Bereai blogja

A világ nagy csodája a rabszolga újraszületése! Hogyan ment végbe?
„Kicsoda hát a hű és bölcs szolga...?” (Máté 24:45 HUNK)

    Amennyiben a Bibliai rendszeres olvasója vagy, sőt ha kutatod is rendszeresen, akkor is kicsi a valószínűsége annak, hogy ráébredsz a „rabszolga születésére”. Miről is lenne szó pontosan? Jézus egyik példázatában beszél valakiről, akit „hű és értelmes rabszolga”-ként nevez meg (Máté 24:45 Csia ford.). A példázatát egyből egy kérdéssel kezdi: „Ki bizonyul hát akkor hűséges és eszes rabszolgának?” Jézus e kérdéssel elgondolkodtatni szerette volna a hallgatóit. Miért mondhatjuk ezt? Ugyanis gyakran alkalmazta a tanításnak ezt a módját. Az egyik ilyen példa amikor Jézus az irgalmas Szamaritánusról beszélt, és ezeket kérdezte: „Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?” (Lukács 10:36 Csia) Láthatóan Jézus nem jelentette ki, hogy ki a felebarátja a kirabolt és bántalmazott embernek. Ahogyan azt sem mondta ki a példázatában, hogy ki az a személy aki a helyeselt rabszolga lesz majd! Ehelyett rámutatott, hogy amikor a gazda visszajön és látja a szolgát, hogy az hozzá hűségesen ellátja a feladatát amivel az elmenetelekor megbízta, akkor ő lesz az aki „hűséges és eszes rabszolgának bizonyul akkor”. Akkor? Mikor? Akkor, amikor a gazdája visszatér. Arról már volt szó, hogy e helyzetben nem lehetséges, hogy ugyanaz a személy legyen az, aki a megbízást kapta, és ugyanaz legyen jóváhagyva, mint „hűséges és eszes rabszolga”, ugyanis a két időpont közt közel 2000 év eltelik. Egyetlen megoldás lenne, amennyiben ez a „rabszolga” folyamatosan szolgáló személyekből áll. Ami egy olyan problémába ütközik, hogy az írás szerint a „gazda” a távozása előtt nevezte ki őt, és ez egyetlen alkalom. Ahogy Jézus példázatában az EFO fordítás leírja ezt: „Amikor a ház gazdája elmegy, megbízza egyik szolgáját, hogy viseljen gondot az egész házanépére, és idejében adjon nekik enni.” (Máté 24:45 EFO) Tudjuk, hogy e megbízás csak Jézus földön létekor, az eltávozása előtt történhet, ami i.sz. 33-ban volt lehetséges. Ennek értelmében a kinevezett személy Jézus visszatérésekor már nem lesz életben. Ám az az elgondolás is problémát okoz, amennyiben ez a „rabszolga” folyamatosan szolgáló emberek csoportját jelenti, ugyanis a „kereszténységnek” volt egy hosszú, „alvó időszaka”, amikor is a keresztényeket üldözték a középkorban. Ekkor sok mártír végezte sanyarú életét máglyán, csupán a Biblia birtoklásáért. Ilyenkor nehéz olyan személyekről beszélni akit Krisztus megbízott volna, „hogy viseljen gondot az egész házanépére, és idejében adjon nekik enni.” Lévén ebben az időben „illegalitásban”, és szétszóródva létezett a Jézusban hívő keresztények léte. Ám mégsem lett semmivé a Jézusban való hit. De, hogyan jelent meg újra a „rabszolga”? Aki kíváncsi a válaszra, olvasson tovább.

Megtörténik a csoda? Szükség lesz a rabszolgára?

 Amint ismert a történelem lapjairól, bekövetkezett a hittől való elszakadás folyamata, az apostolok halálát követően. Majd sokkal később, a „sötét középkorban” keresztények újabb üldözéssel néztek szembe, és elegendő volt, hogy valakinek Bibliája legyen, mert ekkor az inkvizícióval kellett szembenéznie. Ekkor nem létezett a „rabszolga”, ahogy a „háznép” sem. Bár voltak reformátorok, mint Luther Márton, vagy Kálvin János, de az enyhülés csak lassan jött utánuk. Mígnem feltűnt az 1800-as évek közepe után Charles Taze Russel. Ő lenne az első „újjászületett rabszolga”? Semmi esetre sem, bár erőfeszítései némileg hasonlóak voltak. Ehelyett ő volt az "Őrtorony Társulat" megalapítója, és első elnöke is. Ám ő 1916-ban váratlanul meghalt. Ekkor vetekedés, és hatalmi harc tört ki a Brooklyn-i világközpontban, hogy ki lépjen C.T. Russel helyébe (Márk 9:33-34; Márk 10:35:40). Ez a személy, aki Russel helyébe lépett  Joseph Franklin Rutherford lett. Talán ő lett volna a „hű és értelmes rabszolga”? Nem, mert ő csupán az "Őrtorony Társulat" második elnöke volt. Viszont J.F. Rutherford 1942-ben a betegsége folytán meghalt. Talán ekkor lép színre a „hű és értelmes rabszolga”? Nos, erről a "Királysághírdetők" könyv a 90.-91. oldalán a következőket írja:

• 1942. január 13-án délután, mindössze öt nappal Rutherford testvér halála után, a két társaság igazgatótestületének minden tagja közös találkozóra jött össze a brooklyni Bételben. Napokkal ezt megelőzően a Társulat alelnöke, a 36 éves Nathan H. Knorr azt javasolta, hogy kérjenek buzgón isteni bölcsességet ima és elmélkedés által. A testület tagjai felismerték, hogy az a testvér, akit elnöknek választanak, a Watch Tower Society jogi ügyeinek igazgatása mellett egyben a szervezet fő felvigyázója is lesz. Ki rendelkezett a szükséges szellemi képesítésekkel e súlyos felelősség ellátásához, hogy Jehova munkájára ügyeljen? A közös összejövetel imával kezdődött, és alapos megfontolás után egyhangúlag Knorr testvért választották a két társaság elnökének

Először is egy különleges dologra hívnám fel a figyelmet! Az idézet "kimondja": „a Társulat alelnöke, a 36 éves Nathan H. Knorr” Tehát amint látjuk, a 36 éves Nathan H. Knorr a Társulat alelnöke volt. Mit mutat ez? Először is azt, hogy ekkor még a „vezető testület” sem létezett, mivel abban nem létezik olyan, hogy „elnök”, de még „alelnök” sem! Másodszor: Az „Őrtorony Társulat” nem teokratikus módon működik! Mert ha úgy működne, akkor Jézus szavai megvalósulnának „ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (Máté 23:8 EFO)

Amint ez az idézetből jól kitűnik még „Nathan H. Knorr” sem lett a „hű és értelmes rabszolga”, pedig már 1942-ben jártunk! Így aztán a kiadványokban is csak valamikor az 1940-es, 1950-es években került szóba a „hű és értelmes rabszolga” létezése! És vajon szükség lesz-e a rabszolgára? Nos! A Watch Tower Society azért lett létrehozva C.T. Russel által, hogy a prédikáló munkát ellássa kiadványokkal. És minimum hat évtizeden keresztül ebben sikeres is volt, sőt tovább is, mert a 3 egymást követő elnöke ebben serénykedett. Ezt követően kelt éltre Jézus példázata, amelyet a „hű és értelmes rabszolga”-ról mondott (Máté 24:45-51). Ám itt Jézus zárszavai nagyon is figyelemfelkeltőek: „Akkor az úr kegyetlenül megbünteti őt, és oda küldi, ahová a képmutatók kerülnek. Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás!”

A nagy kérdés örökre az marad: Mégis hogyan nevezhette volna ki Jézus 1919-ben a „hű és értelmes rabszolgát”, amikor a „rabszolga” 1919-ben még nem is létezett? És utána sem létezett még évtizedekig, így csak jóval később lehetett róla említést tenni. Vagy talán tételezzük fel azt, hogy ebben az időben a „rabszolga” csupán „illegalitásban” tevékenykedett volna? Maga a kérdés is komolytalan. Akkor hogyan? A kinevezés körüli problémákról ebben az írásban olvashatunk bővebben. Gondolom az vitathatatlan tény, és az olvasó is egyetért velem, hogy bárkit, csak akkor lehet egy funkcióba helyezni (kinevezni), hogyha már létezik az illető. Emellett az sem fedi az igazságot, hogyha valaki „hol van, hol nincs”. Ám ezt lehet még jobban fokozni! Hogyan? Maga a „ranbszolga” segít ebben. Ugyanis a 2013 előtti években, évtizedeken át azt tanították, hogy Jézus eljött megszemlélni a "templomot" és minden földi java fölé kinevezte 1919-ben a rabszolgát. Ámde ez az írás mégis valami másról beszél, ami egészen hihetetlen. (és zavaros is)  Érdemes hát jól átgondolni ezt az egész „rabszolga kérdést”! Ebben segíthet ez az írás is. És még az is egy megválaszolatlan kérdés, hogy: Mikor született újra meg a „rabszolga”, melyik évben is? Ugyanis azt kevesen hinnék el nekem ha kijelenteném, hogy 1950-ben egy szép egészséges és 33 éves fiam született. E kijelentés bár viccesnek tűnik, de hasonló, ahhoz, hogy bár 1919-ben már Jézus által ki lett nevezve a „rabszolga”, akit akkor az életben senki sem látott, de 33 évvel később már úgy beszéltünk róla, mint aki 1919-ben ki lett nevezve. Jó ezen is elgondolkodni 😍 😍

********

Egyébként azzal zárnám a gondolatokat, hogy: Mindenki higgyen amit akar, ám ha elgondolkodik a leírtakon az csak előre viheti.

😍

Egy régebbi 'napiszöveg' margójára - Tanulságos lehet mindenkinek!

„...őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva” (Jozsué 1:8)

    Kétségtelen, hogy bárki aki olvassa a Bibliát, hasznot merít belőle, ám csak olvasni nem elegendő! Mi a kulcs? Alkalmazzuk úgy, ahogyan ez a Jozsué 1:8-ban le van írva: „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.” (RÚF) Sokan vannak azonban, akik csak az u.n. „Napiszöveg” olvasásáig jutnak, és (esetleg) a benne hivatkozott írásszövegeket kikeresik.

Pillantsunk vissza egy kicsit, egy komoly témában a 2020 május 21-re kitett „Napiszövegre”, érdemes! Így szól:

         „Ó, Jehova, ki lehet vendéged sátorodban? . . . Aki. . . szívében az igazságot szólja” (Zsolt 15:1, 2).

• A mai társadalomban mindennapossá vált a hazudozás. Egy ismeretterjesztő magazin „Miért hazudunk?” című cikkében ez áll: „tudjuk, hogy a hazudozás természetünk része” (National Geographic). Az emberek gyakran azért hazudnak, hogy megóvják magukat, vagy érvényesüljenek. Megpróbálják elpalástolni a hibáikat és a helytelen tetteiket, illetve igyekeznek anyagi vagy egyéb előnyre szert tenni. A cikk úgy fogalmaz, hogy vannak, akik „minden gond és megerőltetés nélkül hazudnak idegennek és barátnak, sőt legközelebbi családtagjaiknak is. Hol csak füllentenek, hol durván átírják a valóságot.” Hová vezet a hazudozás? Az emberek már nem tudnak megbízni egymásban, és számtalan kapcsolat tönkremegy. Dávid az egyik zsoltárában így imádkozott Jehovához: „Te az ember szívében rejlő becsületességben gyönyörködsz” (Zsolt 51:6). Dávid tudta, hogy a becsületesség belülről fakad, szívből jön. Az igaz keresztények az élet minden területén igazat mondanak egymásnak (Zak 8:16). w18.10 7. o., 4. bek.; 8. o., 9–10. bek.; 10. o., 19. bek.
• Vizsgáljuk az Írásokat naponta! – 2020

Gondolom sokan egyetértenek abban, hogy a „kulcsidézethez” fűzött kommentár, ami tulajdonképp a 2018 októberi Őrtoronyban olvasható, e szavak igen tanulságosak, és komoly kérdéseket érintenek. Sőt, hasznos dolog megfogadni őket és utána a gyakorlatban is alkalmazni. Ám nézzük, most egy kicsit „más szemszögből” a dolgokat. Nem! Nem megcáfolni szeretném a leírtakat, hanem rámutatni egy fontos jellegzetességre. Aki tehát szeretné tartson velem, és olvasson tovább.

Mit mondanak a tettek, melyek hangosabbak minden szónál?

 Az Őrtorony folyóiratot sok millió ember olvasta, és olvassa még ma is. Ám nem minden olvasó figyelmét kerülik el a tények. Van egy weboldal, ami sok érdekességet, belső titkokat feltár, így akár „tényfeltáró riporter” is lehetne a szerkesztője. Idéznék most tőle, az egyik írásából, ami természetesen magyar fordításban is elérhető itt: „The Watchtower’s spokesmen and their”.

• Kezdésként vegyük figyelembe az Őrtorony 10 éves partnerségét az Egyesült Nemzetek Szervezetével. Egy évtizeden át, 1991-től 2001-ig, az Őrtorony politikai partnerségben állt az Egyesült Nemzetek Szervezetével a Közinformációs Minisztériumon keresztül, mint társult szintű nem kormányzati szervezet. Ez a partnerség megkövetelte az Őrtoronytól, hogy erőforrásainak egy részét a nyilvánosság tájékoztatására fordítsa az ENSZ számos programjáról. Minden pályázó nem kormányzati szervezetnek be kellett nyújtania egy pályázatot, amely mintákat tartalmazott arról, hogyan népszerűsítik az ENSZ-t. Minden évben minden aktív nem kormányzati szervezetnek további két mintát kellett benyújtania annak igazolására, hogy megfelelnek a partnerség feltételeinek.
• Az Őrtorony engedelmesen eleget tett a kérésnek. Ehhez a Bethel íróinak ügyesen pozitív fényben kellett bemutatniuk az ENSZ-t oly módon, hogy az ne riassza el Jehova Tanúit a tervükről. A Furcsa ágytársak című fejezetben (a könyv végleges változatában átnevezték Partnerségnek) alaposan dokumentáltam, hogy az Őrtorony milyen mértékben ment végbe.
• Amikor a londoni Guardian leleplezte az Őrtorony megdöbbentő képmutatását, a szervezet szóvivője azt állította, hogy az ENSZ könyvtárához való hozzáféréshez társult nem kormányzati szervezetté kell válni. Íme a hivatalos válaszuk:
• „Azzal, hogy 1991-ben nem kormányzati szervezetként (NGO) regisztráltunk a Közinformációs Minisztériumnál, az volt a célunk, hogy hozzáférjünk az ENSZ könyvtárában található egészségügyi, ökológiai és társadalmi problémákkal kapcsolatos kutatási anyagokhoz. 1991 előtt már évek óta használtuk a könyvtárat, de abban az évben szükségessé vált a folyamatos hozzáférés érdekében nem kormányzati szervezetként regisztrálnunk.”

• Az Őrtorony hazudott. A Dag Hammarskjöld Könyvtár nemcsak hogy minden képzett kutató számára elérhető volt, de ENSZ-könyvtárak is vannak a világ egyetemein, köztük egy a New York-i Columbia Egyetemen, nem messze a régi Bethel-székháztól. Amikor az ENSZ-t elárasztották a Jehova Tanúitól érkező megkeresések, elmagyarázták, hogy nem szükséges együttműködni a DPI-vel a könyvtár használatához. (Sajnos az ENSZ néhány évvel ezelőtt átalakította a weboldalát, és a dokumentumok közül sok, amelyekre eredetileg linkeltem, elveszett.)

  Akkoriban beszéltem a Dag Hammarskjöld Könyvtár főkönyvtárosával, aki megerősítette, hogy a könyvtár minden képzett kutató számára nyitva áll. Ironikus módon a következő hónapban a New York-i 9/11-es katasztrófa után, éppen akkor, amikor a WT lelepleződött a Guardianben, az ENSZ mindenki előtt bezárta a könyvtárat, kivéve a DPI-vel partnerségben működő nem kormányzati szervezeteket.

Eddig a cikkidézet. És miért több mindez annál, mint ami pusztán „egyféle” hír? Erre igyekszem rámutatni a Bibliából.

Senki sem szolgálhat egyszerre két úrnak!

 Jézus szavai elgondolkodtatóak, tanulságosak, és igazak! „Egyetlen szolga sem szolgálhat egyszerre két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhatjátok egyszerre Istent és a Pénzt!” (Máté 6:24 EFO) Bár Jézus a Pénzt említette párhuzamként, mint ami a másik „úr”, ámde mégis lehet-e valaki Isten és a világ szolgája egyszerre? Semmiképp sem! Miért? Ugyanis e világról azt írja a Szentírás, hogy: „Ne szeressétek ezt a világot, se a világ dolgait! Aki ezt a világot szereti, az nem szereti az Atya-Istent.” (1János 2:15 EFO) És akinek még most sem világos, hogy miért nem lehet „szövetség” a világ és „Jehova szolgája” között, aki még felkentnek is állítja magát, annak a János apostol által leírtak választ adnak: „Tudjuk, hogy mi Istenhez tartozunk, de a világ a gonosz hatalmában van.” (1János 5:19 EFO) Ezért is mondja, Jakab a levelében, hogy: „Olyanok vagytok Isten iránt, mint a férjéhez hűtlen, házasságtörő asszony! Hát nem tudjátok, hogy a világot szeretni annyi, mint Istent gyűlölni?! Ha valaki a világ barátja akar lenni, Isten ellensége lesz.” (Jakab 4:4 EFO) Megfontolandó kérdés: A világ fontos részét alkotó ENSZ-szel való szövetsége a Jehova Tanúi Egyháznak Jehova szemében lehetséges, és jó? A választ az előbbi 3 idézet olyan mértékben megadja, hogy még a The Guadian c. újság, weboldala is jellemzi e szövetséget, sőt a magát Jehova „Szervezeteként” bemutató tanúkat, képmutatással vádolja. Jogosan? Kétségtelen a válasz, amit mindkét fél ismer. Ebben a cikkben olvashatunk róla: A Jehova Tanúinak az ENSZ-hez való kapcsolatát megkérdőjelezik

Nem jó utánozni a hazugság atyját!

Jézus egy alkalommal úgy beszélt az ördögről, vagyis e világ uráról, Sátánról, mint aki a „hazugság atyja” (János 8:44 Csia)

Nem fér hozzá kétség, hogy aki folyamatosan hazudik, az kit követ és kit utánoz! Bár lehetséges, hogy valaki azzal érvel, hogy ő jót akart, és igyekszik „lekicsinyelni” a tettét, de vajon a Teremtőjét meg tudja győzni erről? Pláne, ha ez a hazudozás tovább folytatódik a későbbiekben. Ugyanis, bár látszólag az ENSZ-el fel lett bontva a kapcsolata az Őrtoronynak, de ez csak látszólagos, ugyanis a későbbi időkben, különösen 2020 március 16 -ot követően a WHO-val való „testvéri viszonyuk” egyre nyilvánvalóbbá vált. És mint „jó testvér” kéz a kézben járt a gyógyszergyártókkal, illetve forgalmazókkal is, mintha részesedése lett volna az eladott szérumokból, amelyekkel a pandémiát végül „leküzdötték”. Tehát a hazugság tovább folytatódott, ahogy erről magyar fordításban, ebben a cikkben olvashatunk: „Az Őrtorony összeesküvése Jehova ellen”. Hasznos e cikk, különösen a Tanúknak, akik a mai napig vakon elhiszik, hogy őket az „igazság útján” vezeti az Őrtoronyból „figyelő” „vezető testület”. A rossz hírem, csak az, hogy Jézus Krisztus eljövetelekor, ez a „vezető testület” átalakul, és „vezeklő testület” lesz belőle. De, már késő lesz! 😠 😩 😡

Zárszó: Lehet e sorokkal egyet nem érteni, ám a kérdés az: Mivel magyarázza meg bárki is az ellenkezőjét Jézus, és Jehova előtt?

Nyomozás a 'béke biztonság' létrejötte ügyében!

„Amikor azt mondják...” (2Tesszalonika 5:3)

    Van Pál apostol levelében, amit a Tesszalonikaiaknak írt, egy „titokzatos” kijelentés (1Tessz. 5:3), ugyanis olyan kevés információt közöl a tényekről, hogy méltán ráillik Péter apostol leírása, amit mi a 2Péter 3:16-ban olvashatunk: „szinte minden levélben, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog”. No, de az egész Biblia egy „nehezen érthető dolog”! - mondhatná valaki. Akkor most mi ezzel a probléma? Egyszerű a válasz, csak végig kell olvasni a Péter által lejegyzetteket, ami így szól: „szinte minden levélben, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog, amelyeket a tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére.” A  hangsúly azon van, hogy ezeket a nehezen érthető bibliai részeket „egyes tudatlan és bizonytalan emberek félremagyaráznak és kiforgatnak”, ahogy ezt az EFO fordítás jól visszaadja. Természetesen nem csak a tudatlanság lehet e mögött, mint motiváló tényező. Lehet ez túlbuzgóság, vagy az is ha valaki túl sokat gondol önmagáról, netán „félrevezető kijelentésekre” hallgat. (1Timóteusz 4:1 NW) Mindezek tudatában érdekes felfedezni, hogy mit tettek vele az Őrtorony prófétái. Róluk tudható, hogy bár nem ihletettek a saját bevallásuk szerint, mégis újabb és újabb dolgokkal állnak elő napjainkban is. Régtől úgy ismeretesek, mint akik szeretnek prófétálni, mintegy kiegészítve a Biblia tanítását. Most csak néhány példát említenék tanulságul, és tanuságul. Ott van pl. az, amikor az 1914-es évet különleges tartalommal ruházták fel. Azzal, hogy a „pogányok ideje” lejárt, hogy létrejött az égben a királyság, hogy Sátánt, ama „ősi kígyót” levetették az égből, és hogy elkezdődtek az „utolsó napok”. Ez utóbbi, már 111 éve tart, de őket ez egyáltalában nem zavarja. A másik példa, J.F. Rutherford briliáns írása, amely szerint „Milliók élnek most, akik sohasem fognak meghalni”, és ezt 1920-ban jelentette ki. És, hogy ezt még fokozni lehet ezt hozta el nekünk 1935, amikor is kijelentették ugyanezt, csak annyi különbséggel, hogy ekkor mint a földi „nagy sokaság”-ként azonosították őket, akik „élve jöttek ki a nagy nyomorúságból” (Jelenések 7:9-14) Vagyis, ők is olyanok akik sosem halnak meg, ugyanis 1935-ben fel lettek kérve, hogy álljanak fel, és ők felálltak, aztán be lettek azonosítva, mint a „nagy sokaság”. No, de térjünk a tárgyra!

A „béke biztonság” nyomában járva!

 Nézzük is meg Pál apostol kijelentését erről, méghozzá több fordítás alapján: „Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni.” (1Tesszalonika 5:3 HUNB) „olyankor, amikor azt beszélik majd: Békesség, biztonság!” (Csia fordítás) „Amikor azt mondogatják: „Béke és biztonság”, akkor éri őket hirtelen a pusztulás...” (Szent István Társulat ford.) Amint látható a különféle fordítások eltérően adják vissza ennek az idézetnek az elejét: „Amikor azt mondják”, „amikor azt beszélik majd”, és „Amikor azt mondogatják”, vagyis így nem egészen egyértelmű az sem, hogy mondja valaki, vagy valakik. Vagy több alkalommal is beszélnek erről? Bár az Újvilág fordítás szerint is az „azt mondják” a kifejezésmód, mégis ők egy „bejelentést” kreáltak belőle, jobban tudva ezt az eseményt, mint anno Pál apostol! Hiszen ha Pál apostol tudta volna, hogy pontosan miként zajlik a kijelentés ami a „béke biztonság” tárgyában történik, akkor azt írta volna le!

Mindemellett annak is hírértéke van, hogy az Őrtorony prófétái a Bibliában a „sorok közt is olvasnak”, ugyanis bár nem írja le Pál, hogy ki fog a „béke biztonság”-ról beszélni, de az Őrtorony próféták ezt is tudják és elmondják, sőt azt is, hogy mi, és hogyan fogja ezt követni. És részletesen elmondják az eseményeket, amelyek csak felsorolva: Nagy Babilon pusztulása, „nagy nyomorúság”, majd Armageddon. Szép és jó, ha valaki buzgó, ámde honnét a szellem, ami erre készteti, hiszen ők maguk elismerik, hogy „a rabszolga sohasem volt ihletett”, amint a napjainkban vele azonos „vezető testület” sem ihletett. A nagy kérdés már csak az, hogy: Akkor kitől van e prófétai szellem? E kérdésből is lehetne akár „Olvasói kérdés” az Őrtoronyban, de most egy másik, a témát érintő olvasói kérdést nézzünk meg. Mivel elég sokan nem értjük az Őrtorony próféták próféciáit, és azoknak menetét, ezért itt most egy másik „Bibliakutató”, aki „Jehova Őre”, az ő írását idézném be, magyar nyelven:

• Olvasói kérdések a békével és biztonsággal kapcsolatban <= Ide klikkelve megnyitható az írás. (e-watchman.org)
  

Mivel meggyőződésem, hogy igen értékes, és érdekes információkat tartalmaz ez az írás, ezért gondoltam rámutatok. Ugyanis bennem is részben felmerült több kérdés is, amelyeket megemlít. Persze, senkit sem szeretnék befolyásolni! Igaz, némelyeket nem is lehet. Ugyanis akik a „rabszolga szemüvegén át” olvassák a Bibliát, azok olybá viselkednek mint a „kis rabszolgák”, egyféle „másfajta tanítványok”. Továbbra is a „mottóm a Jelenések 22:11! ”Mindenesetre, ha valakit sikerült elgondolkodtatni, az már siker!

😍

____________________________________________________________________________________________________________________________________

Lábjegyzet: Az e-watchman által hivatkozott Őrtorony cikk (2026 február) itt olvasható magyarul.

Döbbenetes, ahogyan a félrevezetés működik!

„Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik,
sem a miket beszélnek, sem a miket erősítgetnek.”
(1Timoteusz 1:7)

Miről ismerhető fel a csalárd szív?

    Jeremiás próféta közel 2600 évvel ezelőtt ezt írta: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jeremiás 17:9 HUNK) Ézsaiás pedig megemlített erre egy példát, amikor egy személyt a „megcsalt szíve vezette félre” (Ézsaiás 44:20 HUNK) Hogyan működhet ez a mai életben? Nézzünk egy példát. Egy fiatal udvarol egy lánynak, aki nagyon tetszik neki. Viszont ennek a fiatalnak a baráti köre ismeri ezt a lányt, és tudják, hogy már mást is félrevezetett. Figyelmeztetik ezért ezt a fiatalt a barátai, hogy óvatos legyen, vigyázzon ezzel a lánnyal, mert őt is be fogja csapni. A fiú el sem tudja képzelni, hogy a hőn szeretett lány becsapná őt, mert az olyan kedves hozzá, és biztosan szereti őt. A barátok addig, addig mondják, hogy vigyázzon a lánnyal, míg a fiú megharagszik a baráti körére! Egy napon azonban bebizonyosodik, hogy a gyanú nem volt alaptalan, és a lány kicsalva a fiú pénzét, félrevezette őt és lelépett, vagyis „eltűnt a ködben”. Nos! Ezt a fiút a „megcsalt szíve vezette félre”. Naiv volt és túl jóhiszemű! Vakon megbízott a lányban akit nagyon szeretett. Akiről el sem tudta volna képzelni, hogy az becsaphatja őt. Akiben biztos volt, hogy sosem hazudna neki. Senki sem állítja, hogy egészséges dolog az állandó kételkedés, vagy gyanakvás, ám Jézus tanácsa nagyon hasznos lehet mindig. Ő ezt mondta: „az olvasó éljen tisztánlátással” (Márk 13:14 NW) Hogyan működhet ez a gyülekezetben?

A Biblia útmutatása mindenkor hasznos!

 A Timóteusznak írt második levél 3:16-ban ezt olvassuk: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra...” (HUNB) Ámde mit ér, ha olvassuk, és nem alkalmazzuk az olvasottakat? Akkor semmit sem tanultunk a Bibliából, ez egyértelmű. Mindemellett vannak olyanok akik „mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg”  (2Timóteusz 3:7 HUNB) Egészen biztosak vagyunk benne, hogy szándékosan senki sem akarna ilyen lenni, mégis ez történik vele! Hogyan? Az előbbiekben, már Ézsaiás megemlítette az okát: a „megcsalt szíve vezette félre” (Ézsaiás 44:20 HUNK) És megint egy példával állnék elő.

Beszéltem egy Tanúval a gyülekezetből, amelyet a legjobban ismerek sok más gyülekezet közül. Több Bibliai témáról is szó esett közöttünk, ám én ugyanazt a hozzáállást, vagy „szellemet” tapasztaltam e személy esetében. Mi volt ez? Az illető még véletlenül sem gondolta arra, hogy őt bárki is félrevezetné. Messzire elhessegette a gondolatát, sőt a gyanúját is annak, hogy a „hű és értelmes rabszolga” netán félrevezetné őt is. Ez a hozzáállás több oknál fogva is döbbenetes! Miért? Ugyanis Jézus is figyelmeztetett rá, hogy az ő visszajövetele előtt „hamis felkentek és hamis próféták fognak támadni” (Máté 24:24 Csia) Emellett Pál apostol is egészen világosan rámutatott, hogy abban a gyülekezetben, ahol várják a felkentek Jézust, hogy magával vigye őket, ott fog kiteljesedni a félrevezetés, és a hitehagyás! (2Tesszalonika 2:1-3 EFO) És nem éppen Jehova Tanúi várják nagyon Jézust, hogy a felkenteket magával vigye? De, még ezelőtt jóval előre jelezte Pál, „Sőt, még közöttetek is lesznek olyanok, akik téves és eltorzított dolgokat tanítanak” (ApCsel. 20:30) És megemlíteném még Péter apostol figyelmeztetését is amelyet írt: „Isten népe között voltak azonban hamis próféták is. Ehhez hasonlóan közöttetek is feltűnnek majd hamis tanítók, akik észrevétlenül ártalmas és hamis tanításokat csempésznek majd be a gyülekezetekbe.” (2Péter 2:1 EFO) Igen, itt van az a helyet, amikor Jézus tanácsa szűkségszerű, hogy alkalmazást nyerjen! Kérlek vedd észre mit mondott Péter! „Isten népe között voltak azonban hamis próféták is”! Igen, „Isten népe között”, vagyis nem a Kánaániak, nem a Filiszteusok, és nem a Perzsák közt, és nem is a Szamaritánusok a példák, akik csak a Tórát fogadták el a teljes addigi Szentírásból! Ehelyett maga „Isten népe” az amiről azt írja: „Ehhez hasonlóan közöttetek is feltűnnek” Vagyis, más szóval „Isten népe” között újra feltűnnek! Pál apostol meg is nevezi őket, méghozzá a „törtvénytelenség embereként”, aki beül „Isten templomába”, vagyis a „felkentek közé”, oda helyezi trónját, pontosabban itt foglal el vezető pozíciót! És azt is fogja bizonyítani, hogy őt Jézus nevezte ki és Jehova nevében beszél! (2Tesszalonika 2:3-11 EFO) Nyilvánvalóan „működik már a törvénytelenség titkos bűne”, ugyanis láthatóan a „a hazugság teljes hatalmával, jeleivel és csodáival..., az igazságtalanság mindenféle csalásával” (2Tessz. 2:9-10 Csia) Erre azt lehet mondani, hogy „a félrevezetés művészete”! Miért? Nézzük.

Amikor sokan nem veszik észre, hogy becsapják őket!

 Egy embert nem nehéz hazugsággal félrevezetni, ám a Jelenések 12:9 döbbenetes módon egészen másról ír! Idézem az ide vonatkozó részt: „akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget” Milyen módon működik ez az „igaz keresztény” gyülekezetben? Úgy gondolom vitán felüli az, hogy a Jézus tanítványai által megszervezett gyülekezet, még az „igaz keresztények” gyülekezete volt, és nem valamiféle „hamis utánzat”. Ebben egyetértünk! (az olvasó és én) Ennélfogva, ma is létezik egy „igaz keresztény” gyülekezet. Aki magukról ezt vallják, tehát megvan a párhuzam! Akkor nézzük mi volt az első században és mi van ma. Pál megmondja nekünk: „Mert ezek hamis apostolok! ... akik becsapják az embereket... maga a Sátán is elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala... a... szolgái... álarcot vesznek fel” (2Korintusz 11:13-15 EFO) A könnyebb érthetőség kedvéért csak a lényeget idéztem be, de a hivatkozás helyre klikkelve olvasható az egész idézet! Nézzük is miről van szó! A félrevezetés „álarc” használatával a leghatásosabb, ugyanis az ember ezt általában csak már későn veszi észre. Ennek lényegéről már volt szó, vagyis arról, hogy a megtévesztett személy, aki például egy sivatagban a „délibábról” azt hiszi, hogy valóságot lát, csak későn ébred rá a valóságra. Mi lehet mégis? A folytonos hivatkozások, és példák!

  De, térjünk vissza arra a példának említett személyre akivel beszéltem bizonyos kérdésekről, és azok folyamatos kiigazításáról! Nos! Az illető meg van határozottan győződve néhány dologról. Melyek ezek? 1) A kiigazítások Jehovától jönnek! 2) Jehova tanítása olyan, hogy fokozatosan tárja fel az igazságot. 3) A „rabszolga” Jehova szócsöve! Ezekből kiindulva az összesítése a dolgoknak az: A „rabszolga” minden esetben Jehova gondolatait közli velünk, mert e gondolatok forrása Jehova és Jézus! Ámde, ebben az esetben egyet sehogy sem értek! Mi ez? Hogyha Jehova a „rabszolga által” nyilatkoztatja ki a Biblia igazságát, akkor miért van folytonos változtatás ebben? Ugyanis Jehováról tudvalévő, hogy: Nem változik! (Malakiás 3:6) Ő az „a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jakab 1:17) És nem változtatja meg az elhatározását, hanem „úgy lesz ahogyan mondtam... véghez viszem minden akaratomat” (Ézsaiás 46:10) Akkor miért változik az „igazság”? A testvér magyarázata, az, hogy „Jehova folyamatosan tárja fel. Finomításokkal.” De, valóban igaz ez? Nézzünk egy teljesen egyértelmű példát! Mindezt azért, hogy az olvasónak legyen összehasonlítási alapja arra: Mi változik? És ez nevezhető-e "fokozatos feltárásnak"?

Példa a finomításra, avagy a „fokozatos” feltárás?

Nézzük meg, hogyan is lett háromféleképpen értelmezve Jézus kijelentése amely így hangzik: „nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik” (Máté 24:34, Márk 13:30 és Lukács 21:32) Kérem az olvasót, hogy figyelmesen olvassa, talán rátalál a „finomításra” mert nekem nem sikerült ez.

• Kezdetben még volt az, az értelmezés, ami biztos, hogy még Charles Taze Russel „tollából” származott, és például az 1988-ban kiadott "Teremtés" könyvben még a nemzedékről azt olvashatjuk, idézném: „Melyik nemzedékre gondolt itt Jézus? Arra a nemzedékre, amelyik meglátja majd a Jézus által említett jajok kezdetét. Tehát az 1914-ben élő nemzedék remélheti, hogy meglátja a dolgok eme gonosz rendszerének a végét.”

Ám ennek az értelmezésnek a legelső publikálása óta évtizedek múltak el. Lássunk egy újabb értelmezést, amit lehetne „kiigazításnak” nevezni?

• És akkor jött a 2010 április 15. -i Őrtorony és ennek a 10. oldalán a „Milyen szerepe van a szent szellemnek Jehova szándéka megvalósulásában?” című cikk 14. bekezdése és ebben egy „közbülső” értelmezés. Lássuk is meg, milyen ez? Idézem: „Hogyan értsük hát Jézus szavait, melyeket ’a nemzedékről’ mondott? Nyilvánvalóan arra utalt, hogy azok a felkentek, akik látták a jel beteljesedésének kezdetét 1914-ben, legalább részben egy időben élnek azokkal a felkentekkel, akik látni fogják a nagy nyomorúság kezdetét. Ennek a nemzedéknek volt kezdete, és biztos, hogy lesz vége is.”

A lényeget kiemelve: „a felkentek, akik látták a jel... kezdetét 1914-ben... egy időben élnek azokkal a felkentekkel, akik látni fogják a nagy nyomorúság kezdetét.” Amint látható igyekeztek ezzel a „tól -ig” határt kitenni, és a nemzedéket megnyújtani!

• Ámde „Van új a nap alatt” és a 2014-es kiadású „Isten Királysága uralkodik!” c. könyv már ezt írja: „De akkor hogyan értsük Jézus szavait a nemzedékről? A „nemzedék” a felkenteknek két csoportjából áll, akik részben egy időben élnek. Az első csoport tagjai azok a felkentek, akik látták a jel beteljesedésének a kezdetét 1914-ben. A második csoport tagjai pedig azok a felkentek, akik egy ideig kortársai voltak az első csoport tagjainak. A második csoport tagjai között lesznek olyanok, akik látni fogják a nagy nyomorúság kezdetét. A két csoport azért alkot egy nemzedéket, mert felkent keresztényekként részben egy időben éltek.”

Nagyszerű, és csodálatos lenne bármelyik értelmezés, ha rá lehetne mutatni, hogy: Ez az ami igaz! De, mi a valóság?

E 3 -féle értelmezéshez egy kérdés: Hogyan valósul meg itt az u.n. „fokozatos feltárás”? Ugyanis, ha egyből a 3. verziót vesszük az értelmezésre az is éppen annyira „érthetetlen” mint az előtte lévő, a második. A legelső értelmezésnek kellene megállnia a helyét, ugyanis az első században Jézus i.sz. 33. -ban utalt az akkor élő nemzedékre, és amit mondott az i.sz. 70.-ben vagyis azon a nemzedéken belül beteljesedett. És mi van ma?

Ma azt látjuk, hogy ha az 1914-es nemzedéket vesszük alapul, akkor 1914 óta 111 év letelt és az 1914-ben élők közül már nagy csoda lenne, ha egyvalaki még életben van! Ugye ez nem nevezhető „fokozatos feltárás”-nak? Ez legfeljebb félreértelmezés, tévedés.... esetleg csalás? Ámde az az egy biztosan igaz, hogy sok kérdést előhoz, Lássuk ezeket.

Kérdések:       

• A legutolsó értelmezés, az egy „finomítás” lenne?
  
• Ha finomítás, akkor ezzel igazsággá válik az, hogy egy, az „1914”-es nemzedék meglátja a jelsorozat befejeződését is?
• Van ebben a legutóbbi és az előtte lévő értelmezésben valami ami, logikus, érthető, és világos? Nem éppen, hogy zavaros?
  
• Az említett három értelmezésből melyik az igazság? Mert ugye, mindhárom nem lehet! 2x2=4 és nem 4 is, meg 5 is meg 6.
  
• Egyértelmű, és könnyen megérthető lenne, ez az egész?
• Nem inkább valamilyen félrevezető, és nehezen se érthető tanítás ez? Hogy 1914 mindenképp „null kilométerkő” legyen!?
  

Így az írás végén, csak annyit fűznék hozzá, hogy bárki hihet amit akar, és én úgysem tudom befolyásolni! Miért nem? Maga a Biblia válaszolja meg két helyen is. Idézem ezeket „végszóként”: „A törvénytipró megérkezése a sátán munkája következményeképpen a hazugság teljes hatalmával, jeleivel és csodáival fog végbemenni, az igazságtalanság mindenféle csalásával azokon, akik elvesznek annak fejében, hogy nem fogadták be az igazság szeretetét arra, hogy megmeneküljenek.” És most jön a lényeg: „Mivel azonban nem az igazságot szerették, Isten megengedte, hogy a megtévesztés és hazugság ereje uralkodjon rajtuk, és hogy elhiggyék a hazugságot.” (2Tesszalonika 2:9-11 Csia) És a Jelenések könyve mindenkit megerősít! „Aki igazságtalan, maradjon továbbra is igazságtalan, aki gonosz, maradjon továbbra is gonosz, aki igaz, legyen továbbra is igaz, és aki szent, legyen továbbra is szent!” (Jelenések 22:11 EFO) Tehát, mindenki maradjon „olyan”, amilyen most, és ennek megfelelően kapja meg majd a „jutalmát” (2Korintusz 5:10 EFO)

Ehhez nem szükséges, és nem is lehet semmit hozzátenni!

😍

Szereted az igazságot? Mit tudsz 1914-ről? Egy 2007. augusztus 6. -án íródott cikk rámutat a lényegére. Az angol eredeti itt olvasható. De, nézzük most a magyar fordítást:

Jehova Tanúi gyakran úgy utalnak magukra, mint akik  „az igazságban vannak”.  Ez azért van, mert magát a hitet nevezik  „igazságnak”.

Valójában maga Jézus használta először ezt a kifejezést, amikor az Ördögről azt mondta:  „nem állt szilárdan  az igazságban”.

Tehát Jézus Krisztus szerint az Ördög egykor  „az igazságban volt”,  ahogyan azt Jehova Tanúi állítják.

Az igazságban maradni tehát nem statikus dolog, ahogy az Sátán esetében is látható. Lehet, hogy valaki nem marad meg az igazságban, vagy az igazság megváltozhat. De hogyan változhat meg az igazság? Nos, gondoljuk csak végig: mi volt a jelentősége annak, hogy Jézus úgy utalt magára, mint  „az útra,  az igazságra  és az életre”?  Vajon Jézus mindig is az Istenhez vezető út, Isten igazsága és az élet eszköze volt a haldokló emberiség számára?

Nem. Csak akkor vált azzá, amikor Messiásként mutatkozott be a zsidóknak, és feláldozta tökéletes emberi életét. Áldozata megnyitotta a mennyországba vezető utat a választottak számára, és lehetővé tette az egész emberiség számára, hogy megváltsák a sírtól. Jézus lett az igazság, nemcsak azért, mert mindig az igazat mondta, hanem azért is, mert számos messiási próféciát beteljesített, és mert Isten minden jövőbeli szándékának középpontjába került.

Mielőtt azonban az igazság kinyilatkoztatott volna Krisztusban, a zsidó vallási rendszer volt az egyetlen jóváhagyott módja Istenhez való közeledésnek. Valójában Jézus maga is Isten hivatalos imádója volt a zsidó hagyomány szerint. Ezért mondta Jézus egyszer egy szamaritánus asszonynak, akivel beszélgetett, hogy a zsidó imádati mód az igazi módja Isten imádatának, de még ez is utat fog engedni az igazság teljesebb kifejezésének. Krisztus ezt mondta neki:  „Hidd el asszony, eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi pedig azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól származik. Mindazonáltal eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekkel és igazsággal imádják az Atyát; mert az Atya is ilyeneket keres, akik imádják őt. Az Isten Lélek, és akik őt imádják, lélekkel és igazsággal kell imádniuk.”  – János 4:21-24

Kr. u. 29 tavaszán, amikor a Szentlélek felkente Jézust, kezdett az igazság először teljes dicsőségében feltárulni; abban az értelemben, hogy Isten célja drámaian új irányt vett a kiválasztott Messiás kinyilatkoztatásával. Bár a Törvény Jehovától – az igazság Istenétől – származott, többé már nem a Mózesi Törvény betartása volt Isten akarata a zsidók számára. Isten munkájának ez a szakasza betöltötte célját, és a Törvény végül elavulttá vált. Jézus áldozati halála után röviddel a zsidók már nem is voltak Isten kizárólagosan választott népe. Ettől kezdve bárki, aki hitt az igazságban – vagyis Jézusban –, elfogadható volt Isten előtt. Ironikus módon azok a zsidók, akik továbbra is ragaszkodtak ahhoz, ami egykor Isten igazsága volt, már nem voltak az igazságban, és a nem zsidókat (akiket a zsidók megvetettek) Isten a saját gyermekeiként fogadta el – feltéve, hogy továbbra is az igazságban járnak.

Micsoda lélegzetelállító fordulatot hozott az igazság kinyilatkoztatása az első században!

Az igazság kinyilatkoztatása azért jelentett botláskövet a zsidó vezetés számára, mert hamis elvárásaik voltak a messiással kapcsolatban. Például kezdetben még Jézus apostolai sem tudták felfogni az igazságot áldozati halálával kapcsolatban. Ezért tanácsolta Péter tudatlanul Jézusnak, hogy ne haljon meg ilyen dicstelenül. 

A farizeusok és más vezetők nyilvánvalóan arra számítottak, hogy Krisztus vallási intézményük része lesz. Ez azért van, mert a zsoltárok és a próféciák megjövendölték, hogy Krisztus Dávid trónjának örököse lesz. Így természetes volt, hogy a földi gondolkodású zsidók Krisztusban gondolkodtak, aki Dávid helyreállított trónján ül Jeruzsálemben. Fogalmuk sem volt a mennyei Jeruzsálemről; és nem is tudták felfogni az igazságot Izrael királyának halálával és mennyei feltámadásával kapcsolatban. Bizony, Isten gondosan elrejtette a bölcsesség és a tudomány (az igazság) minden kincsét Krisztusban, ahogy Pál később megfigyelte.

Az ördög alattomos befolyása alatt a zsidó vezetés érzéketlen volt az igazságra, teljesen megromlott és megkövesedett saját dogmáiban, odáig menően, hogy még Isten szeretett fiát, valamint számos követőjét is meggyilkolták.

Pál apostol megjövendölte, hogy hasonló fordulat fogja érinteni a keresztényeket közvetlenül Jézus Krisztus végső kinyilatkoztatása előtt. A tesszalonikaiakhoz írt második levelében Pál megjövendölte, hogy az apostoloknak kiadva magukat megpróbálják meggyőzni a keresztényeket arról, hogy Krisztus jelenléte már elkezdődött. Úgy írva, mintha ő és az apostolok élnének akkoriban, Pál így figyelmeztetett:  „A mi Urunk Jézus Krisztus jelenlétét és hozzá való egybegyűjtésünket illetően azonban arra kérünk titeket, hogy ne hagyjátok magatokat egyhamar eltántorítani, se ihletett kijelentéssel, se szóbeli üzenettel, se tőlünk származó levéllel ne lelkesedjetek fel, hogy itt van az Úr napja.”  – 2Tesszalonika 2:1-2

Nincs feljegyzés arról, hogy az első században bárki is hamisan hirdette volna Krisztus jelenlétének kezdetét. Figyelemre méltó azonban, hogy Pál két személyt említett, Himenaioszt és Filétuszt, akiknek üszkös tanításai a feltámadásról, amely állítólag már megtörtént, aláásták egyesek hitét.

Érdekes módon az Őrtorony azt is tanítja, hogy a királyság itt van, és az első feltámadás már elkezdődött, valamikor 1914 után.  

Ami a fent idézett verset illeti, úgy tűnik, Pál figyelmeztetése a legtalálóbban vonatkozik Jehova Tanúira napjainkban. Ez azért van, mert az Őrtorony Társulat folyamatosan hirdeti, hogy  „eljött az Úr napja”.  Ráadásul intézményként a Vezető Testület az első századi apostolok és vének tanácsát követve szerveződött. És kétségtelen, hogy a szervezet vezetése apostoli hatalmat vett magának Jehova Tanúi felett a Szentírás értelmezésében.

Ami a Pál apostol által óva intett, kvázi ihletett apostoli leveleket illeti, csak egyetlen szervezet van, amely azt tanítja, hogy  „Jehova napja itt van”.  Királyságtermekben és kongresszusi arénákban hangzó szóbeli üzeneteken, folyóiratok, traktátusok és könyvek millióin keresztül az Őrtorony Társulat bejelentette Jehova Tanúinak és a világnak, hogy Krisztus jelenléte 1914-ben kezdődött. Lényegében az üzenet az  – „Jehova napja itt van”  – pontosan úgy, ahogy Pál előre figyelmeztetett.

Pál továbbá ezt írta:  „Senki titeket semmiképpen se hitessen el, mert nem jön el, amíg előbb el nem jön a hitehagyás, és le nem jelenik a törvénytelenség embere, a pusztulás fia. Ő pedig ellenszegül mindenkinek, akit istennek vagy tiszteletre méltónak neveznek, annyira, hogy leül az Isten templomába, és nyilvánosan istennek mutogatja magát. Nem emlékeztek-e, hogy amikor még veletek voltam, ezeket mondtam nektek?”  – 2Thessalonika 2:3-5

Pál ezután megjövendölte Krisztus – nem Krisztus –, hanem egy törvénytelen ember jelenlétét, akinek a hitehagyott jelenléte közvetlenül megelőzi Krisztus parúziáját. A törvénytelen ember arra van ítélve, hogy hitehagyást szítson, és elbizakodottan leüljön Jehova templomába.

Jehova Tanúi tisztában vannak azzal, hogy Pál nem a kőből és habarcsból épült zsidó templomról beszélt. Nem is egy mennyei templomról. A templom, amelyre Pál utalt, Krisztus felkent gyülekezetével van összefüggésben. Tehát a törvénytelenség embere közvetlen befolyással bír Krisztus gyülekezetére, ezért figyelmeztette Pál olyan szigorúan testvéreit, hogy ne engedjék magukat a befolyása által elcsábítani.

Pál így folytatja:  „A törvénytipró jelenléte azonban a Sátán munkálkodása szerint van mindenféle hatalmas cselekedettel, hazug jelekkel és előjelekkel, valamint mindenféle igazságtalan megtévesztéssel azok számára, akik elvesznek, megtorlásul, mivel nem fogadták el az igazság szeretetét, hogy üdvözülhessenek. Ezért engedi meg Isten, hogy a tévelygés munkája menjen rájuk, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy mindnyájan ítéletre jussanak, mivel nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.”

Felhívjuk az olvasó figyelmét, hogy Pál egyetlen  „tévedés műveletére”  és egyetlen hazugságra utalt. („ Hitni a hazugságot” ) Természetesen a Társulat azt állítja, hogy a törvénytelenség embere a kereszténység teljes papi osztálya, és hogy az Őrtorony szerepet játszott a törvénytelenség gonosz emberének leleplezésében. El kell azonban ismerni, hogy a kereszténység vallásai számos hazugságon alapulnak, olyan mértékben, hogy nincs igazság. Bármely hozzáértő Biblia-kutató leleplezheti az egyházak által tanított tanításbeli tévedéseket. Természetesen nem szükséges Jézus Krisztus megnyilvánulása ahhoz, hogy leleplezzük azt a tényt, hogy a kereszténység csalás. 

Másrészt viszont Jehova Tanúi az igazság tanításbeli alapján épülnek fel. És ahogy Pál rámutatott, azok, akiket Isten megenged, hogy  „tévedés működése” befolyásoljon  , valójában ismerik az igazságot, vagy  ahogy a kifejezés tartja , „az igazságban vannak”  . Ez abból a tényből nyilvánvaló, hogy azért hihetnek a hazugságban, mert  „nem fogadták el az igazság szeretetét”.  Nyilvánvaló azonban, hogy ahhoz, hogy valaki szeresse az igazságot, először ismernie kell az igazságot.

Lehetséges, hogy Jehova Tanúi, annak ellenére, hogy birtokolják az igazságot, a hazugság befolyása alatt állnak? Pál szerint igen.

Szóval, mi a hazugság?

A szövegkörnyezet arra utal, hogy  a „hazugság”  a törvénytelenség emberétől származó, látszólag ihletett kijelentésekre utal, amelyek kijelentik, hogy elkezdődött a parúzia, és  „itt van Jehova napja”.  Hogyan lehetnek ezek a kijelentések  „Sátán működése”?  Egyszerűen fogalmazva, ha a Társulat 1914-es tanítása nem igaz – mivel kétségtelenül nem az –, akkor attól kell származnia, akit Jézus a „hazugság atyjaként” azonosított  – Sátántól, az Ördögtől.

Sátán mindig is élénken érdeklődött az iránt, hogy beosonjon Isten népének társaságába. Vegyük például Pál találkozását egy lánnyal, akit egy jövendőmondó démon megszállt. A lány megpróbált Pállal és Silással azonosulni azzal, hogy azt hirdette, hogy a két utazó misszionárius Isten rabszolgái és az igazságot hirdetik. Amit a démon mondott, valóban igaz volt: Pál és Silás Isten szolgái voltak, és az üzenetük üdvösséget hozhatott. A démont azonban nyilvánvalóan nem érdekelte, hogy hitelt adjon Pál üzenetének. A jósnő lánynak próbált hitelt adni. A démon addig folytatta a cselszövést, amíg Pál meg nem unta a jelenlétét, és kiűzte a seregből.

Egy másik példa, hogy Sátánnak sikerült túljárnia Krisztus egyik legközelebbi társán, Júdáson, az egyik eredeti apostolon. (Nem véletlen, hogy Jézus a „pusztulás fiának” nevezte Júdást. Pál ugyanezt a megnevezést adta a törvénytelenség emberének.)

Az Ördög biztosan tudja, hogy nem tudja megakadályozni Krisztus jelenlétét. Ráadásul nehéz lenne számára hatékonyan hamisítani a parúziát, miután az elkezdődött. Így a ravasz kígyó ravaszságában megpróbált egy meggyőző hamis parúziát kitalálni, mielőtt az igazi parúzia elkezdődne. Ebben vadul sikeres volt. Eddig a Társulat 1914-es tanítása némileg ártalmatlan volt. De ez nem mindig lesz így. Kétségtelen, hogy a sátáni ihletésű parúzia elfogadása most megnehezíti majd azok számára, akik hisznek ebben a hazugságban, hogy elfogadják az igazságot, még azután is, hogy az kiderül.

De nem pontosan erre figyelmeztetett előre Krisztus is; nevezetesen, hogy az igazi parúziát széles körben elterjedt megtévesztés fogja jellemezni Jézussal kapcsolatban, amely még a választottakat is megtévesztheti?

Nyilvánvaló, hogy a kereszténység megtévesztéseinek csekély befolyásuk van Jehova Tanúira. De mi a helyzet akkor, ha a megtévesztés a nagyra becsült és megbízható Őrtorony Társaságon keresztül érkezik? Minden bizonnyal minden készen áll arra, hogy a Társulat tanításai csapdává váljanak azok számára, akik nem fogadták el az igazság szeretetét Istentől, hanem csupán emberek követői.

Kérlek, vedd figyelembe, hogy Pál azt mondta, hogy akik nem szeretik az igazságot, azok ítéletre jutnak. Az ítélet napja még nem kezdődött el. Az ítélet napja a befejezés, amikor az angyalok elküldetnek, hogy szétválasszák a búzát a gyomtól. Tehát azokat, akik hisznek a hazugságban, a befejezéskor ítélik el, és nem előtte.

A hamis parúzia kifinomult bibliai kronológiával és a prófétai beteljesedés meggyőző bizonyítékaival van tele; és mindenekelőtt az, hogy a Jehova Tanúi vezetői meggyőző bizonyítékot szolgáltattak saját belátásukról a Szentírásba nem prófétai kérdésekben, így az Őrtorony Társulat teljes tekintélyét az 1914-es tan mögé helyezték. Ennek eredményeként, akár tudatosan, akár akaratlanul, a Társulat Sátán befolyása alá vonta Jehova Tanúit, és hatalmas botláskövet helyezett az egész szervezet elé, hogy eljöjjön Krisztus tényleges jelenléte.

Ahogy Pál előre figyelmeztetett, az Ördög működése arra szolgál, hogy hitelt adjon törvénytelen emberének azáltal, hogy  „minden hatalmas dolgot, hazug jelet és előjelet” tesz.  Milyen hatalmas dolgokat és hazug jeleket vitt véghez az Ördög? Ahogy az Őrtorony elismerte, CT Russell a piramidológiát a diszpenzacionalisták hétszeres kronológiájával együtt alkalmazta teljes negyven évvel 1914 előtt. Mindeközben, mielőtt ez a végzetes év bekövetkezett, egyre jobban kiéleződött az 1914-es év iránti várakozás. És úgy tűnik, az első világháború pont a jelre robbant ki. Milyen csodálatos előrelátása volt CT Russellnek! Vagy legalábbis ezt hitették el velünk. Természetesen Russell és a Nemzetközi Bibliakutatók várták az armageddoni háborút; de az 1914-et követő évtizedekben az Őrtorony Társulat továbbra is formálta Jehova Tanúinak az Írásokról alkotott felfogását, hogy most azt tanítsa, hogy az első világháború csupán a kezdeti nyomorúságos időszak volt, amelyről Krisztus megjövendölte, hogy az ő királyságának eljövetelét fogja jelezni.

(Az Őrtorony Társulat kijelentette, hogy Krisztus jelenlétének jele olyan, mint egy emberi ujjlenyomat, abban az értelemben, hogy egyedi és nem másolható. Ez igaz. Azonban a Társulat 1914-es tanításával kapcsolatban sok olyan dolog van, ami egyszerűen nincs összhangban a Szentírással.)

De biztosan nem lett volna rendkívüli tett a világ istene számára a Nagy Háború pontos időben történő kiváltása, hogy hitelességet kölcsönözzön a hétszeres kronológiának. Ennek következtében az Ördög képes volt saját  „hazug jeleit” elhelyezni  Krisztus jelenlétének jeleként. Milyen megtévesztő! Továbbá Sátán könnyen kirobbanthatta volna a rövid lázadási hullámot Bételben és az 1916-1918-ban lezajlott kormányzati üldöztetést, amely azóta alapul szolgált több tucat prófécia és példázat beteljesedésének értelmezéséhez a maroknyi Nemzetközi Bibliakutatón. Ahogy Pál megjövendölte, Sátán valóban  „minden igazságtalan megtévesztést” felhasznált  , hogy támogassa  „a hazugságot”,  amelyet ő szült.

Az Ördög  „igazságtalan megtévesztésének” egy másik aspektusa  , hogy az 1914-es tanítás lehetővé tette az Őrtorony Társulat számára, hogy biankó csekket állítson ki magának. Ezt úgy tették, hogy azt állították, hogy Krisztus 1918-19-ben hűséges rabszolgáját nevezte ki minden vagyona fölé. Ennek eredményeként a Jehova Tanúit elhitették, hogy a hűséges rabszolga számára nincs elszámolás napja a jövőben. A tanítás hasonló a pápaság tévedhetetlenségről szóló tanításához, és a szervezet bálványozásához vezetett, ami az Ördögnek és a törvénytelenség emberének tetszik.

Természetesen az a hit, hogy Krisztus már elkezdte uralkodni és Isten ítéleteit ismertetni, kevésbé éberré tette a Jehova Tanúit. Nem csoda, hogy Jézus hangsúlyozta, hogy tolvajként jön el az éjszakában, egy olyan időpontban, amikor a tanítványai nem gondolták volna!

Ahhoz, hogy felmérjük, milyen hatással van Sátán megtévesztése Jehova Tanúira, elég megkérdezni tőlük, hogy szerintük lehetséges-e, hogy Krisztus jelenlétének jele és a befejezés a jövőben meggyőzőbben megmutatkozzon. A válasz elkerülhetetlenül „nem” lesz. Más szóval, Jehova Tanúi lehetetlennek tartják, hogy a jövőben nemzet nemzet ellen, királyság királyság ellen támadjon, élelmiszerhiánnyal, pestissel és földrengésekkel járó kíséretében.

Mégis, jelenleg ez a sötét világ egy elképzelhetetlen katasztrófa szélén áll. Úgy tűnik, az angol-amerikai vezetés legfelsőbb köreiben már megszületett a döntés, hogy háborút indítsanak Irán ellen, még akkor is, ha tudják, hogy ez könnyen kirobbanthatja a harmadik világháborút – egy nukleáris háborút. Egy totális háború a Perzsa-öböl térségében minden bizonnyal a már amúgy is billegő pénzügyi rendszer hirtelen összeomlását idézné elő, olyan elkerülhetetlen következményekkel, mint az élelmiszerhiány és a hadiállapot. A gazdasági rendszer összeomlása már most is biztosítékot jelent a kontrollálhatatlan betegségek kialakulására. Úgy tűnik, hogy a szeizmikus aktivitás fokozódása is példátlan mértékű pusztítást okozhat.

A világban uralkodó bizonytalan helyzet ellenére az Őrtorony látszólag nem lát jelentőséget ezekben a fejleményekben. Bétel továbbra is 1914-et az emberiség történelmének legfontosabb dátumaként emlegeti. Csak Sátán, az Ördög tudná ilyen hatékonyan megvakítani azokat, akik azzal dicsekszenek, hogy éber őrállók. De az emberek vaksága csak Isten célját szolgálja. A színpad most már teljesen készen áll annak kipróbálására, hogy azok, akik azt állítják, hogy az igazságban vannak, valóban szeretik-e az igazságot, vagy továbbra is  „hinni fognak a hazugságban”.

*******

Ez az írás sok, számomra is hasznos gondolatot tartalmaz, így gondoltam megosztom másokkal.