Bereai blogja

Az értelmezés értelmetlensége - Röviden! Hogy is van ez?

Avagy milyen is az „okos itentisztelet” (Róma 12:1)

A „nemzedék” evolúciója

    TÉNY és való, hogy az (1914-es) „el nem múló nemzedék” óriási hangsúlyt kapott Jehova Tanúi életében, és azt is lehet mondani, hogy az eddigi reménységük, sőt maga az egész egyház erre épül! Charles T. Russel, majd Joseph F. Rutherford idejében még bárki értelmezhette úgy „e nemzedéket” (Máté 24:34) ami a Zsoltárok 90:10 -hez kapcsolható, vagyis az ember életideje 70, 80 esztendő. Ezért hitték azt, hogy az „1914-es nemzedék” az életében még meglátja a „nagy nyomorúság” (Jelenések 7:14) kitörését. Emiatt annyira központi szerepet kapott a „nemzedék”, hogy évtizedeken át az ÉBREDJETEK! folyóirat a 4. oldalának az alján, fekete keretben ezt írta: „...Ami a legfontosabb: ez a folyóirat megerősíti a bizalmat  a Teremtő azon ígérete iránt, amely szerint egy békés és biztonságos új világ jön létre, mielőtt még elmúlik az a nemzedék, amely tanúja volt az 1914-es eseményeknek.” Ám az idő nem állt meg, és bizony elkezdett rohamosan fogyni. És mi is történt még az ezredforduló előtt? Először is az ÉBREDJETEK! 4. oldaláról, nyomtalanul eltűnt ez a mondat. Ám az idő azóta is telik! Most mit lehet tenni? Jézus megmondta „Arról a napról és óráról azonban senki sem tudja, mikor jön el, sem az angyalok a Mennyben, sem a Fiú, csak az Atya.” (Máté 24:36 EFO) Ámde a „nemzedéknek” mindenképp életben kell lennie! Így aztán nem csoda az ami történt, hogy az értelmezése időről időre megváltozott. A „nemzedék evolúciójáról” már volt szó itt, ezért most nem ez a fő szempont. A Bibliát senki sem írhatja át! Akkor, mégis lehet tenni valamit?

Variációk, egy témára?

  Szóba került nemrég köztem és egy „tanú” között a nemzedék meghatározása és én a Wikipedia -val egyetértésben mondtam el, mit értek alatta. Így: „A nemzedék (generáció) biológiai értelemben egy adott korban élő és körülbelül azonos korú emberek összessége.” A beszélgető partnerem azonban nem osztotta ezt a meghatározást. Minden bizonnyal a „körülbelül azonos korú emberek” volt az, ami nem volt számára megfelelő, ugyanis felhívta a figyelmem, a „rabszolga” értelmezésére. Eszerint a nemzedék jelentése: „akik látták a jel beteljesedésének kezdetét 1914-ben, legalább részben egy időben élnek azokkal a felkentekkel, akik látni fogják a nagy nyomorúság kezdetét. Ennek a nemzedéknek volt kezdete, és biztos, hogy lesz vége is.” - írta 2010 április 15. -i Őrtorony. Ezzel a „tanú” rámutatott a lényegre, vagyis arra, hogy nem azonos korúak mégsem.

Ám, gondoljuk át egy kicsit, hogy milyen eltérések lehetnek? Mennyire lehet a „nemzedék” életkorát „nyújtani”. Jó! Fogadjuk el, hogy nem azonos az életkoruk! Ennélfogva vannak olyanok, akik mondjuk 1914 előtt 20, 25, 30 évvel születtek! Semmi probléma, minden rendben, hiszen ők láthatták 1914 eseményeit. De! Mit nyertek azok ezzel az értelmezéssel, akik nem értenek egyet a Wikipedia érthető, logikus megfogalmazásával? Ugyanis, ha ezekre az 1914 előtt 20, 25, 30 évvel születettekre „alapozza” valaki a „nemzedék” reménységét, akkor a „nagy nyomorúságnak” már legkésőbb 1950, vagy 1955-ben el kellett volna jönnie! És nem jött el! Nyertek vele valamit? Semmit! Viszont egyértelmű, hogy aki pedig 1914 után született, mondjuk 1920-ban, vagy 1925-ben, (1930) akkor őnekik mi közük lenne 1914 eseményihez? Semmi! Ugyanis nem felelnek meg a szempontnak amit az ÉBREDJETEK! évtizedeken át hirdetett „ az a nemzedék, amely tanúja volt az 1914-es eseményeknek”, ugyanis ők semmit sem láthattak, mert ekkor még meg sem születtek. Mi lehet a megoldás?

Az értelmetlenség értelme? Avagy 3 az 1-ben!

 Még valamikor 25, 30 évvel ezelőtt számolt be az ÉBREDJETEK! magazin arról, hogy „egy bizonyos” országban (nem nevezem meg) jelentősen csökkent a bűnözés aránya! Hogyan, és miért? Ugyanis azt tették, hogy a (mondjuk) 100 000 forint alatti „vagyon ellen elkövetett” bűneseteket nem jegyzik egy ideje. Ezért ha történik egy bankrablás, ahol a kár 80 000 forint, úgy ez esetben nem történt bűncselekmény. Legalábbis a statisztika szerint nem. Ámde nézzük meg miért is említettem e példát. Ez egy hasonlat. A valóságban pont meg lett fordítva. Hogyan? Vegyük bele a nemzedékbe a nagypapát, a fiát és az unokát is! Ennélfogva a „nemzedék” kezdete „relatíve” 1900-ban kezdődött a nagypapa megszületésével, és az unoka pedig 1960-ban született! Drukkoljunk az unokának, hogy jó sokáig éljen, legalább 80, 85 éves koráig és akkor a „nemzedék” vége a 2040 és 2045 közötti időszakra tehető. De, nézzük is meg, hogyan publikálták ezt a variációt, az Őrtorony „prófétái”!

• A „nemzedék” a felkenteknek két csoportjából áll, akik részben egy időben élnek. Az első csoport tagjai azok a felkentek, akik látták a jel beteljesedésének a kezdetét 1914-ben. A második csoport tagjai pedig azok a felkentek, akik egy ideig kortársai voltak az első csoport tagjainak. A második csoport tagjai között lesznek olyanok, akik látni fogják a nagy nyomorúság kezdetét. A két csoport azért alkot egy nemzedéket, mert felkent keresztényekként részben egy időben éltek.” Ezt a 2014-es kiadású „Isten Királysága uralkodik!” c. könyv már ezt írta.

Gondoljunk bele a nagypapát, a fiát és az unokát is egybefoglaló nemzedékbe! A józan ész szerint ez már 3 generáció, vagyis 3 nemzedék! Ez fehéren, feketén igaz mindig! Akár Svájcban említi meg valaki, akár Brazíliában, vagy Genfben, Párizsban... stb. mindenütt így értelmezik. Olyan mint a 3+3=6. Igaz van olyan is, hogy "3in1", vagyis '3 az 1-ben' ám ez a Nescafé, és nem a „nemzedék” 😃  És mit mondott a könyv? „A két csoport azért alkot egy nemzedéket, mert felkent keresztényekként részben egy időben éltek.” Na most, ha valaki erre azt mondja: Ez az egész egyszerűen értelmetlen, akkor téved? Nézzünk egy példát. Laci, Jóska, Pista, Feri, és Tamás elmentek focizni, mert János meghívta őket. Mielőtt elkezdték a játékot, Laci, Pista, és Tamás almát ettek. Ketten zöld almát Pista pedig pirosat. Tamás egészen megette az almáját, de Pista és Laci csak pontosan a feléig ették meg. Amikor is elkezdték a focit, akkor a padra ketten letettek egy-egy fél almát. Odajött nézni a játékot Julcsi és Teri, ám Julcsi megkérdezte Terit: Kié lehet ez az egy alma? Erre Teri azt mondta: Kettő az nem látod? Az egyik zöld kívül, a másik meg piros! Ámde Julcsi visszavágott: Teri! Hányas voltál matekból? Két fél alma az összesen egy alma nem? 0,5+0,5=1 nem igaz? Az igaz - mondja Teri - viszont itt két fél alma van ami kétféle, vagyis egy piros alma és egy zöld alma. Attól, hogy ez két fél, attól még nem 1, mert kétféle! Nem igaz?

Nos! Pontosan ilyen ez a „nemzedék” is. Attól, hogy ismerik egymást, és esetlegesen a fél életüket egy időben élték, attól még nem egy nemzedék! Nem igaz? Máskülönben a nagypapát, a fiát és az unokát is egy generációnak (nemzedék) mondhatnánk, aminek semmi, de semmi értelme nem lenne! Ilyen csak a Nescafé, és nem a „nemzedék”.

Zárszóként: Nos! Mi az értelmezés értelmetlensége? Amennyiben „összemossuk” a nagypapát, a fiát és az unokát egy „nemzedékbe” akkor nyerhetünk vele, akár 40 - 50 évet is és így az 1914-es nemzedéknek ma még nincsen vége! Ámde ekkor, pont az értelmezés ténye az ami értelmetlenné vált. Olyan ez, mint az almák esetében, amikor is azt mondjuk, hogy 1 fél alma + 1 fél alma =1 alma. Mert mi van, ha csak az 1/3 -át ette meg valaki mindkét almának? Akkor ez csak 1,5 alma, és nem kettő? Pedig kétféle, zöld és piros!!

Egy jótanács: Senki se csináljon magából bohócot! 😍

Óvakodjatok az emberek követésétől! Miért figyeljünk erre oda?
„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát...és kövessen engem!”
(Máté 16:24 RÚF)

Amikor kétséges az egység!

    Jézus szavai, amelyet a kulcsidézet idéz, és a Máté 16:24 -ben olvashatunk egészen világos és egyértelmű! Mégis, már kezdetben, az apostolok idejében megosztottá váltak a gyülekezetben a tanítványok. Annyira, hogy Pálnak a következő figyelmeztetést kellett leírnia a Korintusziaknak: „Testvéreim, kérlek benneteket, Urunk, Jézus Krisztus nevében, hogy éljetek egymással összhangban és teljes egyetértésben! Ne legyen köztetek széthúzás, se pártoskodás, hanem állítsátok helyre a harmóniát magatok között mind a gondolkodásban, mind a törekvésben!” (1Korintusz 1:10 EFO; Eféz. 4:3) Amint e sorokból kitűnik a keresztényi egység nem volt teljes. Miért? Ez kitűnik a folytatásból, amit Pál leírt: „Ugyanis Khloé családjából néhányan meglátogattak, és tőlük hallottam, hogy nézeteltérések vannak közöttetek. Arra gondolok, hogy közületek egyesek azt mondják: „én Pált követem”, mások: „én Apollós csoportjába tartozom”, megint mások: „én Kéfáshoz tartozom”, vagy ezt: „én pedig közvetlenül Krisztushoz”. Mit gondoltok, talán részekre lehet szaggatni Krisztust? Vagy talán Pált feszítették keresztre, hogy meghaljon értetek? Vagy azért merítkeztetek be, hogy Pál tanítványai legyetek?” (1Korintusz 1:11-13 EFO) Amint a leírtakból jól látható, sokan nem teljesen értették meg Jézus kijelentését: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát...és kövessen engem!” (Máté 16:24 RÚF) Hogyan következhetett ez be? Mi történt? Nézzünk egy példát, amennyiben ma történne mi lenne. Tegyük fel, hogy az egyik gyülekezetben (a Tanúk közt) van egy nagyon szimpatikus fiatal vén, akihez szívesen közelednek a testvérek. Az ő neve Tamás. Nagyon jó előadásokat tart, mert kiválóan bánik a szavakkal, és briliáns szemléltetései vannak. Öröm hallgatni amikor beszél! Ugyanakkor mindig az u.n. „hű és értelmes rabszolga” tanítását közvetíti. Emiatt kialakul ebben a gyülekezetben az az álláspont, hogy némelyek így kezdenek el beszélni: „Én Tamást követem, én Krisztushoz tartozom, én pedig a rabszolgához”. Ám amikor a gyülekezetet meglátogatja a körzetfelvigyázó, ő is csak ámul, és csodálkozik! Hogy lehet ez? Mi vezetett ide? Ezt vizsgáljuk meg, és aki úgy gondolja, kíváncsi a válaszokra, tartson velem és olvasson tovább.

Nem mindegy miből, és mit tanulnak a gyülekezetben

Hogyan volt ez az első században, és napjainkban? Pál  apostol szavai melyet Timóteuszhoz intézett, jól rávilágított a lényegére: „legyen gondod a Szentírás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra.” (1Timóteusz 4:13 RÚF) Amint ez a leírtakból jól látható a „fő tananyag” nem más, mint „a Szentírás” volt, és semmiféle egyéni magyarázat nem volt a gyülekezetben, ami megzavarta volna őket, ugyanis a felolvasottak értelmezésében a szent szellem segítette őket, ahogy Jézus ezt előre megmondta: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő egy másik Segítőt küld nektek, aki örökre veletek marad. Ő az Igazság Szelleme, akit a hitetlenek világa nem tud befogadni...” (János 14:16-17 EFO) És, hogy miben segít az „Igazság szelleme”, a szent szellem erről még ezt mondta Jézus: „eljön majd az Igazság Szelleme, aki bevezet benneteket a teljes valóságba, mert nem a saját gondolatait mondja majd, hanem azt, amit az Atyától hall.” (János 16:13 EFO) Ezen az „úton járva” a tanítványok könnyen, és egységesen meg tudták valósítani, amit Jézus rájuk hagyott: „menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! ...Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek!” (Máté 28:19-20 EFO) Hogyan valósult ez meg? Természetesen a kulcsa ennek, amit már idéztem: „a Szentírás felolvasása, az igehirdetésre, a tanításra.” (1Timóteusz 4:13 RÚF) Ugyanis csak egyetlen út van Krisztus követésére, amely „a Szentírás felolvasására” által valósul meg. Ezen az „úton” megvalósul az egység is, melynek a szeretet a tökéletes kötele (Kolosszé 3:14). Nézzük meg napjainkban milyen mintát mutat az Őrtorony?!

Az egység kialakítása az Őrtorony által?

A következőket tárja elénk az Őrtorony folyóirat, egy régebbi példányának tanulmányozási cikkében a 8. bekezdés:

• Először is, mivel az „egységet” meg kell őrizni, egy érett kereszténynek egységben és teljes összhangban kell lennie hívőtársaival a hitben és az ismeretben. A Biblia megértését illetően nem hangoztatja személyes véleményét, és nem ragaszkodik hozzá, sem nem alakít ki saját elképzeléseket. Inkább teljesen megbízik az igazságban, úgy, ahogyan azt Jehova Isten a Fián, Jézus Krisztuson és „a hű és értelmes rabszolgán” keresztül kinyilatkoztatja. Ha rendszeresen magunkhoz vesszük „a kellő időben” felszolgált szellemi eledelt — a keresztény kiadványok, összejövetelek és kongresszusok által —, akkor biztosan megőrizzük a keresztény hittársainkkal való „egységet” a hitben és az ismeretben (Máté 24:45). (a kiemelés tőlem a jobb megértés kedvéért) Forrás: "Tedd nyilvánvalóvá az előmeneteledet!" című Őrtorony cikk, 2001 8/1 14. oldal, 8. bekezdés.

Mindenekelőtt kiemelném, hogy mi jelenti számukra a „szellemi eledelt”? A Bibliát említi ez a mondat? Nos! Itt véletlenül sincsen megemlítve a Biblia! Helyette mit olvashatunk? Idézem a bekezdés záró gondolatát: „a kellő időben” felszolgált szellemi eledelt — a keresztény kiadványok, összejövetelek és kongresszusok által” Ezt lefordítanám érthetően, „magyarra”: a „szellemi eledel” a „hű és értelmes rabszolga” által előállított bibliai irodalom, amely könyvek, füzetek, és folyóiratok formájában kerül terjesztésre, és bibliai hivatkozásokra épül. Továbbá a különféle hosszabb, rövidebb videók is ide tartoznak, amelyek egy ideje rendszeresen részei a kongresszusi programoknak.

De, nézzük most meg részleteiben, és gondoljuk át jól, az idézett gondolatokat. A cikk rámutat az egység tényére, bár ennek fontosságát tekintve nem merül el a részletekben, még egy zárójeles idézetre való hivatkozás elejéig sem, pedig ide jól ideillik Pál leveléből, az 1Korintusz 1:10 a figyelemfelkeltő gondolataival! Akkor, hogyan valósulhat ez meg? Ugyan rámutat, hogy a keresztény „nem hangoztatja személyes véleményét, és nem ragaszkodik hozzá, sem nem alakít ki saját elképzeléseket.” Ez jó. Ám e kijelentések eléggé parancsolóan és hidegen hatnak. Mennyivel másabb ez mint amit Pál alkalmazott: „Testvéreim, kérlek benneteket, Urunk, Jézus Krisztus nevében” (1Kor 1:10) Azonban, ha tovább olvassuk a cikk idézetet, akkor meglepő dolgokat találhatunk. Tulajdonképp azért is meglepőek ezek, mert nem teljesen fedik le a valóságot. Ezért ez csak féligazságnak mondható! Miért? A probléma annál a kijelentésnél kezdődik, hogy „Jehova Isten... a hű és értelmes rabszolgán” keresztül kinyilatkoztatja”. Miért problémás ez? Először is, mert „Jehova Isten” a szent szelleme által, vagy pedig egy elküldött angyal által közölt üzeneteket a „népével” az ókorban, ahogyan erre rámutatnak Pál apostol szavai a Zsidók 1:1-2 -ben: „Régen a próféták által szólt Isten az őseinkhez. Sokszor és sokféleképpen megszólította őket. Most, ezekben az utolsó napokban azonban a saját Fián keresztül szólt hozzánk” (Lásd. még Bírák 13:3 EFO; Dániel 10:18-19; Lukács 1:11 EFO)

Ezért is kétséges a kijelentés, hogy „Jehova Isten... a hű és értelmes rabszolgán” keresztül kinyilatkoztatja”. Ugyanis e „rabszolgához” Jézus nem szólhatott, mivel ők abban az időben még nem éltek! Ez világos, és logikus. A másik ok, ami miatt Jehova nem „kinyilatkoztatja” ki a rabszolgán keresztül, az az amit e rabszolga önmagáról kijelent. Tudniillik, hogy a „hű és értelmes rabszolga” sem az őt képviselő „vezetőtestület” milyen is? Álljon itt az idézet, tőlük, Az Őrtorony 2017 februári cikke: Ki vezeti ma Isten népét?: „A vezetőtestület sem nem ihletett, sem nem tévedhetetlen.” Úgy vélem nem szükséges magyarázni, hogy ha valaki nem ihletett, akkor Jehova Isten nem nyilatkoztat ki semmit sem általa. Jó példa erre Jehova kinyilatkoztatása a Biblia (1Timóteusz 3:16) Igen, a Biblia ami Istentől van „kinyilatkoztatva” és semmi más! Az ha valaki a Bibliát olvassa és tanítja, az nem egyenlő a kinyilatkoztatással. Ez a Biblia értelmezése csupán, amit a saját értelmükre támaszkodva végeznek (Példabeszédek 3:5) a legtöbben! Emiatt az ok miatt létezik annyiféle Bibliamagyarázat, ahányféle egyház van. Amennyiben a szent szellem vezeti az olvasót, akkor az nem juthat sok, és különféle magyarázatokhoz, ahogy erre Jézus szavai egyértelműen rámutatnak itt János 14:16-17 EFO és itt János 16:13 EFO! A szent szellem vezetése, ami az egységes, és pontos ismeretre és megértésre vezet! Ám ha mellőzik ezt, akkor jön a téves értelmezés (tévelygés) és a folyamatos javítgatások, átértelmezések. A példával élve a mai viszonylatban, ha némelyek így beszélnek: „Én Tamást követem, én Krisztushoz tartozom, én pedig a rabszolgához”, akkor emiatt egyértelműen a különféle értelmezések jönnek elő! Ezért is jó, ha óvakodunk az emberek követésétől! És miért még?

A téves értelmezés mint a félrevezetés gyökere!

 Már szó volt róla, ám egy fontos jellegzetesség, ami célba vezet: „legyen gondod a Szentírás felolvasására” - írta Pál Timóteusznak, és nekünk is! (1Timóteusz 4:13 RÚF) És ahogy már érintve volt, az első századi keresztények a Bibliát olvasták fel, és a Bibliát tanulmányozták! Ebben segítségükre volt a szent szellem, nem pedig valamiféle emberi értelmezés, amelyet „nem ihletett” személyek írtak. Azért ez eléggé nagy különbség! Vizsgáljuk most meg hogyan is történik napjainkban a Biblia „tanulmányozása”. Előtte még elöljáróban annyit, hogy maga a „rabszolgát” képviselő vezetőtestület nyilatkozta, hogy ő „sem nem ihletett, sem nem tévedhetetlen.” így előfordulhat, és elő is fordul egy egy tévedés a Biblia értelmezésében. Amit aztán valamikor ki is javítanak. Mit gondol a kedves olvasó, egy tévedés félrevezető lehet? Nos! Amennyiben nemmel válaszol, akkor olvassa el ezt az írást, és válaszoljon legalább önmagának, hogy a 3-ból melyik a helyes értelmezés. És lehet-e ezekből félreértés? Gondolom így már világosabb minden.

Alapvetően a különbség eléggé számottevő, az első században „működő” és a mai tanulmányozásban. Ugyanis az apostoli időkben valóban a Bibliát tanulmányozták. De, mi a helyzet a mai tanulmányozással amit az „igaz keresztények” folytatnak? Az összejöveteleken a Szentírás felolvasása helyett az Őrtorony felolvasása folyik. A Biblia tanulmányozása helyett az Őrtorony tanulmányozása történik. Igaz, az Őrtorony folyóiratban van bekezdésenként néhány zárójeles hivatkozás a Bibliára. Ám a fő szöveget az „Írói bizottság” fogalmazza meg és láthatóan folyik a „nem ihletett” prófétálás! A bibliai gondolatok olvasása, és tanulása helyett a rabszolga gondolatainak „elsajátítása”, megtanulása! Amit jól bizonyít ez a cikkidézet is: „Tedd nyilvánvalóvá az előmeneteledet!". De, van még számos más cikk is ami rámutat az említett dolgok hitelességére. Természetesen Jehova Isten szabad akaratot adott, amit Jozsué is határozottan kijelentett a „közösségnek”: „Ha pedig nem akarjátok az Örökkévalót szolgálni, akkor döntsétek el még ma, hogy kit fogtok szolgálni! Választhatjátok őseitek isteneit, akiket ők szolgáltak a folyón túl, vagy az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok” (Jozsué 24:15 EFO) Jézus előre jelezte, hogy lesznek „hamis felkentek” is (Máté 24:24 Csia), akiknek a célja a félrevezetés lesz, és éppen napjainkban! És Pál apostol is jó előre figyelmeztette még a keresztény kortársait, hogy „Sőt, még közöttetek is lesznek olyanok, akik téves és eltorzított dolgokat tanítanak” (ApCsel. 20:30) És már az apostoli időkben voltak „hamis apostolok”! (2Kor. 11:12-15) (Lásd. még 1Tim. 4:1-2) 

A figyelmeztetések a „tévtanítókra” Péter 2. levelében is megjelennek: „Isten népe között voltak azonban hamis próféták is. Ehhez hasonlóan közöttetek is feltűnnek majd hamis tanítók, akik észrevétlenül ártalmas és hamis tanításokat csempésznek majd be a gyülekezetekbe.” (2Péter 2:1) érdemes elidőzni e gondolatokon! És elmélkedni! Igen. Ugyanis Péter itt nem arra figyelmeztet, hogy külső behatás éri a gyülekezetet. Nem! Sőt, kimondja: „közöttetek is feltűnnek majd hamis tanítók”! És itt ne arra gondoljunk, hogy pl. a Saturnalia ünneplésébe akarják „belevinni” az embereket, vagy másféle népi hiedelmekkel félrevezetni. Miért ne erre gondoljunk? Az idézet folytatása megválaszolja a kérdést: „észrevétlenül ártalmas és hamis tanításokat csempésznek majd be a gyülekezetekbe.” Hamis tanításokat, nem pedig hagyományokat! Nyilván a Biblia értelmezése (félreértelmezése) ahogy megvalósul ez.

Az olvasó talán azt gondolja, hogy ilyen nem fordulhat elő köztünk, az „igaz keresztények” között, ugyanis a vének éberek és a „hű és értelmes rabszolga” gondoskodik a szellemi eledelről. Tény, hogy ezek látszólag valós érvek! Aki mégis kíváncsi, az ebben a cikkben olvashat elgondolkodtató dolgokat! Vagy olvassa végig, hogy „Melyik a jó szellem a gyülekezetben? És mi van?” És utána szívesen megkérdezném (ha lehetne), hogy még mindig ilyen pozitív szemlélettel tekinti a dolgot? Ámde, mi lehet a legnyomósabb érv? Lássuk.

Jézus, és Pál apostol egybehangzó jövendölése! Mit jelent?

 Jézus döbbenetes dolgokról beszélt! Mikor következnek ezek be? Talán már megtörténtek az első században? Tény, hogy ott is teljesedett, ámde csak kisebb mértékben! Miért állítható határozottan ez? Gondoljunk csak arra, hogy a három apostol mit kérdezett Jézustól? Ez milyen időre mutat? Idézném: „Mondd meg nekünk, mikor fog ez megtörténni! Milyen jel fogja mutatni, hogy eljössz, és a korszak a végéhez ér?” (Máté 24:3) Az csak természetes, hogy az apostolok azt kérdezték: „mikor fog ez megtörténni”. Ám most két fontos gondolatot kiemelnék egyenként! Az első: Mivel Jézus több ízben is kijelentette, azt amelynek egyikét a János 14. részben olvassuk: „Most elmegyek” (János 14:2), ezért is kérdezték, hogy „Milyen jel fogja mutatni, hogy eljössz...?” Nyilvánvaló, hogy ha Jézus velük marad és abban az időben minden bekövetkezik, amit mondott nekik, akkor nem kérdezik az eljöveteléről. A másik fontos gondolat pedig a kérdés második része: „Milyen jel fogja mutatni... a korszak a végéhez ér?” E gondolatot van amelyik fordítás úgy adja vissza: „a világ végének?” Mi következik ebből? Hogy itt nem csupán Jeruzsálem pusztulására gondoltak! Ezek a gondolatok meghatározzák a „vég idején” történő beteljesedését a különböző próféciáknak. Nyomós érvként tegyük még azt hozzá, hogy az igaz felkentek, ők Jézus visszatérését azért is várják, mert ezzel az ő égi reménységük beteljesedése válik valósággá! (1Tessz. 4:16-18) Ám ezt az eseményt megelőzi valami, aminek a beteljesedése „látványos” és csak utána következik majd az, hogy Jézus magával viszi a tanítványait! Mi lesz ez? Megjelenik a „törvénytelenség embere”! Vagy, pontosabban fogalmazva lelepleződik! Ahogy Pál ezt világosan megfogalmazta: „Senki semmi módon tévútra ne csaljon benneteket. Mert nem jön el addig az Úrnak napja, amíg előzőleg el nem jön az elpártolás, és le nem lepleződik a törvénytiprás embere, a veszedelem fia” (2Tesszalonika 2:3 Csia) És bár milliók, és milliók hittek nekik évtizedeken át, mégis mi lesz a jutalmuk? Pál válaszol: „A törvénytipró megérkezése a sátán munkája következményeképpen a hazugság teljes hatalmával, jeleivel és csodáival fog végbemenni, az igazságtalanság mindenféle csalásával azokon, akik elvesznek annak fejében, hogy nem fogadták be az igazság szeretetét arra, hogy megmeneküljenek. Éppen ezért küldi rájuk Isten a tévelyítés munkáját, hogy a hazugságnak higgyenek, hogy ítélet alá essenek mindazok, akik nem hittek az igazságnak...” (2Tessz. 2:9-12 Csia) Amint az idézetben olvassuk ez a „munka” Sátán mesterműve! Igen, ahogy Pál fogalmaz a kivitelezéséről: „a hazugság teljes hatalmával, jeleivel és csodáival fog végbemenni, az igazságtalanság mindenféle csalásával”. Az egészben az a döbbenet, hogy ez a „csatorna” 100%-ban megszerezte a gyülekezet legjavának a bizalmát! És teljes egészében, szinte vakon megbíztak és hittek bennük! Hosszú, hosszú évtizedeken át, és soha egy percre sem gondolták volna róluk, hogy hazudnak, és csalók! De, hogyan is mehetett ez így végbe? Az idézetben erre a kérdésre is megvan a válasz! „akik elvesznek annak fejében, hogy nem fogadták be az igazság szeretetét arra, hogy megmeneküljenek. Éppen ezért küldi rájuk Isten a tévelyítés munkáját, hogy a hazugságnak higgyenek”. (Lásd. még 2Tim. 4:3-4) Bizony! Mindez „isteni jóváhagyással” megy végbe! Tehát itt is a szabad akarat válik nyilvánvalóvá, és Jozsué szavai jól zárják ezeket a gondolatokat: „Választhatjátok őseitek isteneit, akiket ők szolgáltak a folyón túl, vagy az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok” (Jozsué 24:15 EFO) És még kibővül a felsorolás azzal, hogy választhatják, és választották is a „törvénytelenség emberének” a követését is, aki Jehova, és Jézus fölébe emeli magát és egyenlővé tette magát velük, ugyanis a nevükben prófétálnak hamis dolgokat, amit milliók készséggel elfogadtak, és elfogadnak. És ha módosításra, „kiigazításra” kerül sor, mert mondjuk „egy kihalt nemzedéket életben kell tartani” akkor ezt a teljességében képtelen magyarázatot is „benne gyönyörködve elfogadják” készséggel. Sajnos ezek nem jó hírek, ám csak önmaguknak ártanak vele.

Zárszó: Elgondolkodtatónak szántam e sorokat, és reményeim szerint az olvasó ízelítőt és főleg választ kapott a címbeli kérdésre: Óvakodjatok az emberek követésétől! Miért? Pontosabban, inkább fordítsuk meg: Miért óvakodjatok az emberek követésétől?

Aki pedig másként gondolja... Tegye azt! Szíve joga! Ám önmagát vezeti félre!

😍

Rémülten gondolsz Armageddonra? Miért tennél így?

„Térjetek meg... gonosz utaitokról! Miért halnátok meg...?”

(Ezékiel 33:11 HUNB)

Mit tudnak az emberek Armageddonról?

    Van aki a 3. világháborúra gondol ha az Armageddon szót hallja. Ezt az atomhatalmak vívják meg, az elképzeléseik szerint, ezért aligha maradhatna túlélő e földön. Van aki szerint a földbolygó valamilyen aszteroidával ütközik, és óriási szökőár és egyéb csapások miatt kihal a földről az élet. Mások pedig a Bibliára hivatkozva úgy értelmezik, hogy maga Isten vet véget a földi életnek. Mit mond erről a Biblia? „Ezután ismét láttam: egy-egy gonosz szellem jött ki a Sárkány, a Szörnyeteg és a Hamis próféta szájából. Ezek a gonosz szellemek békákhoz hasonlítottak, és csodatévő hatalmuk volt. A Föld összes királyához elmentek, hogy összegyűjtsék őket a Mindenható Isten nagy Napjának csatájára.” (Jelenések 16:13-14 EFO) Ez csupán három nézőpont, de melyik lehet az, ami az igazság? És vajon félni kell Armageddontól? Ugyanis az olvasó azt mondhatja, hogy: Jó, jó az itt emellett három verzió különböző, no, de mégiscsak az van, hogy kipusztul az élet a földről, nem igaz? A jó hír az, hogy nem ennyire drámai a helyzet! Ugyan sok érv szól a pusztítás, vagy pusztulás mellett, ámde van néhány olyan esemény amely józanságra int! És azt bizonyítja, hogy a Teremtő (Jehova /Jahve) elhatározása nem az élet elpusztítása. Aki szeretné megtudni mi a helyzet Armageddonnal, az olvasson tovább.

Az ókorban történtek útba igazítanak minket!

 Segít a dolgokat, tisztábban látni, ha Ezékiel idejére gondolunk, amikor a következőképp szólt Jehova hozzá: „Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?” (Ezékiel 33:11 HUNK) Nézzük meg egy kicsit részleteiben, hogy mi olvasunk! Mit mond Jehova? Hogy „nem gyönyörködöm a hitetlen halálában”. Bár ahogyan azt Mózesnél leíratta: „nem hagyja a bűnöst büntetlenül” (2Mózes 34:7 HUNK) mégis ő azi „A ki irgalmas marad ezeríziglen”! Mit szeretne még inkább? Hanem „hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen”. Mert Jehova az „élet forrása” (Zsoltárok 36:10) ezért ő az aki „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16 HUNB) Ezért is mondja az Írás, hogy „az Isten szeretet” (1János 4:8) és nem „ítélkezés” vagy pusztítás! Sőt, ő az „irgalom atyja” (2Kor. 1:3 HUNB) Éppen ezért Nagyon szemléletes az ami az ókorban történt Ábrahám és Jehova között! Ez minta lehet a jövőre is, és „a mi tanulságunkra” írattak le (Róma 15:4 HUNB) Ez az ami történt Szodoma és Gomorra elpusztulása előtt! Nézzük is meg a történetet.

Hogyan is volt? „Ábrahám alkuja”

Az egészet olvassunk el a Szentírásból. Nézzük mit ír le az 1Mózes 18:20-33:

• Akkor az Örökkévaló Ábrahámhoz fordult: „Sodoma és Gomora bűne már az égre kiált. Áldozataik hozzám kiáltanak segítségért. Lemegyek hát oda, hogy magam is lássam, valóban olyan gonosz dolgokat tesznek-e, ahogy áldozataik panaszolják, vagy nem.” A másik két férfi továbbment Sodoma felé, az Örökkévaló azonban még ott maradt Ábrahám előtt. Akkor Ábrahám közelebb lépett az Örökkévalóhoz, és megkérdezte: „Valóban el akarod pusztítani az ártatlan embereket is Sodomában a gonoszokkal együtt? Ha van ötven igaz a városban, akkor is mindenestül elpusztítod egész Sodomát? Nem kíméled meg a várost az ötven igaz kedvéért? Nem, ezt el sem tudom képzelni! Lehetetlen, hogy ugyanúgy megöld az igazakat, mint a gonoszokat! Bizonyára különbséget teszel az ártatlan és a bűnös között! Az egész föld Bírája nem hozhat igazságtalan ítéletet!” Az Örökkévaló így válaszolt: „Rendben van! Ha találok ötven igaz embert Sodomában, az ő kedvükért megkímélem az egész várost.” Ábrahám folytatta: „Kérlek, Uram, hadd szóljak még egyszer, noha csak por és hamu vagyok! Lehet, hogy nincs ötven igaz, csak negyvenöt — képes lennél elpusztítani az egész várost a hiányzó öt miatt?” Az Örökkévaló válaszolt: „Ha találok ott negyvenöt igazat, megkímélem a várost.” „De ha csak negyvenet találsz?” — kérdezte Ábrahám. „Ha negyvenet találok, akkor is megkímélem” — felelte az Örökkévaló. „Ne haragudj meg rám Uram, ha még ezek után is szólok! Lehet, hogy csak harmincan vannak” — folytatta Ábrahám. „Nem fogom elpusztítani a várost, ha találok harmincat” — válaszolt az Örökkévaló. Ábrahám így folytatta: „Kérlek, Uram, hadd szóljak még egyszer! Lehet, hogy csak húsz igaz ember van a városban.” „Ha csak húszat találok, akkor is megkímélem” — felelte az Örökkévaló. „Ne haragudj meg rám Uram, hogy még egyszer szólni merészelek! Lehet, hogy csak tíz igazat találsz ott” — mondta Ábrahám. „Ha legalább tízet találok, akkor sem pusztítom el” — felelte az Örökkévaló. Miután az Örökkévaló befejezte a beszélgetést Ábrahámmal, továbbment, Ábrahám pedig hazatért.

Ezek a szavak önmagukért beszélnek! Jól látható benne Jehova irgalma, és végtelen türelme, amikor is nem igazította helyre Ábrahámot, hogy ne alkudozzon vele, mert ő az aki igazán tudja, hogy mi lesz. Ötven embernél kezdődött az alku, és lassan lementek 10 emberre, és ekkor is azt mondta Isten: „Ha legalább tízet találok, akkor sem pusztítom el” Ám tudjuk, hogy még 10 igaz embert sem lehetett találni a városban. Kivéve Lótot ás családját! És mi történt ekkor? A történetet sokan ismerik. (1Mózes 19:12-22) Mi volt a lényege a történet „befejezésének”? Ábrahám előbb idézett szavai rámutatnak: „Lehetetlen, hogy ugyanúgy megöld az igazakat, mint a gonoszokat! Bizonyára különbséget teszel az ártatlan és a bűnös között! Az egész föld Bírája nem hozhat igazságtalan ítéletet!”” És így is lett, mert „különbség lett téve az ártatlan és a bűnös között”! Ahogy várható ez Armageddon esetében is. Pontosabban előtte! Hogyan?

Jézus szavai rámutatnak! Mit tudhatunk meg belőle?

 A Máté 25:31-32 -ben ezt olvassuk: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.” És mi ennek az értelme? Amit Ábrahám mondott: „Lehetetlen, hogy ugyanúgy megöld az igazakat, mint a gonoszokat! Bizonyára különbséget teszel az ártatlan és a bűnös között! Az egész föld Bírája nem hozhat igazságtalan ítéletet!”” Éppen ezért a következő fog történni: „A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.” (Máté 25:33-34) És mi lesz a „kecskékkel”? „Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre” (Máté 25:41) Természetesen az egész történet végigolvasása, az elvezet a teljesebb megértéshez. Itt van => Máté 25:31-46. Röviden gondoljuk át újra az egész történetet, mi lesz? „„Az Emberfia eljön... odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.” És ennek eredményeként egy nagy sokaság megmenekül a „nagy nyomorúságból”! „Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak” (Jelenések 7:9) Vagyis Armageddon túlélői lesznek!  Igen, ők azok, „akik a nagy nyomorúságból jöttek” (Jelenések 7:14) Kijöttek, mintegy bizonyítékként, hogy nem szükséges mindenkinek félnie Armageddontól! Nem, mert lehetnek és lesznek is túlélői szép számmal!

Zárszó: Viszont, amint láttuk, és láthatjuk a Biblia többi részéből, sehol sem mondja azt az Írás, hogy kizárólag egy gyülekezet menekül meg! Sehol sem említ olyat a Biblia, hogy Jehova Tanúi akik kizárólag megmenekülnek! Jézus a Máté 25:31-46 -ban pontosan elmondta, hogy mi fog történni! És pontosan rámutatott, kik lesznek szétválasztva, vagyis „kiválogatva”. Mert mi az „alap” amiből ki lesznek választva, és ezért kik azok? Ahogy olvassuk Jézus: „eléje gyűjtik a nemzeteket mind” (Máté 25:32 Csia), pontosan úgy, ahogy a Jelenések 7:9-ben is olvassuk: „egy nagy tömeg, melyet senki meg nem számlálhatott. Minden nemzetségből jöttek, s törzsekből, népekből, nyelvekből”, ők azok akik megmenekülnek a „nagy nyomorúságból”, és túlélik Armageddont! Ezért ők azok akiknek eszükbe sem jut a címbeli kérdés: Rémülten gondolsz Armageddonra? És a válaszuk a határozott nem!

*******

Aki pedig másként gondolja... Tegye azt! Szíve joga! Ám önmagát vezeti félre!

😍

Hogyan prófétálnak a mai próféták, és milyen sikereik lehetnek?

„semmit sem cselekszik... az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak” (Ámos 3:7)

    Ma, csak egyetlen szervezete van a földön Jehovának. Ezt vallja „Jehova népe” a „Szervezet” könyvben, és az „Ézsaiás próféciája I.-es kötetében”, egy „1999-es Királyság Szolgálatunk”-ban, legvégül s sorban az „Őrtorony 1987 augusztusi” számában. Így e négy jelképes tanú által már egyértelmű számunkra, hogy melyik egyházban, vagyis gyülekezetben várható, hogy Jehova feltárja a „titkát az ő szolgáinak” a prófétáknak, akik hirdetik is ezt. És mindezt az Ámos 3:7 figyelembevételével teszi meg a 2000 szeptember 1.-i Őrtorony. Amely a következő felvillanyozó kijelentést teszi: „Ne feledjük, Jehova dönti el, mikor és hogyan tárja fel a „titkát” (Ámosz 3:7).” Nos! Azért, hogy ezt ne feledjük idéznék egy részt:

• 7 Ahogy sorra teljesednek a bibliai próféciák, egyre világosabban megértjük a Szentírást. Néha mégis úgy gondolhatjuk, hogy egy bizonyos gondolat tisztázása már régen esedékes lenne. Készek vagyunk várni, ha nem kapjuk meg ezt a magyarázatot akkor, amikor számítunk rá? Emlékezz rá, Jehova úgy látta jónak, hogy „a Krisztus szent titkát” apránként, mintegy 4000 éves időszak alatt tárja fel (Efézus 3:3–6). Akkor lehet egyáltalán bármi okunk a türelmetlenségre? Vajon kételkedünk benne, hogy kineveztek egy „hű és értelmes rabszolgát”, hogy megadja Jehova népének ’eledelét a kellő időben’? (Máté 24:45). Miért fosztanánk meg magunkat az isteni örömtől amiatt, hogy nem értünk mindent teljesen? Ne feledjük, Jehova dönti el, mikor és hogyan tárja fel a „titkát” (Ámosz 3:7).

Elöljáróban annyit nézzünk meg, hogy amint a bekezdés az elején mondja:„Ahogy sorra teljesednek a bibliai próféciák, egyre világosabban megértjük a Szentírást” ez aggodalomra ad okot! Miért? Ugyanis, ha már csak a beteljesedésükkor értjük meg a próféciákat, akkor már késő lesz! Nem? Gondoljunk csak bele, ha nem sejthető előre a veszély, akkor hogyan lehet felkészülni rá? Erre vannak a próféciák, amelyek mint „előrejelzések” szolgálnak. Egy hétköznapi példával élve, ha nem tudom előre az időjárás jelentésből, hogy aznap szakadó eső lesz, akkor nem viszek esernyőt és bőrig ázok. Vagy egy másik szempont: ha nem tudom biztosra, hogy teljesedik az „időjárás” előrejelzés, úgy mondom „prófétálás”, akkor esély van rá, hogy nem is készülök fel a bekövetkezésre! A továbbiakban nézünk is erre példát.

Nézzünk egy további gondolatot a bekezdésből: „Készek vagyunk várni...?” És, hogy miért lényeges ez a kérdés, azt jól mutatja ez az írás amely rámutat, hogy a végtelenségig nem tarthat egy „időszak”, mert annak „kezdete” és „vége” is van! Méghozzá ezek az „emberi élet hosszával” vannak kapcsolatban! Tehát jó átgondolni a mondat további részét: „ha nem kapjuk meg ezt a magyarázatot akkor, amikor számítunk rá”. A nagy kérdés, hogy mikor kapjuk meg? Még időben? És ez a „magyarázat” pontos és aktuális lesz? Bár e bekezdés felkészíti az olvasót, hogy akár hosszú hosszú várakozási időszak is megeshet: „Emlékezz rá, Jehova úgy látta jónak, hogy „a Krisztus szent titkát” apránként, mintegy 4000 éves időszak alatt tárja fel”. Hogyan értsük ezt? Talán ezek szerint most is csúszhat akár 100 - 200 évet az „értelmezés”? És bizony tetszik e „vigasztaló” mondat is „Akkor lehet egyáltalán bármi okunk a türelmetlenségre?” Jelzem, nekem mosolyt csalt az arcomra e gondolat 😃

És nézzük meg ezt az idézetet, még más szempontokból is: „ Jehova úgy látta jónak, hogy „a Krisztus szent titkát” apránként, mintegy 4000 éves időszak alatt tárja fel”. Legyen az első szempont a matematika! Eléggé kétséges számomra a „végeredmény” helyessége! Miért is? Ugyanis még ha összeadok és kivonok is, semmiképp sem jön ki számomra ez a „4000 év”! Hogyan számoltam. A Bibliát i.e. 1513-ban kezdte el Mózes írni, és a befejezést János apostolnak tulajdonítják, ami i.sz. 98-ban volt. Hívjuk segítségül a matematikát. 1513+98=1611. Nekem ennyi jött ki. Az igaz, hogy az Ádámnak tett isteni kijelentés (1Mózes 3:15 EFO) volt a legelső prófécia, amit Ádám hallhatott, ám a „feltárás” csak jóval később „Mózes idejében” kezdődött el. És úgy vélem bölcs dolog lenne i.e. 1513-tól indulni, amikor is a Szentírás lejegyzése megkezdődött. Ám ez egy mellékes körülménynek is mondható. Van azonban egy másik érdekesség amelyre sokan szeretnek hivatkozni, és e mondat része is. Mire gondolok. Röviden újra idézném a mondat ide vonatkozó részét: „Jehova úgy látta jónak, hogy... apránként... tárja fel”. Igen ez az amire hivatkoznak sokan, mondván: „Jehova fokozatosan tárja fel az igazságot!” és ez így igaz! De, csak félig! És melyik ez a fele? Amit már számítottunk is, ez az (1513+98=)1611 éves időszak. Igen. És nézzünk erre egy példát is, ám előtte néhány kérdés. Jézus apostolai a szent szellem által ihletettek voltak? Bizonyítottan igen (2Péter 1:21 EFO)! Péter tanúsága szerint ezért azok is ide tartoznak, akik a Szentírás első században „keletkezett” részét leírták. A következő kérdés: Pál, Péter, Márk, Máté, Lukács érthették mi fogja elindítani Armageddont? A határozott válasz, nem! És miért nem? Ugyanis ők még nem olvashatták a Jelenések könyve (ma) 16 rész 16-os versét. Ugyanis az ő életidejükben még nem lett kinyilatkoztatva és lejegyezve ez a része a Szentírásnak! Így erről az időszakról elmondható volt, hogy „Jehova úgy látta jónak, hogy... apránként... tárja fel”. És aki esetleg kétségbe vonná e logikai következtetést, az gondolkodjon el azon, hogy vajon Márk tudhatott-e a „Nagy Parázna” (Jel. 17:1) kilétéről? Elgondolkodtató kérdés, nem? És erre csak egy helyes válasz van! 😃 Ám szeretném elvágni az „alkalomlesők” útját is. Miért, vagy mivel? Ugyanis ők biztos megragadnák az alkalmat, hogy azt mondják: „Na ugye, hogy „Jehova apránként... tárja fel”?!! Látszólag ez egy jó érv, és mellette csak féligazság! Miért! Az igaz, ugyan hogy a Jelenések könyvének leírásakor még nem érthette senki, hogy pontosan ki ez a „Nagy Parázna”mert akkor még nem is létezett! Tehát, itt nem a helyes értelmezés miatt volt szükséges a várakozásra, hanem a beteljesedés miatt! Nézzünk meg egy hasonló esetet itt: Lukács 3:15. Amint látható, Jézus megjelenésekor tudták meg csak, hogy kit vártak. Láthatóan nem a helyes értelmezés miatt volt szükség itt is a várakozásra!

Mindezek után nem szükséges bátorság annak kijelentésére, hogy amikor már a birtokunkban van a teljes Biblia, akkor már csak annak tanulmányozása, és Jehova szent szellemének a segítsége (János 16:13) szükséges annak megértésére! És ehhez nem szükséges, hogy egy vagy akár több évtized is elteljen! További információról itt olvashatunk. Viszont egy dolgot fontos átgondolni, hogy nem ugyanazt jelenti a megértés, és a prófétálás! Ez utóbbi különösen nehézkes, és főképp sikertelen Jehova szelleme nélkül! Miért? Nézzük meg.

Prófétálás Jehova szelleme által, vagy nélküle?

Folytatásként még egy fontos idézet a bekezdésből: „Vajon kételkedünk benne, hogy kineveztek egy „hű és értelmes rabszolgát”, hogy megadja Jehova népének ’eledelét a kellő időben’? (Máté 24:45).” No, de ez az igazi meglepetés! És azon gondolkodom, hogy ez most kérdés volt? Vagy a „rabszolga” így kívánja megerősíteni a pozícióját? Megerősíteni az abban való bizalmaz, hogy őt Jézus nevezte ki? Aki keresi a választ, annak ez az írás segíthet, és „megerősítésként” e másik írás is jó. Komoly kérdés, és elgondolkodtató dolgok, ám nem minden olyan egyszerű, ahogyan ez az írás is vázolja a dolgokat. No, de azért erős bizalommal tekinthetünk a cikk további mondanivalójára, ugyanis kijelenti: „Miért fosztanánk meg magunkat az isteni örömtől amiatt, hogy nem értünk mindent teljesen?” Igen, és a következő mondattal teljesen egyetérthetünk: „Ne feledjük, Jehova dönti el, mikor és hogyan tárja fel a „titkát” (Ámosz 3:7).” Ám hogyha a hivatkozott írásszövegen (Ámosz 3:7) elmélkedünk, akkor felvetődik bennünk legalább egy kérdés! Mi ez a kérdés? Mivel e „rabszolga”, és így a „vezetőtestület” őszintén kijelentett magáról, hogy a „rabszolga sohasem volt ihletett”, akkor felmerül a „nagy kérdés”! Mi ez? Mivel a „rabszolga” nem ihletett, akkor Jehova hogyan nyilatkoztatná ki neki a titkát? És ez a „kinyilatkoztatás” mennyiben járna sikerrel? Úgy érzem ezek nagyon magvas és igen fontos kérdések! Méghozzá amiatt, hogy a Biblia kifejezetten „utasít minket” a következőre: „viszont mindent gondosan vizsgáljatok meg, hogy valóban Istentől származik-e! Ha igen, akkor ahhoz ragaszkodjatok” (1Tesszalonika 5:21 EFO) Hogyan? Hogy „valóban Istentől származik-e”? Lehet-e bármilyen kétely a rabszolgával kapcsolatosan? Nem mondom egyszerűen, hogy: „igen”! Ám a Szentírás rámutat a vizsgálat fontosságára, és nem mint lehetőségre. Tény, hogy sokan valamiféle vakbuzóságtól vezettetve (ami talán a rabszolga szelleme?) mindent igazságként fogadnak el amit olvasnak, vagy hallanak, mert szerintük ez megbízható forrásból jön. Őket leginkább ahhoz a fiatal fúhoz lehetne hasonlítani, aki egy presszóban összeismerkedik egy szemrevaló lánnyal és hosszan udvarol neki, annak ellenére, hogy a barátai lebeszélnék erről. És a tanács ellenére nem néz utána a lány „előéletének”. Nem jó ebbe a hibába esni! Ezért ragaszkodjunk a Bibliában olvasható útmutatáshoz ami az 1Tesszalonika 5:21-ben van leírva!

Valóban Istentől származnak ezek?

Nézzük meg milyen „titkokat” tárt fel Jehova eddig? Amint ezt az „állítólagos szolgái” által megtudhattunk. És milyen sikereik voltak ezeknek a prófétáknak?

146 év csak elég idő a Biblia megértéséhez!

 Az Őrtorony, már 146 éve áll az igazság szolgálatában, és milliók és milliók olvashatták akár rendszeresen is, évtizedeken át. Ehhez nem férhet kétség. És ha már a millióknál tartunk, ~1920 körül Joseph Franklin Rutherford egy nagyszabású előadás sorozat kapcsán azt fejtegette, hogy „Milliók élnek most, akik sohasem fognak meghalni”! Erről egy azonos című füzetet is írt amit a 'kéksorú' címre kattintva (új ablakban) lehet megtekinteni, bár már elkelt az eladásra szánt példány. Gondolom az olvasók között nincsen olyan személy, aki sok olyan embert ismerne, akik Rutherfordnak ezt az előadását végighallgatták, mert akkor az illető személyeknek (hallgatóknak) már 115 éven felüli korban kellene lenniük. Bizony ez egy prófécia volt a sok közül, amit Jehova „modernkori prófétái” mondtak, ismételgettek.

Majd az 1989-es Őrtorony visszarepít minket 1935-be, amikor is egy jelentős prófétálás történt! Mi történt itt? Idézném a lényeges részek vastagon való kiemelésével:

• A megértés ideje 1935. június 1-én szombaton jött el, a példázat juhainak azonosítása tekintetében, hogy azok a nagy sokaság tagjai. Azon a napon, Jehova Tanúinak egy Kongresszusán Washington D. C.-ben 840 személy merítkezett alá, hogy szemléltesse önátadását Jehova Istennek Jézus Krisztus által. Ezek többsége J. F. Rutherford-nak a Jelenések 7:9–17 alapján megtartott előadására történő gyors reagálásként tette meg ezt a lépést. Ők arra vágytak, hogy a nagy sokaság részévé legyenek, amelynek alkalma van mint a Jó Pásztor más juhainak túlélni a közeledő nagy nyomorúságot, és túlélve e rendszer végét bejutni Jézus Krisztus, a Pásztor-Király Millenniumi Uralkodásába. Végezetül pedig, elnyerik az örökké tartó életet a paradicsomi földön (Máté 25:46; Lukács 23:43).

A „Királysághirdetők” könyv beszámol róla, amikor J.F. Rutherford felkérte a földi reménységű hallgatóságot, hogy álljanak fel. Majd kijelentette: „Íme a nagy sokaság!” Ezt drámai csend követte, majd fergeteges taps!

És ahogy a bekezdés is ír a továbbiakról: „840 személy merítkezett alá” és „Ők arra vágytak, hogy a nagy sokaság részévé legyenek” „túlélni a közeledő nagy nyomorúságot, és túlélve e rendszer végét”.

Nézzük csak mi teljesedett itt és mi nem? 1935-ben ugyan ez a 840 keresztelkedő „a nagy sokaság részévé” lett, abban az értelemben, hogy ők nem a „kicsiny nyáj” felkent csoportjában vannak, ám ma már egyikük sem él. Hacsak nem 100 éven felüli kort megért személyről van szó! Még mi nem teljesedett? 1) „túlélni a közeledő nagy nyomorúságot”; 2) „túlélve e rendszer végét”, ugyanis a világrendszer még a régi, vagy a már régóta tartó!

Lehetne még folytatni a sort az 1925-ös földi életre történő feltámadásával, Ábrahámnak, Mózesnek, Jákóbnak, stb. Vagy az 1975 -ös Armageddoni dátummal. És a mára már teljesen világossá vált „soha el nem múló nemzedék” fogalmával is. Ámde nem az a célom, hogy könyvet írjak az „Őrtorony prófétái” beteljesületlen jövendöléseiből!

Összefoglalásként, és tanulságként szerepeljenek itt Jehovának, az Örökkévalónak a szavai amelyet Mózes által leírva olvashatunk napjainkban is az 5Mózes 18:22 -ben:„Ha egy próféta az Örökkévaló nevében mond valamit, de az mégsem teljesedik be, vagy nem bizonyul igaznak, akkor azokat a szavakat nem az Örökkévaló üzente! Azt csak elbizakodottságában mondta az a próféta...” Igen, amint olvastuk voltak próféciák amelyek „mégsem teljesedtek be” mert „nem bizonyult igaznak” és szégyen ide, szégyen oda, de be kell vallani, hogy „csak elbizakodottságában mondta az a próféta”. És fogadjuk meg a Pál apostol által leírtakat, és Bölcs Salamon szavait is! „Ne menj túl azon, amit az Írás mond!”(1Kor 14:6) „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?”(Prédikátor 7:16 HUNK)

Ez utóbbi idézetet milliók és milliók komolyan vehetnék, mármint azok akik „igaz keresztények” önnön szemükben!

A kiadványokban több tízezer találat van erről, no, de mindenki szembenéz majd Jézussal! (Máté 7:21-23)

Lássuk meg!

😍

Elgondolkodtál már rajta, mit jelent a, 'már csak karnyújtásnyira van'?

„még kevés idő és nincsen gonosz” (Zsoltárok 37:10)

    Kisgyermekek gyakran szokták kérdezni, hogy még hány napot kell aludni? A kérdésük alapja általában egy várakozás, például valamilyen ajándékra, amit nagyon szeretnének megkapni. Mit gondolsz mi történne, ha a szülő csak ígérgetne, hogy még 5 nap, aztán még 3 nap, és újra még 5 nap? Ez a gyermek biztosan elcsüggedne, és már nem is várná az ajándékot. Helyette megrendülne a bizalma abban a szülőben aki folyton csak ígérgette az ajándékot. Isten (Jehova /Jahve) nem ilyen! A Biblia azt írja róla „Isten nem hazudhat, amikor ígér valamit...” (Zsidók 6:18 EFO) És vele kapcsolatban az is igaz, amit Jézus említett „Azokat az időpontokat és időszakokat, amelyeknek kijelölését az Atya saját magának tartotta fenn, nektek nem szükséges ismernetek.” (ApCsel. 1:7 EFO) Pontosan ezért mondta azt Jézus: „Arról a napról és óráról azonban senki sem tudja, mikor jön el, sem az angyalok a Mennyben, sem a Fiú, csak az Atya.” (Máté 24:36 EFO) Mindemellett mi az amit tapasztalhat az aki az Őrtorony Társulat kiadványait olvassa? Milyen kifejezések azok, amelyeket gyakran olvas? Nézzünk meg most egyet ami szinte szállóigévé vált. Melyik ez?

Csak karnyújtásnyira van! Mégis milyen hosszú ez?

 Napjaink eseményei a békétlenség és a zűrzavar demonstrációi! A hírekben tapasztalható ígéreteket hallva az emberekben remény ébred. Viszont vannak olyan események, amilyen a békére való törekvés, aminek az eredménye valahogy nem jön könnyen. Hogyan tekintsen ezekre az ember? Van egy „nép” amely világszerte 240 országban van jelen, és ők eléggé derűlátóak! Ám a kérdés, hogy valóban azok? Mire alapozzák a derűlátásukat? Nézzünk egy idézetet erre ami jól megmutatja az alapokat. Olvassunk bele az Őrtorony egy régebbi számába, amely 1982 augusztus 1-én lett kiadva.

• 12 Tudjuk, hogy a messiási Királyság már nagyon közel, szinte karnyújtásnyira van, mivel 1914-ben már létrejött a mennyben. Láttuk a királyi dicsőségben megérkező Krisztus „jelenlétének” „jelét” ezekben az ’utolsó napokban’ megnyilvánulni a földünkön tomboló események során. Megfigyeltük Isten népének angyali vezetését, irányítását a misszionáriusi buzgalommal végzett prédikáló munkájukban „az egész lakott földön”, amikor betű szerinti embermilliók figyelnek fel a „jó hírre”...

Látszólag e bekezdés nem mond túl sok vigasztaló dolgot, amely a világesemények ellenére derűssé tehetne minket. Ám kiemelnék egy kijelentést a bekezdésből: „Tudjuk, hogy a messiási Királyság már nagyon közel, szinte karnyújtásnyira van, mivel 1914-ben már létrejött a mennyben.” Bontsuk ketté ezt az idézetet. „Tudjuk, hogy a messiási Királyság már nagyon közel, szinte karnyújtásnyira van” Mit is jelent számunkra a „karnyújtásnyira van” kifejezés? Ahogy az idézet is mondja „már nagyon közel” van! Igen, még csak lépni sem kell olyan közel van, elég ha kinyújtom a karom és elérem. Ezt a kijelentést azzal igyekszik megerősíteni, hogy „mivel 1914-ben már létrejött a mennyben” mármint Isten királysága! De, valóban ez egy észszerű várakozás volt? És milyen lehet ez a karnyújtás? Milyen hosszú, vagy milyen távolságra kellene nyúlni? Bizony amit azt illeti 1982 óta már eltelt több mint 43 év! És a cikk címe amiből az idézet származik: „Buzgók az „Úr munkájában””

Nem tudjuk, mert nem tudhatjuk, hogy akik 1982-ben Buzgók voltak az „Úr munkájában”, ők mennyiben őrizték meg ezt a „buzgalmukat”. Ám nézzünk egy másik cikket is e kifejezéssel.

Az ÉBREDJETEK 1996 december 8.-i száma a Szívrohamból való felépülésre váróknak nyújt egy nagyszerű cikket. Ebből egy rövid idézet következik:

• Isten Királysága tökéletes, örökké tartó életet fog hozni az emberiség számára egy paradicsomi földön. Akkor a szívbetegség és minden más betegség örökre meg lesz semmisítve. Az új világ csak karnyújtásnyira van. Valóban az élet legjobb része áll előttünk! (Jób 33:25; Ésaiás 35:5, 6; Jelenések 21:3–5).

Maga a cikk nagyszerű, és vigasztaló a reménység is! Valóban a Biblia azt ígéri amit a kiemelt rész is ír, ámde egy dolog amit mellőz! Mi ez? A következő idézet: „Az új világ csak karnyújtásnyira van.” Ugyanis, gondoljunk csak bele? Már 1982-ben azt olvashattuk az Őrtoronyban, hogy „csak karnyújtásnyira van” Isten, messiási királysága, vagyis az „új világ”, és aki akkor nyújtogatta a karját, az vajon elérte? Nem! Még 1996 decemberében sem érte el, mert akkor is még „karnyújtásnyira” volt! Sajnos elmondható, hogy akinek nagyon hosszú volt a karja az sem érte el. Mégis, mikorra várható, hogy karnyújtásnyira lesz? Vegyük komolyan?

Azt a napot és az órát nem tudja senki!

Az alcím, Jézus kijelentésének idézete, és a teljes mondatot a Máté 24:36 tartalmazza. De, kutassunk tovább mit mond még az Őrtorony erről a rövid időszakról? Újra az ÉBREDJETEK! folyóirat, a 2001 november 8-as szám.És nézzük meg mit ígér az olvasójának, idézem:

• Karnyújtásnyira van az az igazságos világkormányzat, mely Jézus prédikálásának is a témája volt. „Isten királyságának” nevezte, és azt tanította a követőinek, hogy imádkozzanak ennek eljöveteléért (Lukács 11:2; 21:31). Isten Királysága az égben lett megalapítva, és hamarosan megszüntet minden igazságtalanságot itt a földön (Jelenések 11:15, 18). Nem olyan kormányzat, amely ideiglenesen kísérletezik az uralkodással, hanem örökre fenn fog maradni (Dániel 2:44). Végleg felülkerekedik a szegénységen és az elnyomáson. Micsoda nagyszerű remény ez a szegényeknek és az elnyomottaknak — igazából mindenkinek!

Itt újból a Biblia által leírt csodálatos reménységről olvashatunk ami „az az igazságos világkormányzat, mely Jézus prédikálásának is a témája volt.” Ámde, melyik itt is az a kifejezés amely a legfigyelemreméltóbb? Igen, ez a következő: „Karnyújtásnyira van” Igaz, 1996 és 2001 között csak 5 év telt el, de valahogy még mindig ugyanazt a távolságot figyelhetjük meg, nem igaz? Az idézett ÉBREDJETEK! cikk címe: „Kudarcba fulladt kísérletezés ”, ami miatt az olvasóban felmerülhet évek múltán a kérdés: Nem igaz ez a „karnyújtásra” is? Viszont lépjünk tovább az időben. Mi jön még?

Nektek nem szükséges ismernetek!

Ismét Jézus szavaiból idéznék, ami egészében a ApCsel. 1:7-ben olvasható. Egészen világosan fogalmazott Jézus, amikor azt mondta: „Azokat az időpontokat és időszakokat, amelyeknek kijelölését az Atya saját magának tartotta fenn, nektek nem szükséges ismernetek.” Ám mintha ezt a kijelentését sokan figyelmen kívül hagynák! Miért mondhatjuk ezt? Álljon itt egy újabb idézet ennek alátámasztására. A 2009 március 15.-i Őrtorony, „Legyetek éberek!” c. cikke írja:

• Igen, Sátán világának a vége közel van, és Isten új világa is már csak karnyújtásnyira van. Életbe vágó tehát, hogy éberek maradjunk!

És a kérdésem az idézethez: Lehet-e úgy ébren maradni, hogy az Őrtorony, és más kiadványok 5 évenként azt közlik velünk, hogy „Isten új világa már csak karnyújtásnyira van”? Sokan ismerik az unatkozó pásztorfú esetét, aki „Farkas! Farkas!”-t kiállott egymás után több esetben is, és a farkas sehol sem volt ekkor. Mi lett az eredmény? A végén már nem is figyelt rá senki! És emlékezzünk csak a bekezdésben példaként felhozott kisgyermekre? Mi történik vele: Elveszti a bizalmát a szülőjében. Szomorú!

Tény hogy nem lehet évtizedeken át emlegetni olyan kifejezéseket, hogy „hamarosan”, „még egy kevés idő”, „nemsokára”, stb. mert ez nem az éberséget mozdítja elő, hanem a várakozás erőssége gyengül meg ezzel.

Befejezésként még egy példa a 2023 április Őrtoronyból, a „Hogyan erősítheted az új világba vetett hitedet?” című cikkből:

• 4 Nap mint nap olyan döntéseket kell meghoznunk, amelyek próbára teszik a hitünket. Ilyenek például azok, amelyek a társaság és a kikapcsolódás megválasztásával, a házassággal, a gyermekvállalással, vagy a világi oktatással és munkával kapcsolatosak. Mit mutatnak a döntéseink? Azt, hogy hiszünk abban, hogy ez a rendszer csak rövid ideig fog létezni, és hamarosan eljön Isten új világa? Vagy hatással vannak ránk azok az emberek, akik a legtöbbet akarják kihozni a mostani életből? (Máté 6:19, 20; Luk 12:16–21). Akkor fogjuk a legjobb döntéseket hozni, ha erősítjük az új világba vetett hitünket, amely már csak egy karnyújtásnyira van.

És megint csak egy kérdést emelnék ki elsőre: „hiszünk abban, hogy ez a rendszer csak rövid ideig fog létezni, és hamarosan eljön Isten új világa?” És a kérdésre mi lenne a reakció: Ezzel „erősítjük az új világba vetett hitünket, amely már csak egy karnyújtásnyira van”? Kétséges. Ám elgondolkodtató mind a négy idézet! Az 1982, 1996, 2001, és 2023-as folyóiratok cikkidézete! És miért is? Ugyanis 1996 és 2023 között ugyanaz a „karnyújtás van”, ami még napjainkban sem változott. Sajnos nem! De, mit is jelenthet mindez? Valami tévedés lenne a Bibliában! Semmi esetre sem! Lévén a Biblia előre figyelmeztet több ízben is: „Ne menj túl azon, amit az Írás mond!” (1Kor. 4:6) És időpontot nem közöl a Biblia azzal kapcsolatosan, hogy napjainkhoz képest Isten királysága mikor valósul meg itt a földön. És arról sem mond semmit, hogy a hátralévő idő hány év, vagy netán hónap lenne. Ezért is lehet meglepő bárkinek is az Őrtorony „prófétáinak” a kijelentése, és ennek valóságtartalma amit már a logika is cáfol, és természetesen a másik „tanú” az idő múlása. Más szóval a beteljesületlenség!

De, mit is mond erről a Szentírás? És ez a zárszó is. Idézném az 5Mózes 18:22-ben megírt gondolatokat! „Ha egy próféta az Örökkévaló nevében mond valamit, de az mégsem teljesedik be, vagy nem bizonyul igaznak, akkor azokat a szavakat nem az Örökkévaló üzente! Azt csak elbizakodottságában mondta az a próféta”

Röviden kiemelve a lényegért: Ha a próféta Isten nevében „mond valamit, de az mégsem teljesedik be... Azt csak elbizakodottságában mondta az a próféta” és nem Istentől, nem Jehovától van! és ők maguk íratták le a küldetésük lényegét: Jehova „a hű és értelmes rabszolgán” keresztül kinyilatkoztatja.” Ami Őrtorony 2001 8/1 14. oldal, 8. bekezdésben olvasható. És ezeket tényként szükséges elfogadnia a gyülekezetben minden kereszténynek. Tehát ők Jehova nevében beszélnek!

Éspedig az is tény, hogy a „már csak egy karnyújtásnyira van” prófétálásuk még évtizedek múltán, sőt a mai napig nem teljesedett be. Ámde a Tanúk közül bárki hihet ebben, a valós tények figyelmen kívül hagyásával.

😍