Bereai blogja

Nehéz kérdés, de döntsön az olvasó! Mi fog történni?

„... térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg...?!”
                                                                                             (Ezékiel 3:11)

  A téma kapcsán valahogyan Columbo hadnagy jutott eszembe, amikor azt mondja: „Tudja, én ezen gondolkodom már tegnap óta és nem tudok rájönni! Segítsen már nekem megoldani.” Természetesen nem szó szerint idéztem a hadnagyot, de a tanácstalansága olykor pont ilyen volt. Nekem mi okoz nehézséget? Ez a nehézség, amit nem tudok eldönteni, hogy amikor Jézus szavai szerint „eljön” a „nagy nyomorúság”, akkor minek a pusztulása lesz közben, ugyanis van alternatíva. Nézzük is meg. Aki a válasz után kutat, két Őrtorony cikk magyarázatára is bukkanhat. Ám a kérdés az: Mi fog történni?

Csak egy nyomorúság várható, nem?

A válaszhoz nézzünk bele az első cikkbe, amelynek címe: „Tekints a „nagy nyomorúság elé” bizodalommal”.

Bíztató és megnyugtató cím, ami azt sugallja a legtöbbünknek nem kell félni, ám nézzük az idézetet:

Ma sem kevesebb hitet kell felmutatni az első századbeli keresztények hiténél azoknak, akik feltétlen bizalommal rendelkeznek Isten írott Igéje iránt. Látták, miként üdvözölték a Kereszténység egyházai a Népszövetséget mint „Isten királyságának politikai kifejeződését a földön”, és most látják az Egyesült Nemzetek Szervezetének bálványozását az emberiség ,utolsó reményeként a békére’. Látják az ENSZ radikális elemeit összecsoportosulni, készen arra, hogy betörjenek a Kereszténység működési területére és vélt jogai birodalmába, az ő „szent helyére”. Az Egyesült Nemzetek dacolnak a Béke Fejedelmével, a föld jogos uralkodójával, az Úr Jézus Krisztussal és latolgatják a Kereszténység által „szent”-nek tartott helyre való állást is. (Jel 11:15; 12:10) Bizony, valóban az Egyesült Nemzetek az a mai „pusztulást okozó undorító dolog”, amely elpusztítja a Kereszténységet az eljövendő „nagy nyomorúságban”. — Máté 24:15, 21, UV.

Lásd. még a 16. bekezdés meglepetését!

Amint olvastuk a cikk szerint: Bizony, valóban az Egyesült Nemzetek az a mai „pusztulást okozó undorító dolog”, amely elpusztítja a Kereszténységet az eljövendő „nagy nyomorúságban”. Jól láthatóan ennek a kijelentésnek még fontos szerepe lesz a továbbiakban!

Ámde a kérdésre, „Mi fog történni?”  egy másik választ is adnak: „Hogyan jön el ennek a világnak a vége? ”

EGY KIRÁLYNŐ, AKI TÉVESEN ÍTÉLI MEG A HELYZETÉT

 5. a) Hogyan fog elkezdődni a „nagy nyomorúság”? b) Ki az a királynő, aki azt gondolja, hogy semmi rossz nem fog vele történni?

5 Mi fog történni ezután? Pál kijelentette: „Amikor azt mondják: »Béke és biztonság!«, akkor hirtelen pusztulás jön rájuk egy szempillantás alatt”. Ennek a hirtelen pusztulásnak az első lépéseként támadás éri Nagy Babilont, a hamis vallás világbirodalmát, melyet úgy is neveznek, hogy „a szajha” (Jel 17:5, 6, 15). Az összes hamis vallásnak, köztük a kereszténységnek, a megtámadása lesz a „nagy nyomorúság” kezdete (Máté 24:21; 2Tessz 2:8). Sokakat meglepetésként ér majd ez az esemény. Miért? Mert egészen addig a szajha magabiztosan királynőnek képzeli magát, és azt hiszi, hogy „kesergést soha nem [fog] látni”. De hirtelen rádöbben majd, hogy tévesen ítélte meg a helyzetét. Elpusztítása igen gyors lesz, mintha csak „egyetlen napon” történne (Jel 18:7, 8).

 6. Ki fogja megsemmisíteni a hamis vallást?

6 Isten Szava úgy utal a szajha támadójára, mint egy tízszarvú vadállatra. A Jelenések könyvének tanulmányozásából kiderül, hogy ez „a vadállat” az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ). „A tíz szarv” az összes olyan jelenlegi politikai hatalmat szemlélteti, amely támogatja ezt a skarlátszínű vadállatota (Jel 17:3, 5, 11, 12). Mekkora pusztulást hoz majd ez a támadás? Az ENSZ nemzetei el fogják venni a szajha vagyonát, leleplezik annak valódi jellemét, felfalják őt, és „teljesen elégetik . . . tűzzel”. Véglegesen el lesz pusztítva. (Olvassátok fel: Jelenések 17:16.)

Az olvasó, aki végigolvassa az idézeteket, talán most vakargatja a homlokát és azon tűnödik: Akkor most két „szervezet” is elpusztul a „nagy nyomorúságkor”? Két legyet egy csapásra?

Megvallom nekem is elég sok fejtörést okozott ez a két cikk ugyanis majdnem ugyanarról beszél, és két azonos dolog szerepel benne, ami fő motívum: „a nagy nyomorúság” és az ENSZ.

Fontosak az előzmények! Jézus a Máté evangélium 21. fejezetében olvashatóan több szemléltetéssel is élt. Több példázatot mondott amelyek: A fügefa elszáradása, A két testvér példázata, vagy A gonosz szőlőművesek, amelynek a végén levonja a tanulságot, és rámutat mi fog történni! „Azért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.” (Máté 21:34) Ezek nem pusztán néhány év "gyümölcseinek" az eredménye, ami a példázatokból is kiderült. És mi a vége? A Lukács 13:34-35: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! Íme, elhagyottá lesz a ti házatok...”

Ennek megfelelően i.sz. 70-ben Titusz vezetésével lerombolja Jeruzsálemi templomot, a római sereg, és elpusztul a város is! Ezzel egy imádati rendszer véget ért! Ez az első századi beteljesedés minta értékű! És mikor történt? Amikor kezdetét vette a nagy nyomorúság! Nyilvánvaló, hogy az első századi mintához képest, a végső beteljesedése sem lehet másként! Érdekes is lett volna, hogy ha Jézus mond egy példázatot egy gazdag ifjúról, és jóval később egy olyan emberen teljesedik ez be szóról szóra másodszor, aki egy szegény, nincstelen ember, ám sokan azt gondolják róla, hogy ő valójában egy jómódú, gazdag ember! Elképzelhető lenne? Aligha! Vagy elképzelhető, hogy Jézus egy példázatban egy királyra utal, és később olyanon teljesednek a szavai aki csupán királynak képzeli magát? Ez képtelenség! Ámde miért is fontos ezt tisztázni? Nézzük!

Az idézett első cikk határozottan kijelenti „„pusztulást okozó undorító dolog”, amely elpusztítja a Kereszténységet” és mi meglepetten olvassuk ezt! Miért?

Nézzük részleteiben. Jeruzsálemben is Isten (Jehova / Jahve) népe lakott, akik önátadott népe ként elismerték, Jézus szavait, melyek a Márk 12:29-ben olvashatóak: „Jézus így válaszolt: „A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.” Ennek megfelelően éltek (bár nem mindenki) és ezért az istenüknek Jehovának az önátadott népe voltak, vagyis neki szentelték az életüket! Ezért is írhatta a Zsoltáros „Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek. Egyetlen néppel sem bánt így, többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az Urat!” (147:19-20) Miért is fontos ez? Mert ők tudatában voltak annak, hogy mit lenne jó cselekedni, és mégsem tették! (Jakab 4:17) De, nem csak, hogy nem tették ami jó, hanem emellett még a figyelmeztetésekkel sem törődtek! Pedig, sok sok próféta lett hozzájuk küldve, melyek által kérlelte őket istenük: „...Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?” (Ezékiel 33:11) És mi történt? Jézus szavai rámutattak a Máté 23:34-ben: „Ezért íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök, hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az áldozati oltár között gyilkoltatok meg” Mindezek után Jehova, az istenük hagyta, hogy a római seregek körbe vegyék, majd bevegyék Jeruzsálemet, az imádat akkori központját, és lerombolják! Ezzel megszűnt egy addig működő imádati rendszer! Miért is érdekes ez?

Egészen nyilvánvaló, hogyha az „egyedül igaz Isten” évszázadokon át törődött és gondoskodott az ő népéről, akit kivezetett Egyiptomból, és hosszú tűrést tanúsított iránta, majd utána már ezek lettek azok akikről Jézus mondja: „Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.” (Máté 23:34) És ő meghagyott egy magot. Velük megalakult a Keresztény gyülekezet, és ez növekedett az idő múlásával. 

Lényeges kiemelni, hogy Jeruzsálem pusztulása után megmaradt Isten imádata, ám ez már nem kötődött a régi formájához.

Mi a helyzet napjainkban?

  Sok, sok, és sokféle keresztény gyülekezet létezik! Ámde egyetlen gyülekezet az amely ragaszkodik ahhoz, hogy ő Isten népe, vagyis Jehova népe! (Most nem érvelnék erről, sem pro, sem kontra) Vegyük úgy, hogy egyetlen vallásszervezet létezik, amely Istene akaratát cselekszi. És egy picit gondoljunk vissza az első századra. Ekkor megszűnt egy imádati rendszer, amely addig akár úgy is jellemezhető volt, amit az Ézsaiás 43:10-ben olvasunk az NW fordításban: „Ti vagytok az én tanúim — ez Jehova kijelentése”. Ámde mivel ez a nép, átadta a helyét Jézus követőinek, így Isten népe keresztényként szükséges, hogy élje az életét! Egész pontosan fogalmazva kereszténynek lenni az egy életút. Pusztán kijelenteni, hogy én hiszek, ez igen kevés, ahogy Jakab is elemzi ezt. (Jakab 2:14-26) Nem célom kitérni a részletekre, hogy mit jelent Krisztust követni.

Ennélfogva, ma van egy nép, amely szinte a föld minden országában megtalálható, és ők igyekeznek Jézus követőivé válni, az életükben. Mondjuk azt, hogy ők ma Jehova népe, ahhoz hasonlóan ahogy az ókorban volt népe, de a maiak keresztényként keresik Isten helyeslését. Így egy hasonlattal élve, akár róluk is azt lehetne mondani: Mintha ők lettek volna akik az első században Jeruzsálemben is laktak.

Miért jött Jeruzsálemre a pusztulás, és a mai "megfelelőjére" miért jön?

 Az első században történtek nem kérésesek. Hűtlenek voltak, nem hallgattak a prófétákra, sőt a legfőbb prófétát is halálra adták, átadva a rómaiaknak! És amikor Pilátus szabadon akarta engedni Jézust, akkor a bűnözőt Barabást kérték, hogy őt bocsássa el. Majd miután Jeruzsálem pusztulása bekövetkezett, helyreállt minden, pontosabban „Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (Cselekedetek 2:47 HUNB) Bár haladt a gyülekezet a krisztusi úton, mégis Pálnak is, és Péternek is figyelmeztetnie kellett többször is őket: „közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek” (Cselekedetek 20:30) És erről beszélt Péter is a második levele 2:1-2 -ben: „közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta,”. És sajnos hiába volt a figyelmeztetés a hamis apostolokra a 2Korintusz 11:13-15-ben (HUNB). Számos figyelmeztetés ellenére, mégis tejredt a hittől való elszakadás, ahogy erre a Tesszalonikaiakat is figyelmeztette: „Előbb az Istentől való elfordulás ideje következik, majd megjelenik a Bűn Embere” (2Thess. 2:3) Vajon a „Bűn embere” valamilyen káros külső hatást gyakorol a keresztényekre? Nem, mert sokkal inkább belülről rontja meg a gyülekezetet! Amint Pál fogalmazott: „Ő az, aki szembeszáll majd mindennel, és mindenkivel, amit vagy akit „Isten”-nek neveznek és imádnak az emberek. Ugyanis saját magát akarja mindezek fölé emelni, egészen addig, hogy a trónját Isten templomába helyezi, és azt mondja magáról, hogy ő az Isten.” (2Tess. 2:4) Elképzelem, hogy az olvasó felkapja most a fejét, és azt mondja: Nini! Itt a pusztító utálatosság ami ott áll a szent helyen! Nos! Nem állíthatjuk ezt 100%-os meggyőződéssel, de vannak "rokon vonások"! Melyek ezek? Mindkettőt "e világ szelleme" hatja át, és működteti. Mindkettő megveti az igazságot és a Teremtő szuverenitását sem ismeri el, mivel fölé emeli magát! Mindkettőnek az a célja, hogy lehetőleg "elpusztuljon" a gyülekezet, megsemmisüljön az igaz imádat! Egyik sem Isten szolgája a kettő közül, mert mindkettő Sátán irányítása alatt áll (2Tess. 2:9) Ennyit a "rokoni szálak"-ról. De, miért is érdekes ez?

   Már szó volt róla, hogy "Isten népét" a hűtlenségükért, hitetlenségükért, egyszóval az "elpártolásukért" hagyta istenük, hogy a római sereg megsemmisítse. Ma talán másként lenne? Ez képtelenség! Pál szavai a hitehagyásról egészen világosak, amint az is, hogy napjainkban is teljesedik, ámde nem a történelmi egyházakon! Miért nem? Ugyanis mondjuk i.sz. 325-től fogva közel azonos szinten vannak. Vagy talán (talán?) a reformáció után még jobbá is lettek. Ez utóbbi kérdés, mert nem az én tisztem, hogy megítéljem őket! Nem is szeretnék ezzel itt (sem) foglalkozni.

Gondoljunk bele! Ha a Teremtőnek már kezdettől fogva, vagyis évezredek óta mindig is nagy türelmet kellett mutatnia az emberek, a népe iránt és azok folyamatosan tévúton jártak, akkor mára már teljesen hibátlanul csinálnak mindent?

Eléggé nagy naivság lenne ezt gondolni, pláne így az "idők végén" amikorra is a hittől való elpártolás kiteljesedése lett előre jelezve a Biblia lapjain. Ámde egy igazság csak van! És mi ez? Csak az a "nép" tud hűtlenné válni, aki valamikor hűséges volt. Az olvasó biztosan nem gondolja, hogy ha Jézus közvetlen tanítványai közt viták voltak, hogy ki a nagyobb (Márk 9:34) és több más emberi hibával rendelkeztek, akkor ma "Isten népe" már egészen hibátlan. Sajnos napjainknak is megvannak az emberi gyarlóságai. Amikor a vallás szövetségre lép a politikával, noha hirdeti, hogy az helytelen! Az 1János 5:19 szerint: „Tudjuk, hogy mi Istenhez tartozunk, de a világ a gonosz hatalmában van. ” Egyértelmű, hogy az Istenhez tartozók, nem barátkozhatnak az "ellenség"-gel, mert egyszerre két urat nem szolgálhatnak! Vagy amikor van egy hazugságkampány, akkor nem vehetnek részt a politika oldalán ebben! (De, megtették!) És aki a gyülekezetben ezt felismeri, ellenzi az ellen ha fellépnek, akkor ezzel vajon az "Igazság Istenét" szolgálják? Vagy ha ezt követően egy ismeretlen, kísérleti (gyógy?)szer népszerűsítését felvállalják, veszélyeztetve az egész gyülekezetet, akkor kit szolgáltak? (Vérbűn!) Lehetne még számos kérdés, ám mindegyik "témakör" a "Bűn emberét" leplezi le a gyülekezeten belül! (Mert ott van!) És itt érdemes visszatérni az első századi Jeruzsálemhez. Miért is?

Ugyanis a fő téma érinti ezt, mert a kérdés a kétféle cikk magyarázatai miatt az volt, hogy mi fog történni?

Ha Lukács evangéliumának 21. részét olvassuk, abban az áll, hogy a hadseregek körülveszik Jeruzsálemet, majd behatolnak a városba és lerombolják. Ezt a történelem lapjai bizonyítják, hogy meg is történt i.sz. 70-ben. Tagadhatatlan, hogy ezzel egy a "Mózes ideje" óta gyakorolt imádati forma zárult le! Többek közt azért, mert Isten (Jehova / Jahve) hagyta, hogy a Szent helyet rommá tegyék! Már érintve volt, hogy ezzel az Ő népén hajtottak végre ítéletet.

A záró kérdés: A prófécia szó szerinti beteljesedéseként, vajon ma másként kellene lennie? Biztosan nem, ugyanis amit fentebb szó volt róla az ítélet a nép "bűnei" miatt volt. És ez ma sem lehet, és nem is lesz másként, a "Bűn emberének" munkálkodása miatt sem!

Közeledik az ideje a leleplezésének!

Végszó: Megpróbáltam felvázolni az egyedüli, Biblia szerinti lehetőséget, logikus érvekkel, mint választ. Mindenki maga dönt mit fogad el valóságnak!

Megtudhatjuk a jövőnket? Mikor lesznek meg ezek?

„Ő ugyanis azt akarja, hogy mindenki ... megismerje az igazságot.”

                                                                       (1Timóteusz 2:4 EFO)

  Gondolom nem túlzás azt állítani, hogy mindenki szeretné megtudni a jövőjét, ugyanis az emberek zöme tele van tervekkel. Előre sok mindent kigondolnak, és már türelmetlenül várják ezek megvalósulását. Nem volt ez másként közel 2000 évvel ezelőtt sem, amikor néhány ember megkérdezte a tanítóját: „Mikor lesznek meg ezek?” Meg is kapták a választ, bár az események bekövetkezésének pontos ideje, nem volt benne a válaszban, amely igen részletes volt. Épp ezért jól felismerhető volt, sőt mintegy „jelként” szolgált azoknak, akik vártak és elgondolkodtak az eseményeken.

Elöljáróban egy kis történelem.

   A "tanító", pontosabban Jézus, arról beszélt, hogy a várost seregek veszik körül, és megostromolják. Ekkor nyomorúságos idők lesznek, míg végül betör a sereg és elpusztítja a várost, de amikor ezeket látják elkezdődni, akkor a tanítványok meneküljenek a hegyekbe. És mindezek be is következtek, ugyanis Cestius Gallus vezetésével i.sz. 66-ban megérkezett a római sereg, és körbezárta a várost. Ám annak bevétele helyett, egyszer csak elvonult. Ekkor az éber tanítványoknak lehetősége volt a hegyekbe menekülni, amire nagy szükségük is volt! Ám ez csak pár év múlva derült ki, amikor is megérkezett Titusz hadvezér a római sereggel, és ők is bekerítették a város. Majd megostromolták, betörtek a városba, és a jövendölés beteljesedéseként nem hagytak követ kövön, amit le nem romboltak volna. Ámde, ha elolvassuk részleteiben a Jeruzsálem pusztulásáról szóló próféciát, akkor még az egyszerű olvasó is ráébred, hogy itt többről van szó, mint egy város pusztulása! Bizonyos események arra engednek következtetni, hogy itt részben, vagy egészben világméretűen beteljesedő események lettek leírva. Akkor jöhet az evangéliumok párhuzama.

Az első században, és "ma".

     Ezekről az eseményekről három beszámoló is készült. Épp ezért most a leírások párhuzamba lesznek hozva. A jobb láthatóság kedvéért 3 színnel lesznek jelöve Máté 24., Márk 13., és Lukács 21. fejezet leírásai.

Az alapot képezi a Máté evangélium 24. rész 1-44-ig, amelyet értelemszerűen szakaszokra bonttottam.

„Ezután felment az Olajfák hegyére, és ott leült. Amikor egyedül voltak vele, a tanítványai megkérdezték: „Mondd meg nekünk, mikor fog ez megtörténni! Milyen jel fogja mutatni, hogy eljössz, és a korszak a végéhez ér?” (Máté 24:3 EFO)

„Amikor az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András: Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek, és mi lesz annak a jele, hogy mindez beteljesedik?” (Márk 13:3-4)

A Márk 13:3-4, még annyi plusz információt ad, hogy megtudjuk Péter, Jakab, János és András voltak akik a kérdést feltették Jézusnak.

„Jézus így válaszolt nekik: Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket!”

Jézus válasza egyértelmű. Figyelmezteti őket a megtévesztésre, amely jöhet a hamis prófétáktó isl! Ez az ami napjainkra is aktuális. És gondoljunk még arra is, mi volt a legelső megtévesztés? Valaki, egy "álarc" mögé bújva, mint egy "jó barát" megtévesztette Évát. E történetre még Pál is hivatkozik, és óva int, hogy mivel sátán is átváltozik a „világosság angyalává” így az ő szolgái is, „Mert ezek hamis apostolok! Csalók, akik becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők Krisztus apostolai.” (2kor. 11:13) (2Korintusz 11:3, 14) Éppen ezért, nem csak a hamis prófétákról tesz említést Jézus, hanem a hamis felkentekről (Krisztusok) is!

Jézus szavai:

„Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek.”

„Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – és sokakat megtévesztenek.” (Márk 13:6)

Nem véletlen, hogy Jézus fontosnak tartotta erről is beszélni!

És a Lukács 23:8 még némi plusz információt is ad: „Ő pedig így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt mondják, hogy én vagyok a Messiás; meg azt is, hogy közel van az idő. De ti ne kövessétek őket!”

A plusz információ a: „közel van az idő” Bár ez látszólag hasznos, ám ha jóval idő előtt elkezdik emlegetni, akkor éppen ellenkező hatást lehet elérni vele! Ugyanis a hiábavaló várakozás... De, mit is mond a példabeszéd? „Az elhúzódó várakozás beteggé teszi a szívet”. (Péld. 13:12) És, bizonyára sokan ismerik az unatkozó pásztorfiú, esetét, aki többször is „Farkas, farkas!”-t kiáltott és a falubelieket többször is félrevezette, mert azok rohantak botokkal, husángokkal. Ám, amikor tényleg jött a farkas, akkor már nem figyeltek rá! Így lehet elaltatni valaki a "hiábavaló várakozás" keltésével, amikor is gyakori a „közel van az idő” kifejezés ismételgetése (mantrázás), a „hamarosan, hamarosan” ismétlése. Ekkor mondja azt egy illető, idézem: „Azt mindig is tudtuk, hogy Armageddon a küszöbön van, de azt sosem gondoltuk, hogy ennyire széles a küszöb!”

„Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete.”

A Lukács 21:9 még elmondja: „Amikor pedig háborúkról, lázadásokról és zavargásokról hallotok, meg ne rémüljetek, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de a vég nem azonnal következik ezek után.”

Fontos tudni! Hogy bár lesznek háborúk, amikor nemzet, nemzet ellen támad, és éhségek, földrengések is lesznek, de! „De mindez a vajúdás kínjainak kezdete.” mert „ennek meg kell lennie” és „a vég nem azonnal következik ezek után.” Ezért még nagyon korai lenne „Farkas, farkas!”-t kiáltani. És biztosan korai az is, hogy a „nemzedékről” beszéljünk, vagy pedig számítgatni kezdjünk!

És a Lukács 21:10 ad még némi információt ehhez: „Azután így folytatta: „Egyik nép rátámad a másikra, és egyik ország a másik ellen fog harcolni. Pusztító erejű földrengések lesznek. Egyes helyeken éhínség támad, és halálos, ... betegségek fognak pusztítani. Az égben pedig félelmetes és csodálatos jelek látszanak majd.” Mi ez a plusz?

Kétségtelen, hogy ezek nem teljesedtek az első században, és a következő jel, még napjainkban sem: „Az égben pedig félelmetes és csodálatos jelek látszanak majd.” Erről még lesz szó, más evangéliumokban.

„Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.”

A Márk 13:9 is hasonló: „Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, tanúbizonyságul nekik.”

És a Lukács 21:12-19 bőbeszédűen írja le, és ezért több részlettel mondja el ezeket: „De még mielőtt ezek megtörténnek, az emberek ellenetek fordulnak: üldözni fognak, letartóztatnak, börtönbe zárnak, átadnak a zsinagógák vezetőinek, királyok és kormányzók elé állítanak titeket — csak azért, mert hozzám tartoztok. Ez majd lehetőséget nyújt számotokra, hogy tanúskodjatok rólam. Ezért határozzátok el, hogy nem fogtok előre aggódni amiatt, hogyan védjétek meg magatokat. Én majd idejében a szátokba adom, hogy mit mondjatok. Olyan bölcsességet adok nektek, amellyel ellenfeleitek nem tudnak vitatkozni, sőt, még válaszolni sem.
Még a szüleitek, testvéreitek, rokonaitok és barátaitok is ellenetek fordulnak majd, és kiszolgáltatnak az ellenségeiteknek. Egyeseket meg is fognak ölni közületek. Mindenki gyűlöl majd benneteket, mert az én nevemet viselitek. Ennek ellenére, egyetlen hajszálatok sem vész el! Türelmes kitartással azonban meg fogjátok menteni a lelketeket.”

Két dolgot fontos ebből megemlíteni: 1. „Ezért határozzátok el, hogy nem fogtok előre aggódni amiatt, hogyan védjétek meg magatokat.” Ugyanis Jézus páratlan bölcsességet ad a "védekezésre"! 2. „Még a szüleitek, testvéreitek, rokonaitok és barátaitok is ellenetek fordulnak majd, és kiszolgáltatnak az ellenségeiteknek.”  Mindezeket Márk is megerősíti a 13:11-12-ben: „Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, ami megadatik nektek abban az órában, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül. ”

A következő figyelmeztetés már "érintve" volt: „Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.”

„Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet. De aki mindvégig kitart, az üdvözül.”

Ez egy igen fontos jellegzetesség, amely megfigyelhető lehetett az első században és megfigyelhető napjainkban is. Az üldözéstő való félelem megerősítheti ezt! 

És egy fontos jellegzetessége következik a próféciának, amely az egész világra kiterjedően nem következett be az első században még!

„Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” Márk eképp fogalmaz: „Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot.” Érdemes megfigyelni, hogy „Előbb hirdetni kell”, vagyis az evangélium hirdetését követően jön egy páratlan üldözés, amiről fentebb olvashatunk! És még egy igen fontos jellgzetesség, egy újabb jel: „akkor jön el a vég.” Erre érdemes odafigyelni!

Tipikusan az első századi beteljesedésre utaló része a következő, a próféciának:

„Amikor pedig meglátjátok, hogy a „pusztító utálatosság” ott áll, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! –, akkor azok, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe, aki a ház tetején lesz, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából, és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját! Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez, mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz soha. És ha az Úr nem rövidítette volna meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket magának kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.”

Egy fontos részlet, amiről Máté, és Márk is említést tesz: „Amikor pedig meglátjátok, hogy a „pusztító utálatosság”” A pusztító utálatosság az első században a római sereg volt, amely elfoglalta a templomot, vagyis a „Szent helyet” ahová "bárki" nem léphetett be. Még Pál apostolt is megvádolták egyszer, hogy „...görögöket is hozott be a templomba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet.” (ApCsel 21:28) Ez a „pusztító utálatosság” még fontos lesz a későbbiekben!

Amiről már szó volt: Lukács a 23:8-ban leírja Jézus szavait: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt mondják, hogy én vagyok a Messiás;” Itt most részletesebben olvashatunk erről.

„Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus vagy amott – ne higgyétek el! Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek. Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van – ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban van – ne higgyétek el! Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.”

Kiemelném Jézus figyelmeztetését: „Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van – ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban van – ne higgyétek el!”  És az indok amiért ne higgyenek nekik, ez: „Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.” Vagyis az Emberfiának a jele nagyon is egyértelmű lesz, ami összetéveszthetetlen mással. Erről a Lukács 21:25-27 így számol be:

„Csodálatos jelek fognak mutatkozni a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig a viharos tenger hullámai zúgnak. A nemzetek megrémülnek, tanácstalanságukban kétségbeesnek, és összezavarodnak. Az emberek elájulnak, sőt meghalnak rémületükben, mikor látják, hogy mi közeledik a föld lakosaira. Még az égben lévő hatalmak is meginognak. Akkor majd mindenki meglátja az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy erővel és dicsőségben!”

„Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És ő elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.”

Mindezek biztos, hogy nem teljesedtek az első századi beteljesüléskor, mert akkor a „választottakért” csupán meg lett rövidítve a nyomorúságos idő, amilyen nem volt kezdettől fogva. Ámde itt most a választottak egybegyűjtése lett jelezve és ez már a prófécia második, végső beteljesüléskor lesz. Amit Pál apostol is lejegyzett az 1Tesszalonika 4:15-17 verseiben, és a 2Tesszalonika 2:1-ben.

Ami még lényeges! Jézus eljövetelét látványos, és különleges jelenségek fogják jellemezni, amiből mindenkinek nyilvánvalóvá válik az eljövetele! Amint erről fentebb, Lukács beszámolójában is olvashattunk: „A nemzetek megrémülnek, tanácstalanságukban kétségbeesnek, és összezavarodnak... Akkor majd mindenki meglátja az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy erővel és dicsőségben!” Ezeket megerősíti Márk is a 13:24-26-ban: „Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel.” És egy fontos gondolattal zárul: „Amikor pedig ezek az események elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok!” Közel a megváltásotok! Közel a szabadulás! Igen, mert amikor ezek elkezdődnek! Vagyis ez egy szinte "végső" jel, egy kiemelkedő jel. Bár Jézus hangsúlyozza, hogy azt a napos és azt az órát nem tudja senki, „csak az Atya egyedül” ám ez a jel, fontos a beteljesedés végének közelségét illetően! Igen, és ez sem teljesedett az első században.

 A következő eseményről mindhárom evangélium közel egyformán fogalmaz:

„Tanuljatok a fügefa példájából: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok mindezt, tudjátok, hogy közel van ő, az ajtó előtt! Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.”

Főbb gondolatok amelyeket kiemelnék: „Tanuljatok a fügefa példájából: ”, vagyis a fügefa amikor zöldelő ágakat mutat, akkor közel a nyár, és ehhez hasonlóan igen közel van „ő, az ajtó előtt!” Vagyis közel a királyság! Ahogy Lukács leírta: „Amikor látjátok, hogy kihajtanak, magatok is tudjátok, hogy már közel van a nyár. Ehhez hasonlóan, amikor majd látjátok, hogy ezek megtörténnek, ismerjétek fel, hogy Isten Királysága már közel van!” (30-31 versek)

Lukács mindezek után említi a következőt: „Igazán mondom nektek: ez a nemzet el nem múlik, amíg mindezek a dolgok be nem teljesednek. Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: mindig érvényes marad!” Itt, mintha csak Jézus azt mondaná: No, innentől figyeljétek az idő múlását, mert „nem múlik el ez a nemzedék” és az említett dolgok végükhöz ének!

Bár „Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja,” viszont a fügefa példája azt tanítja: hogy már valóban közel van! És az is igaz, hogy a legtöbb ember mit sem tud erről. Miért?

Folytatásként az indoklása Jézusnak: „Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.” Fontosnak találom kiemelni a kulcsgondolatot: „semmit sem sejtettek”

Máté evangéliumának utolsó sorai, két mondat, tipikusan az első századi beteljesedésként olvasható:

„Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, két asszony őröl a kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!”

Úgy vélem senki sem gondolná azt, hogy ma bárki is kézimalommal őrölne az otthonában!

Már csak egyetlen fontos dolog van hátra! Ez az ébrenlét, vagy éberség! Erre int Jézus a következő szavaival:

„Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy mikor jön el éjjel a tolvaj, akkor virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házába. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”

Ezt követi egy példázata a „hűséges és a gonosz szolgákról” és mivel kétféle is van, megkérdi: Kicsoda a hű és értelmes szolga?

Lukács beszámolója szerint Jézus a következőképp int az éberségre: „Vigyázzatok magatokra! Ne engedjétek, hogy a lelketeket túlságosan lefoglalja vagy megterhelje valamilyen kábulat, részegség vagy gond! Különben az a nap olyan váratlanul ér benneteket, mint a csapda. Mert eljön az a nap minden emberre, aki csak a föld színén lakik. Ti azonban mindig éberen őrködjetek! Imádkozzatok, hogy legyen erőtök kimenekülni azokból a dolgokból, amelyek bekövetkeznek, és hogy majd bizalommal állhassatok meg az Emberfia előtt!” Kijózanító! Ugyanis ha elmerülünk e világ gondjaiban, vagy élvezeteiben, akkor az éberségünket elveszítjük, és váratlanul ér az a nap!  Ide vonatkoznak a Márk 13. rész 34-37 záró szavai is Jézustól „Amint az útra kelő ember is, amikor elhagyja házát, megbízza szolgáit, mindegyiket a maga feladatával, az ajtóőrnek is megparancsolja, hogy vigyázzon. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura; este vagy éjfélkor, kakasszóra vagy reggel; ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket! Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”

Zárszó: Az evangéliumi beszámolók párhuzamba hozásával, egyértelművé válik, hogy vannak dolgok amelyek már az első században, i.sz. 70-ben teljesedtek Jeruzsálemen, ámde napjainkra is maradt jócskán még esemény! Ezért is kiemelt figyelmet érdemel számos dolog! Ám ezek felsorolása előtt még néhány gondolat arról amelyekről nem olvashatunk ezen részekben:

Mik azok amelyek hiányoznak, illetve nem esik róluk szó egyik evangéliumban sem?! A válaszra mutatnék, méghozzá a kiinduló kérdéssel: „Milyen jel fogja mutatni, hogy eljössz, és a korszak a végéhez ér?”. A legtöbb fordítás e gondolatot úgy adja vissza: „Mi lesz a jele... a világ végének?” Fontos megjegyezni, hogy a „korszak a végéhez ér” vagy a „rendszer befejezése” pontosabban adja vissza mindhárom beszámoló mondanivalójának a lényegét, a magvát! Miről is van szó? Ugyanis két, azaz kettő ilyen rendszer is befejeződik a leírt események következtében! Az első a Mózes által bevezetett zsidó imádati rendszer, és a második ennek a világrendszernek a vége! Alapvető különbség, hogy a második beteljesedéskor egy királyság létrejön (Jelenések 20:4)

Tehát, ami hiányzik! Nincs semmiféle utalás arról, hogy e világ hogyan lesz elpusztítva, csak Jeruzsálem pusztulására utalt Jézus.  Továbbá az evangéliumok nem adnak okot semmiféle spekulációra, számítgatásra, hogy mikor, vagyis melyik évben jönne el a királyság! És arra sem utal, hogy a Királyság felállításával összhangba hozhatóak ezek az események! Arról sem közöl semmit, hogy az említett jelek mikor, vagyis melyik időpontban kezdődnek majd el! Vagyis az évszámoktól és a számítgatásoktól teljesen független eseményeket közöl. Időpontokra való, ismétlem időpontokra való utalások vannak, pl. „Amikor tehát meglátjátok, hogy „a pusztító utálatosság” ott áll a szent helyen” akkor meneküljenek! Vagy „amikor majd látjátok, hogy ezek megtörténnek, ismerjétek fel, hogy Isten Királysága már közel van!” Ámde még a „nem múlik el e nemzedék” is csak egy időponttól válik "érvényessé", és nem ad a kifejezés semmiféle okot semmilyen spekulációra!

Ám a pusztító utálatosságról, nem sok információ van. Vagyis a közeli beteljesedével kapcsolatban, vannak kérdések: Hol van a „modern kori Jeruzsálem”? És ki fogja bekeríteni? Az Őrtorony társulat magyarázata szerint ez mai viszonylatban az ENSZ-szel azonos, vagyis a „pusztító utálatosság” mai megfelelője (ez a 17. és 18. bekezdése a cikknek). Csakhogy a „modern kori Jeruzsálem” szerintük a „Nagy Babilon”-ként (általuk) beazonosított hamis vallás, mivel úgy vélik, hogy a „béke biztonság” kijelentésekor kitör a nagy nyomorúság és az ENSZ elpusztítja „Nagy Babilont”, pontosabban a "kereszténységet". Nem mentegetőzésként, de nem én kavartam így össze!

Röviden összefoglalva: Jézus egy kettős beteljesedésű próféciát mond el válaszként arra a kérdésre, hogy mikor lesz meg az, amikor Jeruzsálem elpusztul és kő kövön nem marad. Két fontos jele van ennek ami az első századi útmutató! A Jeruzsálem bekerítése hadsereg által, és amikor behatolnak a városba és a pusztító utálatosság ott áll a templomban. Tipikusan első századi részletei is vannak a próféciának, mint a szombatnapon való menekülés, vagy a kézimalomban való őrlés. A lényeg, itt is a "megmentés" az éberség által, vagyis azok megmentése, akik majd Krisztussal papok, és királyok lesznek az égben. Ám itt a nagy nyomorúságtól menthették meg az életüket ez esetben, vagy a római seregtől. Akkor is eljött a vég, vagyis a zsidó imádati rendszer lezárult!

A második beteljesedés nagyobb, az egész világot érintő, és látványosabb is lesz, ugyanis számos égi jel előzi meg azt amikor az „Emberfiának jele feltűnik az égen”, és ekkor emeljék fel a fejüket, mert közel a szabadulás. És „nem múlik el ez a nemzedék” míg minden bekövetkezik. Ám ekkor nem megrövidítve lesz a nyomorúság, hanem a választottakat összegyűjtik az angyalok. Bár vannak a próféciának oly részei amelyek ekkor is teljesednek, pl. a háborúk, földrengések, stb. de erről azt mondja Jézus „meg kell lenniük”, de ez még nem a vég. Vagyis „a vég nem azonnal következik ezek után.”** Ám előbb még hirdetni kell az evangéliumot is az egész lakott földön, és akkor jön el a vég! (Márk 13:10) Ezért az evangélium hirdetését követően jön egy páratlan üldözés, amiről fentebb olvashatunk! Lényeges, hogy Jézus kiemeli „Azt a napot és az órát nem tudja senki” és azt mondja még „Vigyázzatok, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!” És az éberség fontosságát több alkalommal is kijelenti: „Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” A példázatában azt mondja, ha tudná a ház ura mely órában jön a tolvaj, akkor nem engedné! Többszörösen kiderül, hogy itt bizony kudarcot vall a matematika, és a számítgatások elképzelhetetlenek, és feleslegesek is! Fontos felismerni, hogy Jézus itt a felkent társörököseit, vagyis társuralkodóit menti meg szintén. Ámde, itt már magával is viszi őket, hogy mindenkor vele legyenek! (1Tesszalonika 4:16-17, Máté 24:31) És bár említi, hogy „akkor jön el a vég”, ámde semmi részletet nem mond el erről. Egy ami biztos, hogy egy imádati rendszer lezárult az első században, és elképzelhetően a második beteljesedése is lesz ennek a „modern időkben”.

  A végszó mint válasz az: Megtudhatjuk a jövőnket, ám elég lassan tárul fel előttünk! Jézus szavai szerint ugyan jelt kaptunk, de az egyedüli támpont az „amikor, akkor”, vagyis egy jel beteljesedése rámutat a következő eseményre! Jó éberen figyelni ezekre, mert senki sem tudhatja, és nem is számolhatja ki azt az időpontot, amikor Jézus visszatér! (Nem csak a napot és órát, az évet sem!)

   Még szükségesnek tartottam néhány dolgot leírni: Az evangéliumok párhuzamba állításával (kommentár nélkül) csak nagyobb zűrzavart keltene az ember. Fontosnak tartom kiemelni az eltéréseket, és időnként az azonosságot is, mintegy megerősítés képpen.

Volt, hogy valaki elküldött nekem egy "írásszöveg gyűjteményt", de semmilyen "váza" (komment) nem volt hozzá, miáltal úgy nézett ki, mint egy csontváz nélküli ember. És én alig értettem meg belőle valamit. Pláne azt nem, hogy: Mit is akart nekem az illető ezzel a temérdek írásszöveggel elmondani?

    Újra leírom, aki szeretné olvassa végig amit leírtam, de nem szükséges, hogy egyetértsen velem a leírtakban.

Lábjegyzet:

** Vagy ez úgy is megfogalmazható: A "vég" nem ezek következtében jön el.

A „nemzedék értelme" kiindulópont nélkül!

„...nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem
 következnek.” (Márk 13:30)

   Régen, úgy 100 évvel ezelőtt a mezőn dolgozó aratóknál még nem volt zsebóra. Hogyan tudták mégis az időt? Nos, amikor a nap a fejük felett volt, akkor volt dél. Aztán amikor a közeli jegenyék felett volt, akkor volt kb. 14 óra. Majd amikor a templom toronynál járt, akkor volt 17 óra. Mi volt a közös mindezekben? Minden esetben volt egy viszonyítási alap. Ehhez hasonlóan Jézus, kulcsidézetbeli szavai „...nem múlik el ez a nemzedék”, ezek kiindulási pontot jelentettek a tanítványai számára. Miért is fontos ez?

Nem mondok új dolgot vele, ám kérdésként fogalmaznám meg a lényeget: Jézus amikor azt mondta "ez a nemzedék" akkor kikre gondolt? Nos, igen. Azokra akik vele egy időben éltek. Pontosan arra a nemzedékre. Tegyük fel Jézus apostolának születik egy fia, akinek szintén gyereke születik. És mondjuk ez az unoka idézi Jézus szavait: „nem múlik el ez a nemzedék míg ezek mind megtörténnek”. Nos, akkor életszerű lett volna ez? Nos, nem igazán! Ugyanis az unoka az már a 3. generáció, vagis a 3. csoport tagja, ami már nem ugyanaz a nemzedék.

Egy másik, ami napjaink példája, amikor az történik, hogy egy családfő külföldre utazik üzleti útra és a gyerekei már nagyon várják, hogy hazatérjen. A mama azt mondja: nem múlik ez ez a hét és apátok hazajön. Mit gondol a kedves olvasó? Ha még 2 hét eltelik utána, akkor a gyerekek komolyan vennék azt, hogy a papa még azon a(z első) héten, megjön? De, nézzük milyen problémákat vet fel egy ilyen helyzet?

   Az első században történtek mintaként szolgálnak!

   Már érintettük, de pontosítanék. Időszámítás szerint 33-ban azt mondta Jézus „nem múlik el ez a nemzedék”. Vagyis az „ez” mint határozó szó, ami rámutat a kezdetre, vagy egy olyan szakaszra, amelyen belül kell megtörténnie valaminek. Ha felolvasom a 37. Zsoltárból „Még egy kevés idő és nincsen gonosz...” akkor a hallgató fogja tudni az idejét, amikor már nem lesz többé gonosz? Semmiképp! Ugyanis sem azt nem mondtam el neki, mennyi az a kevés idő, sem azt, hogy mely időpont az amelytől lehet a "kevés idő"-t számítani. Nemde a kisgyermekek is azt kérdezik, hogy: Még hányat kell aludni az ünnepig?

Vissza az első századhoz! Jézus kiindulópontot adott 33-ban az „ez a nemzedék” kifejezéssel, amiből a hallgatói tudták, hogy mire számíthatnak! Miben segíthet még az első századi minta? A legtöbben arra gondolnak, hogy ha mondjuk 80 évet ölel fel egy nemzedék életideje, akkor Jézus arra gondolt volna, hogy 80 éven keresztül folynak majd a háborúk? Talán addig tart majd az éhezés, miközben földrengések és különféle más bajok is lesznek 80 évig folyamatosan?  Nem igazán!

Viszont ha megfigyeljük, akkor Jézus szavai 33-ban hangzottak el és nagyon úgy nézett ki, hogy Cestius Gallus megérkezésével i.sz. 66-ban el is kezdődnek a prófécia eseményei. Aztán lepődtek meg amikor visszavonultak. És mi történt ez után? Eltelt pár év, és i.sz. 70-ben megérkezett Titusz a római seregével és lerombolta Jeruzsálemet. Két időpontot lehet összepárosítani 33 és 66, vagy 33 és 70. Ez utóbbi érdekesebb, mivel itt már beteljesedett a Jeruzsálemre vonatkozó próféciája Jézusnak. Ámde mi az érdekesség? 33 és 70 között mennyi idő telt el? 37 év. Erre lehet azt mondani, hogy a 37 év alatt nem múlt el ez a nemzedék! Igen. És még miért érdekes ez? Ugyanis a 37 év leteltével jutottunk el a "kezdet"-hez. Nem pedig ahhoz, amit sokan hisznek amit a "mai nemzedék" említésekor meg is említenek, vagyis azt, hogy egy nemzedék életideje alatt teljesedik a jel!

Mire érdemes figyelni? Vajon az első században 37 éven át folyt Jeruzsálem ostroma? Vajon az első századi beteljesedéskor 37 éven át tartott Jeruzsálem lerombolása? Egyik sem, sőt egy olyan esemény sem volt ami 37 évig folyamatos lett volna! Akkor most jön a kérdés: Mivel az első században Jézus a "nem múlik el ez a nemzedék" kérdéssel, láthatóan az események kezdetére utalt, ez igaz napjainkra is? Jézus tett néhány olyan elgondolkodtató kijelentést, ami enged arra következtetni, hogy a "nemzedék" el nem múlása a kezdetét jelenti bizonyos eseményeknek legalább! Mi lehet ez?

Amikor azt mondja: „Figyeljétek meg a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy kihajtanak, magatok is tudjátok, hogy már közel van a nyár. Ehhez hasonlóan, amikor majd látjátok, hogy ezek megtörténnek, ismerjétek fel, hogy Isten Királysága már közel van!” (Lukács 21:29-31) Vagy a Máté 24:32-34 kifejezőbb! „Értsétek meg, amire a fügefa tanít! Amikor kizöldül az ága, és új leveleket hajt — tudjátok, hogy már közel a nyár. Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyekről beszéltem. Amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, akkor tudhatjátok, hogy ő már közel van, szinte az ajtó előtt! Igazán mondom nektek, hogy ez a nemzet el nem múlik, amíg mindezek a dolgok be nem teljesednek.” ***

Kérdés: Ez utóbbi idézet, vajon úgy hangzik, mintha Jézus itt arra tanítana, hogy évtizedeknek kell eltelni az eseményekkel? Biztosan nem! Mert azt is mondta: Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” (Lukács 21:28 RUF)

Térjünk vissza újra az első századi teljesedéshez, ami egy minta a próféciára. Az első századi kezdetig 37 évet kellett várni és teljesedett a prófécia. Mennyi idő alatt? Azok az éber keresztények, akik látták Cestius Gallust a csapatával, azok a hegyekbe menekültek, majd 4 éven át ott időztek és vártak! Ebből ered a kérdés: Vajon Jézus a Jeruzsálembe maradtakra gondolt amikor a próféciáját mondta, és azokra akik ott pusztulnak majd? Semmiképp! Ő minden bizonnyal azokra koncentrált akik az éberségük által megmenekülnek. Akik 4 évet vártak a hegyekben azokra valóban igaz lett az, hogy Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Ugyanis 70.-ben a pusztulás lezajlott és nekik szabaddá vált az út, a visszatérésre.

   És mi van napjainkban? Anno, még Charles Taze Russel kiszámította 1914-et mint ami a "pogányok ideje" vége és 1914 óta, noha már eltelt 111 év mégis nagyon sokan várják, hogy végre felemelhessék a fejüket. A kérdés csak az: Még meddig várnak? Jézus az első században mondta, 33-ban hogy „nem múlik el ez a nemzedék” és 66-ban el is kezdődött amire vártak bár volt egy "megszakítás" ami újabb 4 évet vett igénybe, ámde a nemzedék nem múlt el! Aztán jött Titusz i.sz. 70.-ben és lerombolta Jeruzsálemet. És most jön a nagy kérdés!

Mi mutatja azt, hogy  „e nemzedék”-et 1914-től kell számolni? Semmi! Ugyanis aki 1914-ben születt az még semmit sem fogott fel az 1914-ben elkezdődött eseményekből. Akkor? Egy újabb kérdés: Jézus netán újra megjelent valakiknek és azt mondta, „nem múlik el ez a nemzedék”? Erre sincsen semmiféle bizonyíték. Mit tehetünk ekkor? Bizony nem sokat, ugyanis, ha valaki aki látta az eseményeket 1914-től és felfogta mi a jelentősége, az hiába gondolt Jézus szavaira, mondjuk 1916-ban, vagy 1918-ban, vagy akár 1920-ban, mert hiába emelete fel a fejét és egyenesedett fel, mert a szabadulása nem jött el! Aztán mi van azokkal akik 1925-ben, 1930-ban, 1935-ben, 1945-ben, stb. várták a szabadulást az események láttán? Ezek is hiába egyenesedtek fel!

És az idő csak egyre múlik. Annyira, hogy kénytelenek lettek a "nemzedék"-et két csoportra osztani. Pedig van egy egyszerűbb dolog is. ha megértjük Jézus válaszát a kérdésre, amit az apostolok tettek fel neki: „Uram, nem mostanában fogod helyreállítani Izráel népe számára a királyságot?”” (Cselekedetek 1:6) Mintha csak ma kérdeznék, uram nem mostanában állítod helyre a királyságot? És mit felelt Jézus? „Azokat az időpontokat és időszakokat, amelyeknek kijelölését az Atya saját magának tartotta fenn, nektek nem szükséges ismernetek.” (Csel. 1:7)

  Összefoglalva: Jézus szavainak az első századi teljesedése minta számunkra ami megerősíti a bizalmat a mai beteljesedéssel kapcsolatban is. Ez rámutat, hogy Jézus i.sz. 33-ban elmondott szavai valóban teljesedtek 37 év múltán. Igaz 33 évvel a prófécia elmondása után, vagyis 66-ban látszott, hogy megindul valami, de jött egy kis szünet, majd a prófécia elég hamar lezajlott! Így azt látjuk, hogy Jézus a „nemzedékkel” inkább a kezdetre mutatott rá. Amit meg is erősített a fügefáról szóló hasonlatával, és azzal a kijelentésével: „Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” (Luk. 21:28)

Viszont egy dolog csak Jézus napjaira volt igaz, és ez az a kifejezés, hogy "ez a nemzedék"! Mivel az "ez" szó egy időhatározó volt, és ez bebizonyosodott a teljesülésével az első században. Emellett napjainkban nem jelent meg Jézus, hogy kimondja: „Nem múlik el ez a nemzedék”. Enélkül viszont teljesen kiindulópont nélkül vagyunk! Ami nem is csoda mert ezt maga a prófécia tartalmazza (Máté 24:36), és Jézus szavai megerősítik „nektek nem szükséges ismernetek.” (Csel. 1:7)

És zárásképpen egy utolsó kérdés: Ha nem szükséges ismernünk az időpontot, akkor vajon ennek ellenére Jehova a Bibliában "elrejtette" volna, hogy mégis megtaláljuk? (bocsánat! de ez Biblia, és nem keresztrejtvény!)

_____________________________________________________________________________________________________________________________________

Lábjegyzet: *** Az események gyors lezajlása jelzi (mint a fügefa esetében) a Királyság közel való létét!

Írásszövegek alkalmazása! Avagy, hogyan értelmezhető egy prófécia.

„...tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás” (Dániel 12:4)

  Jézus amikor tanított gyakran idézett az ókori szent írásokból, és az idézetet alkalmazta a jelenlegi helyzetre. Erre azt lehet mondani, hogy ez az írásszövegek alkalmazása. Mi is tudjuk követni a példáját, hasonlóan, vagy éppen a próféciák alkalmazásával napjaink eseményeire. Annál is inkább mivel vannak olyan próféciák, amelyeknek megvan a mai megfelelője.

Élen járnak ebben egy olyan egyház tagjai akit szinte mindenki ismer, mert köztereken állnak, és jól láthatóak az állványaik mögött. Ők 1931-től felvették a Jehova Tanúi nevet, hivatkozva az Ézsaiás 43:10-re.

És nem fér hozzá semmi kétség, Isten Jehova nevéről tanúskodnak is azóta és még sok más dologról is, melynek része a Márk 13:10-ben feljegyzett kijelentése Jézusnak: „Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot.”  Így lettek ők „Isten népe”. Ezt igyekeznek a lehető legtöbb beteljesült próféciával igazolni. És, legyen úgy!

   Akkor nézzünk egy ilyen próféciát mi is!  Jézus szavait idézném a Lukács 21:20 szerint: „Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek veszik körül, akkor tudjátok meg, hogy közel van a pusztulása.”  Miért különösen fontos ez? Amint tudjuk az ókorban Jeruzsálem Izrael fővárosa volt. És nem csak mint főváros volt központi helyen. Emellett Jehova imádatának a központja volt, ahová a különféle falvakból és városokból feljártak, imádatot bemutatni. Így elmondható, hogy mint „Imádati központ” is nagy szerepet töltött be az izraeliták életében. Ámde, Jézus szavainak megfelelően (Luk. 21:20) e várost i.sz. 70-ben elpusztították a rómaiak Titusz vezetésével, és ahogy Jézus utalt is rá „kő kövön nem maradt” (Máté 24:2)

Tény, hogy i.sz. 70-ben Jeruzsálem elpusztult. Ámde mi következik ezután, napjainkban? A válaszért idéznék az Őrtorony egyik példányából, amely a „Béke és biztonság” - majd „hirtelen pusztulás” c. cikkében éppen e kérdéskörrel foglalkozik:

 „4 A dolgok jelen rendszerének végére vonatkozó bibliai próféciák közé tartozik az 1Thessalonika 5. fejezete 2. és 3. versében feljegyzett prófécia is. Ez így hangzik: „Mert ti magatok is jól tudjátok, hogy Jehova napja pontosan úgy jön el, mint a tolvaj éjjel. Amikor azt mondják: ’Béke és biztonság!’, akkor jön rájuk hirtelen a pusztulás, mint a szorongató fájdalom a várandós asszonyra, és semmiképpen meg nem menekülnek!” Mi ez a „Béke és biztonság” szólam? Kik mondják ezt? És miféle pusztulás következik közvetlenül azután?

5 Ezek a bibliai versek „Jehova napjáról” beszélnek, amely „hirtelen pusztulást” eredményez. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a prófécia azzal a „nappal” vagy időszakkal foglalkozik, amikor Jehova végrehajtja a Sátán, az Ördög által irányított dolgok gonosz rendszere ellen hozott ítéletét (2Kor 4:4; Jel 12:9). Ez „Jehova bosszúnapja” lesz (És 61:2). Jézus így beszélt erről az ítélet-időszakról: „Akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig és nem is lesz többé” (Máté 24:21). Pál apostol írása szerint az eljövendő ítélet azt jelenti, hogy az Úr Jézus „megnyilatkozik a mennyből hatalmas angyalaival lángoló tűzben, amikor bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézusról szóló jó hírnek”. Majd hozzáfűzte: „Ezek szenvedik el az örökké tartó pusztulás bírói büntetését az Úr jelenlététől és erejének dicsőségétől” (2Thess 1:7–9).

Röviden összefoglalva mit is mond a 4. és 5. bekezdés: Amikor azt mondják „béke biztonság” ez a kijelentés hirtelen pusztulást eredményez és ide beidézték a Máté 24:21-ből Jézus szavait ami kimondja: „Akkor nagy nyomorúság lesz,”. Éppen ezért térjünk vissza a Máté 24. részhez, ami további információval is szolgál, és tekintsük meg mellé a párhuzamos beszámolót a Lukács evangélium 21. részét is. Ugye, a Lukács 21. részben a Jeruzsálemi templomról, ami "imádati központ" volt, róla mondta Jézus: „Eljön az idő, amikor mindabból, amit most csodáltok, kő kövön nem marad! Bizony, porig fogják rombolni az egészet!” (21:6)

Jézus erről beszél a Máté 24. részben is, ám még egy gondolattal kiegészíti ezt: „Amikor tehát meglátjátok, hogy „a pusztító utálatosság” ott áll a szent helyen – erről beszélt Dániel próféta, aki olvassa, értse meg! –, ”  Vagyis, hol állt a „a pusztító utálatosság”? A „szent helyen” vagyis a templom, az Imádati központ területén belül. A történelem lapjai ékesen bizonyítják, hogy mindez szóról-szóra be is teljesedett. Vagyis a római sereg Titusz vezetésével lerombolta Jeruzsálemet! Érdemes megfigyelni, hogy kik rombolták le Jeruzsálemet? De, miért is fontos ez?

Ugyanis az „Őrtorony társulat” magyarázata szerint Jeruzsálem mai megfelelőjét egészen más fogja lerombolni! Kicsoda Ő?

Idézem az 5. bekezdést: „az Úr Jézus „megnyilatkozik a mennyből hatalmas angyalaival lángoló tűzben, amikor bosszút áll”. Hogy is van ez? Nézzük előről az első századi beteljesedés a minta alapján: Jeruzsálem körbe lett véve a római katonai sereggel, ezt követően kitört a nagy nyomorúság, ugyanis körbe voltak zárva és elfogyott az élelmük is. (egy bezárt város ma is ilyen egy idő után). Mi lett még? A város az ostromban elesett, és le lett rombolva. Kiteljesedett a bosszú. És napjainkban? Ahogy az Őrtorony írja Jézus áll bosszút! Nem furcsa a ez? Ugyanaz a prófécia és kétféleképpen teljesedik? Ki állíthatja ezt, hogy Jézus szavai kétféleképp teljesednek? És mi alapján mondaná? Mindemellett az Őrtorony még szolgál más meglepetéssel is! Nézzük!

A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel c. könyvük ezt írja: „A kereszténységet, azaz a hűtlen Jeruzsálem modern kori megfelelőjét szemlélteti”

Igen, amint látjuk az első századi Jeruzsálemet a „kereszténységgel” azonosítják! És miért is érdekes ez? Nézzük! Egy másik helyen a weboldalukon pedig azt olvashatjuk: „Nagy Babilon találóan jelképezi a hamis vallásokat”. És nézzük csak mit ír még az "Érveljünk" könyv: „A hamis vallás világbirodalma, amely minden olyan vallást magában foglal, melynek tanításai és szokásai nincsenek összhangban az egyedüli igaz Isten, Jehova igaz imádatával”  És visszatérve még az előbb idézett Őrtorony cikkhez, ami kijelenti: „A „nagy nyomorúság tehát joggal kezdődik a hamis vallás istenkáromló, képmutató világbirodalmának pusztulásával, „Nagy Babilon” pusztulásával” Amint látjuk itt is az áll, hogy a Nagy Babilon pusztulása összefügg a „nagy nyomorúsággal”! Hogy is van ez?

Igen, ezeket olvasva az olvasó teljesen összezavarodik és felteszi a kérdést? Akkor most a„ Nagy Babilon” vagy a modern kori „Jeruzsálem” pusztul el? Akkor ezt úgy értsem, hogy Jeruzsálem egyenlő Nagy Babilonnal?  Ami azt illeti nagyon furcsa párhuzam! Miért is? Nézzük! Jeruzsálem főváros és Jehova imádatának központja volt! Babilon pedig a hamis imádat központja! E kettő közt semmiféle egyenlőségjel nem tehető ki! Még akkor sem, ha Jeruzsálem hűtlenné vált (Lukács 13:34)!

Remélem az olvasó tud követni! A fentebb idézett részek szerint az itélet végre lesz hajtva Jeruzsálemen, mint ami a "kereszténység" és "Nagy Babilonon", is ami a „hamis vallások világbirodalma”. Ezeket az Őrtorony fogalmazta meg egy-egy cikkében. Ezek szerint „Nagy Babilon” fővárosa „Jeruzsálem” lenne? Nos, eléggé zavaros, de nézzük tovább...

Tegyünk rendet! Alkalmazzuk helyesen az írásszövegeket!

Foglaljuk össze röviden: Jézus a 3 evangélista feljegyzésében elmond egy összetett próféciát, amely figyelmezteti a hűséges követőit, hogy Jeruzsálem körbe lesz véve (bezárva) katonai erőkkel, ami annak elközelgett pusztulását jelzi! Ez be is következett i.sz. 70.-ben amikor Jeruzsálemben "nem maradt kő kövön" amit le nem romboltak volna! Erről a történelem is tanúskodik! És ma?

Még néhány dolog helyre kerül. „Az északi király a vég idején” c. Őrtorony tanulmányozási cikk beazonosítja a „pusztító utálatosság” kilétét a következő kijelentéssel: „„[felállították] a pusztító utálatosságot” (Dán 11:31). Ez nem más, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete.”  És a cikk meg is magyarázza az esetlegesen értetlenkedő olvasónak ezt a kijelentését: „18 Az Egyesült Nemzetek Szervezetét azért hívják utálatosságnak, mert azt állítja, hogy meg tudja teremteni a világbékét, pedig erre csak Isten királysága képes. És azért nevezi a prófécia pusztítónak, mert az ENSZ kulcsszerepet fog játszani az összes hamis vallás elpusztításában. (Lásd a „Szemben álló királyok a vég idején” című részt.)”

Tehát mi fog történni napjainkban? Talán nem is olyan sok idő múltán az ENSZ (ami a pusztító utálatosság az Őrtorony szerint) el fogja pusztítani Jehova imádati központját, vagyis az ókori Jeruzsálem mai megfelelőjét!

Az esetlegesen tájékozatlan olvasó megkérdezheti: Micsoda ez, és hol is van? Nos! A pontos cím helyett csak annyit mondanék: Jehova imádati központjának mai helye, a "Világközpont": Warvick, Egyesült Államok (USA)

Zárszó!: Mivel Jézus próféciája beteljesedésekor Jeruzsálem pusztult el, ami Jehova imádati központja volt, így Jézus szavaival összhangban, ma is Jehova imádati központja fog elpusztulni, ez logikus is, és prófécia is!

Jó elmélkedést kívánok!

És egy kéréssel fejezném be a leírást:

Nemzedékről nemzedékre, de meddig még?!

  Napról napra változik a világ. Az egyik nemzedék jön, a másik megy. „Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek.” olvashatjuk Jézus szavait a Márk 13:30-ban. Sokunk számára elgondolkodtató szavak ezek, akkor pedig még inkább ha a szövegkörnyezetet megvizsgáljuk. És több kérdés is felmerül az emberben. Melyek ezek?

Egyáltalán miért beszélt Jézus "egy nemzedék"-ről? Mert amikor az elárulása előtt a tanítványaival az Olajfák hegyére ment, ott egy olyan kérdést tettek fel neki, ami minden ma élő embert is érint. A kérdés így szól: „Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?” (Máté 24:3, Károli) Megjegyezendő, hogy e mondat végét a különféle fordítások eltérően adják vissza, még olyan is akad amelyik azt mondja „világrendszer befejezésének”. Nem szükséges az egész föld elpusztulásától félni, mert annak Teremtője azért alkotta, hogy örökké lakjanak rajta! (Ézsaiás 45:18, Prédikátor 1:4)

A Máté 24. részt végigolvasva, a 34. versben mondja Jézus a kulcsgondolatot: „nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek.” És, hogy minek kell bekövetkezni, ezt felsorolja a Máté 24. rész: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé”, stb. vagyis olyan dolgok amelyek mind mind valaminek a végét jelzik. Logikus, hogy ha rosszabbnál rosszabb események követik egymást, az nem jó előjel. Az evangélium olvasója gondolkodóba eshet, és talán azt mondja magában: No, de háborúk mindig is voltak, és ezeket éhínség is követték, meg még sok más amiről pl. a párhuzamos beszámoló, a Lukács 21. része is beszél. Hogyan tudom, akkor meg, hogy mikor teljesedik a jövendölés? Nos! Teljesen jogos ez az észrevétel, és a kérdés is. Ugyanis Jézus kijelentése i.sz. 33.-ban hangzott el és az már régen elmúlt. Viszont napjainkban is hasonló, vagyis nagyon hasonló állapotok vannak jó ideje!

Tehát a nagy kérdés: Mikor?

Amikor egy esemény bekövetkeztének az idejét szeretnénk megtudni, akkor szükséges: 1) Ismerni az "időpontot"; vagy  2) Az időpont ismeretének hiányában jó tudni valamilyen jellegzetes jelet, vagy jelsorozatot felismerni. Mivel a Bibliában nincsenek időpontok ezért a Máté 24, és a Lukács 21. részében megadott jeleket szükséges felismerni, ahogyan ezt tették az első században. (olvasd el.: Lukács 21:20-21, 28) Hogyan ismerhették fel az előre jelzett, menekülési időpontot? Csak egy kulcsgondolat: „Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek veszik körül” Majd egy részletes leírás következik és Jézus a 28. versben azzal fejezi be: „Amikor pedig ezek az események elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok!” (szabadulásotok) (Lukács 21:28) (Ez a mondat, és néhány gondolat még jelentőséget kap a későbbiekben!)
Mikor is mondta ezeket Jézus? Még jóval i.sz. 70 előtt, pontosabban i.sz.33 tavaszán. És ha már a tavasznál tartunk, akkor Jézusnak volt még egy hasonlata erre az eseményre! Ezt a harmadik párhuzamos beszámolóból Márktól kapjuk, amit a 13. részben jegyzett le. És milyen érdekes, miután Jézus beszél a példának felhozott fügefáról, mivel folytatja? No, de álljon itt az idézet! „A fügefáról tanuljatok el egy példázatot! Ha a hajtása már kizsendül, és leveleket növeszt, tudjátok, hogy közel a nyár; így lesz akkor is, ha majd azt látjátok, hogy ezek megtörténnek, akkor tudjátok majd, hogy közel van az ajtó előtt. Bizony azt mondom nektek, hogy az a nemzedék nem múlik el addig, amíg mindezek meg nem történnek.”  Elgondolkodtató, nem igaz? Gondoljuk csak át! Mit mondott Jézus: A fügefa kihajt, és utána már jön a nyár. És a párhuzam: bizonyos előre megmondott események bekövetkeznek, és itt van Jézus! Megérkezett! De, ha valaki azt mondaná évek telnek el utána, sőt évtizedek... És ha még ez sem elég akkor 100, 110 év? Sokan egyetértenek vele biztosan, hogy ilyen esetben kár lett volna, sőt félrevezető lenne a fügefát példának felhozni.

De, miért is érdekes ez?

Röviden összefoglalva: Az apostolainak mondta Jézus i.sz. 33.-ban a próféciát, hogy Jeruzsálemet körbeveszik és elközelgett a pusztulása, akkor aki csak tud meneküljön a hegyekbe. Az ő szavait a tanítványai igen komolyan vették és a látott eseményekhez képest nem vártak még hosszú évtizedek sokaságának az elteltére, hanem egyből cselekedtek. És megmenekültek! A fügefáról vették a példát, és nem késlekedtek. Ezzel megmentették az életüket! Jézus nem mondott évszámot, de a "jel" egyértelmű volt. És valóban 'nem múlt el az a nemzedék'! Ugyanis, miután Jézus 33-ban előre jelezte az eseményeket, utána i.sz. 70.-ben (vagyis egy nemzedék idején belül), elpusztult Jeruzsálem ahogy ezt ők előre tudhatták. (Közel 37 év telt csupán el a jövendöléstől, és nem egy évszázad!)

Figyeljünk az első századi példára!

Miért érdemel különös figyelmet az első század, és ezen belül a 33 - 70-ig tartó időszak? Nos! 33-ban ott járt Jézus a tanítványaival az Olajfák hegyén amikor Jézus egy döbbenetes kijelentést tett. Elmondta a tanítványainak, az apostoloknak, hogy jól nézzék meg a templomot és épületeit, mert „kő kövön nem marad itt amelyet le nem rombolnak”. Az apostolok pedig döbbenten kérdezték mikor lesz ez meg? Jézus sok vészterhes eseményről beszélt amelyet a Máté 24., a Márk 13., és a Lukács 21. részben olvashatunk. Továbbá a "történelem lapjain" is olvashatunk arról, hogy az előre megmondott események be is teljesedtek! Ezek mintegy intő jelként számítanak napjainkra, hiszen mindezek az egész világra kiterjedően bekövetkeznek. A kérdés, csak hogy mikor? A három említett beszámoló (Máté, Márk, Lukács) sok mai jellegzetességről ír, amelyből csak egyet emelnék ki, amit a Máté 24:14 említ és ez kimondja: „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” Gondolom affelől semmi kétség, hogy az első században nem hirdették az egész világon az evangéliumot. Ezért ez egy jóval későbbi időszak jele!

  Mi történt az első században 66-ban? Ahogy Jézus előre megmondta „Jeruzsálemet ellenséges seregek kerítik be... elközelített annak pusztulása.” (Lukács 21:20) Ez láthatóan elközeledett amikor i.sz. 66-ban Cestius Gallus vezetésével megérkezett a római sereg, ámde Josephus megjegyzi, Gallus „váratlanul parancsot adott katonáinak a visszavonulásra. . ., és érthetetlen módon távozott a városból” Ahogyan Jézus a továbbiakban mondta sokan kihasználták ezt a hegyekbe való menekülésre. Ekkor próbateljes évek kezdődtek? Ugyanis az igazi veszély, csak 70-ben tört rájuk, amikor visszatért a római sereg! Mennyi idő telt el Jézus figyelmeztetése és az események teljesedése között? Nem nehéz kiszámolni. Időszámítás szerint 33 és 70 között volt ez az időszak, amire Jézus úgy utalt: „nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek meg nem történnek”! És, gondolná azt, az olvasó, hogy egyszer régen már elmúlt egy nemzedék és bizonyos események hozzájuk voltak kötve? Igen, az 5Mózes 1:34-35 számol be róla. Isten (Jehova/Jahve) megesküdött a következő szavakkal: „ebből a gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amelyről megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.” (5Mózes 1:35)

És emlékezzünk! Mennyi ideig vándoroltak a pusztában? 40 évet. És még egy lényeges részlet amit Mózes mondott el nekik: „Bizony, itt haltok meg mindannyian, akiket megszámoltak 20 éves kortól fölfelé...” (4Mózes 14:29). Miért is érdekes ez? Ugyanis a 40 éves vándorlás alatt kihalt egy nemzedék, és a túlélők közt senki sem maradt aki 60 évestől idősebb lett volna. Vagyis a „nemzedék” meghatározás értelmére ez jól rámutat, méghozzá a Bibliából!

Összegezve: Jézus i.sz. 33-ban elmond egy próféciát, amely „egy nemzedéken belül” beteljesedik, és a bibliai példából látjuk az „ez a nemzedék” életidejét. Igen a példa szerint ez nem 110, nem 100, és nem 80 év. És amiért érdekes ez arról hamarosan szó lesz.

A „jövőben” másképp lenne?

Jeruzsálem pusztulása figyelemre méltó, és az események példa értékűek! Nem csupán azért, mert a jövendölés pontos beteljesedését látjuk benne, ugyanis Jézus i.sz. 33-ban történt kijelentése óta, hogy „nem múlik el ez a nemzedék amíg ezek meglesznek” akkor a 33-ban élő nemzedékből valóban nem haltak meg mindnyájan, mert i.sz. 70-ben meglátták a városukra, Jeruzsálemre jövendölt események beteljesedését. Merem állítani, hogy könnyű dolguk volt. Miért? Ugyanis Jézus előre megmondta, hogy a várost seregek veszik körül, és ekkor kell a menekülésre gondolniuk. Sőt azt is megmondta, hogy amikor ezeket látják tejesedni, akkor emeljék fel a fejüket, mert közel a szabadulásuk. Ami i.sz. 70 után egyértelművé vált, ugyanis 73-ban a Maszada bevétele után már nem fenyegette a veszély a hegyekbe menekülteket sem, és bátran visszatérhettek Jeruzsálembe.

No, de mit hoz a jövő? Amint szó volt róla az első századiaknak könnyű dolguk volt, ugyanis látható, és felismerhető jele volt annak, amikor az előre megmondott események következnek és így lehetőség lett a menekülésre. Jézus i.sz.33-ban kijelentette: Nem múlik el ez a nemzedék amíg ezek meglesznek. A nagy kérdés az: Ma ezt honnét lehetne számolni, vagyis a „nemzedék” kiindulópontját? Ugyanis ma Jézus nem ismétli meg az Olajfák hegyén elmondottakat! Viszont ha hiányzik a kiindulópont, akkor olyan ez mintha megbeszélek egy találkozót, és azt mondom azon a napon 1 órán belül ott vagyok. Ámde melyik órától számolja a másik fél a "+1 órán belül"-t? A napnak 24 órája van! Ilyen az "ez a nemzedék" is. No, de melyik nemzedék? A Biblia azt is feltárja, hogy egy "bibliai" nemzedék életideje nagyjából 60 év. Kérdés, hogy honnét kezdjük el a 60 év számolását, mert egy ember csak egyszer 60 évet él. Így aztán nincsen sok lehetősége.

A teljesség igénye nélkül kijelenthetem, hogy e világ rendszerének a befejezése felé haladunk. Erre rámutat a Máté 24., a Márk 13., és a Lukács 21. részében szereplő számos prófécia, amelyeket még kiegészít Péter, Pál és János apostol a leveleiben, és a Jelenések könyve. És az ókori próféták is különösen Dániel könyve emellett a „Dolgozatok a Bibliából” leírás is! Egy érdekes jellegzetessége a próféciának, amelyet Jézus mondott, hogy Jeruzsálem lerombolását követően egy „időszakasz” kezdődik, amiről ezt mondta: „és pogányok tapossák Jeruzsálemet, míg betelik a pogányok ideje” (Lukács 21:24) Fontos szem előtt tartani, hogy itt Jézus egy (akkor még) a jövőben bekövetkező eseményről mondott próféciát! És nem egy már zajló és a múltban kezdődő folyamatról beszélt! Miért fontos ez? Ugyanis vannak néhányan akik „titokzatos módon” kiszámították a „pogányok ideje” végső évét. Tették ezt annak ellenére, hogy Jézus kijelentette: „Arról a napról, és óráról senki sem tud... csak az Atya egyedül” (Máté 24:36) Jézus ezen kijelentésével szemben ők azt mondják: A pogányok ideje 1914-ben lejárt.

Van egy fontos szempontunk!

Most csak egy szempont alapján szeretném mérlegre tenni az 1914-es dogmát. Ugyanis mindenki szerint aki 1914 jelentőségében hisz, szerinte van egy olyan nemzedék, aki meglátta 1914-et, vagyis akkor már élt, és hiszik, hogy  „nem múlik el ez a nemzedék”. Meddig? Volt aki odáig ment, hogy kijelentette: élve kerülnek át Isten országának állampolgárai közé. Nos, nézzük mennyiben érdekes e gondolat. Nagymamám 1908-ban született, tehát már élt 1914-ben és 1995-ben meg is halt majdnem 87 évesen. És bizony 1995-nek már 30 éve, hogy elmúlt.  
Láthatóan vagy a nemzedékkel van baj, vagy 1914-gyel! A nemzedéket körvonalakban megbeszéltük, és érthető, hogy egy ember életkorához kötött, tehát nem lehet hosszabb! A Biblia meg is mutatja, hogy mennyi időt ért alatta. Még napjainkban is elmondható, hogy igen kevesen érik meg a 110, 120, 130 éves életkort! Miért fontos ez? Ugyanis ahogy érvelnek „némelyek”, hogy a nemzedékbeli személynek meg kellett értenie az 1914-es eseményeket, tehát nem lehetett egyik sem kisgyermek. Tegyük fel, hogy az illető 1900-ban született. Akkor ma hány éves lenne? 125! Van valaki aki sok 125 éves személyt ismer a környezetében?

Világos, hogy a „ez a nemzedék” és az érdekes módon kiszámított 1914 közötti kapcsolat megkérdőjelezhető, és logikátlan is! Az 1914-gyel oldalakon át lehetne foglalkozni, és még mindig nem értenék sokan: Hogyan is jött ez ki? (egy másik tanulmány tárgya lehetne)

Összegzésként: Az elején feltett kérdésekre sikerült logikus és bibliai válaszokat találni. A történelem tanúsága szerint Jézus jövendölése bizonyíthatóan bekövetkezett az első században. Amikor is a 33-ban elhangzott prófécia, még azon nemzedéken belül, vagyis 37 év alatt, i.sz. 70-ben beteljesedett! Az nem mondható el, hogy maradéktalanul, ugyanis Jézus próféciája, amely a Máté 24., a Márk 13., és a Lukács 21. részében van leírva tartogat napjainkra is számos eseményt! Viszont ha bárki is venné a bátorságot és az „e nemzedék” kezdetét 1914-hez kötné, az csúfos kudarcot szenved! Nem más mint a tények buktatnák el! A matematika is megcáfolja, ugyanis a kifejezés az „e nemzedék”ez egy azaz 1 nemzedéket jelent. És még ha e nemzedék 1914-es születésű is lenne, akkor sem lennének túlélői 2025-re, vagyis napjainkra. Így természetesen az 1914-et meglátott nemzedék már rég elmúlt. Lehet ugyan csúsztatgatni, hogy e nemzedéken belül voltak olyanok akik 1914-et meglátták, és őket ismerték fiatalabbak akik a végét meglátták a végidő befejezésének. Ámde, tekintve az ember életidejét, akkor az egy nemzedék nem kettő? Ki venné e magyarázatot komolyan? Akkor már lehetne az "e nemzedék" 3 részből álló is: 1) Akik látták és felfogták 1914 eseményeit; 2) Akik meglátják e világrendszer befejezését; 3) Akik életidejében mindkét csoport (az 1-es öregek, és a 3-as fiatalok) éltek még.

Tagadhatatlan, hogy 1914-ben kitört az első világháború, majd évtizedekkel később jött a második világháború! Jelenleg is háború zajlik a föld két pontján is. És a második világháború befejezése óta is sok háború volt napjainkig, emellett számos olyan esemény amelyről Jézus beszélt. Viszont tény az is, hogy már bőven kifutottunk a nemzedékből az eltelt 111 év alatt! Nem az számít, hogy én milyen hosszúnak tartom egy nemzedék idejét, hanem, hogy mit mond a Biblia! Utalnék Mózes idejére amikor a 40 éves vándorlás alatt „ez a gonosz nemzedék” kihalt, és csak aki megmaradt, a 20 éves kor alatt lévők mehettek be az ígéret földjére! Ez rámutat a "bibliai nemzedék" fogalmára. Vagy amikor Jézus a „gonosz nemzedék”-ről beszélt amelyik jelt kíván (Máté 16:4), akkor mennyi lehetett az életidejük? Még ha a gyermekeket is bele számolom, akik mondjuk 7-8 évesek lehettek, akkor mennyi volt még a nemzet életidejéből hátra? A mi életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több 80 esztendő... (Zsoltárok 90:10). Jól érthető a Biblia szavaiból, hogy kár lenne 111 - 125 éves nemzedékekben gondolkodni! Tudja ezeket az is aki nagyon is ragaszkodik az 1914-es dátumhoz, ezért osztotta 2 csoportra a nemzedéket.

A témát egy kérdéssel zárnám le: Te, hogy érzed az igazsághoz ragaszkodsz, vagy egy olyan elmélethez, amely több sebből is vérzik? És emellett nem érthetőek a kapcsolódási pontok a különböző részek között.  Pál apostol segíthet e válasz megtalálásában. (2Tim. 4:3-4) Egy biztos, hogy egy régi irányelv itt is érvényesül a félrevezetésben: Ha valamit ami nem igaz el akarsz hitetni másokkal, akkor nagyon határozottan kell állítani, és kitartani mellette, mintha igaz lenne. Emellett újra és újra el kell mondani, hogy rögződjön a „köztudatban”. Szemmel láthatóan ez jól bevált az elmúlt 111 év alatt! Hogyan? Nos! Van két „kulcsszó” amit azóta szajkóznak. És mi ez? A „hamarosan” és az „utolsó napok” ezt 111 éve mondják, de még meddig, mikor lesz vége?
Ám egyenlőre úgy tűnik, hogy „Megállt az idő”! A „nemzedék ideje” mígnem „feltűnik benne” a 3. csoport is.
(reméljük ezt nem érjük meg, ebben a világrendszerben)

😍