Figyelj rám Ezékiel, és őrködj! De, jól vigyázz!

Figyelj rám Ezékiel, és őrködj! De, jól vigyázz!

„Téged pedig, emberfia, őrállónak rendeltelek...” (Ezékiel 33:7 KNB)

    Hogy hívnak, mi a neved? Talán Ezékiel? Kétséges, ugyanis manapság elég ritka ez a név. És netalán próféta vagy, Isten szolgálatában? Sőt! Tovább megyek. Jehova szövetséget kötött veled, vagy kinevezett téged őrállónak? Ezzel kapcsolatban is vannak kételyeim, de nézzünk néhány kérdést erről. Miért kell, ha kell az őrálló, és ki volt az? És vajon mindenkinek őrállónak kell lennie? Választ kapunk, de ehhez nézzük meg mit ír az 1995 november 15.-i Őrtorony! Már a kifejezés is félelmetes, hogy „rohamosan közelgő”! Nem beszélve arról, hogy a „nagy nyomorúság” kifejezés hallatán egyeseknek talán összeszorul a gyomruk, és másoknak meg Victor Hugo Nyomorultak c. műve juthat eszébe. Ezért ezeket észben tartva a menedékváros a legkívánatosabb hely az ember számára. De, ha elgondolkodunk, hogy tényleg annyira vészes a helyzet és valóban szükséges ez?

Nézzünk egy idézetet az Őrtoronyból, mindjárt az első bekezdésből:

• JEHOVA Vérbosszulója, Jézus Krisztus lecsapni készül már. Angyali haderőivel e Vérbosszuló hamarosan akcióba lép mindazok ellen, akik megbánás nélküli vérbűnösök. Igen, Jézus az Isten Ítéletvégrehajtójaként fog szolgálni a rohamosan közelgő „nagy nyomorúság” idején (Máté 24:21, 22; Ésaiás 26:21). Az emberiségnek akkor szembesülnie kell vérbűnével.

Kiemelnék néhány szót e bekezdésből: „Jézus Krisztus [a vérbosszuló] lecsapni készül már” És vajon kire és miért? Most ne csak rápillantsunk, hogy itt biz' bibliai idézetekre való hivatkozás van, hanem olvassuk el, sőt! Idézzük is be ezeket, pontosan és hatásosan! „Mert kijön helyéről, hogy számon kérje a föld lakóitól vétkeiket. A föld pedig felmutatja a megöltek vérét, s nem rejti el többé a meggyilkoltakat!” ezt írja az Ésaiás 26:21, amire a bekezdés hivatkozik. És a másik: „mert akkor nagy nyomorúság lesz, olyan, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, nem, és nem is lesz többé.  Bizony, ha Isten nem rövidítené meg azokat a napokat, senki sem menekülne meg, de a választottak miatt megrövidíti azokat a napokat” (Máté 24:21-22) És bizony igen komoly dolgok ezek! Azt olvassuk kijön számon kérni  „a föld lakóitól vétkeiket... a megöltek vérét”! Képzeljünk el egy tárgyalótermet, ahol a Bíró dörgő hangon megszólal: Vádlott álljon fel! És kit látunk a vádlottak padján? 11 embert, akik félrevezetnek több mint 9 Millió embert, sőt az egész lakott földre pályáznak! Ámde, nézzük a vádiratot, ami a próféta kezében van, aki az ügyész mellett áll! És olvassunk bele a „vádiratba”! Így kezdődik: „Azon a napon ezt az éneket énekelik Júda földjén: Erős a várunk, mert az Örökkévaló szabadítása annak kőfala és bástyája!” (Ézsaiás 26:1 EFO) Ez az istenében bízó hűséges nép éneke! Ámde ki az aki bevonul a kapukon, és kihez szólna, a következő szavak? „Nyissátok ki a kapukat, hadd vonuljon be az igazságos nép, amely hűséges maradt Istenéhez!” (Ézsaiás 26:2 EFO) E szavak önmagukért beszélnek! (Ézaiás 26:3-4 EFO) Ám a nagy kérdés: Kikhez szól az ítélet, és kik ellen jön a vérbosszuló? Megtudhatjuk? Bizony ennek a bibliai résznek az alapos vizsgálata szükséges ahhoz, hogy megtudjuk a választ, ugyanis a szövegkörnyezetben beszél Efraimról, Szamáriáról is, de legfőképp ezt mondja az idézet: „Halljátok meg az Örökkévaló szavát, ti gúnyolódók, akik Jeruzsálemben e népet vezetitek!” (Ézsaiás 28:24 EFO) E szavakból kiderül, hogy az „Örökkévaló” Jehovának a saját népe vezetőivel van peres ügye! (mint általában már sok esetben!) És ezt mondja nekik: „Ezért az Örökkévaló dadogók ajkával és idegen nyelveken szól majd e néphez. Mert ezt mondta nekik régen: „Itt az igazi nyugalom és megpihenés! Nálam a felüdülés a megfáradtaknak!” De nem akarták meghallani, s az Örökkévaló beszédét így értették: „Parancsra új parancs, szabályra új szabály, parancsra új parancs, szabályra új szabály, még egy kicsi, még egy kicsi…”.
Emiatt jártukban megbotlanak, hanyatt esnek, összetörnek, csapdába esnek, és fogságba kerülnek!” (Ézsaiás 28:11-13 EFO) majd ezt közli velük: „Azt mondtátok:„Szövetséget kötöttünk a halállal, megegyeztünk a Seollal: ha eljön a pusztító áradat, minket ugyan el nem ér! Mert a hazugság lesz a menedékünk, elrejtőzünk a hamisságban.”” (Ézsaiás 28:15 EFO) Bizony, itt Jehova népének elbizakodott, felfuvalkodott „Vezetőiről” van szó, nekik szól Jehova szava, aki önmagukat felkenteknek vallják! Ám hamarosan magukra ismernek, amikor szembetalálkoznak a „Vérbosszulóval” E „Vezetőknek” mondja: „Szövetségetek a halállal mit sem ér, egyezségetek a Seollal meg nem áll, mert a pusztító áradat bizony elborít, a földre tipor titeket is!” (Ézsaiás 28:18 EFO) Bizony! Ilyenkor derül ki, hogy a szövegkörnyezetet is szükséges megvizsgálni, nem csak kiragadni egy mondatot „középről”! Igaz, az igazság kitudódása félelmetes időnként, amikor kiderül, hogy „rólunk szól”! Rólunk, akik nagy vehemenciával másokra mutogatunk, miközben a bűneinket rejtegetjük! Ám Jézus, és Jehova előtt nincsenek titkok, mert „Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.” (Zsidók 4:13 HUNB)

És nézzük még a „maradék” idézetet is: „Jézus az Isten Ítéletvégrehajtójaként fog szolgálni a rohamosan közelgő „nagy nyomorúság” idején”. amint olvashatjuk, megint előkerült a „kedvenc vesszőparipájuk” a „rohamosan közelgő”. No, de most nézzünk rá az akkori naptárra! Bizony azt látjuk hogy 1995 november 15-öt mutat! Ekkor már „rohamosan közelgett” a „nagy nyomorúság”! Hmmm... hmmm... Az eltelt majdnem 30 év alatt mégsem ért ide? Bizony nem! Mi lehet az oka? Hát, bizony az önjelölt próféta elbizakodottsága az egyedüli érv amit az 5Mózes 18:22 leplez jól le: „Ha egy próféta az Örökkévaló nevében mond valamit, de az mégsem teljesedik be, vagy nem bizonyul igaznak, akkor azokat a szavakat nem az Örökkévaló üzente! Azt csak elbizakodottságában mondta az a próféta, tehát ne féljetek tőle!” Bizony az a próféta a „saját szakállára” prófétált, és hiába mondja majd a vérbosszulónak, hogy: „»Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk?...«” (Máté 7:22) Mert milyen választ fog kapni tőle? „»Semmi közötök hozzám, sohasem ismertelek titeket! Menjetek előlem, ti törvényszegők!«”” (Máté 7:23) És itt „visszaköszönnek” a Pál által lejegyzett gondolatok, a „törvényszegők”-höz intézett szavakban. (2Tesszalonika 2:3, 9 Csia) 

Lévén, egyértelműen a mai „törvényszegők” a „törvénytiprás embere”i, és mekkora meglepetés lesz a (világméretű) nyilvános leleplezésük! Akkor „szellemittas részegségük” mámorából nagyon keserű lesz az ébredés! Ám a következő gondolat, nem tudni, hogy került ide a bekezdésbe „Az emberiségnek akkor szembesülnie kell vérbűnével.”? Talán a „szokásos taktika” szerzeménye, ugyanis a „gyakorlott” olvasók megfigyelhetik, hogy ha valamilyen itéletről van szó, akkor folyik a mutogatás a „Nagy babilon”-nak elkeresztelt történelmi egyházakra. De, ha jutalomról szól a Szentírás, akkor az „róluk” az „igaz keresztényekről” szól. Nos! Nem tisztem kategorizálni a dolgokat! És nem az én kezemben lesz az ítélet (Apcsel. 17:31; 2Korintusz 5:10) Nyilván e feladat és kiváltság Jézus Krisztust illeti, az idézetekkel összhangban! Ámde, mi a helyzet Ezékiellel? Hiszen ő már régóta halott. És miféle vérbűn lenne azokon akik „Ezékiel munkáját” végeznék? Egyáltalában a keresztelkedésükkor hogyan vehetnék fel „Ezékiel köntösét”? Ezekre a fontos kérdésekre keressük meg a válaszokat!

„Ti vagytok az én tanúim” Ezékiel!

Nem, nem! Szó nincsen semmiféle helyesírási hibáról, ami az alcímbe csúszott volna be! Az Ézsaiás 43:10-et mint egy köpenyt magukra öltötte egy egész gyülekezet. Ez kimondja: „Az én tanúim ti vagytok, népem — mondja az Örökkévaló —, és szolgám, akit azért választottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek: Én Vagyok, csak én! Előttem nem volt más Isten, és utánam sem lesz senki más!” Most eltekintenék attól, hogy a mai „kiválasztás” hogyan történt, ezért globálisan szemlélve az idézetet, mondjuk azt, hogy megállja a helyét. Ámde, hogy lesz az egy szem Ezékielből több millió Ezékiel? És egyáltalában, hogyan értsük e küldetés lényegét? A látszólag nem könnyű kérdésre, a Szentírás, vagyis Ezékiel könyvének sorai pontos választ adnak! Nézzük is meg az Ezékiel könyve 3:3-5 részét, mit mond Ezékielről: „Majd ezt mondta: „Ember fia, menj Izráel népéhez, és szólj hozzájuk az én szavaimmal! Nem idegenekhez küldelek, hanem a saját népedhez. Nem olyanokhoz, akik más nyelven beszélnek, és nem értenék meg, amit mondasz, hanem Izráel népéhez.” Úgy vélem jól érthetőek e szavak, amelyek szerint Ezékiel a „saját népéhez” lett küldve, hogy prófétáljon nekik! És mi volt a felelőssége? A következőkből megtudjuk ezt is! „Ember fia, őrállóvá tettelek téged Izráel népe számára. Ezért halld meg, amit ajkam kimond, és figyelmeztesd őket az én nevemben! Amikor azt mondom a bűnösnek: »Bizony, meg fogsz halni!« — neked figyelmeztetned kell őt, hogy letérítsd a rossz útról, és megmentsd az életét. Ha nem figyelmezteted, az a bűnös valóban meg fog halni a bűnei miatt — a haláláért azonban téged teszlek felelőssé, mert nem szóltál neki!” (Ezékiel 3:17-18 EFO) Bár vastagon kiemeltem a lényeget, mégis a jobb érthetőség kedvéért megismételném a „magvát”: „őrállóvá tettelek téged Izráel népe számára”! És a felelősség az, hogy „figyelmeztesd őket”. És ha nem teszi ezt? Akkor „haláláért azonban téged teszlek felelőssé, mert nem szóltál neki!” Úgy vélem egészen világos szavak ezek! Mind az, hogy kikhez lett küldve Ezékiel! És az is, hogy a saját népe iránt miért és milyen felelősséggel tartozik az Istenük előtt! De, e gondolatokat még járjuk körül.

Mi Ezékiel felelőssége, ki iránt, és milyen „nép felett”. És ma?

 Napjainkban azt láthatjuk, hogy a „Tanúk” teljes elszántsággal prédikálnak minden embernek, hogy figyelmeztessék őket Armageddonra, a „nagy nyomorúságra”, és az ítéletre, hogy túléljék azt. Máskülönben őrájuk száll a vérbűn! De, nézzük is meg, hogy mennyiben vehetőek komolyan e szavak. Mintha a Szentírás válaszutat világítana meg előttünk. És ha mondjuk visszagondolunk Ezékielre először is, akkor némiképp más volt az ő helyzete. Nem igaz? Kitől jöhet a megmentés, és hogyan? Valóban Jehova a tanúi kezébe adta milliók életét, hogy „e világ háborgó tengeréből” kihúzva, és a „gyülekezet csónakjába” emeljék őket? Ez által gondoskodna Jehova, mindenek Teremtője és Istene megmentésről? Ha azt mondom, e két kérdés kapcsán vannak kételyeim ez még semmire sem ad választ, és magyarázatnak sem mondható. De, nézzük mit mond a Biblia! A Máté 24:14-ből, és a Márk 13:10-ből tudhatjuk, hogy szükséges az evangéliumot hirdetni. És ez utóbbi szerint Jézus kijelenti: „Előbb azonban szükséges, hogy minden népnek hirdessék az örömüzenetet.” Pál ezzel kapcsolatban így fogalmaz, a Csia fordítás szerint: „Azzal, hogy az örömhírt hirdetem, nem dicsekedhetem, mert kényszer ül rajtam, hisz jaj nekem, ha nem fogom az örömhírt szólni.” (1Kor. 9:16) No, de mi derül ki a szövegkörnyezetből? Az 1Kor. 12-15 -ig terjedő részben ezt írja: „Nem tudjátok, hogy akik Jeruzsálemben a templomi szolgálatot végzik, onnan kapják az élelmüket is?! Akik az oltár körül szolgálnak, azok részt kapnak az oltárra vitt adományokból. Ehhez hasonlóan rendelte az Úr is, hogy akik az örömhírt terjesztik, azok abból is éljenek meg.Én azonban ezekkel a jogokkal nem éltem. Nem is azért írom mindezt, hogy engem is ti tartsatok el.” Tehát jól látható, hogy az örömhír „javaiból” szerzett részesedésről ír. Aztán lássuk a 9:16 utáni részt: „Ha a magam jószántából tenném, jutalmat érdemelnék. De nincs más választásom: köteles vagyok mindenkinek hirdetni az örömüzenetet, hiszen ezzel vagyok megbízva. Így tehát, mi az én jutalmam? Az, hogy mindezt ingyen teszem! Nem élek azzal a jogommal, amely az örömüzenet hirdetőjét megilleti. Bár én minden embertől független vagyok, mégis mindenki rabszolgájává tettem magamat, hogy minél több embert nyerjek meg Krisztusnak.” (1kor. 9:17-19) Egyértelműen itt a „megbízatásáról” beszélt, ami honnét, vagy kitől származik? Ha visszalapozunk a Cselekedetek 9. részéhez, hogy Jézus szavait, vagyis ezt olvassuk „De most kelj fel, menj be a városba. Ott majd megmondják neked, mit kell tenned.” (9:6) Majd az ApCsel. 9:15 ezt írja: „De az Úr azt mondta Anániásnak: „Menj csak oda, mert ezt a férfit arra választottam ki, hogy a nevemet hordozza és megismertesse az Izráelen kívüli nemzetekkel, királyokkal, és Izráel népével is.” Mit mondott Jézus Pálról? A következőt: „ezt a férfit arra választottam ki”. Igen, Pál apostol „kiválasztott” volt, nem pedig önszántából vette a köpenyét, és azt mondta: „Na elmentem hírdetni az örömhírt, hogy el ne pusztuljon a világ!” Szó, sem volt ilyenről! A tanúk viszont valami hasonló indíttatásból, azt képzelik, hogy ha nem beszélnek, akkor vérbűn van rajtuk, és az aki nem hallott a jó hírről, a megmentés lehetőségéről, az el fog pusztulni Armageddonkor, mert nem keresztelkedett meg! Vagyis nekik súlyos felelősségük van! tehát vegyük komolyan a dolgot!(?) Miért? Nézzük meg mit írt János apostol erről: „Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” (1János 3:16 HUNB) Mit olvastunk itt? Egy határozott kijelentés szerint: „ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” Akkor nekünk is meg kell halni mint Jézusnak? Az írás ezt mondja, és tudjuk, hogy „Az Írás fel nem bontható”! Igen! „Márpedig az Írás érvényes és igaz! Senki sem változtathat rajta.” (János 10:34-35) Ezek Jézus szavai, és nagyon határozottak! Akkor tehát az 1János 3:16 szerint itt és most millió és millió Jézus születését láthatjuk, akiknek fel kell áldozniuk önmagukat! No, de még mielőtt bárki is rohanna, hogy őt is feszítsék meg, azért szükséges jól meggondolni a dolgot!

Ezékielnek megbízása volt a Teremtőjétől, ahogy olvastuk is „Ember fia, menj Izráel népéhez, és szólj hozzájuk az én szavaimmal!” És mi volt a következmény, ha nem teszi? „Ha nem figyelmezteted, az a bűnös valóban meg fog halni a bűnei miatt — a haláláért azonban téged teszlek felelőssé, mert nem szóltál neki!” (lásd. még fentebb.) Így aztán egyértelmű Ezékielnek a megbizatása, amely a saját népével kapcsolatos! És nem a világ felé volt felelőssége! Tehát a párhuzam már itt elbotlott! Vajon az összes tanú „kis Ezékielként” szolgál? Számomra nem egyértelmű ez, sőt. Inkább nemmel válaszolnék, és Jézus szavait idézném: „Igazán mondom: be sem tudjátok járni Izráel összes városát, mielőtt az Emberfia visszajön.” (Máté 10:23) Ezt ha „tegnap” mondta volna Jézus, akkor így hangzana: „Igazán mondom: be sem tudjátok járni a világ összes városát, mielőtt az Emberfia visszajön.” Igen, ennek éppen a tanúk vannak teljes tudatában, ugyanis ott van például Kína a „milliárdnyi” lakosságával, amely 2025-ben 1 416 096 094 fő volt. És ezekből hányan hallották az evangéliumot? Hányak keresztelkedtek meg? Aki szeretné böngéssze át az 2025-ös éves jelentést itt. Bizony, ha a "Ki..."-nél keres bárki, akkor itt két országot talál: „Kirgizisztán, Kiribati” és Kína hiányzik! Most mi lesz? Vagy keressünk rá Indiára! Ugyanitt látható, hogy 1 463 866 000, vagyis kerekítve 1,5 milliárd emberből mindössze „egy csepp”, vagyis 60 977 megkeresztelt hírnök van, mint „hírnökcsúcs”! Akkor most Indiában ezt a 60 977 hírnököt vérbűn terheli? Vagy, akkor Jézus addig hagyja hirdetni az evangéliumot, míg mindenki hall róla? Semmiképp, mert már olvastunk erről a Máté 10:23-ban. Akkor mi lehet a megoldás? Kegyelmet kapnak ezek, és a „60 977 Ezékiel” mentesült a vérbőn alól? Nos, sem ez sem az, mert a megoldásról maga Jézus beszélt, már majdnem 2000 éve.

Válasszuk szét őket, kecskékre és juhokra! Hogyan?

Csak érdekességképpen említeném, hogy az 1995-ös helyreigazítás előtt a tanúk még úgy gondolták, ezt a munkát ők maguk végzik. Ám ráébredtek, hogy mégsem. És mi is ez a „munka”? A 2015 03.15 Őrtorony leírja nekünk, a „Hűségesen támogassuk Krisztus testvéreit!” c. cikkében. Lássuk is.

• 6 Ennek a kiigazításnak az eredményeként úgy gondoltuk, hogy a juhok és kecskék szétválasztása az utolsó napokban folyó prédikálómunka által megy végbe. Akik elfogadják a Királyság-üzenetet, azok a juhok, akik elutasítják, azok pedig a kecskék. De az 1990-es évek közepén még pontosabban megértettük ezt a szemléltetést. Az Őrtorony 1995. október 15-ei számának két cikke rámutatott, hogy Jézus a Máté 24:29–31-ben (Olvassátok fel!) hasonló kifejezéseket használ, mint a Máté 25:31, 32-ben. (Olvassátok fel!)a Az egyik cikk ezt a következtetést vonta le: „a juhokat, illetve a kecskéket érintő ítélethozatal a jövőben fog megtörténni. Azután kerül rá sor, hogy a Máté 24:29, 30-ban említett »nyomorúság« (Úf) kitör, és az Emberfia »eljő. . . az ő dicsőségében« . . . Akkor – mikor eljön az egész gonosz rendszer vége – Jézus törvénykezni fog, ítéletet hoz, és végrehajtja azt”.

  7. Hogyan értjük ma Jézus szemléltetését?

  7 A juhokról és kecskékről szóló szemléltetést ma már világosan értjük..... (a vastagon való kiemelés tőlem, a könnyebb érthetőségért) ”
  

Ha valaki figyelmesen olvas, akkor ráébred, hogy az idézett bekezdésben van elrejtve az igazság! Miért? Nézzük meg alaposabban.

Idézek egy gondolatot először is: „Ennek a kiigazításnak az eredményeként úgy gondoltuk, hogy a juhok és kecskék szétválasztása az utolsó napokban folyó prédikálómunka által megy végbe.” Mi ennek a lényege? Azt mondja „Ennek a kiigazításnak az eredményeként úgy gondoltuk”, vagyis ha tetszik, ha nem egyszer már elmondhatták, hogy az eredeti értelmezés átesett egy „kiigazításon”. És mi lett? Jött az „az 1990-es évek közepe”, amikor is újabb „kiigazításon” esett át az értelmezés, ugyanis „Az Őrtorony 1995. október 15-ei számának két cikke rámutatott. Szóval most már bátran kijelentik: „A juhokról és kecskékről szóló szemléltetést ma már világosan értjük...” (csak el ne bízzák magukat!)

No, de mi a történet lényege?! Röviden idéznék Jézus szavaiból a Máté 25:33-36 szerint:

• A juhokat a jobb, a kecskéket pedig a bal oldalára állítja. Ezután a király így szól majd a jobb oldalán állókhoz: »Jöjjetek! Atyám megáldott benneteket, tiétek ez a Királyság, vegyétek birtokba, mert Isten számotokra készítette a világ kezdete óta! Igen, tiétek, mert amikor éhes voltam, enni adtatok nekem. Amikor szomjas voltam, inni adtatok. Amikor idegen voltam, behívtatok a házatokba, és vendégül láttatok. Amikor nem volt mibe öltöznöm, ruhát adtatok nekem. Amikor beteg voltam, gondoskodtatok rólam. Amikor börtönben voltam, meglátogattatok.«

Épp csak annyit fűznék hozzá, hogy a Jézus által juhnak ítélt személyek megkapják a jutalmukat! Mi az „érdemük”? Egy szóval lehet válaszolni: A szeretet! (Héberek 13:2 Csia; Jakab 1:27 Csia; Lukács 10:30-37 EFO)

És, amint Jézus szavaiból ez egyértelműen kiderül: „Az Emberfia vissza fog jönni nagy dicsőségben összes angyalával együtt. Akkor majd leül dicsőséges trónjára, és a Föld minden lakosát összegyűjtik trónja elé. Ő pedig két csoportra választja majd őket, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.” Addig is a sok kis Ezékiel prédikálhat havi 1-től havi 720 órát is, de a „végszó” Jézusé! És mi alapján lesz valaki „juh” vagy „kecske”? Hogy vén volt, vagy kisegítőszolga, netán csak „MSzH”? Vagy, hogy kisegítő úttörő, úttörő, vagy bételszolga, netán felkent volt? Hmmm... ami azt illeti Jézus az utóbbiakból az első hármat nem „ismeri”. És a juhok és kecskék szétválasztásakor sem a prédikálásról nem volt szó, sem arról, hogy ki, és hány órát ad le a munkajelentésben.

És visszatérve Ezékielre, őneki kikhez szól a küldetése?

„Ember fia, őrállóvá tettelek téged Izráel népe számára. Ezért halld meg, amit ajkam kimond, és figyelmeztesd őket az én nevemben! Amikor azt mondom a bűnösnek: »Bizony, meg fogsz halni!« — neked figyelmeztetned kell őt, hogy letérítsd a rossz útról, és megmentsd az életét. Ha nem figyelmezteted, az a bűnös valóban meg fog halni a bűnei miatt — a haláláért azonban téged teszlek felelőssé, mert nem szóltál neki!” (Ezékiel 3:17-18 EFO)

És miért is?

Pillantsunk vissza ~3540 évet, Mózes idejébe az Egyiptomi kivonulás idejére. Mi történt ekkor a 2Mózes 24-hez lapozzunk. Idézem: „Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk. Mózes pedig vevé a vért, és ráhinté a népre, és monda: Ímé a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mindama beszédek szerint.” (2Mózes 24:7-8 HUNK)

Erre emlékezve írta a Zsoltáros: „Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek. Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit.” (Zsoltárok 147:19-20 HUNB)

Mintegy záró gondolatként egy kíváncsi kérdés Jehova Tanúihoz: A Biblia hiteles bizonyítékai szerint Jehova a népével kötött kizárólagosan szövetséget, akkor hogyan kérhetné számon e világtól ennek a szövetségnek a megszegését?

Remélem nem volt túl hosszú a kérdés. Ám akinek mégis az, az elmélkedhet rajta, a válasz nem sürgős!

😍