabás! A fejezet végén arról olvasunk, hogy több vagyis 4 kérdésben is „hoztak döntéseket” az egybegyűltek, akikről nem esik úgy említés, hogy „vezetőtestület” lettek volna. Ezt követően természetesen visszatértek a Gyülekezetükbe Pál és Barnabás. És mivel ez nem csak Pál és Barnabás „helyi gyülekezetét” érintette, ezért olvassuk azt a bekezdésben is hivatkozott írásszövegben, hogy „Amikor átutaztak a városokon, átadták nekik, hogy megőrizzék azokat a rendelkezéseket, melyeket a Jeruzsálembeli apostolok és vének határozatként kimondottak.” (ApCsel 16:4) Így már jól érthető, hogy miért mondja a bekezdés: „ezeket az utazófelvigyázók közvetítették a különféle területeken lévő gyülekezeteknek” Hasznos minden esetben a Szentírásban a „szövegkörnyezet” elolvasása, az esetleges, hasonló félreértések elkerülése végett! Így érdemes az Apostolok cselekedetei 16. részét is elolvasni a 15. rész után, hogy teljesen világos és jól értelmezhető legyen amit a Biblia mond! Mindezen szentírási beszámolók elolvasása után teljesen világossá válik, hogy Hogyan érthették meg az első századi keresztények? a Szentírást, és mi volt ennek a kulcsa?! Ugyanis minden keresztény rendelkezhetett a szent szellemmel ami vezette őt az Írások helyes értelmezésében (János 16:13) Természetesen a „pogányokból” lett keresztényeknek szükségük volt a keresztény társaiktól jövő tanításra, ámde ez az Írások, és Jehova szent szelleme segítségével váltak csak teljessé. E kérdés részletei tisztázva lettek az első századot illetően. Ámde ez már a múlt, és az idő azóta igencsak előre haladt. Biztosan érdekli az olvasót, mi a helyzet ma?

A keresztény gyülekezet napjainkban! Hogyan?

 Útmutatásként pillantsunk bele egy másik Őrtorony folyóirat cikkébe. Címe: „Ki vezeti ma Isten népét?” A folyóirat 2017 februári, és kiemelnék egy már ismerős kijelentést az 5. bekezdésből: „Az első századi keresztények felismerték, hogy a vezetőtestületet Jehova Isten irányítja a vezetőjük, Jézus által.” Erről volt eddig szó, és csak ismétlésként megemlíteném egy kérdésben, hogy: Hogyan ismerhették volna fel ezt, ha a „vezetőtestület” akkor még nem is létezett. Máskülönben Jézus tanításával szembe mentek volna! (Máté 23:10 Czeglédi ford.) Emellett a Bibliai egyetlen esetben sem említi azt, hogy létezett volna e testület. Az Efézus 4:11-13 része pontosan leírja Jézus kiket adott a gyülekezetekben, és milyen célból! Itt semmi nyoma "vezetőtestületnek". Semmi szükség nem volt rájuk, amikor Jézus is velük volt (Máté 28:20) és a szent szellem által vezette őket! De, nézzük a teljes 5. bekezdést:

• 5 Az első századi keresztények felismerték, hogy a vezetőtestületet Jehova Isten irányítja a vezetőjük, Jézus által. Hogyan győződhettek meg erről? Először is, a vezetőtestületen működött a szent szellem (Ján 16:13). Noha a szent szellem minden felkent keresztényre kitöltetett, az apostoloknak és más jeruzsálemi véneknek külön is segített, hogy betölthessék a felvigyázói szerepüket. Erre jó példa az, amikor i. sz. 49-ben a vezetőtestület a szent szellem vezetésével döntést hozott a körülmetélkedés kérdésében. A gyülekezetek követték a kapott útmutatást, így „továbbra is szilárdultak a hitben, és napról napra gyarapodtak számban” (Csel 16:4, 5). A döntésről szóló levélből az is kiderül, hogy a vezetőtestület megteremte Isten szellemének a gyümölcsét, például a szeretetet és a hitet (Csel 15:11, 25–29; Gal 5:22, 23).

El kell ismerni, hogy e bekezdés hasznos, és sok igazságot tartalmaz!

Mindjárt az első amire felhívnám a figyelmet, az a következő: „Először is, a vezetőtestületen működött a szent szellem” Természetesen nem csak néhány emberen működött Jehova szent szelleme! Ugyanis Pál apostol is a szent szellem ihletése alatt írta a leveleit (1Timóteusz 3:16) És Jakab tanítvány is egy ihletett írással (Jakab levele) járult hozzá a Biblia teljességéhez! De, mi a helyzet ma? Erről is lesz szó, ám előbb a bekezdés többi részére figyeljünk!

Megemlíti, hogy „a szent szellem minden felkent keresztényre kitöltetett”, ami egy hasznos ismeret, és rámutat az időpontra amikor felmerült a keresztelkedés előtti körülmetélés kérdése, ez „i. sz. 49-ben” volt. És nem volt semmiféle más alkalom, amikor összejöttek volna a Jeruzsálemi apostolok és vének, hogy bármilyen vitás kérdésben döntsenek, és vezetést nyújtsanak. Szükségtelen is lett volna ez! Ugyanis elegendő volt a Szentírás, és a szent szellem megléte, vezetése, amiről nagyon is pontosan írja a bekezdés: „a szent szellem minden felkent keresztényre kitöltetett” amiről a János 16:13 kijelenti: „az igazság Szelleme, útmutatótok lesz a teljes igazságban.”

De, mi a helyzet ma?! A bekezdés kijelenti „a vezetőtestületen működött a szent szellem”! És ma? Sajnálatos módon ez ma nem annyira egyértelmű! Miért nem? Mert az első században nem tudunk semmiféle Bibliai értelmezés visszavonásáról, vagy kijavításáról! Például Péter, vagy Pál apostol egyik írásában sem hivatkozott arra önmagával kapcsolatban, hogy „nem tévedhetetlen”! Ha az idézett szavakra klikkel valaki, jobban megértheti a lényeget. No, de Pál miért nem mondott ilyet? Ugyanis ha szabadkozott volna, hogy ő nem tévedhetetlen, akkor ezzel elismeri, hogy amit leír, amit magyaráz, az nem ihletett, hanem saját "kútfőből" van (Péld. 3:5) Ezzel önmagának mondott volna ellent, és meghasonult volna önmagával. Hiszen azt állította, hogy „A teljes Írás Istentől ihletett...” (2Tim. 3:16) Pál apostolon kívül egyetlen más Bibliaíró sem javította ki az írását, vagy másította meg. Jóllehet Pál, például a Zsidókhoz (Héberek: Csia) levelében gyakran idéz az ókori Héber Szentírásokból, magyarázva azt. Képzeljük el, hogy mire a 13. részéhez ér a levelében, ezt írja: A levelem elején tévesen azt írtam...., de mostanra imateljesen átgondoltam. Elég lett volna egy ilyen eset, hogy megrendüljön sokaknak a Biblia hitelességébe vetett hite? Biztosan!

De, térjünk vissza a „vezetőtestület”-re, vagyis a sokak által kedveltebb nevükre a „hű és értelmes rabszolga”-ra. Róluk vajon el lehet mondani, hogy „a vezetőtestületen működött a szent szellem”? Nos! Döntse el az olvasó maga a már említett párhuzam segítségével! Miért így? Ugyanis ők maguk is az első századi keresztényeket veszik mintának. Akkor jó dolog az, ha mi is az első századdal példálózunk.

A mai viszonylatokról el lehet mondani a következőket: Beteljesületlen próféciák, időnkénti kiigazítások. Ezeken belül, van olyan látványos tanítás, amikor még a kiigazítás is ki lett igazítva! A "kedvenc" témám a „nemzedék” kapcsán lehet ezt látni a legszembetűnőbben. És ha nem is 95 pontban, de egy szép listában látható itt, hogy mennyi bizonytalanság és kiigazítás volt az „utóbbi egy évszázadban”.

Mindezek után a záró kérdés: Lehet-e kérdéses bárki számára, hogy az első századi keresztények esetében valódi alapokon nyugvó egység volt? Míg a mai "viszonylatban" pedig a „folytonosan változó igazság” az egység alapja a gyülekezetnek, amit szolgai lelkülettel, alázatosan elfogadnak milliók! És figyelem! Mindez egy gyülekezeten belül történik!

Valóba ez lenne az egység "kulcsa"?

Végső szempontként nézzük meg, hogyan valósul meg az egység ma a "Tanúk gyülekezetében" A kiindulási pont a Biblia amire hivatkoznak, és a cél maga a gyülekezet, de a kapcsolódás a „rabszolgán keresztül” van Jehova felé! Pontosan úgy, ahogyan a "Tedd nyilvánvalóvá az előmeneteledet!" című Őrtorony cikk jól rámutat, hogyan is van ez a folyamat. Így határozza meg, hogy a gyülekezetnek mit kell tennie egyénenként: „A Biblia megértését illetően nem hangoztatja személyes véleményét, és nem ragaszkodik hozzá, sem nem alakít ki saját elképzeléseket. Inkább teljesen megbízik az igazságban, úgy, ahogyan azt Jehova Isten a Fián, Jézus Krisztuson és „a hű és értelmes rabszolgán” keresztül kinyilatkoztatja.”

Milyen dolgok derülnek ki ebből? 

       Lehetne nevezni ezt az "Egység gyülekezeti alapszabálya"-ként is. 

       A fő pontok pedig:

• A keresztény „nem hangoztatja személyes véleményét”
• Ha lenne is ilyen, akkor „nem ragaszkodik hozzá”. (Lévén ennek következménye lesz!)
• És „nem alakít ki saját elképzeléseket”. Más szóval: Nincsen még gondolati szabadsága sem!
• Mi tesz folyamatosan? „Inkább teljesen megbízik az igazságban” (amit a „rabszolga” fogalmaz meg és folyamatosan változik!)

Már a kiemelt négy sor is igen elgondolkodtató, és ha az ember jobban belegondol, akkor ez a hozzáállás szükséges is lenne, de! És itt a de! Ugyanis mi a végcél? Vagyis ez a -nevezzük így- vakon való engedelmesség kit céloz? Jehovának, vagy Jézusnak szükséges feltétel nélkül engedelmeskedni? Látszólag ezt is érinti a megfogalmazás, de a fő cél a következő: „„a hű és értelmes rabszolgán” keresztül kinyilatkoztatja.” Tehát! Az "engedelmességi lánc" kicsodán múlik? Kicsodán megy keresztül az üzenet, aki "megfogalmazza" mit tegyen a keresztény és miben hihet? Válasz: „a hű és értelmes rabszolgán keresztül”. Ki a végcél? Egyértelműen a „rabszolga”, a neki való engedelmesség! Lévén a „rabszolga” egyben a „vezetőtestület” is. Ezért fontos az engedelmesség!

Vagyis nem a Bibliai a fő szempont! Nem Jehova szellemének a vezetése a fő! Hanem ahogyan „a hű és értelmes rabszolga” elmondja! Hogyha ezeknek a leírt dolgoknak megfelelően cselekszik a gyülekezet összes tagja, akkor egység van a szervezetben!

Hogy érthetőbb legyen a levezetés, egy szemléltetéssel élnék: Van egy család, amely áll 3 gyerekből és a szülőkből. Az Apa elutazik külföldre pár hónapra egy üzleti útra. Ekkor a feleség kifüggeszt egy "Házirendet" amiben megfogalmazza, hogy mit kell tenni, és ha esetleg tévedne, akkor is ezt kell csinálni, mert ez a legjobb, és a családfő is ezt mondaná ha nem utazott volna el. És az esetleges tévedést később ki fogja igazítani. A családnak pedig a saját jóléte érdekében kötelessége engedelmeskedni a házirendben leírtaknak. Nem lehetnek "egyéni utaik", és nem csinálhatják a dolgokat a saját elképzeléseik szerint, sőt saját véleményük sem lehet. Ugyanis ami le lett írva az a legjobb mindenkinek. Ha mindenki ezt teszi, akkor egység lesz? Igen! Csak a kérdés az: A „Házirendnek” való vak engedelmesség ez kit tesz boldoggá? És kinek az „értelmezését” tükrözi? Valóban a Családfő is így akarná?

Visszatérve a „rabszolgára” és a „rendelkezéseire”. Egy gondolat: Amennyiben a gyülekezetet, valóban a szent szellem irányítja, akkor nem valósul meg az egység? De igen! Maradéktalanul, ugyanis ha az első században megvalósult, akkor most miért ne valósulna meg? Ráadásul régen nehezebb volt ez az út, és mégis működött. Ugyanis a "Mózesi törvény" alatt születetteknek "át kellett állni", és belátni, hogy a Keresztény gyülekezet, a Jehovától jövő elrendezés. Méghozzá rabszolga nélkül! Ugyanis az első században nem volt látható módon működő csoportként „hű és értelmes rabszolga”! (a Biblia nem ír ilyenről)

Akkor tehát, mi lenne az egység létrehozója? Három dolog: A Bibliában leírtak alkalmazása, a szent szellem vezetésével együtt haladni, szívből engedelmeskedve Jehovának Jézust követni. Zárszóként, fogadjuk meg a Pál által leírt útmutatást! „Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele.” (Kolosszé 3:14) Igen! Ez az ami megvalósítja a legjobban az egységet, és nem a „rabszolgának” való van engedelmesség, amit megfogalmazott.

És fontos lenne annak szellemében élni, amit az Írás mond: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Efézus 4:5)

• Hasoló tartalmú leírás itt, amely kiegészítés is lehet.