Bereai blogja

Prológus

      Mintegy 26 évet kellett, hogy eltöltsek közöttük, mire kiismertem az igazi énjüket! Lehetséges, hogy túl hiszékeny és naív voltam? Vagy csak azért hittem el kétségek nélkül mindent mert még rajtam volt a megszokott „rózsaszínű szemüveg”? Eseteleg azért voltam túl hiszékeny mert olyan szépen festették le elém a jövőt? Nem tudom pontosan megfogalmazni a választ. Viszont, naponta újabb és újabb dolgokra bukkanok, amelyek közelebb visznek hozzá. Biztos, hogy hosszú időn át valamiféle „hipnózis” alatt voltam én is, ámde kellett hozzá egy nagy zökkenő, amely kimozdított a „vakhit” hatása alól, ami bizony körbe van rakva gyönyörű virágokkal (szóvirágok) és bár hirtelen ért engem az „ébredés”, ám azon is csodálkozom, hogy némelyek, akik 30, 40, sőt 50 éve ebben a „rózsaszín ködben” úsznak, még mindíg nem ébredtek fel! Talán azért, mert önmagukat kábítják ezzel? Egyre biztosabb leszek benne, hogy Pál apostol adta meg a választ a miértre, a 2Tesszalonika 2:9-11 -ben „A Bűn Emberének megjelenése a Sátán munkájának eredménye lesz. Ennek a személynek a működését nagy erők, hamis jelek és csodák fogják kísérni. Mindenféle gonosz trükkel igyekszik becsapni majd azokat, akik a pusztulás felé haladnak, mert visszautasították az igazságot. Pedig, ha szerették volna az igazságot, megmenekülhettek volna. Mivel azonban nem az igazságot szerették, Isten megengedte, hogy a megtévesztés és hazugság ereje uralkodjon rajtuk, és hogy elhiggyék a hazugságot.” És most következik egy újabb lelepleződés, ugyanis rajtam kívül mások is felfigyeltek „bizonyos dolgokra”, ám valójában a Biblia leplezi le azokat, akikről írta Pál apostol: „De továbbra is ezt fogom tenni, hogy elvegyem a dicsekvés lehetőségét azoktól „apostoloktól”, akik el akarják elhitetni veletek, hogy az ő munkájuk is ugyanaz, mint a miénk. Mert ezek hamis apostolok! Csalók, akik becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők Krisztus apostolai. ” (2Korintusz 11:11-12) És most következzék az eredetileg angol nyelvű cikk magyar fordításban:

„Akik apostoloknak mondják magukat” Kik ők?

„Az eredeti itt olvasható angolul”

Az Őrtorony 2017. februári tanulmányozási számában megjelent egy cikk, melynek címe: „Ki vezeti ma Isten népét?”

Úgy tűnik, a kiadók szándékosan azonosítják magukat az apostolokkal, okosan úgy teszik ezt, hogy ismételten „vezető testületként” hivatkoznak az apostolokra. (Figyeljük meg a „g” és „b” betűs eseteket.) Az alábbiakban 10 hivatkozást találunk az első századi „vezető testületre”, amelyek mindössze négy bekezdésben, a 4–7. szakaszban jelennek meg.

• „Idővel más felkent vének is csatlakoztak az apostolokhoz a gyülekezetek ügyeinek intézésében. Vezető testületként iránymutatást adtak az összes gyülekezetnek.”
  
• „Az első századi keresztények felismerték, hogy a vezető testületet Jehova Isten irányította Vezetőjükön, Jézuson keresztül.”
• „Honnan lehettek biztosak ebben? Először is, a szent szellem hatalmat adott a vezető testületnek .”
• „A Szentlélek minden felkent keresztényre kitöltetett, de különösen az apostolokat és más jeruzsálemi véneket tette képessé arra, hogy betöltsék felvigyázói szerepüket. Például i. sz. 49-ben a szent szellem vezette a vezető testületet , hogy döntést hozzon a körülmetélés kérdésében.”
• „A döntést közlő levélből az is kiderül, hogy a vezető testület Isten szellemének gyümölcsét termette, beleértve a szeretetet és a hitet is.”
• „Másodszor, angyalok segítették a vezető testületet .”
• „Ráadásul az angyalok aktívan előmozdították és felgyorsították a prédikálómunkát, amelyet a vezető testület felügyelt.”
• „Harmadszor, Isten Igéje vezette a vezető testületet .”
• „Bár ennek a vezető testületnek hatalma volt a korai gyülekezetben, elismerték, hogy Jézus a Vezetőjük.”
• „Tudjátok meg azonban, hogy minden férfinak (beleértve a vezető testület minden tagját is)  a Krisztus a feje…”

Nem feltétlenül helytelen az első századi apostolokat és véneket vezető testületként leírni. Ők irányították és kormányozták a gyülekezeteket. Ebben nincs vita. De miért nevezték át őket? Miért nem egyszerűen apostoloknak és véneknek nevezzük őket, ahogy a korai keresztények tették, és ahogy Jehova Tanúi mindig is tették? A finom változás oka nyugtalanító. A Vezető Testület nem igazán érdekli az apostolok „vezető testületként” való átnevezése. A szándék az, hogy maguk emeljék magukat az apostolok tisztségére, legalábbis a Jehova Tanúi szemében.

De itt a probléma: Az apostolok egyedülállóak voltak a kereszténységben. Ők az Elsőszülöttek gyülekezetének alapkövei, Krisztussal, a szegletkővel együtt, ahogyan azt a Jelenések könyve 21. fejezete leírja: „A város falának is alapkövei voltak, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve volt.” (Jel. 21:14)

Az első századi apostolokat nem követik mások. Az eredeti apostolok továbbra is Krisztus gyülekezetének apostolai, és Máté, János, Péter és Pál írásai jelentik Jézus tanítványainak tanításának és vezetésének egyetlen alapját. Azoknak, akik apostoloknak akarják kiadni magukat, van egy céljuk. Pál, az úgynevezett 13. apostol, vagy a nemzetek apostola, azokkal foglalkozott, akiket gúnyosan „kiváló apostoloknak” nevezett. Nyilvánvalóan a korintusiak között tekintélyes emberek voltak – valószínűleg görög szónokok, ezért becsmérelték Pált, mint akinek gyenge a személyes jelenléte, és szörnyű a nyilvános szónoka. Ezért válaszolt Pál, ezt írva: „Mert úgy vélem, hogy semmiben sem bizonyultam alábbvalónak a ti kiváló apostolaitoknál. De ha a beszédben járatlan is vagyok, a tudásban biztosan nem; sőt mindenben és mindenben világossá tettük nektek.” (2Kor. 11:5-6)

A kiváló apostolok azért bírálták Pált, hogy apostoli rangra emeljék magukat, amit nyilvánvalóan el is értek, tekintve, hogy Pál „ a ti kiváló apostolaitoknak” nevezte őket.

Teljesen tudatában annak a szellemi veszélynek, amelyet a kiváló apostolok jelentettek, az igazi apostol ezután feltárta indítékaikat, ezt mondva róluk: „Mert az ilyen emberek hamis apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, hiszen maga Sátán is a világosság angyalának álcázza magát. Nincs tehát semmi rendkívüli, ha az ő szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat. De a végük a cselekedeteik szerint lesz.” (2Kor. 11:13-15)

Ihletés alatt Pál feltárta, hogy Sátán sikeresen beszivárgott a korinthusi gyülekezetbe olyan férfiak által, akik ravaszul keresztény szolgáknak adták ki magukat. Ezért fejezte ki Pál a félelmét, hogy a gyülekezet – mivel mit sem tudott Sátán megtévesztéséről – olyan, mint Éva, aki naivitásában személyesen társalgott az Ördöggel, aki gyakorlatilag egy egyszerű kígyónak álcázta magát.

Nem szabad azt feltételeznünk, hogy a hamis apostolok jelenléte a korinthusi gyülekezetben valamiféle különös anomália volt. Maga Krisztus is beszélt hamis apostolokról, akik veszélyeztették/fenyegetik a szimbolikus efezusi gyülekezetet az Úr napja előtti időszakban. A Jelenések könyve 2:2-ben Jézus ezt mondta: „Tudom a te tetteidet, fáradozásodat és állhatatosságodat, és hogy nem tűröd a gonosz embereket, és hogy próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket.”

A leglényegesebb az a tény, hogy az eredeti 12 apostol egyike Sátán ügynöke is volt, akit az Ördög arra használt fel, hogy 30 ezüstpénzért elárulja Isten Fiát. Jézus Júdást rágalmazónak nevezte, ami héberül szó szerint „ördögöt” jelent. (A legfigyelemreméltóbb, hogy ahogy a korintusiaknak fogalmuk sem volt arról, hogy kik is voltak valójában a kiváló apostolok, úgy a 11 hűséges apostolnak sem volt fogalma arról, hogy ki volt Jézus árulója, annak ellenére, hogy Krisztus a jelenlétükben átadta neki az azonosító falatot.)

Krisztus Júdást a „pusztulás fiának” is nevezte. Ez a megnevezés jelentős, mivel Pál is ugyanezt a kifejezést használta a törvénytelenség emberével kapcsolatban. Továbbá, a kiváló apostolokhoz hasonlóan Pál is feltárta, hogy a törvénytelenség embere Sátán egyik művelete, amelynek célja, hogy félrevezesse Krisztus követőit egy hamis Krisztus-parúziával, közvetlenül az Úr Jézus megjelenése előtt.

Érdekes módon Pál előre figyelmeztette a testvéreket, hogy ne higgyenek még egy „ihletett kijelentésnek” vagy „olyan levélnek, amely tőlünk látszik származni”. Pál a „minket” névmást az apostolokra utalja. Tehát Pál ihletett írásai arra utalnak, hogy Sátán hatékonyan beszivárog Krisztus gyülekezetébe egy szuper-szerű apostolokból álló klikk által, akik áli ihletett kijelentéseikkel, szóbeli üzeneteikkel és az apostoli tekintélyre utaló írásaikkal hirdetik Krisztus jelenlétét és azt, hogy elérkezett Jehova napja.

Pál figyelmeztetése azonban ma a legszükségesebb: „Senki se tévesszen meg titeket semmiképpen, mert nem jön el, amíg előbb el nem jön a hitehagyás, és le nem jelenik a törvénytelenség embere, a pusztulás fia. Ő pedig minden istennek vagy istentiszteleti tárgynak fölébe emeli magát, annyira, hogy Isten templomába ül le, és nyilvánosan istennek mutogatja magát. Nem emlékeztek, hogy amikor még veletek voltam, ezeket mondtam nektek?” (2Tessz. 2:3-5)

A nemzetek igaz apostolának írásai szerint Krisztus valódi jelenléte nem kezdődik el, hacsak előbb nem következik be a hitehagyás. A hamis parousia hirdetése és a tényleges esemény közötti kapcsolat az, hogy a törvénytelenség embere közvetlenül Krisztus eljövetele előtt munkálja megtévesztését . Másképp fogalmazva, Krisztus erőteljes jelenléte a törvénytelenség embere által szított hitehagyás következménye.

A jelenleg tapasztalható jelenség – a Vezető Testület apostoli rangra emeli magát – várható, és előfutára annak, hogy az Őrtorony szervezet legfelsőbb szintjén előtérbe kerülnek azok, akik az elkövetkező napokban Krisztus teljes ellenállásában fognak bizonyulni.  (2016. november 20.)

****************

Zárszó: Van abban valami, ha egymástól teljesen függetlenül két ember 99%-ban ugyanarra a következtetésre jut valamivel, vagy valakikkek kapcsolatban! Ez semmiképp sem lehet a véletlen műve. Ahhoz túlontúl sok azonosság van a kettőnk meggyőződésében!

És a szokásos befejezésem hozzá: Ez egy tájékoztató, ám mindenki higgyen annak, és abban amit akar 😃