Ez a jövő? Mikor lesznek meg ezek?

Megtudhatjuk a jövőnket? Mikor lesznek meg ezek?

„Ő ugyanis azt akarja, hogy mindenki ... megismerje az igazságot.”

                                                                       (1Timóteusz 2:4 EFO)

  Gondolom nem túlzás azt állítani, hogy mindenki szeretné megtudni a jövőjét, ugyanis az emberek zöme tele van tervekkel. Előre sok mindent kigondolnak, és már türelmetlenül várják ezek megvalósulását. Nem volt ez másként közel 2000 évvel ezelőtt sem, amikor néhány ember megkérdezte a tanítóját: „Mikor lesznek meg ezek?” Meg is kapták a választ, bár az események bekövetkezésének pontos ideje, nem volt benne a válaszban, amely igen részletes volt. Épp ezért jól felismerhető volt, sőt mintegy „jelként” szolgált azoknak, akik vártak és elgondolkodtak az eseményeken.

Elöljáróban egy kis történelem.

   A "tanító", pontosabban Jézus, arról beszélt, hogy a várost seregek veszik körül, és megostromolják. Ekkor nyomorúságos idők lesznek, míg végül betör a sereg és elpusztítja a várost, de amikor ezeket látják elkezdődni, akkor a tanítványok meneküljenek a hegyekbe. És mindezek be is következtek, ugyanis Cestius Gallus vezetésével i.sz. 66-ban megérkezett a római sereg, és körbezárta a várost. Ám annak bevétele helyett, egyszer csak elvonult. Ekkor az éber tanítványoknak lehetősége volt a hegyekbe menekülni, amire nagy szükségük is volt! Ám ez csak pár év múlva derült ki, amikor is megérkezett Titusz hadvezér a római sereggel, és ők is bekerítették a város. Majd megostromolták, betörtek a városba, és a jövendölés beteljesedéseként nem hagytak követ kövön, amit le nem romboltak volna. Ámde, ha elolvassuk részleteiben a Jeruzsálem pusztulásáról szóló próféciát, akkor még az egyszerű olvasó is ráébred, hogy itt többről van szó, mint egy város pusztulása! Bizonyos események arra engednek következtetni, hogy itt világméretűen beteljesedő események lettek leírva.

Az első században, és "ma".

     Ezekről az eseményekről három beszámoló is készült. Épp ezért most a leírások párhuzamba lesznek hozva. A jobb láthatóság kedvéért 3 színnel lesznek jelöve Máté 24., Márk 13., és Lukács 21. fejezet leírásai.

Az alapot képezi a Máté evangélium 24. rész 1-44-ig, amelyet értelemszerűen szakaszokra bonttottam.

„Ezután felment az Olajfák hegyére, és ott leült. Amikor egyedül voltak vele, a tanítványai megkérdezték: „Mondd meg nekünk, mikor fog ez megtörténni! Milyen jel fogja mutatni, hogy eljössz, és a korszak a végéhez ér?” (Máté 24:3 EFO)

„Amikor az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András: 4Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek, és mi lesz annak a jele, hogy mindez beteljesedik?” (Márk 13:3-4)

A Márk 13:3-4, még annyi plusz információt ad, hogy megtudjuk Péter, Jakab, János és András voltak akik a kérdést feltették Jézusnak.

„Jézus így válaszolt nekik: Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket!”

Jézus válasza egyértelmű. Figyelmezteti őket a megtévesztésre, amely jöhet a hamis prófétáktó isl! Ez az ami napjainkra is aktuális. És gondoljunk még arra is, mi volt a legelső megtévesztés? Valaki, egy "álarc" mögé bújva, mint egy "jó barát" megtévesztette Évát. E történetre még Pál is hivatkozik, és óva int, hogy mivel sátán is átváltozik a „világosság angyalává” így az ő szolgái is, „Mert ezek hamis apostolok! Csalók, akik becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők Krisztus apostolai.” (2kor. 11:13) (2Korintusz 11:3, 14) Éppen ezért, nem csak a hamis prófétákról tesz említést Jézus, hanem a hamis felkentekről (Krisztusok) is!

Jézus szavai:

„Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek.”

„Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – és sokakat megtévesztenek.” (Márk 13:6)

Nem véletlen, hogy Jézus fontosnak tartotta erről is beszélni!

És a Lukács 23:8 még némi plusz információt is ad: „Ő pedig így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt mondják, hogy én vagyok a Messiás; meg azt is, hogy közel van az idő. De ti ne kövessétek őket!”

A plusz információ a: „közel van az idő” Bár ez látszólag hasznos, ám ha jóval idő előtt elkezdik emlegetni, akkor éppen ellenkező hatást lehet elérni vele! Ugyanis a hiábavaló várakozás... De, mit is mond a példabeszéd? „Az elhúzódó várakozás beteggé teszi a szívet”. (Péld. 13:12) És, bizonyára sokan ismerik az unatkozó pásztorfiú, esetét, aki többször is „Farkas, farkas!”-t kiáltott és a falubelieket többször is félrevezette, mert azok rohantak botokkal, husángokkal. Ám, amikor tényleg jött a farkas, akkor már nem figyeltek rá! Így lehet elaltatni valaki a "hiábavaló várakozás" keltésével, amikor is gyakori a „közel van az idő” kifejezés ismételgetése (mantrázás), a „hamarosan, hamarosan” ismétlése. Ekkor mondja azt egy illető, idézem: „Azt mindig is tudtuk, hogy Armageddon a küszöbön van, de azt sosem gondoltuk, hogy ennyire széles a küszöb!”

„Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete.”

A Lukács 21:9 még elmondja: „Amikor pedig háborúkról, lázadásokról és zavargásokról hallotok, meg ne rémüljetek, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de a vég nem azonnal következik ezek után.”

Fontos tudni! Hogy bár lesznek háborúk, amikor nemzet, nemzet ellen támad, és éhségek, földrengések is lesznek, de! „De mindez a vajúdás kínjainak kezdete.” mert „ennek meg kell lennie” és „a vég nem azonnal következik ezek után.” Ezért még nagyon korai lenne „Farkas, farkas!”-t kiáltani. És biztosan korai az is, hogy a „nemzedékről” beszéljünk, vagy pedig számítgatni kezdjünk!

És a Lukács 21:10 ad még némi információt ehhez: „Azután így folytatta: „Egyik nép rátámad a másikra, és egyik ország a másik ellen fog harcolni. Pusztító erejű földrengések lesznek. Egyes helyeken éhínség támad, és halálos, ... betegségek fognak pusztítani. Az égben pedig félelmetes és csodálatos jelek látszanak majd.” Mi ez a plusz?

Kétségtelen, hogy ezek nem teljesedtek az első században, és a következő jel, még napjainkban sem: „Az égben pedig félelmetes és csodálatos jelek látszanak majd.” Erről még lesz szó, más evangéliumokban.

„Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.”

A Márk 13:9 is hasonló: „Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, tanúbizonyságul nekik.”

És a Lukács 21:12-19 bőbeszédűen írja le, és ezért több részlettel mondja el ezeket: „De még mielőtt ezek megtörténnek, az emberek ellenetek fordulnak: üldözni fognak, letartóztatnak, börtönbe zárnak, átadnak a zsinagógák vezetőinek, királyok és kormányzók elé állítanak titeket — csak azért, mert hozzám tartoztok. Ez majd lehetőséget nyújt számotokra, hogy tanúskodjatok rólam. Ezért határozzátok el, hogy nem fogtok előre aggódni amiatt, hogyan védjétek meg magatokat. Én majd idejében a szátokba adom, hogy mit mondjatok. Olyan bölcsességet adok nektek, amellyel ellenfeleitek nem tudnak vitatkozni, sőt, még válaszolni sem.
Még a szüleitek, testvéreitek, rokonaitok és barátaitok is ellenetek fordulnak majd, és kiszolgáltatnak az ellenségeiteknek. Egyeseket meg is fognak ölni közületek. Mindenki gyűlöl majd benneteket, mert az én nevemet viselitek. Ennek ellenére, egyetlen hajszálatok sem vész el! Türelmes kitartással azonban meg fogjátok menteni a lelketeket.”

Két dolgot fontos ebből megemlíteni: 1. „Ezért határozzátok el, hogy nem fogtok előre aggódni amiatt, hogyan védjétek meg magatokat.” Ugyanis Jézus páratlan bölcsességet ad a "védekezésre"! 2. „Még a szüleitek, testvéreitek, rokonaitok és barátaitok is ellenetek fordulnak majd, és kiszolgáltatnak az ellenségeiteknek.”  Mindezeket Márk is megerősíti a 13:11-12-ben: „Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, ami megadatik nektek abban az órában, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül. ”

A következő figyelmeztetés már "érintve" volt: „Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.”

„Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet. De aki mindvégig kitart, az üdvözül.”

Ez egy igen fontos jellegzetesség, amely megfigyelhető lehetett az első században és megfigyelhető napjainkban is. Az üldözéstő való félelem megerősítheti ezt! 

És egy fontos jellegzetessége következik a próféciának, amely az egész világra kiterjedően nem következett be az első században még!

„Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” Márk eképp fogalmaz: „Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot.” Érdemes megfigyelni, hogy „Előbb hirdetni kell”, vagyis az evangélium hirdetését követően jön egy páratlan üldözés, amiről fentebb olvashatunk! És még egy igen fontos jellgzetesség, egy újabb jel: „akkor jön el a vég.” Erre érdemes odafigyelni!

Tipikusan az első századi beteljesedésre utaló része a következő, a próféciának:

„Amikor pedig meglátjátok, hogy a „pusztító utálatosság” ott áll, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! –, akkor azok, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe, aki a ház tetején lesz, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából, és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját! Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez, mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz soha. És ha az Úr nem rövidítette volna meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket magának kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.”

Egy fontos részlet, amiről Máté, és Márk is említést tesz: „Amikor pedig meglátjátok, hogy a „pusztító utálatosság”” A pusztító utálatosság az első században a római sereg volt, amely elfoglalta a templomot, vagyis a „Szent helyet” ahová "bárki" nem léphetett be. Még Pál apostolt is megvádolták egyszer, hogy „...görögöket is hozott be a templomba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet.” (ApCsel 21:28) Ez a „pusztító utálatosság” még fontos lesz a későbbiekben!

Amiről már szó volt: Lukács a 23:8-ban leírja Jézus szavait: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt mondják, hogy én vagyok a Messiás;” Itt most részletesebben olvashatunk erről.

„Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus vagy amott – ne higgyétek el! Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek. Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van – ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban van – ne higgyétek el! Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.”

Kiemelném Jézus figyelmeztetését: „Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van – ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban van – ne higgyétek el!”  És az indok amiért ne higgyenek nekik, ez: „Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.” Vagyis az Emberfiának a jele nagyon is egyértelmű lesz, ami összetéveszthetetlen mással. Erről a Lukács 21:25-27 így számol be:

„Csodálatos jelek fognak mutatkozni a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig a viharos tenger hullámai zúgnak. A nemzetek megrémülnek, tanácstalanságukban kétségbeesnek, és összezavarodnak. Az emberek elájulnak, sőt meghalnak rémületükben, mikor látják, hogy mi közeledik a föld lakosaira. Még az égben lévő hatalmak is meginognak. Akkor majd mindenki meglátja az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy erővel és dicsőségben!”

„Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És ő elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.”

Mindezek biztos, hogy nem teljesedtek az első századi beteljesüléskor, mert akkor a „választottakért” csupán meg lett rövidítve a nyomorúságos idő, amilyen nem volt kezdettől fogva. Ámde itt most a választottak egybegyűjtése lett jelezve és ez már a prófécia második, végső beteljesüléskor lesz. Amit Pál apostol is lejegyzett az 1Tesszalonika 4:15-17 verseiben, és a 2Tesszalonika 2:1-ben.

Ami még lényeges! Jézus eljövetelét látványos, és különleges jelenségek fogják jellemezni, amiből mindenkinek nyilvánvalóvá válik az eljövetele! Amint erről fentebb, Lukács beszámolójában is olvashattunk: „A nemzetek megrémülnek, tanácstalanságukban kétségbeesnek, és összezavarodnak... Akkor majd mindenki meglátja az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy erővel és dicsőségben!” Ezeket megerősíti Márk is a 13:24-26-ban: „Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel.” És egy fontos gondolattal zárul: „Amikor pedig ezek az események elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok!” Közel a megváltásotok! Közel a szabadulás! Igen, mert amikor ezek elkezdődnek! Vagyis ez egy szinte "végső" jel, egy kiemelkedő jel. Bár Jézus hangsúlyozza, hogy azt a napos és azt az órát nem tudja senki, „csak az Atya egyedül” ám ez a jel, fontos a beteljesedés végének közelségét illetően! Igen, és ez sem teljesedett az első században.

 A következő eseményről mindhárom evangélium közel egyformán fogalmaz:

„Tanuljatok a fügefa példájából: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok mindezt, tudjátok, hogy közel van ő, az ajtó előtt! Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.”

Főbb gondolatok amelyeket kiemelnék: „Tanuljatok a fügefa példájából: ”, vagyis a fügefa amikor zöldelő ágakat mutat, akkor közel a nyár, és ehhez hasonlóan igen közel van „ő, az ajtó előtt!” Vagyis közel a királyság! Ahogy Lukács leírta: „Amikor látjátok, hogy kihajtanak, magatok is tudjátok, hogy már közel van a nyár. Ehhez hasonlóan, amikor majd látjátok, hogy ezek megtörténnek, ismerjétek fel, hogy Isten Királysága már közel van!” (30-31 versek)

Lukács mindezek után említi a következőt: „Igazán mondom nektek: ez a nemzet el nem múlik, amíg mindezek a dolgok be nem teljesednek. Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: mindig érvényes marad!” Itt, mintha csak Jézus azt mondaná: No, innentől figyeljétek az idő múlását, mert „nem múlik el ez a nemzedék” és az említett dolgok végükhöz ének!

Bár „Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja,” viszont a fügefa példája azt tanítja: hogy már valóban közel van! És az is igaz, hogy a legtöbb ember mit sem tud erről. Miért?

Folytatásként az indoklása Jézusnak: „Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.” Fontosnak találom kiemelni a kulcsgondolatot: „semmit sem sejtettek”

Máté evangéliumának utolsó sorai, két mondat, tipikusan az első századi beteljesedésként olvasható:

„Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, két asszony őröl a kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!”

Úgy vélem senki sem gondolná azt, hogy ma bárki is kézimalommal őrölne az otthonában!

Már csak egyetlen fontos dolog van hátra! Ez az ébrenlét, vagy éberség! Erre int Jézus a következő szavaival:

„Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy mikor jön el éjjel a tolvaj, akkor virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házába. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”

Ezt követi egy példázata a „hűséges és a gonosz szolgákról” és mivel kétféle is van, megkérdi: Kicsoda a hű és értelmes szolga?

Lukács beszámolója szerint Jézus a következőképp int az éberségre: „Vigyázzatok magatokra! Ne engedjétek, hogy a lelketeket túlságosan lefoglalja vagy megterhelje valamilyen kábulat, részegség vagy gond! Különben az a nap olyan váratlanul ér benneteket, mint a csapda. Mert eljön az a nap minden emberre, aki csak a föld színén lakik. Ti azonban mindig éberen őrködjetek! Imádkozzatok, hogy legyen erőtök kimenekülni azokból a dolgokból, amelyek bekövetkeznek, és hogy majd bizalommal állhassatok meg az Emberfia előtt!” Kijózanító! Ugyanis ha elmerülünk e világ gondjaiban, vagy élvezeteiben, akkor az éberségünket elveszítjük, és váratlanul ér az a nap!  Ide vonatkoznak a Márk 13. rész 34-37 záró szavai is Jézustól „Amint az útra kelő ember is, amikor elhagyja házát, megbízza szolgáit, mindegyiket a maga feladatával, az ajtóőrnek is megparancsolja, hogy vigyázzon. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura; este vagy éjfélkor, kakasszóra vagy reggel; ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket! Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”

Zárszó: Az evangéliumi beszámolók párhuzamba hozásával, egyértelművé válik, hogy vannak dolgok amelyek már az első században, i.sz. 70-ben teljesedtek Jeruzsálemen, ámde napjainkra is maradt jócskán még esemény! Ezért is kiemelt figyelmet érdemel számos dolog! Ám ezek felsorolása előtt még néhány gondolat arról amelyekről nem olvashatunk ezen részekben:

Mik azok amelyek hiányoznak, illetve nem esik róluk szó egyik evangéliumban sem?! A válaszra mutatnék, méghozzá a kiinduló kérdéssel: „Milyen jel fogja mutatni, hogy eljössz, és a korszak a végéhez ér?”. A legtöbb fordítás e gondolatot úgy adja vissza: „Mi lesz a jele... a világ végének?” Fontos megjegyezni, hogy a „korszak a végéhez ér” vagy a „rendszer befejezése” pontosabban adja vissza mindhárom beszámoló mondanivalójának a lényegét, a magvát! Miről is van szó? Ugyanis két, azaz kettő ilyen rendszer is befejeződik a leírt események következtében! Az első a Mózes által bevezetett zsidó imádati rendszer, és a második ennek a világrendszernek a vége! Alapvető különbség, hogy a második beteljesedéskor egy királyság létrejön (Jelenések 20:4)

Tehát, ami hiányzik! Nincs semmiféle utalás arról, hogy e világ hogyan lesz elpusztítva, csak Jeruzsálem pusztulására utalt Jézus.  Továbbá az evangéliumok nem adnak okot semmiféle spekulációra, számítgatásra, hogy mikor, vagyis melyik évben jönne el a királyság! És arra sem utal, hogy a Királyság felállításával összhangba hozhatóak ezek az események! Arról sem közöl semmit, hogy az említett jelek mikor, vagyis melyik időpontban kezdődnek majd el! Vagyis az évszámoktól és a számítgatásoktól teljesen független eseményeket közöl. Időpontokra való, ismétlem időpontokra való utalások vannak, pl. „Amikor tehát meglátjátok, hogy „a pusztító utálatosság” ott áll a szent helyen” akkor meneküljenek! Vagy „amikor majd látjátok, hogy ezek megtörténnek, ismerjétek fel, hogy Isten Királysága már közel van!” Ámde még a „nem múlik el e nemzedék” is csak egy időponttól válik "érvényessé", és nem ad a kifejezés semmiféle okot semmilyen spekulációra!

Ám a pusztító utálatosságról, nem sok információ van. Vagyis a közeli beteljesedével kapcsolatban, vannak kérdések: Hol van a „modern kori Jeruzsálem”? És ki fogja bekeríteni? Az Őrtorony társulat magyarázata szerint ez mai viszonylatban az ENSZ-szel azonos, vagyis a „pusztító utálatosság” mai megfelelője (ez a 17. és 18. bekezdése a cikknek). Csakhogy a „modern kori Jeruzsálem” szerintük a „Nagy Babilon”-ként (általuk) beazonosított hamis vallás, mivel úgy vélik, hogy a „béke biztonság” kijelentésekor kitör a nagy nyomorúság és az ENSZ elpusztítja „Nagy Babilont”, pontosabban a "kereszténységet". Nem mentegetőzésként, de nem én kavartam így össze!

Röviden összefoglalva: Jézus egy kettős beteljesedésű próféciát mond el válaszként arra a kérdésre, hogy mikor lesz meg az, amikor Jeruzsálem elpusztul és kő kövön nem marad. Két fontos jele van ennek ami az első századi útmutató! A Jeruzsálem bekerítése hadsereg által, és amikor behatolnak a városba és a pusztító utálatosság ott áll a templomban. Tipikusan első századi részletei is vannak a próféciának, mint a szombatnapon való menekülés, vagy a kézimalomban való őrlés. A lényeg, itt is a "megmentés" az éberség által, vagyis azok megmentése, akik majd Krisztussal papok, és királyok lesznek az égben. Ám itt a nagy nyomorúságtól menthették meg az életüket ez esetben, vagy a római seregtől. Akkor is eljött a vég, vagyis a zsidó imádati rendszer lezárult!

A második beteljesedés nagyobb, az egész világot érintő, és látványosabb is lesz, ugyanis számos égi jel előzi meg azt amikor az „Emberfiának jele feltűnik az égen”, és ekkor emeljék fel a fejüket, mert közel a szabadulás. És „nem múlik el ez a nemzedék” míg minden bekövetkezik. Ám ekkor nem megrövidítve lesz a nyomorúság, hanem a választottakat összegyűjtik az angyalok. Bár vannak a próféciának oly részei amelyek ekkor is teljesednek, pl. a háborúk, földrengések, stb. de erről azt mondja Jézus „meg kell lenniük”, de ez még nem a vég. Vagyis „a vég nem azonnal következik ezek után.” Ám előbb még hirdetni kell az evangéliumot is az egész lakott földön, és akkor jön el a vég! (Márk 13:10) Ezért az evangélium hirdetését követően jön egy páratlan üldözés, amiről fentebb olvashatunk! Lényeges, hogy Jézus kiemeli „Azt a napot és az órát nem tudja senki” és azt mondja még „Vigyázzatok, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!” És az éberség fontosságát több alkalommal is kijelenti: „Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” A példázatában azt mondja, ha tudná a ház ura mely órában jön a tolvaj, akkor nem engedné! Többszörösen kiderül, hogy itt bizony kudarcot vall a matematika, és a számítgatások elképzelhetetlenek, és feleslegesek is! Fontos felismerni, hogy Jézus itt a felkent társörököseit, vagyis társuralkodóit menti meg szintén. Ámde, itt már magával is viszi őket, hogy mindenkor vele legyenek! (1Tesszalonika 4:16-17, Máté 24:31) És bár említi, hogy „akkor jön el a vég”, ámde semmi részletet nem mond el erről. Egy ami biztos, hogy egy imádati rendszer lezárult az első században, és elképzelhetően a második beteljesedése is lesz ennek a „modern időkben”.

  A végszó mint válasz az: Megtudhatjuk a jövőnket, ám elég lassan tárul fel előttünk! Jézus szavai szerint ugyan jelt kaptunk, de az egyedüli támpont az „amikor, akkor”, vagyis egy jel beteljesedése rámutat a következő eseményre! Jó éberen figyelni ezekre, mert senki sem tudhatja, és nem is számolhatja ki azt az időpontot, amikor Jézus visszatér! (Nem csak a napot és órát, az évet sem!)

   Még szükségesnek tartottam néhány dolgot leírni: Az evangéliumok párhuzamba állításával (kommentár nélkül) csak nagyobb zűrzavart keltene az ember. Fontosnak tartom kiemelni az eltéréseket, és időnként az azonosságot is, mintegy megerősítés képpen.

Volt, hogy valaki elküldött nekem egy "írásszöveg gyűjteményt", de semmilyen "váza" (komment) nem volt hozzá, miáltal úgy nézett ki, mint egy csontváz nélküli ember. És én alig értettem meg belőle valamit. Pláne azt, hogy: Mit is akart nekem az illető ezzel a temérdek írásszöveggel elmondani?

    Újra leírom, aki szeretné olvassa végig amit leírtam, de nem szükséges, hogy egyetértsen velem a leírtakban.