Bereai blogja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy, 1914-es év.

„Mi köze lehet a világosságnak a sötétséghez?” (2Kor. 6:14)

Lett egy, 1914-es év, de hogyan jutottunk ide?

    Van egy nagyszerű könyve Jehova Tanúinak, amelynek a címe: Jehova Tanúi Isten királyságának hirdetői. És ebben le van írva az Egyház története, az elejétől fogva. A továbbiakban ebből a könyvből fogok idézni egy fontos részt, amely által fény vetül a legfőbb tanításukra, és annak eredetére! Ám előtte még nézzük meg röviden, hogy hogyan tekintenek ők, a körülöttük lévő többi egyházra, amelyben benne van az összes történelmi egyház és kisebb-nagyobb felekezet. Akinek van ideje és kíváncsi a továbbiakra, az tartson velem és olvasson tovább. Nézzük, hogy fussunk vagy ne fussunk, ki Nagy Babilonból?

Szabadulás a sötétségből

 Az alcím egyben a 2016 novemberi Őrtorony egyik tanulmányozás cikkének a címe is. A cikk a 7. bekezdésben nyíltan kimondja a következőt: „Gondoljunk csak bele: Nagy Babilon a hamis vallás világbirodalma.” Az Őrtorony már régóta hirdeti ezt és az Őrtorony 1983 július 1. számából megtudhatjuk, a következőket, az Öltsük fel a szeretetet és viseljük is. c cikk 11. bekezdéséből:

• Nagy Babilon uralkodó része az úgynevezett kereszténység. A neve ellenére sem gyakorolja az igazi keresztényiséget, sok százmillió tagját pedig nem fűzi egybe az „egység tökéletes köteléke”, hisz láthatjuk a több száz felekezete és vallási szektája között fennálló eltéréseket...

Amint látható az Őrtorony nem éppen jó színben tünteti fel a rajtuk kívül álló Keresztény gyülekezeteket. Aki tovább olvassa a cikket, egyéb negatívumokat is megtudhat.

Összességében azt látjuk az idézett megfogalmazásokból, hogy: „Nagy Babilon a hamis vallás világbirodalma” és „Nagy Babilon uralkodó része az úgynevezett kereszténység”. Ezt jelenti ki az Őrtorony! És tulajdonképp mi is ez a Nagy Babilon?

A Biblia, a jelenések könyvében úgy beszél Nagy Babilonról, mint amely: „a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja” (Jelenések 17:5) Sőt ezen felül, még egy felszólítást is olvashatunk Nagy Babilonnal kapcsolatban, ami életmentő lehet! „Fussatok ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesei bűneiben, és ne kapjatok a rámért csapásokból.” (Jelenések 18:4) Ennek megfelelően az az „érdeklődő” aki Bibliatanulmányozást folytat Jehova Tanúival, ő levélben, vagy személyesen közli az egyházzal ahová addig tartozott (ahol megkeresztelték), hogy a továbbiakban semmilyen szellemi közösséget nem vállal velük! Ebbe beletartozik az is, hogy semmiféle vallási tanításukat nem ismeri el „igazságnak”! Mégis mi történt? Menjünk vissza az időben több mint 200 évet! Avagy, ássunk le egészen a gyökerekhez! Itt volt egy „nagy baleset”! Avagy a nagy kérdés az „Kicsoda adhat világosságot a sötétségből?” (lásd. még.: Jób 14:4 HUNK) Ennek fényében egy szokatlan alcím következik!

„Növekedés az igazság pontos ismeretében”

 Az alcím újra egy idézet is egyben, ami a már említett „Királysághirdetők” könyv 10. fejezetének a címe. Innen idézek:

• A pogányok idejének a vége

  A Biblia időszámításának kérdése már régóta nagyon érdekelte a Biblia kutatóit. A bibliamagyarázók többféle nézőpontot fejtettek ki Jézusnak „a pogányok idejéről” szóló próféciájáról, valamint Nebukadnezárnak a „hét időre” megkötözött fatönkkel kapcsolatos álmáról, amely Dániel próféta feljegyzésében olvasható (Luk 21:24; Dán 4:7–19).

  Már 1823-ban John A. Brown publikált egy munkát Londonban (Anglia), amelyben kiszámolta, hogy a Dániel 4. fejezetében említett „hét idő” 2520 évig tart. De ő nem ismerte fel egyértelműen, hogy ez a prófétai időszak mely dátummal kezdődött, illetve mikor ér véget. Ugyanakkor kapcsolatba hozta ezt a „hét időt” a Lukács 21:24-ben említett pogányok idejével. 1844-ben E. B. Elliott brit lelkész volt az, aki felhívta a figyelmet 1914-re mint lehetséges dátumra, amikor véget ér a Dániel könyvében említett „hét idő”, de egy másik nézete is volt, amely szerint ez a francia forradalom idejére mutatott előre. A londoni Robert Seeley 1849-ben hasonlóan vélekedett a dologról. Nem később, mint 1870-ben Joseph Seiss és társai Philadelphiában (Pennsylvania) kinyomtattak és megjelentettek egy kiadványt, amelyben közzétettek számításokat; ezek 1914-re mutattak mint jelentőségteljes dátumra, bár az azt tartalmazó érvelés olyan időszámításon alapult, amelyet C. T. Russell később elvetett.

  A Herald of the Morning 1875. augusztusi, szeptemberi és októberi számában N. H. Barbour segített összhangba hozni azokat a részleteket, amelyeket mások hoztak napvilágra. Felhasználva Christopher Bowen, Angliában levő lelkész által összeállított időszámítást, amelyet E. B. Elliott adott ki, Barbour Sedékiás királynak az Ezékiel 21:25, 26-ban megjövendölt trónfosztásával azonosította a pogányok idejének kezdetét, és úgy utalt 1914-re, mint a pogányok idejének a végére.

  1876 elején C. T. Russell kapott egy példányt a Herald of the Morningból. Azonnal írt Barbournak és a nyáron vele töltött egy bizonyos időt Philadelphiában, többek között a prófétai időszakokról is beszélgetve. Röviddel ezután „A pogányok ideje — mikor ér véget?” című cikkben Russell is az Írásokból érvelt a témára vonatkozóan, és megállapította, hogy a bizonyíték szerint „a hét idő a. D. 1914-ben ér véget”. Ez a cikk került kinyomtatásra a Bible Examiner* 1876. októberi számában. A Three Worlds, and the Harvest of This World (Három világ és e világ aratása) című könyv, amelyet 1877-ben közösen készített N. H. Barbour és C. T. Russell, ugyanerre a következtetésre jutott. A későbbiekben Az Őrtorony első [ang.] számai — mint például az 1879. decemberi és az 1880. júliusi — i. sz. 1914-re mint a bibliai prófécia álláspontja alapján nagy jelentőségű évre irányították a figyelmet. 1889-ben a Millennial Dawn (Millenniumi hajnal, későbbi nevén Bibliai tanulmányok) 2. kötetének egész negyedik fejezete „A pogányok idejének” megtárgyalására lett szentelve...
  

                                               /A Bible Examiner Egy folyóirat, melyet Georges Storrs (Brooklyn, N.Y.) adott ki./

„Mi köze lehet a világosságnak a sötétséghez?”

 Az alcíme része a 2Korintusz 6:14-15 -nek, és a teljes idézet így szól: „Testvéreim, ne engedjétek, hogy bárki a hitetlenekkel közös igába fogjon benneteket! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg áthágja Isten törvényeit? Mi köze lehet a világosságnak a sötétséghez? Miben lehet egyetértés Krisztus és a Sátán között? Lehet-e valamilyen közössége hívőnek és hitetlennek?” Igen elgondolkodtatóan kezdődik az idézet: „Testvéreim, ne engedjétek, hogy bárki a hitetlenekkel közös igába fogjon benneteket!” Úgy vélem, kevés olvasó tudja, hogy Jehova Tanúi semmi esetre sem vesznek részt egy Ökumenikus Istentiszteleten, mert az olyan lenne számukra mint a „hitetlenekkel közös iga”. Így aztán nem vállalnak semmilyen más keresztény vallással „szellemi közösséget”! Már nem! No, de amint a fenti könyv idézet mutatja, ez nem volt mindig így. És most nézzük is meg, hogy „kik voltak e gyermeknek az „apái”, vagy kik „bábáskodtak” felette? Vagyis, hogyan jött ki tulajdonképpen ez az 1914-es évszámítás? És ki számolta ki legelőször? Hála Istennek a „Királysághirdetők” könyv 10. fejezet kellő információt nyújt ebben. Lássuk a „névsort”!

Az „Apák” teljes listáját közlöm itt:

• John A. Brown (történész?) - 1823 London
• E. B. Elliott brit lelkész - 1844
• Robert Seeley - 1849 London (történész /evangélikus)
  
• Joseph Seiss, és társai - 1870 Philadelphia (adventista, vagy protestáns millenarianista)
  
• Nelson H. Barbour, Adventista - 1875. VIII., IX., és X. hó /Herald of the Morning/
  
• Christopher Bowen, Angliai lelkész
• C. T. Russell kapott 1 példányt a Herald of the Morningból, 1876 elején
• Georges Storrs: Bible Examiner - 1876. októberi száma
• N. H. Barbour és C. T. Russell -1877-ben (Három világ és e világ aratása)

 Amint ez a felsorolásból jól látható a „kiindulási pont” John A. Brown - 1823 London. És utána jött még számos más név, akik úgymond „bábáskodtak is” a prófécia megszületésében. De, ott van a kérdés: Melyikükön működött Jehova szent szelleme? Vajon mindegyiküket támogatta? Lévén ekkor még éppen nem egy összehangolt „Bibliakutatást” végeztek mélyen legbelül a gyülekezetben. Amint jól látható Charles T. Russel előtt legalább hatan „munkálkodtak” a „Pogányok ideje végének” kiszámításán, amikor is C.T. Russel bekapcsolódott. Köztük volt történész, lelkész, adventista, vagyis egyikőjük sem volt tagja, Russelen kívül, annak a „csoportnak” amely 1931-ben felvette a Jehova Tanúi nevet. Más szavakkal megfogalmazva és visszatekintve mindnyájan „Nagy Babilon” részét képezték!

Ilyenkor óhatatlanul eszébe juthat az olvasónak a 2Korintusz 6:14-15 -ben megfogalmazott gondolatok, amelyek így hangzanak: „Testvéreim, ne engedjétek, hogy bárki a hitetlenekkel közös igába fogjon benneteket! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg áthágja Isten törvényeit? Mi köze lehet a világosságnak a sötétséghez? Miben lehet egyetértés Krisztus és a Sátán között? Lehet-e valamilyen közössége hívőnek és hitetlennek?” Hirtelenjében túl sok dolgot is elmond e néhány mondat, de nézzük lépésről lépésre: „Testvéreim, ne engedjétek, hogy bárki a hitetlenekkel közös igába fogjon benneteket!” Hitetlenekkel? Nos, ahogy ma a Tanúk tekintik, aki velük nincs egy hiten az hitetlen. Sőt tovább menve, leginkább a „Nagy Babilon” részét képezi! És jön egy megfontolandó kérdés: „Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg áthágja Isten törvényeit?” Ez egy nagyon magvas kérdés! Nem? Ugyanis a „csapatban” van két történész is, akik közül egyik lehet, hogy nem is hívő. De, más vallások esetében más erkölcsi mértékkel is szükséges olykor számolni, mert voltak, és vannak akik a Biblia erkölcsi nívóját már idejétmúltnak, elavultnak tartják, vagy tartották már régen is. És most jön az egyik legkomolyabb kérdés! „Mi köze lehet a világosságnak a sötétséghez?” Ennek fényében a „a pogányok ideje” 1914-es befejeződése azt jelenti, hogy a gyermek „anyja” nem más mint „Nagy Babilon”. És...

Ugye azt senki sem venné komolyan ha azt mondanám: Egy különleges spiritiszta módszerrel ki lehet számítani Armageddon kezdetének időpontját, ezt olvastam az interneten!

Ehhez hasonlóan, hogyha a Biblia rámutat „Mi köze lehet a világosságnak a sötétséghez?”, akkor én ebből a „sötétség”-nek nevezett forrásból fényfelvillanást várok, és azt, hogy megtudhatom Jézus Krisztus melyik évben ült trónra az ében? Talán Sátán segítene megtudni az évszámát ennek? Nem véletlen a kérdés: „Miben lehet egyetértés Krisztus és a Sátán között?”. Ugye ezen az úton nem tudhatom meg azt az információt ami „Jehova a saját hatáskörébe rendelt”?(ApCsel. 1:7 EFO) Ahhoz hasonló lenne ez, mint amikor az "Endori médium” által, spiritiszta úton kérdezte volna meg* Saul király Sámuelt, Jehova elhunyt prófétáját, aki már életében nem áll szóba Saul Királlyal, akit Jehova elvetett!(1Sámuel 15:26 EFO)(*5Mózes 18:10-11 EFO)

Röviden összefoglalva: A „történet” szerint Charles Taze Russel egy olyan tanítást vett át, amely a Jehova Tanúi által „Nagy Babilonnak” nevezett „hamis vallás világbirodalmából” származik. Pontosabban legelőször a „Nagy Babilonhoz” tartozók számították ki, a „Pogányok ideje” végét, hogy az 1914-ben volt. Ezt legelőször John A. Brown, 1823-ban Londonban számította ki. Ezt követően mintegy fél évszázadon át többen is „csiszolták” ezt a „gyémántot” mígnem 54 év múlva Charles Taze Russel publikálta, a „Három világ és e világ aratása” c. könyvben amelyet 1877-ben közösen készített Nelson H. Barbourrel. Sok kérdést vet fel ez a „történés”. Többek közt azt is, hogy: Akkor nem csak Jehova Tanúi szervezetét támogatja Jehova a szent szellemével? Ez egy igen komoly kérdés, ugyanis amennyiben nem a válasz, akkor mi van? Akkor ezek szerint a többi egyház és vallás is elfogadott előtte. Amely megállapítás eléggé merésznek tűnik és igen bátor is emellett! Viszont ha csak Jehova Tanúi szervezetét támogatja Jehova a szent szellemével? Ebben az esetben Charles Taze Russel egy „hamis tanításra” alapozta a gyülekezetet! Ugyanis az 1914-es évszám, mint a „nemzetek meghatározott idejének vége” ez alaptanítás Jehova Tanúi esetében! És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a fenti Őrtorony cikk „Szabadulás a sötétségből” úgy mutatja be a Nagy Babilonból való szabadulást, mint ami szabadulás a sötétség birodalmából. Akkor innét hogy jöhetett világosság, ami rámutatott, és rávezetett a „pogányok ideje” 1914-es végére? És sok-sok kérdés jöhetne még! ...

Nos! Itt legyen okos és bölcs valaki! Ugyanis ha „innen” nézem, akkor Jehova a szelleme által egy olyan (általa tiltott) úton vezette rá C.T. Russelt a „nemzetek meghatározott ideje” végére, ami egy elképzelhetetlen út! Ha meg „onnan” nézem, akkor pedig a többi „külső egyház tagjai” Jehova szelleme nélkül találtak rá a Bibliában lévő „rejtett kiskapura”! Ezt is nehéz elképzelni, ám valamelyik állítás igaz. Döntsön az olvasó!

😍

Ki ma is a félrevezetés nagymestere? Mi a módszere és, kik a segédei?

„a hazugság teljes hatalmával, jeleivel és csodáival fog végbemenni,
az igazságtalanság mindenféle csalásával ” (2Tesszalonika 2:9-10 Csia)

    A Jelenések könyve 12:9 tájékoztat arról, hogy az „őskígyó”, aki a Sátán, (az ördög) ő az egész lakott földet félrevezeti! És igen hatalmas elbizakodottság lenne az, hogyha valaki, vagy valakik ki mernék jelenteni, hogy „Minket bizony nem tud félrevezetni!” Amint azt a Róma 15:4-ből megtudhatjuk „amit régen megírtak” a Szentírásban, azok „a mi tanulságunkra írattak meg”. És, ha bizony Jehova ókori népéből sokakat félrevezetett „ama ősi kígyó” [még prófétákat is], akkor ma olyanokat szimplán félrevezet, akiken nem működik Jehova szelleme! Számomra igen „izgalmas” téma erről írni, és ha valaki úgy gondolja tartson velem ebben a „körsétában”. Talán kezdjük Péterrel.

„Távozz tőlem Sátán”

Az alcím Jézus szavait idézi amelyet Péternek címzett, és így van egészében: „Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.” (Máté 16:23) Vajon itt Jézus, csupán az erős felindultsága miatt mondta Péternek, hogy „Távozz tőlem Sátán”? Semmiképp! Hiszen gondoljunk csak arra a helyzetre amikor Sátán megkísértette Jézust! Mi volt a legelső próba? Mintha csak Péter szavait hallanánk azt látva, hogy Jézus már 40 napja nem evett, miközben egy hang ezt mondja neki: „Kedvezz magadnak, Uram!” (Máté 16:22 NW) Ugye itt is „jótevőként” mutatkozott, be az ördög, mint aki megsajnálta ezt a szegény embert, aki nagyon éhes lehet?! Azért is mondta neki, hogy „mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.“ (Máté 4:3) Ám, Jézus türelmesen megválaszolt neki még kétszer, aztán jött a kijelentése: „Távozz tőlem Sátán” (Máté 4:10) Ezekből a tanulságos példákból [Péter, és Jézus] jól látható, hogy amint az édenkertben Évával, úgy másokkal is az ördög, mint egy „csaliként” a „jótevő” képében tetszelegve vezeti félre az embert, vagy általuk az embereket. Akit sikerül ezúton „megvásárolnia” azt vezeti tovább, amint ezt Júdással is tette! Jóllehet Júdás magának Jézusnak a tanítványa volt, még annak életében! Tehát ha Jézus nem volt rá hatással életében, akkor akik jóval később lettek Jézus követőivé, azok némiképp védtelenebbek lehetnek. Talán emiatt is, talán nem, már kevés idővel Jézus halála után, az első századi keresztények között Sátán sikereket aratott. Erről több ízben beszámolt Pál apostol. És, ha már Pál apostolnál vagyunk, nem őt magát is sátán vezette félre? Tény, hogy Saul, Gamáliel lábánál tanult és magával ragadták a tanult „igazságok”, és a Farizeusi kilátások, és túlbuzgóságában Jézus tanítványait üldözte, mintha valamiféle szektát üldözne! Ki más vezette félre őt, mint a gyengeségeit kihasználó Sátán? No, de vajon Saul egyedüli példa volt?

Nézzük tovább az első századi keresztényeket!

 Vajon kik, akik mondták ezeket? „...úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány.” (2Korintusz 10:10) Bizony ezeket azok mondták akiket Pál „legfőbb apostolok”-nak nevezett (2Korintusz 11:5) Ám az említett személyeknél voltak még más gyengeségek is, amelyeket Sátán bőven kihasznált! Mik ezek? Vagy mitől óvta Pál a Keresztény társait? A 2. Korintuszi levél 11. részéből választ kapunk erre is. Bár itt a 4. vers úgy fogalmaz, mint amiből Pál apostol félelmei olvashatóak ki, ez a későbbiekben mégis bekövetkezett: „Mert látom, hogy amikor egy idegen megy hozzátok, őt szívesen fogadjátok! Amikor közöttetek „másféle” Jézust hirdet, mint akit mi hirdettünk nektek — azt is elfogadjátok! Ha másféle szellemet vagy „másfajta örömüzenetet” kínál fel nektek, mint amit mi — azt is befogadjátok!” (2Kor. 11:4 EFO) Erre a folyamatra azt is lehet, mondani, amit a Tesszalonikabelieknek írt Pál „A törvénytiprás titokban már folyik” (2Tessz. 2:7) A történelem lapjairól ismerjük a történteket, tényeket amelyek egészen az inkvizícióig elmentek. Sötét korszaka volt ez mind az egyháznak, mind az emberiségnek. Ámde jött a „kikelet” és a „hit újraéledése”! A történelmi egyház múltját sok mártír és azok vére beszennyezte, ezért az emberek zöme inkább elfordult Istentől, és a vallásoktól, vagyis az egyházaktól, és a keresztényi hittől. Ez utóbbi igencsak megváltozott Jézus óta. Bár voltak reformátorok, mint Luther Márton, és Kálvin János, ám mellettük elkezdték a szárnyaikat bontogatni a kisebb felekezetek is. Mígnem 1879-ben kiadásra került az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat kiadványa, az azonos, és jól csengő nevű Őrtorony magazin. Ennek alapítója és elnöke Charles Taze Russel, akit még „Russel pásztor”-ként emlegettek. Majd az 1916-ban bekövetkezett váratlan halálát követően Joseph Franklin Rutherford vette át az elnöki posztot és ő „C.T. Russel tollával” írt számos újabb könyvet és próféciát. Ez 1942 január 8.-ig folytatódott, amikor is Ruthrford elhunyt 72 évesen. Ezután az Őrtorony társulat elnöke Nathan Homer Knorr lett. Ámde mindegyikük csak mint az Őrtorony Társulat elnöke funkcionált, és bár az Őrtorony prófétái szerint Jézus még 1918-ban kinevezett egy rabszolgát, ám ennek a személynek a hiánya sok kérdést felvet. Erről bővebben itt olvashatunk. Ám úgy is fogalmazhatok, és mégis pontos leszek a megfogalmazásban, hogy „Kettős kérdés is a rabszolga kiléte”. Ugyanis ha a „rabszolgáról” beszélünk, akkor a „vezetőtestületről” is szó van, mert e kettőt jobbára ugyanazok a személyek töltik be. És, hogy milyen problémákkal néznek szembe arról itt is olvashatunk. Mindezek után nézzük meg, hogyan lépett újra színre a „rabszolga” mivel a „sötét középkor” megszakította ezt az elrendezést, pontosabban a Krisztus követésének tiszta útja a homályba veszett. Lehet, hogy nem örökre?

A vezető testület, és egyben rabszolga színre lépése!

A gyülekezet újraalakulásakor vezető testület még nem volt meg? Határozott igen a válasz, mivel az egyszemélyi vezetés jellemezte, és emellett ahogyan tudjuk is: „a meghatározó igazgatókból kialakult egy csoport, amely Knorr halála után Frederick W. Franz elnökkel az élen hivatalosan is felvette a vezetőtestület nevet.” Ezért csak Charles T. Russel, J.F. Rutherford, és Nathan H. Knorr után (1905. április 23.- 1977. június 8.), vagyis az egymást követő elnökök, és csak a 3. elnököt követően beszélhetünk csak „vezető testület” létrejöttéről. Addig csak az Őrtorony Társulat vezetői voltak. Erről ir: APOLOGIA.HU » LEXIKON » vezetőtestület

A másik kérdés: Talán hasonlóak ők, a vezetőtestület, mint a Katolikus Egyháznak a Pápa? Bizonyára! Mivel ők erről tesznek bizonyságot, amikor meghatározzák az Őrtorony cikkben (Tedd nyilvánvalóvá az előmeneteledet!) az összes gyülekezetben működő engedelmes szellemtől vezérelt keresztényről, hogy milyen is ő valójában!? Ilyen: „teljesen megbízik az igazságban, úgy, ahogyan azt Jehova Isten...  „a hű és értelmes rabszolgán” keresztül kinyilatkoztatja.” Igen, itt arról olvasunk, hogy „Jehova Isten...  „a hű és értelmes rabszolgán” keresztül kinyilatkoztatja”. Ahogyan az APOLOGIA Lexikon is írta. Igen „mert Jehova „kollektív prófétájaként” tekintik önmagukat. Az igaz, hogy elismerten nem tévedhetetlenek, mégis milyenek? Tekintélyük és tanításuk megkérdőjelezhetetlen. Ez pontosan olyan mint a Pápa esetében, csak a tévedés kérdésében van ellentét. Így ők lettek, a rabszolga, aki időben kiadja a „szellemi eledelt” (az Őrtorony Társulat kiadványait) a „szolgatársaknak”. Érdemes pontosan megfigyelni, hogy az. u.n. „szellemi táplálék” mit jelent? Kizárólag az Őrtorony Társulat kiadványait. Vagyis azokat a Biblia magyarázatokat, amelyek folyamatosan változtak és változnak az idők folyamán, ellentétben a Bibliával. ( ám erről már volt 1 - 2 szó más írásokban)

Valóban rabszolga is? Mit mutat a tekintély? Ugyanis kétségtelen, hogy a „rabszolga” komoly tekintélyt épített ki önmagának!

Isten népe között voltak azonban hamis próféták is.

Jézus szavai rámutatnak: „Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” (Máté 5:37) Ebből jól látható, hogy szavahihetőnek, megbízhatónak bizonyuljunk mindenkor! Mert csak így követhetjük Jézus nyomdokait! A kimondott szónak súlya van! És ha ezt a kimondott szót le is írjuk, aztán megváltoztatjuk, akkor elveszítjük a hitelünket, és utána már semmiféle „esküdözés” nem segít. Egy másik dolog ami problémát okoz, amikor valaki nem fogadja meg a Pál apostol által leírt tanácsot: „Tanuljátok meg, mit jelent ez: „Ne menj túl azon, amit az Írás mond!” (1Korintusz 4:6) És ha ezt mégis átlépve valaki „felettébb bölcselkedik” (Prédikátor 7:16) akkor ezzel is veszélybe sodorja magát. Az ember a saját elméjére támaszkodva, ha a „saját feje után megy”, akkor könnyen téved (Példabeszédek 3:5 EFO) és gyakran kell magát, „úgymond” helyreigazítani. Természetes mentség, hogy „A lónak is négy lába van, mégis megbotlik”. Ám, ha az ember (vagy emberek) gyakran „tévednek”, amellett, hogy „Isten nevében” beszélnek, akkor lesznek akik hamis prófétának gondolják őket! Ahogy erről Mózes is írt az 5Mózes 18:22-ben: „Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta...”. Kiemelnék két fontos gondolatot: „a melyet nem az Úr szólott” „elbizakodottságból mondotta” azt a próféta. Viszont Jeremiás idejében (is) voltak hamis próféták. A Jeremiás könyve 28. rész ezt jól bemutatja, mely által lelepleződik Hanániás, akit könnyű felismerni. De, mi van más esetekben?

Amikor az igen, nem mindig igen!

 Ám lehetnek egészen más helyzetek! Amikor a Jehova nevében beszélő „próféta” azt mondja, hogy ő nem ihletett, mégis el kell fogadni „Jehova szócsöve”-ként, vagyis olyan személynek, akit Jézus nevezett ki a háznépe fölé, és bár gyakorta téved, mégis az igazságot mondja, amit mindenkinek el kell fogadnia! Huhh! Ezek az ellentmondások bonyolulttá teszik az egészet! Nézzük részleteiben, hogy is van ez?! Némely idézet rámutat, amit az Őrtorony kiadványok közölnek. Nézzük! Idézem: „teljesen megbízik az igazságban, úgy, ahogyan azt Jehova Isten...  „a hű és értelmes rabszolgán” keresztül kinyilatkoztatja.”  Hogy rögződjön ezért megismételem mit is állít a kiadvány, a "Tedd nyilvánvalóvá az előmeneteledet!" Őrtorony cikk! Tehát, itt arról olvasunk röviden, hogy „Jehova Isten...  „a hű és értelmes rabszolgán” keresztül kinyilatkoztatja”. Azon a rabszolgán keresztül nyilatkoztatja ki az Isten, aki magáról elismeri, hogy nem ihletett! Igen, ők maguk íratták le, hogy „A vezetőtestület sem nem ihletett, sem nem tévedhetetlen” Itt olvasható ez! A 2017 februári Őrtorony 27. oldal 12. bekezdésben. Az olvasóban nyilván felmerül a kérdés, hogy ha „nem ihletett” és „nem tévedhetetlen”, akkor mi jogosítja fel arra, hogy azt állítsa magáról, hogy Jehova „a hű és értelmes rabszolgán” keresztül kinyilatkoztatja” ki azokat az „igazságokat”, amelyeket közölnek a gyülekezettel, vagyis 9 millió emberrel? És nem csak közlik velük, hanem ahogy az a kiadványuk leírja, be is tartatják, méghozzá szigorúan! Idézem ezt: „A Biblia megértését illetően nem hangoztatja személyes véleményét, és nem ragaszkodik hozzá, sem nem alakít ki saját elképzeléseket. Inkább teljesen megbízik az igazságban, úgy, ahogyan azt Jehova Isten a Fián, Jézus Krisztuson és „a hű és értelmes rabszolgán” keresztül kinyilatkoztatja.” Ugye e sorok semmi kétséget nem hagynak afelől, hogy nincsen alternatíva!?

Beül az Isten templomába, és Istennek mutatja magát!

 Ez egy elgondolkodtató kijelentés amit Pál apostol jegyezett le. Az csak természetes, hogy itt nem egy fizikai templomról van szó, hiszen ha csak egyetlen helységben jelenne meg a „törtvénytelenség embere” (2Tessz. 2:4) annak nem sok hatása lenne egy világméretű gyülekezetre. Egy másik jellegzetesség, ami fontos, hogy biztosan nem szó szerint jelenti ki magáról, hogy ő az Isten. Több okból sem helyes ezt így értelmezni (János 1:18; Zsoltárok 82:6) ezért abban az értelemben Isten ő, hogy hatalmas, amint ezt a Zsoltárok 82:6 alkalmazza Izrael bíráira. Ebben a formában Jézus is alkalmazta az Isten szót, amikor megvádolták azzal, hogy istenné teszi önmagát. Ezt válaszolta: „Nincs-e megírva a Törvényetekben: »Én mondtam, hogy ti istenek vagytok«? Isten maga nevezte isteneknek azokat az embereket, akikhez szólt! Márpedig az Írás érvényes és igaz! Senki sem változtathat rajta.” (János 10:34-35) Hogyan valósul ez meg? Pál azt írta: „Ő az, aki szembeszáll majd mindennel, és mindenkivel, amit vagy akit „Isten”-nek neveznek és imádnak az emberek.” (2Tessz. 2:4) Vagy egy másik fordítás szerint a kulcsgondolat: „ fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak” (2Tessz. 2:4 HUNB) Nyilvánvaló, hogy ezt nem nyíltan teszi meg, hanem alattomban, mert akkor hatásosabban ki tudja munkálni a céljához vezető utat! És gondoljunk csak bele! Sátán az édenkertben nyíltan szállt szembe Évával, és nyíltan kimondta: „Isten nem az igazat mondta”? Nem! Ehelyett nagyon is rafinált volt. Akkor a kígyó mögött állt! És most? Most a „törtvénytelenség embere” mögött áll, ugyanis Pál leleplezi őt! Azt írja: „megjelenése a Sátán munkájának eredménye lesz.” (2Tesszalonika 2:9) Van még egy másik érdekesség, amire Pál apostol a 2Korintusz 11. részében mutat rá. Ott ezt írta: „De továbbra is ezt fogom tenni, hogy elvegyem a dicsekvés lehetőségét azoktól „apostoloktól”, akik el akarják elhitetni veletek, hogy az ő munkájuk is ugyanaz, mint a miénk. Mert ezek hamis apostolok! Csalók, akik becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők Krisztus apostolai. De ez nem is csoda, hiszen maga a Sátán is elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala. Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteik szerint megérdemelnek.” (2Kor. 11:12-15 EFO) 

És most, egy kicsit „szemezgessünk” abban amit Pál írt. Kijelenti: „ ezek hamis apostolok! Csalók, akik becsapják az embereket”. Egyértelmű! Nyilvánvalóan nem a „széles e nagyvilág” előtt lépnek így fel, hanem mivel „elhitetik velük, hogy ők Krisztus apostolai”, ezért a „nagy gyülekezet” előtt tetszelegnek ilyen színben! Ez Sátán célja, és ez a leghatásosabb! Felkenteknek mondják magukat, ahogy erre Jézus is rámutatott: „Mert hamis felkentek és hamis próféták fognak támadni...” (Máté 24:24 EFO) És ennek igaz voltát csak Jehova és Jézus tudja biztosan. És éppen ezért mit mondott még róluk Jézus? „jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék – ha lehet – a választottakat is.” (Máté 24:24) Jeleket és csodákat? Igen, de ne gondoljunk arra, hogy mondjuk tűz száll le az égből, mint Illés idejében. (Lukács 9:54-55) Ehelyett az is csoda, és főképp jel, ami azt jelzi, hogy itt Isten prófétájáról van szó, ha olyan dolgot olvasnak ki a Bibliából, amit nyíltan, és nyilvánvalóan nem írtak le benne. Más szóval, a sorok közt olvasnak, és bizonyítják, hogy a prófétai szavuk beteljesedett! Mi ez ha nem csoda?! És itt van rá a példa, amit a mai napig, vagyis már több mint 146 éve elismernek az egész gyülekezetben! Hasonló ez ahhoz, mint Jézus bármely csodatette! Ezt bizonyítják Pál apostol következő szavai is, amit már idéztem: „maga a Sátán is elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala. Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak” Sátán szolgái hozzá hasonlóan a „világosság fiainak” akarnak látszani, így ezért olyan próféciát mondanak, ami látszólag benne van a Bibliában! És éppen ezért ezt a gyülekezet 99%-a elhiszi, mindenféle kétség nélkül! És ezek a „próféták” Isten „templomában”, vagyis a felkentek között „trónolnak” , vagyis vezető szerepet töltenek be, így bárkit félre tudnak vezetni akik körülöttük vannak! Mi ez ha nem csoda?!

Úgy vélem ezek után már nem kérdés a cím: „Ki ma is a félrevezetés nagymestere? Kik a segédei?”

És a végszó: Igyekeztem megszólítani ezen sorokkal a „gondolkodó embert”, és remélem sikerrel. Természetesen ettől még bárki gondoljon, amit akar.... De, gondoljon, és nem pedig vakon elfogadja amit mások igazságként fogadtak el gondolkodás nélkül!

😍

A világ nagy csodája a rabszolga újraszületése! Hogyan ment végbe?
„Kicsoda hát a hű és bölcs szolga...?” (Máté 24:45 HUNK)

    Amennyiben a Bibliai rendszeres olvasója vagy, sőt ha kutatod is rendszeresen, akkor is kicsi a valószínűsége annak, hogy ráébredsz a „rabszolga születésére”. Miről is lenne szó pontosan? Jézus egyik példázatában beszél valakiről, akit „hű és értelmes rabszolga”-ként nevez meg (Máté 24:45 Csia ford.). A példázatát egyből egy kérdéssel kezdi: „Ki bizonyul hát akkor hűséges és eszes rabszolgának?” Jézus e kérdéssel elgondolkodtatni szerette volna a hallgatóit. Miért mondhatjuk ezt? Ugyanis gyakran alkalmazta a tanításnak ezt a módját. Az egyik ilyen példa amikor Jézus az irgalmas Szamaritánusról beszélt, és ezeket kérdezte: „Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?” (Lukács 10:36 Csia) Láthatóan Jézus nem jelentette ki, hogy ki a felebarátja a kirabolt és bántalmazott embernek. Ahogyan azt sem mondta ki a példázatában, hogy ki az a személy aki a helyeselt rabszolga lesz majd! Ehelyett rámutatott, hogy amikor a gazda visszajön és látja a szolgát, hogy az hozzá hűségesen ellátja a feladatát amivel az elmenetelekor megbízta, akkor ő lesz az aki „hűséges és eszes rabszolgának bizonyul akkor”. Akkor? Mikor? Akkor, amikor a gazdája visszatér. Arról már volt szó, hogy e helyzetben nem lehetséges, hogy ugyanaz a személy legyen az, aki a megbízást kapta, és ugyanaz legyen jóváhagyva, mint „hűséges és eszes rabszolga”, ugyanis a két időpont közt közel 2000 év eltelik. Egyetlen megoldás lenne, amennyiben ez a „rabszolga” folyamatosan szolgáló személyekből áll. Ami egy olyan problémába ütközik, hogy az írás szerint a „gazda” a távozása előtt nevezte ki őt, és ez egyetlen alkalom. Ahogy Jézus példázatában az EFO fordítás leírja ezt: „Amikor a ház gazdája elmegy, megbízza egyik szolgáját, hogy viseljen gondot az egész házanépére, és idejében adjon nekik enni.” (Máté 24:45 EFO) Tudjuk, hogy e megbízás csak Jézus földön létekor, az eltávozása előtt történhet, ami i.sz. 33-ban volt lehetséges. Ennek értelmében a kinevezett személy Jézus visszatérésekor már nem lesz életben. Ám az az elgondolás is problémát okoz, amennyiben ez a „rabszolga” folyamatosan szolgáló emberek csoportját jelenti, ugyanis a „kereszténységnek” volt egy hosszú, „alvó időszaka”, amikor is a keresztényeket üldözték a középkorban. Ekkor sok mártír végezte sanyarú életét máglyán, csupán a Biblia birtoklásáért. Ilyenkor nehéz olyan személyekről beszélni akit Krisztus megbízott volna, „hogy viseljen gondot az egész házanépére, és idejében adjon nekik enni.” Lévén ebben az időben „illegalitásban”, és szétszóródva létezett a Jézusban hívő keresztények léte. Ám mégsem lett semmivé a Jézusban való hit. De, hogyan jelent meg újra a „rabszolga”? Aki kíváncsi a válaszra, olvasson tovább.

Megtörténik a csoda? Szükség lesz a rabszolgára?

 Amint ismert a történelem lapjairól, bekövetkezett a hittől való elszakadás folyamata, az apostolok halálát követően. Majd sokkal később, a „sötét középkorban” keresztények újabb üldözéssel néztek szembe, és elegendő volt, hogy valakinek Bibliája legyen, mert ekkor az inkvizícióval kellett szembenéznie. Ekkor nem létezett a „rabszolga”, ahogy a „háznép” sem. Bár voltak reformátorok, mint Luther Márton, vagy Kálvin János, de az enyhülés csak lassan jött utánuk. Mígnem feltűnt az 1800-as évek közepe után Charles Taze Russel. Ő lenne az első „újjászületett rabszolga”? Semmi esetre sem, bár erőfeszítései némileg hasonlóak voltak. Ehelyett ő volt az "Őrtorony Társulat" megalapítója, és első elnöke is. Ám ő 1916-ban váratlanul meghalt. Ekkor vetekedés, és hatalmi harc tört ki a Brooklyn-i világközpontban, hogy ki lépjen C.T. Russel helyébe (Márk 9:33-34; Márk 10:35:40). Ez a személy, aki Russel helyébe lépett  Joseph Franklin Rutherford lett. Talán ő lett volna a „hű és értelmes rabszolga”? Nem, mert ő csupán az "Őrtorony Társulat" második elnöke volt. Viszont J.F. Rutherford 1942-ben a betegsége folytán meghalt. Talán ekkor lép színre a „hű és értelmes rabszolga”? Nos, erről a "Királysághírdetők" könyv a 90.-91. oldalán a következőket írja:

• 1942. január 13-án délután, mindössze öt nappal Rutherford testvér halála után, a két társaság igazgatótestületének minden tagja közös találkozóra jött össze a brooklyni Bételben. Napokkal ezt megelőzően a Társulat alelnöke, a 36 éves Nathan H. Knorr azt javasolta, hogy kérjenek buzgón isteni bölcsességet ima és elmélkedés által. A testület tagjai felismerték, hogy az a testvér, akit elnöknek választanak, a Watch Tower Society jogi ügyeinek igazgatása mellett egyben a szervezet fő felvigyázója is lesz. Ki rendelkezett a szükséges szellemi képesítésekkel e súlyos felelősség ellátásához, hogy Jehova munkájára ügyeljen? A közös összejövetel imával kezdődött, és alapos megfontolás után egyhangúlag Knorr testvért választották a két társaság elnökének

Először is egy különleges dologra hívnám fel a figyelmet! Az idézet "kimondja": „a Társulat alelnöke, a 36 éves Nathan H. Knorr” Tehát amint látjuk, a 36 éves Nathan H. Knorr a Társulat alelnöke volt. Mit mutat ez? Először is azt, hogy ekkor még a „vezető testület” sem létezett, mivel abban nem létezik olyan, hogy „elnök”, de még „alelnök” sem! Másodszor: Az „Őrtorony Társulat” nem teokratikus módon működik! Mert ha úgy működne, akkor Jézus szavai megvalósulnának „ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (Máté 23:8 EFO)

Amint ez az idézetből jól kitűnik még „Nathan H. Knorr” sem lett a „hű és értelmes rabszolga”, pedig már 1942-ben jártunk! Így aztán a kiadványokban is csak valamikor az 1940-es, 1950-es években került szóba a „hű és értelmes rabszolga” létezése! És vajon szükség lesz-e a rabszolgára? Nos! A Watch Tower Society azért lett létrehozva C.T. Russel által, hogy a prédikáló munkát ellássa kiadványokkal. És minimum hat évtizeden keresztül ebben sikeres is volt, sőt tovább is, mert a 3 egymást követő elnöke ebben serénykedett. Ezt követően kelt éltre Jézus példázata, amelyet a „hű és értelmes rabszolga”-ról mondott (Máté 24:45-51). Ám itt Jézus zárszavai nagyon is figyelemfelkeltőek: „Akkor az úr kegyetlenül megbünteti őt, és oda küldi, ahová a képmutatók kerülnek. Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás!”

A nagy kérdés örökre az marad: Mégis hogyan nevezhette volna ki Jézus 1919-ben a „hű és értelmes rabszolgát”, amikor a „rabszolga” 1919-ben még nem is létezett? És utána sem létezett még évtizedekig, így csak jóval később lehetett róla említést tenni. Vagy talán tételezzük fel azt, hogy ebben az időben a „rabszolga” csupán „illegalitásban” tevékenykedett volna? Maga a kérdés is komolytalan. Akkor hogyan? A kinevezés körüli problémákról ebben az írásban olvashatunk bővebben. Gondolom az vitathatatlan tény, és az olvasó is egyetért velem, hogy bárkit, csak akkor lehet egy funkcióba helyezni (kinevezni), hogyha már létezik az illető. Emellett az sem fedi az igazságot, hogyha valaki „hol van, hol nincs”. Ám ezt lehet még jobban fokozni! Hogyan? Maga a „rabszolga” segít ebben. Ugyanis a 2013 előtti években, évtizedeken át azt tanították, hogy Jézus eljött megszemlélni a "templomot" és minden földi java fölé kinevezte 1919-ben a rabszolgát. Ámde ez az írás mégis valami másról beszél, ami egészen hihetetlen. (és zavaros is)  Érdemes hát jól átgondolni ezt az egész „rabszolga kérdést”! Ebben segíthet ez az írás is. És még az is egy megválaszolatlan kérdés, hogy: Mikor született újra meg a „rabszolga”, melyik évben is? Ugyanis azt kevesen hinnék el nekem ha kijelenteném, hogy 1950-ben egy szép egészséges és 33 éves fiam született. E kijelentés bár viccesnek tűnik, de hasonló, ahhoz, hogy bár 1919-ben már Jézus által ki lett nevezve a „rabszolga”, akit akkor az életben senki sem látott, de 33 évvel később már úgy beszéltünk róla, mint aki 1919-ben ki lett nevezve. Jó ezen is elgondolkodni 😍 Mert éppen ilyen a „hű és értelmes rabszolga”, aki bár valamikor 1950 körül született csak meg, de már előtte kinevezte Jézus (szerintük) 1919-ben. 😍 😍 😍

********

Egyébként azzal zárnám a gondolatokat, hogy: Mindenki higgyen amit akar, ám ha elgondolkodik a leírtakon az csak előre viheti.

😍

Döbbenetes, ahogyan a félrevezetés működik!

„Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik,
sem a miket beszélnek, sem a miket erősítgetnek.”
(1Timoteusz 1:7)

Miről ismerhető fel a csalárd szív?

    Jeremiás próféta közel 2600 évvel ezelőtt ezt írta: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jeremiás 17:9 HUNK) Ézsaiás pedig megemlített erre egy példát, amikor egy személyt a „megcsalt szíve vezette félre” (Ézsaiás 44:20 HUNK) Hogyan működhet ez a mai életben? Nézzünk egy példát. Egy fiatal udvarol egy lánynak, aki nagyon tetszik neki. Viszont ennek a fiatalnak a baráti köre ismeri ezt a lányt, és tudják, hogy már mást is félrevezetett. Figyelmeztetik ezért ezt a fiatalt a barátai, hogy óvatos legyen, vigyázzon ezzel a lánnyal, mert őt is be fogja csapni. A fiú el sem tudja képzelni, hogy a hőn szeretett lány becsapná őt, mert az olyan kedves hozzá, és biztosan szereti őt. A barátok addig, addig mondják, hogy vigyázzon a lánnyal, míg a fiú megharagszik a baráti körére! Egy napon azonban bebizonyosodik, hogy a gyanú nem volt alaptalan, és a lány kicsalva a fiú pénzét, félrevezette őt és lelépett, vagyis „eltűnt a ködben”. Nos! Ezt a fiút a „megcsalt szíve vezette félre”. Naiv volt és túl jóhiszemű! Vakon megbízott a lányban akit nagyon szeretett. Akiről el sem tudta volna képzelni, hogy az becsaphatja őt. Akiben biztos volt, hogy sosem hazudna neki. Senki sem állítja, hogy egészséges dolog az állandó kételkedés, vagy gyanakvás, ám Jézus tanácsa nagyon hasznos lehet mindig. Ő ezt mondta: „az olvasó éljen tisztánlátással” (Márk 13:14 NW) Hogyan működhet ez a gyülekezetben?

A Biblia útmutatása mindenkor hasznos!

 A Timóteusznak írt második levél 3:16-ban ezt olvassuk: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra...” (HUNB) Ámde mit ér, ha olvassuk, és nem alkalmazzuk az olvasottakat? Akkor semmit sem tanultunk a Bibliából, ez egyértelmű. Mindemellett vannak olyanok akik „mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg”  (2Timóteusz 3:7 HUNB) Egészen biztosak vagyunk benne, hogy szándékosan senki sem akarna ilyen lenni, mégis ez történik vele! Hogyan? Az előbbiekben, már Ézsaiás megemlítette az okát: a „megcsalt szíve vezette félre” (Ézsaiás 44:20 HUNK) És megint egy példával állnék elő.

Beszéltem egy Tanúval a gyülekezetből, amelyet a legjobban ismerek sok más gyülekezet közül. Több Bibliai témáról is szó esett közöttünk, ám én ugyanazt a hozzáállást, vagy „szellemet” tapasztaltam e személy esetében. Mi volt ez? Az illető még véletlenül sem gondolta arra, hogy őt bárki is félrevezetné. Messzire elhessegette a gondolatát, sőt a gyanúját is annak, hogy a „hű és értelmes rabszolga” netán félrevezetné őt is. Ez a hozzáállás több oknál fogva is döbbenetes! Miért? Ugyanis Jézus is figyelmeztetett rá, hogy az ő visszajövetele előtt „hamis felkentek és hamis próféták fognak támadni” (Máté 24:24 Csia) Emellett Pál apostol is egészen világosan rámutatott, hogy abban a gyülekezetben, ahol várják a felkentek Jézust, hogy magával vigye őket, ott fog kiteljesedni a félrevezetés, és a hitehagyás! (2Tesszalonika 2:1-3 EFO) És nem éppen Jehova Tanúi várják nagyon Jézust, hogy a felkenteket magával vigye? De, még ezelőtt jóval előre jelezte Pál, „Sőt, még közöttetek is lesznek olyanok, akik téves és eltorzított dolgokat tanítanak” (ApCsel. 20:30) És megemlíteném még Péter apostol figyelmeztetését is amelyet írt: „Isten népe között voltak azonban hamis próféták is. Ehhez hasonlóan közöttetek is feltűnnek majd hamis tanítók, akik észrevétlenül ártalmas és hamis tanításokat csempésznek majd be a gyülekezetekbe.” (2Péter 2:1 EFO) Igen, itt van az a helyet, amikor Jézus tanácsa szűkségszerű, hogy alkalmazást nyerjen! Kérlek vedd észre mit mondott Péter! „Isten népe között voltak azonban hamis próféták is”! Igen, „Isten népe között”, vagyis nem a Kánaániak, nem a Filiszteusok, és nem a Perzsák közt, és nem is a Szamaritánusok a példák, akik csak a Tórát fogadták el a teljes addigi Szentírásból! Ehelyett maga „Isten népe” az amiről azt írja: „Ehhez hasonlóan közöttetek is feltűnnek” Vagyis, más szóval „Isten népe” között újra feltűnnek! Pál apostol meg is nevezi őket, méghozzá a „törtvénytelenség embereként”, aki beül „Isten templomába”, vagyis a „felkentek közé”, oda helyezi trónját, pontosabban itt foglal el vezető pozíciót! És azt is fogja bizonyítani, hogy őt Jézus nevezte ki és Jehova nevében beszél! (2Tesszalonika 2:3-11 EFO) Nyilvánvalóan „működik már a törvénytelenség titkos bűne”, ugyanis láthatóan a „a hazugság teljes hatalmával, jeleivel és csodáival..., az igazságtalanság mindenféle csalásával” (2Tessz. 2:9-10 Csia) Erre azt lehet mondani, hogy „a félrevezetés művészete”! Miért? Nézzük.

Amikor sokan nem veszik észre, hogy becsapják őket!

 Egy embert nem nehéz hazugsággal félrevezetni, ám a Jelenések 12:9 döbbenetes módon egészen másról ír! Idézem az ide vonatkozó részt: „akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget” Milyen módon működik ez az „igaz keresztény” gyülekezetben? Úgy gondolom vitán felüli az, hogy a Jézus tanítványai által megszervezett gyülekezet, még az „igaz keresztények” gyülekezete volt, és nem valamiféle „hamis utánzat”. Ebben egyetértünk! (az olvasó és én) Ennélfogva, ma is létezik egy „igaz keresztény” gyülekezet. Aki magukról ezt vallják, tehát megvan a párhuzam! Akkor nézzük mi volt az első században és mi van ma. Pál megmondja nekünk: „Mert ezek hamis apostolok! ... akik becsapják az embereket... maga a Sátán is elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala... a... szolgái... álarcot vesznek fel” (2Korintusz 11:13-15 EFO) A könnyebb érthetőség kedvéért csak a lényeget idéztem be, de a hivatkozás helyre klikkelve olvasható az egész idézet! Nézzük is miről van szó! A félrevezetés „álarc” használatával a leghatásosabb, ugyanis az ember ezt általában csak már későn veszi észre. Ennek lényegéről már volt szó, vagyis arról, hogy a megtévesztett személy, aki például egy sivatagban a „délibábról” azt hiszi, hogy valóságot lát, csak későn ébred rá a valóságra. Mi lehet mégis? A folytonos hivatkozások, és példák!

  De, térjünk vissza arra a példának említett személyre akivel beszéltem bizonyos kérdésekről, és azok folyamatos kiigazításáról! Nos! Az illető meg van határozottan győződve néhány dologról. Melyek ezek? 1) A kiigazítások Jehovától jönnek! 2) Jehova tanítása olyan, hogy fokozatosan tárja fel az igazságot. 3) A „rabszolga” Jehova szócsöve! Ezekből kiindulva az összesítése a dolgoknak az: A „rabszolga” minden esetben Jehova gondolatait közli velünk, mert e gondolatok forrása Jehova és Jézus! Ámde, ebben az esetben egyet sehogy sem értek! Mi ez? Hogyha Jehova a „rabszolga által” nyilatkoztatja ki a Biblia igazságát, akkor miért van folytonos változtatás ebben? Ugyanis Jehováról tudvalévő, hogy: Nem változik! (Malakiás 3:6) Ő az „a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jakab 1:17) És nem változtatja meg az elhatározását, hanem „úgy lesz ahogyan mondtam... véghez viszem minden akaratomat” (Ézsaiás 46:10) Akkor miért változik az „igazság”? A testvér magyarázata, az, hogy „Jehova folyamatosan tárja fel. Finomításokkal.” De, valóban igaz ez? Nézzünk egy teljesen egyértelmű példát! Mindezt azért, hogy az olvasónak legyen összehasonlítási alapja arra: Mi változik? És ez nevezhető-e "fokozatos feltárásnak"?

Példa a finomításra, avagy a „fokozatos” feltárás?

Nézzük meg, hogyan is lett háromféleképpen értelmezve Jézus kijelentése amely így hangzik: „nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik” (Máté 24:34, Márk 13:30 és Lukács 21:32) Kérem az olvasót, hogy figyelmesen olvassa, talán rátalál a „finomításra” mert nekem nem sikerült ez.

• Kezdetben még volt az, az értelmezés, ami biztos, hogy még Charles Taze Russel „tollából” származott, és például az 1988-ban kiadott "Teremtés" könyvben még a nemzedékről azt olvashatjuk, idézném: „Melyik nemzedékre gondolt itt Jézus? Arra a nemzedékre, amelyik meglátja majd a Jézus által említett jajok kezdetét. Tehát az 1914-ben élő nemzedék remélheti, hogy meglátja a dolgok eme gonosz rendszerének a végét.”

Ám ennek az értelmezésnek a legelső publikálása óta évtizedek múltak el. Lássunk egy újabb értelmezést, amit lehetne „kiigazításnak” nevezni?

• És akkor jött a 2010 április 15. -i Őrtorony és ennek a 10. oldalán a „Milyen szerepe van a szent szellemnek Jehova szándéka megvalósulásában?” című cikk 14. bekezdése és ebben egy „közbülső” értelmezés. Lássuk is meg, milyen ez? Idézem: „Hogyan értsük hát Jézus szavait, melyeket ’a nemzedékről’ mondott? Nyilvánvalóan arra utalt, hogy azok a felkentek, akik látták a jel beteljesedésének kezdetét 1914-ben, legalább részben egy időben élnek azokkal a felkentekkel, akik látni fogják a nagy nyomorúság kezdetét. Ennek a nemzedéknek volt kezdete, és biztos, hogy lesz vége is.”

A lényeget kiemelve: „a felkentek, akik látták a jel... kezdetét 1914-ben... egy időben élnek azokkal a felkentekkel, akik látni fogják a nagy nyomorúság kezdetét.” Amint látható igyekeztek ezzel a „tól -ig” határt kitenni, és a nemzedéket megnyújtani!

• Ámde „Van új a nap alatt” és a 2014-es kiadású „Isten Királysága uralkodik!” c. könyv már ezt írja: „De akkor hogyan értsük Jézus szavait a nemzedékről? A „nemzedék” a felkenteknek két csoportjából áll, akik részben egy időben élnek. Az első csoport tagjai azok a felkentek, akik látták a jel beteljesedésének a kezdetét 1914-ben. A második csoport tagjai pedig azok a felkentek, akik egy ideig kortársai voltak az első csoport tagjainak. A második csoport tagjai között lesznek olyanok, akik látni fogják a nagy nyomorúság kezdetét. A két csoport azért alkot egy nemzedéket, mert felkent keresztényekként részben egy időben éltek.”

Nagyszerű, és csodálatos lenne bármelyik értelmezés, ha rá lehetne mutatni, hogy: Ez az ami igaz! De, mi a valóság?

E 3 -féle értelmezéshez egy kérdés: Hogyan valósul meg itt az u.n. „fokozatos feltárás”? Ugyanis, ha egyből a 3. verziót vesszük az értelmezésre az is éppen annyira „érthetetlen” mint az előtte lévő, a második. A legelső értelmezésnek kellene megállnia a helyét, ugyanis az első században Jézus i.sz. 33. -ban utalt az akkor élő nemzedékre, és amit mondott az i.sz. 70.-ben vagyis azon a nemzedéken belül beteljesedett. És mi van ma?

Ma azt látjuk, hogy ha az 1914-es nemzedéket vesszük alapul, akkor 1914 óta 111 év letelt és az 1914-ben élők közül már nagy csoda lenne, ha egyvalaki még életben van! Ugye ez nem nevezhető „fokozatos feltárás”-nak? Ez legfeljebb félreértelmezés, tévedés.... esetleg csalás? Ámde az az egy biztosan igaz, hogy sok kérdést előhoz, Lássuk ezeket.

Kérdések:       

• A legutolsó értelmezés, az egy „finomítás” lenne?
  
• Ha finomítás, akkor ezzel igazsággá válik az, hogy egy, az „1914”-es nemzedék meglátja a jelsorozat befejeződését is?
• Van ebben a legutóbbi és az előtte lévő értelmezésben valami ami, logikus, érthető, és világos? Nem éppen, hogy zavaros?
  
• Az említett három értelmezésből melyik az igazság? Mert ugye, mindhárom nem lehet! 2x2=4 és nem 4 is, meg 5 is meg 6.
  
• Egyértelmű, és könnyen megérthető lenne, ez az egész?
• Nem inkább valamilyen félrevezető, és nehezen se érthető tanítás ez? Hogy 1914 mindenképp „null kilométerkő” legyen!?
  

Így az írás végén, csak annyit fűznék hozzá, hogy bárki hihet amit akar, és én úgysem tudom befolyásolni! Miért nem? Maga a Biblia válaszolja meg két helyen is. Idézem ezeket „végszóként”: „A törvénytipró megérkezése a sátán munkája következményeképpen a hazugság teljes hatalmával, jeleivel és csodáival fog végbemenni, az igazságtalanság mindenféle csalásával azokon, akik elvesznek annak fejében, hogy nem fogadták be az igazság szeretetét arra, hogy megmeneküljenek.” És most jön a lényeg: „Mivel azonban nem az igazságot szerették, Isten megengedte, hogy a megtévesztés és hazugság ereje uralkodjon rajtuk, és hogy elhiggyék a hazugságot.” (2Tesszalonika 2:9-11 Csia) És a Jelenések könyve mindenkit megerősít! „Aki igazságtalan, maradjon továbbra is igazságtalan, aki gonosz, maradjon továbbra is gonosz, aki igaz, legyen továbbra is igaz, és aki szent, legyen továbbra is szent!” (Jelenések 22:11 EFO) Tehát, mindenki maradjon „olyan”, amilyen most, és ennek megfelelően kapja meg majd a „jutalmát” (2Korintusz 5:10 EFO)

Ehhez nem szükséges, és nem is lehet semmit hozzátenni!

😍

Szereted az igazságot? Mit tudsz 1914-ről? Egy 2007. augusztus 6. -án íródott cikk rámutat a lényegére. Az angol eredeti itt olvasható. De, nézzük most a magyar fordítást:

Jehova Tanúi gyakran úgy utalnak magukra, mint akik  „az igazságban vannak”.  Ez azért van, mert magát a hitet nevezik  „igazságnak”.

Valójában maga Jézus használta először ezt a kifejezést, amikor az Ördögről azt mondta:  „nem állt szilárdan  az igazságban”.

Tehát Jézus Krisztus szerint az Ördög egykor  „az igazságban volt”,  ahogyan azt Jehova Tanúi állítják.

Az igazságban maradni tehát nem statikus dolog, ahogy az Sátán esetében is látható. Lehet, hogy valaki nem marad meg az igazságban, vagy az igazság megváltozhat. De hogyan változhat meg az igazság? Nos, gondoljuk csak végig: mi volt a jelentősége annak, hogy Jézus úgy utalt magára, mint  „az útra,  az igazságra  és az életre”?  Vajon Jézus mindig is az Istenhez vezető út, Isten igazsága és az élet eszköze volt a haldokló emberiség számára?

Nem. Csak akkor vált azzá, amikor Messiásként mutatkozott be a zsidóknak, és feláldozta tökéletes emberi életét. Áldozata megnyitotta a mennyországba vezető utat a választottak számára, és lehetővé tette az egész emberiség számára, hogy megváltsák a sírtól. Jézus lett az igazság, nemcsak azért, mert mindig az igazat mondta, hanem azért is, mert számos messiási próféciát beteljesített, és mert Isten minden jövőbeli szándékának középpontjába került.

Mielőtt azonban az igazság kinyilatkoztatott volna Krisztusban, a zsidó vallási rendszer volt az egyetlen jóváhagyott módja Istenhez való közeledésnek. Valójában Jézus maga is Isten hivatalos imádója volt a zsidó hagyomány szerint. Ezért mondta Jézus egyszer egy szamaritánus asszonynak, akivel beszélgetett, hogy a zsidó imádati mód az igazi módja Isten imádatának, de még ez is utat fog engedni az igazság teljesebb kifejezésének. Krisztus ezt mondta neki:  „Hidd el asszony, eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi pedig azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól származik. Mindazonáltal eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekkel és igazsággal imádják az Atyát; mert az Atya is ilyeneket keres, akik imádják őt. Az Isten Lélek, és akik őt imádják, lélekkel és igazsággal kell imádniuk.”  – János 4:21-24

Kr. u. 29 tavaszán, amikor a Szentlélek felkente Jézust, kezdett az igazság először teljes dicsőségében feltárulni; abban az értelemben, hogy Isten célja drámaian új irányt vett a kiválasztott Messiás kinyilatkoztatásával. Bár a Törvény Jehovától – az igazság Istenétől – származott, többé már nem a Mózesi Törvény betartása volt Isten akarata a zsidók számára. Isten munkájának ez a szakasza betöltötte célját, és a Törvény végül elavulttá vált. Jézus áldozati halála után röviddel a zsidók már nem is voltak Isten kizárólagosan választott népe. Ettől kezdve bárki, aki hitt az igazságban – vagyis Jézusban –, elfogadható volt Isten előtt. Ironikus módon azok a zsidók, akik továbbra is ragaszkodtak ahhoz, ami egykor Isten igazsága volt, már nem voltak az igazságban, és a nem zsidókat (akiket a zsidók megvetettek) Isten a saját gyermekeiként fogadta el – feltéve, hogy továbbra is az igazságban járnak.

Micsoda lélegzetelállító fordulatot hozott az igazság kinyilatkoztatása az első században!

Az igazság kinyilatkoztatása azért jelentett botláskövet a zsidó vezetés számára, mert hamis elvárásaik voltak a messiással kapcsolatban. Például kezdetben még Jézus apostolai sem tudták felfogni az igazságot áldozati halálával kapcsolatban. Ezért tanácsolta Péter tudatlanul Jézusnak, hogy ne haljon meg ilyen dicstelenül. 

A farizeusok és más vezetők nyilvánvalóan arra számítottak, hogy Krisztus vallási intézményük része lesz. Ez azért van, mert a zsoltárok és a próféciák megjövendölték, hogy Krisztus Dávid trónjának örököse lesz. Így természetes volt, hogy a földi gondolkodású zsidók Krisztusban gondolkodtak, aki Dávid helyreállított trónján ül Jeruzsálemben. Fogalmuk sem volt a mennyei Jeruzsálemről; és nem is tudták felfogni az igazságot Izrael királyának halálával és mennyei feltámadásával kapcsolatban. Bizony, Isten gondosan elrejtette a bölcsesség és a tudomány (az igazság) minden kincsét Krisztusban, ahogy Pál később megfigyelte.

Az ördög alattomos befolyása alatt a zsidó vezetés érzéketlen volt az igazságra, teljesen megromlott és megkövesedett saját dogmáiban, odáig menően, hogy még Isten szeretett fiát, valamint számos követőjét is meggyilkolták.

Pál apostol megjövendölte, hogy hasonló fordulat fogja érinteni a keresztényeket közvetlenül Jézus Krisztus végső kinyilatkoztatása előtt. A tesszalonikaiakhoz írt második levelében Pál megjövendölte, hogy az apostoloknak kiadva magukat megpróbálják meggyőzni a keresztényeket arról, hogy Krisztus jelenléte már elkezdődött. Úgy írva, mintha ő és az apostolok élnének akkoriban, Pál így figyelmeztetett:  „A mi Urunk Jézus Krisztus jelenlétét és hozzá való egybegyűjtésünket illetően azonban arra kérünk titeket, hogy ne hagyjátok magatokat egyhamar eltántorítani, se ihletett kijelentéssel, se szóbeli üzenettel, se tőlünk származó levéllel ne lelkesedjetek fel, hogy itt van az Úr napja.”  – 2Tesszalonika 2:1-2

Nincs feljegyzés arról, hogy az első században bárki is hamisan hirdette volna Krisztus jelenlétének kezdetét. Figyelemre méltó azonban, hogy Pál két személyt említett, Himenaioszt és Filétuszt, akiknek üszkös tanításai a feltámadásról, amely állítólag már megtörtént, aláásták egyesek hitét.

Érdekes módon az Őrtorony azt is tanítja, hogy a királyság itt van, és az első feltámadás már elkezdődött, valamikor 1914 után.  

Ami a fent idézett verset illeti, úgy tűnik, Pál figyelmeztetése a legtalálóbban vonatkozik Jehova Tanúira napjainkban. Ez azért van, mert az Őrtorony Társulat folyamatosan hirdeti, hogy  „eljött az Úr napja”.  Ráadásul intézményként a Vezető Testület az első századi apostolok és vének tanácsát követve szerveződött. És kétségtelen, hogy a szervezet vezetése apostoli hatalmat vett magának Jehova Tanúi felett a Szentírás értelmezésében.

Ami a Pál apostol által óva intett, kvázi ihletett apostoli leveleket illeti, csak egyetlen szervezet van, amely azt tanítja, hogy  „Jehova napja itt van”.  Királyságtermekben és kongresszusi arénákban hangzó szóbeli üzeneteken, folyóiratok, traktátusok és könyvek millióin keresztül az Őrtorony Társulat bejelentette Jehova Tanúinak és a világnak, hogy Krisztus jelenléte 1914-ben kezdődött. Lényegében az üzenet az  – „Jehova napja itt van”  – pontosan úgy, ahogy Pál előre figyelmeztetett.

Pál továbbá ezt írta:  „Senki titeket semmiképpen se hitessen el, mert nem jön el, amíg előbb el nem jön a hitehagyás, és le nem jelenik a törvénytelenség embere, a pusztulás fia. Ő pedig ellenszegül mindenkinek, akit istennek vagy tiszteletre méltónak neveznek, annyira, hogy leül az Isten templomába, és nyilvánosan istennek mutogatja magát. Nem emlékeztek-e, hogy amikor még veletek voltam, ezeket mondtam nektek?”  – 2Thessalonika 2:3-5

Pál ezután megjövendölte Krisztus – nem Krisztus –, hanem egy törvénytelen ember jelenlétét, akinek a hitehagyott jelenléte közvetlenül megelőzi Krisztus parúziáját. A törvénytelen ember arra van ítélve, hogy hitehagyást szítson, és elbizakodottan leüljön Jehova templomába.

Jehova Tanúi tisztában vannak azzal, hogy Pál nem a kőből és habarcsból épült zsidó templomról beszélt. Nem is egy mennyei templomról. A templom, amelyre Pál utalt, Krisztus felkent gyülekezetével van összefüggésben. Tehát a törvénytelenség embere közvetlen befolyással bír Krisztus gyülekezetére, ezért figyelmeztette Pál olyan szigorúan testvéreit, hogy ne engedjék magukat a befolyása által elcsábítani.

Pál így folytatja:  „A törvénytipró jelenléte azonban a Sátán munkálkodása szerint van mindenféle hatalmas cselekedettel, hazug jelekkel és előjelekkel, valamint mindenféle igazságtalan megtévesztéssel azok számára, akik elvesznek, megtorlásul, mivel nem fogadták el az igazság szeretetét, hogy üdvözülhessenek. Ezért engedi meg Isten, hogy a tévelygés munkája menjen rájuk, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy mindnyájan ítéletre jussanak, mivel nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.”

Felhívjuk az olvasó figyelmét, hogy Pál egyetlen  „tévedés műveletére”  és egyetlen hazugságra utalt. („ Hitni a hazugságot” ) Természetesen a Társulat azt állítja, hogy a törvénytelenség embere a kereszténység teljes papi osztálya, és hogy az Őrtorony szerepet játszott a törvénytelenség gonosz emberének leleplezésében. El kell azonban ismerni, hogy a kereszténység vallásai számos hazugságon alapulnak, olyan mértékben, hogy nincs igazság. Bármely hozzáértő Biblia-kutató leleplezheti az egyházak által tanított tanításbeli tévedéseket. Természetesen nem szükséges Jézus Krisztus megnyilvánulása ahhoz, hogy leleplezzük azt a tényt, hogy a kereszténység csalás. 

Másrészt viszont Jehova Tanúi az igazság tanításbeli alapján épülnek fel. És ahogy Pál rámutatott, azok, akiket Isten megenged, hogy  „tévedés működése” befolyásoljon  , valójában ismerik az igazságot, vagy  ahogy a kifejezés tartja , „az igazságban vannak”  . Ez abból a tényből nyilvánvaló, hogy azért hihetnek a hazugságban, mert  „nem fogadták el az igazság szeretetét”.  Nyilvánvaló azonban, hogy ahhoz, hogy valaki szeresse az igazságot, először ismernie kell az igazságot.

Lehetséges, hogy Jehova Tanúi, annak ellenére, hogy birtokolják az igazságot, a hazugság befolyása alatt állnak? Pál szerint igen.

Szóval, mi a hazugság?

A szövegkörnyezet arra utal, hogy  a „hazugság”  a törvénytelenség emberétől származó, látszólag ihletett kijelentésekre utal, amelyek kijelentik, hogy elkezdődött a parúzia, és  „itt van Jehova napja”.  Hogyan lehetnek ezek a kijelentések  „Sátán működése”?  Egyszerűen fogalmazva, ha a Társulat 1914-es tanítása nem igaz – mivel kétségtelenül nem az –, akkor attól kell származnia, akit Jézus a „hazugság atyjaként” azonosított  – Sátántól, az Ördögtől.

Sátán mindig is élénken érdeklődött az iránt, hogy beosonjon Isten népének társaságába. Vegyük például Pál találkozását egy lánnyal, akit egy jövendőmondó démon megszállt. A lány megpróbált Pállal és Silással azonosulni azzal, hogy azt hirdette, hogy a két utazó misszionárius Isten rabszolgái és az igazságot hirdetik. Amit a démon mondott, valóban igaz volt: Pál és Silás Isten szolgái voltak, és az üzenetük üdvösséget hozhatott. A démont azonban nyilvánvalóan nem érdekelte, hogy hitelt adjon Pál üzenetének. A jósnő lánynak próbált hitelt adni. A démon addig folytatta a cselszövést, amíg Pál meg nem unta a jelenlétét, és kiűzte a seregből.

Egy másik példa, hogy Sátánnak sikerült túljárnia Krisztus egyik legközelebbi társán, Júdáson, az egyik eredeti apostolon. (Nem véletlen, hogy Jézus a „pusztulás fiának” nevezte Júdást. Pál ugyanezt a megnevezést adta a törvénytelenség emberének.)

Az Ördög biztosan tudja, hogy nem tudja megakadályozni Krisztus jelenlétét. Ráadásul nehéz lenne számára hatékonyan hamisítani a parúziát, miután az elkezdődött. Így a ravasz kígyó ravaszságában megpróbált egy meggyőző hamis parúziát kitalálni, mielőtt az igazi parúzia elkezdődne. Ebben vadul sikeres volt. Eddig a Társulat 1914-es tanítása némileg ártalmatlan volt. De ez nem mindig lesz így. Kétségtelen, hogy a sátáni ihletésű parúzia elfogadása most megnehezíti majd azok számára, akik hisznek ebben a hazugságban, hogy elfogadják az igazságot, még azután is, hogy az kiderül.

De nem pontosan erre figyelmeztetett előre Krisztus is; nevezetesen, hogy az igazi parúziát széles körben elterjedt megtévesztés fogja jellemezni Jézussal kapcsolatban, amely még a választottakat is megtévesztheti?

Nyilvánvaló, hogy a kereszténység megtévesztéseinek csekély befolyásuk van Jehova Tanúira. De mi a helyzet akkor, ha a megtévesztés a nagyra becsült és megbízható Őrtorony Társaságon keresztül érkezik? Minden bizonnyal minden készen áll arra, hogy a Társulat tanításai csapdává váljanak azok számára, akik nem fogadták el az igazság szeretetét Istentől, hanem csupán emberek követői.

Kérlek, vedd figyelembe, hogy Pál azt mondta, hogy akik nem szeretik az igazságot, azok ítéletre jutnak. Az ítélet napja még nem kezdődött el. Az ítélet napja a befejezés, amikor az angyalok elküldetnek, hogy szétválasszák a búzát a gyomtól. Tehát azokat, akik hisznek a hazugságban, a befejezéskor ítélik el, és nem előtte.

A hamis parúzia kifinomult bibliai kronológiával és a prófétai beteljesedés meggyőző bizonyítékaival van tele; és mindenekelőtt az, hogy a Jehova Tanúi vezetői meggyőző bizonyítékot szolgáltattak saját belátásukról a Szentírásba nem prófétai kérdésekben, így az Őrtorony Társulat teljes tekintélyét az 1914-es tan mögé helyezték. Ennek eredményeként, akár tudatosan, akár akaratlanul, a Társulat Sátán befolyása alá vonta Jehova Tanúit, és hatalmas botláskövet helyezett az egész szervezet elé, hogy eljöjjön Krisztus tényleges jelenléte.

Ahogy Pál előre figyelmeztetett, az Ördög működése arra szolgál, hogy hitelt adjon törvénytelen emberének azáltal, hogy  „minden hatalmas dolgot, hazug jelet és előjelet” tesz.  Milyen hatalmas dolgokat és hazug jeleket vitt véghez az Ördög? Ahogy az Őrtorony elismerte, CT Russell a piramidológiát a diszpenzacionalisták hétszeres kronológiájával együtt alkalmazta teljes negyven évvel 1914 előtt. Mindeközben, mielőtt ez a végzetes év bekövetkezett, egyre jobban kiéleződött az 1914-es év iránti várakozás. És úgy tűnik, az első világháború pont a jelre robbant ki. Milyen csodálatos előrelátása volt CT Russellnek! Vagy legalábbis ezt hitették el velünk. Természetesen Russell és a Nemzetközi Bibliakutatók várták az armageddoni háborút; de az 1914-et követő évtizedekben az Őrtorony Társulat továbbra is formálta Jehova Tanúinak az Írásokról alkotott felfogását, hogy most azt tanítsa, hogy az első világháború csupán a kezdeti nyomorúságos időszak volt, amelyről Krisztus megjövendölte, hogy az ő királyságának eljövetelét fogja jelezni.

(Az Őrtorony Társulat kijelentette, hogy Krisztus jelenlétének jele olyan, mint egy emberi ujjlenyomat, abban az értelemben, hogy egyedi és nem másolható. Ez igaz. Azonban a Társulat 1914-es tanításával kapcsolatban sok olyan dolog van, ami egyszerűen nincs összhangban a Szentírással.)

De biztosan nem lett volna rendkívüli tett a világ istene számára a Nagy Háború pontos időben történő kiváltása, hogy hitelességet kölcsönözzön a hétszeres kronológiának. Ennek következtében az Ördög képes volt saját  „hazug jeleit” elhelyezni  Krisztus jelenlétének jeleként. Milyen megtévesztő! Továbbá Sátán könnyen kirobbanthatta volna a rövid lázadási hullámot Bételben és az 1916-1918-ban lezajlott kormányzati üldöztetést, amely azóta alapul szolgált több tucat prófécia és példázat beteljesedésének értelmezéséhez a maroknyi Nemzetközi Bibliakutatón. Ahogy Pál megjövendölte, Sátán valóban  „minden igazságtalan megtévesztést” felhasznált  , hogy támogassa  „a hazugságot”,  amelyet ő szült.

Az Ördög  „igazságtalan megtévesztésének” egy másik aspektusa  , hogy az 1914-es tanítás lehetővé tette az Őrtorony Társulat számára, hogy biankó csekket állítson ki magának. Ezt úgy tették, hogy azt állították, hogy Krisztus 1918-19-ben hűséges rabszolgáját nevezte ki minden vagyona fölé. Ennek eredményeként a Jehova Tanúit elhitették, hogy a hűséges rabszolga számára nincs elszámolás napja a jövőben. A tanítás hasonló a pápaság tévedhetetlenségről szóló tanításához, és a szervezet bálványozásához vezetett, ami az Ördögnek és a törvénytelenség emberének tetszik.

Természetesen az a hit, hogy Krisztus már elkezdte uralkodni és Isten ítéleteit ismertetni, kevésbé éberré tette a Jehova Tanúit. Nem csoda, hogy Jézus hangsúlyozta, hogy tolvajként jön el az éjszakában, egy olyan időpontban, amikor a tanítványai nem gondolták volna!

Ahhoz, hogy felmérjük, milyen hatással van Sátán megtévesztése Jehova Tanúira, elég megkérdezni tőlük, hogy szerintük lehetséges-e, hogy Krisztus jelenlétének jele és a befejezés a jövőben meggyőzőbben megmutatkozzon. A válasz elkerülhetetlenül „nem” lesz. Más szóval, Jehova Tanúi lehetetlennek tartják, hogy a jövőben nemzet nemzet ellen, királyság királyság ellen támadjon, élelmiszerhiánnyal, pestissel és földrengésekkel járó kíséretében.

Mégis, jelenleg ez a sötét világ egy elképzelhetetlen katasztrófa szélén áll. Úgy tűnik, az angol-amerikai vezetés legfelsőbb köreiben már megszületett a döntés, hogy háborút indítsanak Irán ellen, még akkor is, ha tudják, hogy ez könnyen kirobbanthatja a harmadik világháborút – egy nukleáris háborút. Egy totális háború a Perzsa-öböl térségében minden bizonnyal a már amúgy is billegő pénzügyi rendszer hirtelen összeomlását idézné elő, olyan elkerülhetetlen következményekkel, mint az élelmiszerhiány és a hadiállapot. A gazdasági rendszer összeomlása már most is biztosítékot jelent a kontrollálhatatlan betegségek kialakulására. Úgy tűnik, hogy a szeizmikus aktivitás fokozódása is példátlan mértékű pusztítást okozhat.

A világban uralkodó bizonytalan helyzet ellenére az Őrtorony látszólag nem lát jelentőséget ezekben a fejleményekben. Bétel továbbra is 1914-et az emberiség történelmének legfontosabb dátumaként emlegeti. Csak Sátán, az Ördög tudná ilyen hatékonyan megvakítani azokat, akik azzal dicsekszenek, hogy éber őrállók. De az emberek vaksága csak Isten célját szolgálja. A színpad most már teljesen készen áll annak kipróbálására, hogy azok, akik azt állítják, hogy az igazságban vannak, valóban szeretik-e az igazságot, vagy továbbra is  „hinni fognak a hazugságban”.

*******

Ez az írás sok, számomra is hasznos gondolatot tartalmaz, így gondoltam megosztom másokkal.