Bereai blogja

Nagyon jó dolgod van? Gondolkodik helyetted a rabszolga?
„...úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam,
mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek.”
(1Korintusz 13:11)

Sokunk emlékszik még a gyermekkorára, amikor felhőtlen éveit a játék töltötte ki és semmivel sem kellett törődnie, ami az
 életével kapcsolatos volt, mert a szülei gondolkodtak helyette. Ám egészen másképp lenne ez a felnőtt keresztények életében!

    Pál apostol bár hétköznapi, mégis igen elgondolkodtató, és fontos dolgokról ír a Korintusziaknak írt levele 13:11-ben, Idézem: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek. Miután pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.” (1Korintisz 13:11 EIV) Mire mutat ez és miért fontos? Megadja a választ amit Timóteusznak írt: „Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.” (1Timóteusz 4:15-16 RÚF) És mi az egyik kulcsgondolat? Ez: „előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt”! Ami kiemelten fontos, az nem csak Timóteusz előrehaladása, bár ez is lényeges a gyülekezetben, hanem inkább mindenkié! Miért? Erre keresem a választ és aki szeretné megtudni tartson velem, és olvasson tovább.

Már többször is hivatkoztam rá, amire most is, hogy egy olyan gyülekezet lesz fókuszban, akiket a legjobban ismerek, ugyanis velük évtizedeken át kapcsolatban voltam. A „Tanúk” lehetséges „előrehaladása” ami fő szempont ebben az irásban, és ennek látszólagos, vagy viszonylagos mivolta lesz bemutatva. Erre a főcím is jól rámutat: „Nagyon jó dolgod van? Gondolkodik helyetted a rabszolga?” Pál apostol a saját példáját hozza fel ami követendő: „Miután pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.” (1Korintusz 13:11 EIV) Ám ezzel a gyülekezetben nem mindenki van így! Miért van ez?

Hogyan lehetséges, hogy valaki megmarad gyermeknek?

Ugyan Pál világosan beszél: „Testvéreim, ne úgy gondolkozzatok, mint a gyerekek! Csak a gonoszságban legyetek olyanok, mint a csecsemők!” vannak akik mégsem fogadták meg ezt. (1Korintusz 14:20)

A kulcsidézet jól elmondja: „úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek.” (1Korintusz 13:11 EIV) Mi vezet ide? Miért van, hogy aki felnőtté vált az is úgy „szól,  ért, és gondolkodik” mint egy gyermek? Nagyon jó módszer van arra, hogy valaki megmaradjon gyermeknek! Ugyan már, mi lehet ez? Nem egy alkalommal láttam, hogy a gyülekezetben az „Őrtorony tanulmányozás” ideje alatt a mellettem ülő golyóstollal -- ott helyben -- húzza alá a választ a bekezdésben, amit éppen olvasnak hangosan. De, miért is van ez így? Ugyanis otthon nem készült, vagy nem volt ideje felkészülni. Viszont ha aláhúzza a választ, akkor ezt követően jelentkezik, és felolvassa a választ a feltett kérdésre. Viszont ebben az esetben órák múltán már arra sem emlékszik, hogy mit mondott. Felmerül a kérdés: Igaz lehet rá amit Pál Timóteusznak írt? Az „előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt”. Semmi esetre sem! Ugyanis semmi újabb ismeretet nem szerzett. Nem tanult semmit sem! Az ismeretszerzésnek más akadályai is vannak, mint a felkészülés elmaradása! Mik ezek? Az első mindjárt az, hogy az u.n. „tanulmányozási cikkek” témája és tartalma körfogásszerűen ismétlődik. Egy iskolás példával szemléltetve olyan ez mint, amikor egy első osztályos kisdiák a másodikosokkal, a harmadikosokkal, a negyedikesekkel, stb. együtt tanul meg írni, és a többiek is vele tanulnák meg az egyszeregyet, és az írás-olvasást újra, meg újra! Vagyis az efféle tanulmányozás lehozza a többi osztály tanulóját az elsősök, a kezdők szintjére. A második módszer az, amikor a „felkészülést” a „Tanúk” úgy végzik, hogy azt tanácsolják: „Húzd alá a bekezdésben a választ!” Sajnos, ennek sokszor az lesz az eredménye, amit Pál leírt Timóteusznak: „akik mindig csak tanulnak, de az igazság ismeretére soha el nem jutnak.” (2Timózeusz 3:7 SZIT) Ebbe az állapotba könnyen belekerülhet az ember! Hogyan? Jézus a „hegyi beszédében” egy nagyon jó gondolatot közöl ennek elkerülésére, ami így szól: „Milyen boldogok és áldottak, akik éheznek és szomjaznak az igazságosságra, mert Isten megadja nekik, amire vágynak!” (Máté 5:6 EFO) Más szóval, ha valaki nem „éhezik és szomjazik az igazságosságra”, akkor az megelégszik az „aláhúzgálással” a bekezdésből, és ezt felolvasva válaszol. Aztán órák múltán már semmire se emlékszik, és nem lesz „előrehaladása nyilvánvaló mindenki előtt”! Az ilyen személy mindent vakon elhisz, amit olvas a „hű és értelmes rabszolga” kiadványaiban. Ez személyes tapasztalat, ugyanis éppen a napokban találkoztam egy személlyel aki megerősítette bennem ezt a megfigyelést azzal ahogy beszélt. Hogyan beszélt, vagyis mi volt jellemző rá? Ezt régebben ebben az írásban igyekeztem bemutatni. Mi jellemző még ezekre a „megrekedt” személyekre? Nézzük!

Jézus szavai, Jehova megfigyeléséről szólnak!

  Jézus tanításai mindig egyszerűek, és minden esetben szókimondóak voltak. Ő sohasem kendőzte el az igazságot, ezért Jézus egy alkalommal Ézsaiást idézve ezt mondta: „»Ez a nép csak a szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Látszólag tisztelnek ugyan engem, de nem ér az semmit, mert tanításaik csak emberi parancsok!«” (Máté 15:8-9 EFO) Természetesen, itt Jézus, az ő Atyjának, Jehovának a szavait idézte Ézsaiás könyvéből. Ám sajnálatos módon e kijelentés minden szava igaz volt sokakra, ahogyan „Isten népe” között is szép számmal találhatunk ma olyanokat aki „csak a szájával tisztel engem” (Jehovát, az Istenüket) mert a „tanításaik csak emberi parancsok”, amelyeket engedelmesen betanultak. Talán némelyeknek meglepő dolgok ezek, ám ebben az írásban részleteztem már, hogyan is jön ez létre! Egy nagyon hangsúlyos és fő motívum e téren is olyan, mint egy lakóház alapja. Vagyis jól meg kell alapozni ezt már időben, és folyamatosan erősíteni. A módszerből idéznék, olvassuk el az „alapozást”:

• A Biblia megértését illetően nem hangoztatja személyes véleményét, és nem ragaszkodik hozzá, sem nem alakít ki saját elképzeléseket. Inkább teljesen megbízik az igazságban, úgy, ahogyan azt Jehova Isten a Fián, Jézus Krisztuson és „a hű és értelmes rabszolgán” keresztül kinyilatkoztatja. Ha rendszeresen magunkhoz vesszük „a kellő időben” felszolgált szellemi eledelt — a keresztény kiadványok, összejövetelek és kongresszusok által —, akkor biztosan megőrizzük a keresztény hittársainkkal való „egységet” a hitben és az ismeretben (Máté 24:45). (a kiemelés tőlem a jobb megértés kedvéért) Forrás: "Tedd nyilvánvalóvá az előmeneteledet!" című Őrtorony cikk, 2001 8/1 14. oldal, 8. bekezdés.

Döbbenetes! Ámde az egész gyülekezet így működik, egészen kevés kivétellel! Hogyan lehetséges mindez? Nézzük Pál válaszát erre!

Miért lenne fontos az előrehaladás, és mi a jelenlegi állapot?

 Az első keresztények között is volt szép számmal olyan, aki „megrekedt”, vagy „leállt” a Krisztusról szóló ismeret megszerzésében! Ezért Pál apostol szükségesnek látta, hogy megszólítsa őket, és a gyülekezetnek írjon! Idézném szavait: „...még sok mondanivalónk lenne, de nehezen értenétek meg, mert a szellemi felfogóképességetek eltompult. Ilyen hosszú idő után már nektek kellene másokat tanítanotok! Most mégis arra van szükségetek, hogy valaki Isten tanításának alapelemeit ismételje át veletek. Olyan tanításra van szükségetek, mint a kis gyerekeknek való tej, mert még nem bírjátok a felnőtteknek való ételt. Aki csak tejet iszik, az még csecsemő. Az ilyen ember még járatlan és tapasztalatlan az isteni igazságok megértésében. Az igazi ételek a szellemi értelemben felnőtteknek valók, akik már megtanulták, hogyan kell megkülönböztetni a jót a rossztól.” (Zsidók 5:11-14 EFO) Sajnos Pál apostol a mi napjainkban már nem él, és ma e szavait sem igazán olvassák! Pedig Pál nagyon jól jellemez sokakat a gyülekezetből. Néhány gondolatot most kiemelnék. Ezzel kezdi: „nehezen értenétek meg, mert a szellemi felfogóképességetek eltompult”. Bizony az Őrtorony cikk bekezdéseiben a válaszok aláhúzkodása ezt is mutatja. És a következő döbbenetes igazság: „már nektek kellene másokat tanítanotok! Most mégis arra van szükségetek, hogy valaki Isten tanításának alapelemeit ismételje át veletek.” Igen, mert ha szellemileg frissek, és felkészültek lennének, akkor mindent alaposan megvizsgálnának, mint a Bereaiak tették, amikor Pál beszélt hozzájuk! (ApCsel. 17:11 Csia) És ahogyan a Tesszalonikaiaknak írta Pál: „viszont mindent gondosan vizsgáljatok meg, hogy valóban Istentől származik-e! Ha igen, akkor ahhoz ragaszkodjatok” (1Tessz. 5:21 EFO) Nem! Köztük sokan megelégszenek a válasz aláhúzásával. És úgy gondolkodhatnak: „Ezt a rabszolga írta biztosan igaz!” Sajnos nekik szólnak Pál szavai: „Az igazi ételek a szellemi értelemben felnőtteknek valók”, de ők nem ilyenek, mert nem nőttek fel „szellemi értelemben”. Ez teljesen világos lehet bárki számára, aki kérdéseket tesz fel nekik, akár az „1914-es nemzedékről”, vagy arról, hogy „Jézus és Nabukodonozor” között van-e, és lehet-e bármilyen bibliai kapcsolat? És lehetne még „nagyon sok kérdést” feltenni nekik, ami bizonyság lehet. Érdemes megfogadni Pál apostol tanácsát: „Ezért hagyjuk el a Krisztusról szóló alapvető tanításokat, és igyekezzünk szellemileg felnőtté válni! Ne kezdjük el újra elölről az abc-t: az elemi tanítást az Istenben való hitről és a gonosz dolgok elhagyásáról” (Zsidók 6:1 EFO) Szomorú, de sokaknál ez nem működik „Isten népe” között sem! Pedig ők magukat „mintának” érzik, mint akik „igaz keresztények”! A legelső találat mindjárt ez a kérdés: „Miről ismerhetők fel az igaz keresztények?” Tény, és való, hogy a cikk egy nagyon szép felsorolás, ám van egy fontos jellegzetessége! Mi ez? Az, hogy kifelé mutatva más az igazság, mint bentről nézve! Vagyis, aki belülről szemléli őket, az az általam leírtakat, és nem a cikkben megfogalmazottakat láthatja.

Záró gondolatként: Kereszténynek lenni, nem csupán valamilyen „hobbiszintű” dolog! Teljes lélekkel, szívvel, erővel és elmével szükséges élni valakinek a keresztényi életét! (Márk 12:30-31 EFO) Ugyanis akár az „új egyéniség felöltéséhez” (Efézus 4:22-24 EFO) is ismeret szükséges, vagy ahhoz a nagyszerű reménységhez, és annak eléréséhez is kellő ismeret szükséges, amelyet a Biblia elénk tár (János 3:16; 1Tim. 2:4 EFO ; János 17:17; János 17:3 EFO) 

Ellenkező esetben valóságos a kérdés, ami a cím is egyben: Nagyon jó dolgod van? Gondolkodik helyetted a rabszolga?

*****

És ez a záró kérdés (főcím) a legkomolyabb!

😍

A világ nagy csodája a rabszolga újraszületése! Hogyan ment végbe?
„Kicsoda hát a hű és bölcs szolga...?” (Máté 24:45 HUNK)

    Amennyiben a Bibliai rendszeres olvasója vagy, sőt ha kutatod is rendszeresen, akkor is kicsi a valószínűsége annak, hogy ráébredsz a „rabszolga születésére”. Miről is lenne szó pontosan? Jézus egyik példázatában beszél valakiről, akit „hű és értelmes rabszolga”-ként nevez meg (Máté 24:45 Csia ford.). A példázatát egyből egy kérdéssel kezdi: „Ki bizonyul hát akkor hűséges és eszes rabszolgának?” Jézus e kérdéssel elgondolkodtatni szerette volna a hallgatóit. Miért mondhatjuk ezt? Ugyanis gyakran alkalmazta a tanításnak ezt a módját. Az egyik ilyen példa amikor Jézus az irgalmas Szamaritánusról beszélt, és ezeket kérdezte: „Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?” (Lukács 10:36 Csia) Láthatóan Jézus nem jelentette ki, hogy ki a felebarátja a kirabolt és bántalmazott embernek. Ahogyan azt sem mondta ki a példázatában, hogy ki az a személy aki a helyeselt rabszolga lesz majd! Ehelyett rámutatott, hogy amikor a gazda visszajön és látja a szolgát, hogy az hozzá hűségesen ellátja a feladatát amivel az elmenetelekor megbízta, akkor ő lesz az aki „hűséges és eszes rabszolgának bizonyul akkor”. Akkor? Mikor? Akkor, amikor a gazdája visszatér. Arról már volt szó, hogy e helyzetben nem lehetséges, hogy ugyanaz a személy legyen az, aki a megbízást kapta, és ugyanaz legyen jóváhagyva, mint „hűséges és eszes rabszolga”, ugyanis a két időpont közt közel 2000 év eltelik. Egyetlen megoldás lenne, amennyiben ez a „rabszolga” folyamatosan szolgáló személyekből áll. Ami egy olyan problémába ütközik, hogy az írás szerint a „gazda” a távozása előtt nevezte ki őt, és ez egyetlen alkalom. Ahogy Jézus példázatában az EFO fordítás leírja ezt: „Amikor a ház gazdája elmegy, megbízza egyik szolgáját, hogy viseljen gondot az egész házanépére, és idejében adjon nekik enni.” (Máté 24:45 EFO) Tudjuk, hogy e megbízás csak Jézus földön létekor, az eltávozása előtt történhet, ami i.sz. 33-ban volt lehetséges. Ennek értelmében a kinevezett személy Jézus visszatérésekor már nem lesz életben. Ám az az elgondolás is problémát okoz, amennyiben ez a „rabszolga” folyamatosan szolgáló emberek csoportját jelenti, ugyanis a „kereszténységnek” volt egy hosszú, „alvó időszaka”, amikor is a keresztényeket üldözték a középkorban. Ekkor sok mártír végezte sanyarú életét máglyán, csupán a Biblia birtoklásáért. Ilyenkor nehéz olyan személyekről beszélni akit Krisztus megbízott volna, „hogy viseljen gondot az egész házanépére, és idejében adjon nekik enni.” Lévén ebben az időben „illegalitásban”, és szétszóródva létezett a Jézusban hívő keresztények léte. Ám mégsem lett semmivé a Jézusban való hit. De, hogyan jelent meg újra a „rabszolga”? Aki kíváncsi a válaszra, olvasson tovább.

Megtörténik a csoda? Szükség lesz a rabszolgára?

 Amint ismert a történelem lapjairól, bekövetkezett a hittől való elszakadás folyamata, az apostolok halálát követően. Majd sokkal később, a „sötét középkorban” keresztények újabb üldözéssel néztek szembe, és elegendő volt, hogy valakinek Bibliája legyen, mert ekkor az inkvizícióval kellett szembenéznie. Ekkor nem létezett a „rabszolga”, ahogy a „háznép” sem. Bár voltak reformátorok, mint Luther Márton, vagy Kálvin János, de az enyhülés csak lassan jött utánuk. Mígnem feltűnt az 1800-as évek közepe után Charles Taze Russel. Ő lenne az első „újjászületett rabszolga”? Semmi esetre sem, bár erőfeszítései némileg hasonlóak voltak. Ehelyett ő volt az "Őrtorony Társulat" megalapítója, és első elnöke is. Ám ő 1916-ban váratlanul meghalt. Ekkor vetekedés, és hatalmi harc tört ki a Brooklyn-i világközpontban, hogy ki lépjen C.T. Russel helyébe (Márk 9:33-34; Márk 10:35:40). Ez a személy, aki Russel helyébe lépett  Joseph Franklin Rutherford lett. Talán ő lett volna a „hű és értelmes rabszolga”? Nem, mert ő csupán az "Őrtorony Társulat" második elnöke volt. Viszont J.F. Rutherford 1942-ben a betegsége folytán meghalt. Talán ekkor lép színre a „hű és értelmes rabszolga”? Nos, erről a "Királysághírdetők" könyv a 90.-91. oldalán a következőket írja:

• 1942. január 13-án délután, mindössze öt nappal Rutherford testvér halála után, a két társaság igazgatótestületének minden tagja közös találkozóra jött össze a brooklyni Bételben. Napokkal ezt megelőzően a Társulat alelnöke, a 36 éves Nathan H. Knorr azt javasolta, hogy kérjenek buzgón isteni bölcsességet ima és elmélkedés által. A testület tagjai felismerték, hogy az a testvér, akit elnöknek választanak, a Watch Tower Society jogi ügyeinek igazgatása mellett egyben a szervezet fő felvigyázója is lesz. Ki rendelkezett a szükséges szellemi képesítésekkel e súlyos felelősség ellátásához, hogy Jehova munkájára ügyeljen? A közös összejövetel imával kezdődött, és alapos megfontolás után egyhangúlag Knorr testvért választották a két társaság elnökének

Először is egy különleges dologra hívnám fel a figyelmet! Az idézet "kimondja": „a Társulat alelnöke, a 36 éves Nathan H. Knorr” Tehát amint látjuk, a 36 éves Nathan H. Knorr a Társulat alelnöke volt. Mit mutat ez? Először is azt, hogy ekkor még a „vezető testület” sem létezett, mivel abban nem létezik olyan, hogy „elnök”, de még „alelnök” sem! Másodszor: Az „Őrtorony Társulat” nem teokratikus módon működik! Mert ha úgy működne, akkor Jézus szavai megvalósulnának „ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (Máté 23:8 EFO)

Amint ez az idézetből jól kitűnik még „Nathan H. Knorr” sem lett a „hű és értelmes rabszolga”, pedig már 1942-ben jártunk! Így aztán a kiadványokban is csak valamikor az 1940-es, 1950-es években került szóba a „hű és értelmes rabszolga” létezése! És vajon szükség lesz-e a rabszolgára? Nos! A Watch Tower Society azért lett létrehozva C.T. Russel által, hogy a prédikáló munkát ellássa kiadványokkal. És minimum hat évtizeden keresztül ebben sikeres is volt, sőt tovább is, mert a 3 egymást követő elnöke ebben serénykedett. Ezt követően kelt éltre Jézus példázata, amelyet a „hű és értelmes rabszolga”-ról mondott (Máté 24:45-51). Ám itt Jézus zárszavai nagyon is figyelemfelkeltőek: „Akkor az úr kegyetlenül megbünteti őt, és oda küldi, ahová a képmutatók kerülnek. Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás!”

A nagy kérdés örökre az marad: Mégis hogyan nevezhette volna ki Jézus 1919-ben a „hű és értelmes rabszolgát”, amikor a „rabszolga” 1919-ben még nem is létezett? És utána sem létezett még évtizedekig, így csak jóval később lehetett róla említést tenni. Vagy talán tételezzük fel azt, hogy ebben az időben a „rabszolga” csupán „illegalitásban” tevékenykedett volna? Maga a kérdés is komolytalan. Akkor hogyan? A kinevezés körüli problémákról ebben az írásban olvashatunk bővebben. Gondolom az vitathatatlan tény, és az olvasó is egyetért velem, hogy bárkit, csak akkor lehet egy funkcióba helyezni (kinevezni), hogyha már létezik az illető. Emellett az sem fedi az igazságot, hogyha valaki „hol van, hol nincs”. Ám ezt lehet még jobban fokozni! Hogyan? Maga a „ranbszolga” segít ebben. Ugyanis a 2013 előtti években, évtizedeken át azt tanították, hogy Jézus eljött megszemlélni a "templomot" és minden földi java fölé kinevezte 1919-ben a rabszolgát. Ámde ez az írás mégis valami másról beszél, ami egészen hihetetlen. (és zavaros is)  Érdemes hát jól átgondolni ezt az egész „rabszolga kérdést”! Ebben segíthet ez az írás is. És még az is egy megválaszolatlan kérdés, hogy: Mikor született újra meg a „rabszolga”, melyik évben is? Ugyanis azt kevesen hinnék el nekem ha kijelenteném, hogy 1950-ben egy szép egészséges és 33 éves fiam született. E kijelentés bár viccesnek tűnik, de hasonló, ahhoz, hogy bár 1919-ben már Jézus által ki lett nevezve a „rabszolga”, akit akkor az életben senki sem látott, de 33 évvel később már úgy beszéltünk róla, mint aki 1919-ben ki lett nevezve. Jó ezen is elgondolkodni 😍 Mert éppen ilyen a „hű és értelmes rabszolga”, aki bár valamikor 1950 körül született csak meg, de már előtte kinevezte Jézus (szerintük) 1919-ben. 😍 😍 😍

********

Egyébként azzal zárnám a gondolatokat, hogy: Mindenki higgyen amit akar, ám ha elgondolkodik a leírtakon az csak előre viheti.

😍

Egy régebbi 'napiszöveg' margójára - Tanulságos lehet mindenkinek!

„...őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva” (Jozsué 1:8)

    Kétségtelen, hogy bárki aki olvassa a Bibliát, hasznot merít belőle, ám csak olvasni nem elegendő! Mi a kulcs? Alkalmazzuk úgy, ahogyan ez a Jozsué 1:8-ban le van írva: „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.” (RÚF) Sokan vannak azonban, akik csak az u.n. „Napiszöveg” olvasásáig jutnak, és (esetleg) a benne hivatkozott írásszövegeket kikeresik.

Pillantsunk vissza egy kicsit, egy komoly témában a 2020 május 21-re kitett „Napiszövegre”, érdemes! Így szól:

         „Ó, Jehova, ki lehet vendéged sátorodban? . . . Aki. . . szívében az igazságot szólja” (Zsolt 15:1, 2).

• A mai társadalomban mindennapossá vált a hazudozás. Egy ismeretterjesztő magazin „Miért hazudunk?” című cikkében ez áll: „tudjuk, hogy a hazudozás természetünk része” (National Geographic). Az emberek gyakran azért hazudnak, hogy megóvják magukat, vagy érvényesüljenek. Megpróbálják elpalástolni a hibáikat és a helytelen tetteiket, illetve igyekeznek anyagi vagy egyéb előnyre szert tenni. A cikk úgy fogalmaz, hogy vannak, akik „minden gond és megerőltetés nélkül hazudnak idegennek és barátnak, sőt legközelebbi családtagjaiknak is. Hol csak füllentenek, hol durván átírják a valóságot.” Hová vezet a hazudozás? Az emberek már nem tudnak megbízni egymásban, és számtalan kapcsolat tönkremegy. Dávid az egyik zsoltárában így imádkozott Jehovához: „Te az ember szívében rejlő becsületességben gyönyörködsz” (Zsolt 51:6). Dávid tudta, hogy a becsületesség belülről fakad, szívből jön. Az igaz keresztények az élet minden területén igazat mondanak egymásnak (Zak 8:16). w18.10 7. o., 4. bek.; 8. o., 9–10. bek.; 10. o., 19. bek.
• Vizsgáljuk az Írásokat naponta! – 2020

Gondolom sokan egyetértenek abban, hogy a „kulcsidézethez” fűzött kommentár, ami tulajdonképp a 2018 októberi Őrtoronyban olvasható, e szavak igen tanulságosak, és komoly kérdéseket érintenek. Sőt, hasznos dolog megfogadni őket és utána a gyakorlatban is alkalmazni. Ám nézzük, most egy kicsit „más szemszögből” a dolgokat. Nem! Nem megcáfolni szeretném a leírtakat, hanem rámutatni egy fontos jellegzetességre. Aki tehát szeretné tartson velem, és olvasson tovább.

Mit mondanak a tettek, melyek hangosabbak minden szónál?

 Az Őrtorony folyóiratot sok millió ember olvasta, és olvassa még ma is. Ám nem minden olvasó figyelmét kerülik el a tények. Van egy weboldal, ami sok érdekességet, belső titkokat feltár, így akár „tényfeltáró riporter” is lehetne a szerkesztője. Idéznék most tőle, az egyik írásából, ami természetesen magyar fordításban is elérhető itt: „The Watchtower’s spokesmen and their”.

• Kezdésként vegyük figyelembe az Őrtorony 10 éves partnerségét az Egyesült Nemzetek Szervezetével. Egy évtizeden át, 1991-től 2001-ig, az Őrtorony politikai partnerségben állt az Egyesült Nemzetek Szervezetével a Közinformációs Minisztériumon keresztül, mint társult szintű nem kormányzati szervezet. Ez a partnerség megkövetelte az Őrtoronytól, hogy erőforrásainak egy részét a nyilvánosság tájékoztatására fordítsa az ENSZ számos programjáról. Minden pályázó nem kormányzati szervezetnek be kellett nyújtania egy pályázatot, amely mintákat tartalmazott arról, hogyan népszerűsítik az ENSZ-t. Minden évben minden aktív nem kormányzati szervezetnek további két mintát kellett benyújtania annak igazolására, hogy megfelelnek a partnerség feltételeinek.
• Az Őrtorony engedelmesen eleget tett a kérésnek. Ehhez a Bethel íróinak ügyesen pozitív fényben kellett bemutatniuk az ENSZ-t oly módon, hogy az ne riassza el Jehova Tanúit a tervükről. A Furcsa ágytársak című fejezetben (a könyv végleges változatában átnevezték Partnerségnek) alaposan dokumentáltam, hogy az Őrtorony milyen mértékben ment végbe.
• Amikor a londoni Guardian leleplezte az Őrtorony megdöbbentő képmutatását, a szervezet szóvivője azt állította, hogy az ENSZ könyvtárához való hozzáféréshez társult nem kormányzati szervezetté kell válni. Íme a hivatalos válaszuk:
• „Azzal, hogy 1991-ben nem kormányzati szervezetként (NGO) regisztráltunk a Közinformációs Minisztériumnál, az volt a célunk, hogy hozzáférjünk az ENSZ könyvtárában található egészségügyi, ökológiai és társadalmi problémákkal kapcsolatos kutatási anyagokhoz. 1991 előtt már évek óta használtuk a könyvtárat, de abban az évben szükségessé vált a folyamatos hozzáférés érdekében nem kormányzati szervezetként regisztrálnunk.”

• Az Őrtorony hazudott. A Dag Hammarskjöld Könyvtár nemcsak hogy minden képzett kutató számára elérhető volt, de ENSZ-könyvtárak is vannak a világ egyetemein, köztük egy a New York-i Columbia Egyetemen, nem messze a régi Bethel-székháztól. Amikor az ENSZ-t elárasztották a Jehova Tanúitól érkező megkeresések, elmagyarázták, hogy nem szükséges együttműködni a DPI-vel a könyvtár használatához. (Sajnos az ENSZ néhány évvel ezelőtt átalakította a weboldalát, és a dokumentumok közül sok, amelyekre eredetileg linkeltem, elveszett.)

  Akkoriban beszéltem a Dag Hammarskjöld Könyvtár főkönyvtárosával, aki megerősítette, hogy a könyvtár minden képzett kutató számára nyitva áll. Ironikus módon a következő hónapban a New York-i 9/11-es katasztrófa után, éppen akkor, amikor a WT lelepleződött a Guardianben, az ENSZ mindenki előtt bezárta a könyvtárat, kivéve a DPI-vel partnerségben működő nem kormányzati szervezeteket.

Eddig a cikkidézet. És miért több mindez annál, mint ami pusztán „egyféle” hír? Erre igyekszem rámutatni a Bibliából.

Senki sem szolgálhat egyszerre két úrnak!

 Jézus szavai elgondolkodtatóak, tanulságosak, és igazak! „Egyetlen szolga sem szolgálhat egyszerre két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhatjátok egyszerre Istent és a Pénzt!” (Máté 6:24 EFO) Bár Jézus a Pénzt említette párhuzamként, mint ami a másik „úr”, ámde mégis lehet-e valaki Isten és a világ szolgája egyszerre? Semmiképp sem! Miért? Ugyanis e világról azt írja a Szentírás, hogy: „Ne szeressétek ezt a világot, se a világ dolgait! Aki ezt a világot szereti, az nem szereti az Atya-Istent.” (1János 2:15 EFO) És akinek még most sem világos, hogy miért nem lehet „szövetség” a világ és „Jehova szolgája” között, aki még felkentnek is állítja magát, annak a János apostol által leírtak választ adnak: „Tudjuk, hogy mi Istenhez tartozunk, de a világ a gonosz hatalmában van.” (1János 5:19 EFO) Ezért is mondja, Jakab a levelében, hogy: „Olyanok vagytok Isten iránt, mint a férjéhez hűtlen, házasságtörő asszony! Hát nem tudjátok, hogy a világot szeretni annyi, mint Istent gyűlölni?! Ha valaki a világ barátja akar lenni, Isten ellensége lesz.” (Jakab 4:4 EFO) Megfontolandó kérdés: A világ fontos részét alkotó ENSZ-szel való szövetsége a Jehova Tanúi Egyháznak Jehova szemében lehetséges, és jó? A választ az előbbi 3 idézet olyan mértékben megadja, hogy még a The Guadian c. újság, weboldala is jellemzi e szövetséget, sőt a magát Jehova „Szervezeteként” bemutató tanúkat, képmutatással vádolja. Jogosan? Kétségtelen a válasz, amit mindkét fél ismer. Ebben a cikkben olvashatunk róla: A Jehova Tanúinak az ENSZ-hez való kapcsolatát megkérdőjelezik

Nem jó utánozni a hazugság atyját!

Jézus egy alkalommal úgy beszélt az ördögről, vagyis e világ uráról, Sátánról, mint aki a „hazugság atyja” (János 8:44 Csia)

Nem fér hozzá kétség, hogy aki folyamatosan hazudik, az kit követ és kit utánoz! Bár lehetséges, hogy valaki azzal érvel, hogy ő jót akart, és igyekszik „lekicsinyelni” a tettét, de vajon a Teremtőjét meg tudja győzni erről? Pláne, ha ez a hazudozás tovább folytatódik a későbbiekben. Ugyanis, bár látszólag az ENSZ-el fel lett bontva a kapcsolata az Őrtoronynak, de ez csak látszólagos, ugyanis a későbbi időkben, különösen 2020 március 16 -ot követően a WHO-val való „testvéri viszonyuk” egyre nyilvánvalóbbá vált. És mint „jó testvér” kéz a kézben járt a gyógyszergyártókkal, illetve forgalmazókkal is, mintha részesedése lett volna az eladott szérumokból, amelyekkel a pandémiát végül „leküzdötték”. Tehát a hazugság tovább folytatódott, ahogy erről magyar fordításban, ebben a cikkben olvashatunk: „Az Őrtorony összeesküvése Jehova ellen”. Hasznos e cikk, különösen a Tanúknak, akik a mai napig vakon elhiszik, hogy őket az „igazság útján” vezeti az Őrtoronyból „figyelő” „vezető testület”. A rossz hírem, csak az, hogy Jézus Krisztus eljövetelekor, ez a „vezető testület” átalakul, és „vezeklő testület” lesz belőle. De, már késő lesz! 😠 😩 😡

Zárszó: Lehet e sorokkal egyet nem érteni, ám a kérdés az: Mivel magyarázza meg bárki is az ellenkezőjét Jézus, és Jehova előtt?

Nyomozás a 'béke biztonság' létrejötte ügyében!

„Amikor azt mondják...” (2Tesszalonika 5:3)

    Van Pál apostol levelében, amit a Tesszalonikaiaknak írt, egy „titokzatos” kijelentés (1Tessz. 5:3), ugyanis olyan kevés információt közöl a tényekről, hogy méltán ráillik Péter apostol leírása, amit mi a 2Péter 3:16-ban olvashatunk: „szinte minden levélben, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog”. No, de az egész Biblia egy „nehezen érthető dolog”! - mondhatná valaki. Akkor most mi ezzel a probléma? Egyszerű a válasz, csak végig kell olvasni a Péter által lejegyzetteket, ami így szól: „szinte minden levélben, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog, amelyeket a tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére.” A  hangsúly azon van, hogy ezeket a nehezen érthető bibliai részeket „egyes tudatlan és bizonytalan emberek félremagyaráznak és kiforgatnak”, ahogy ezt az EFO fordítás jól visszaadja. Természetesen nem csak a tudatlanság lehet e mögött, mint motiváló tényező. Lehet ez túlbuzgóság, vagy az is ha valaki túl sokat gondol önmagáról, netán „félrevezető kijelentésekre” hallgat. (1Timóteusz 4:1 NW) Mindezek tudatában érdekes felfedezni, hogy mit tettek vele az Őrtorony prófétái. Róluk tudható, hogy bár nem ihletettek a saját bevallásuk szerint, mégis újabb és újabb dolgokkal állnak elő napjainkban is. Régtől úgy ismeretesek, mint akik szeretnek prófétálni, mintegy kiegészítve a Biblia tanítását. Most csak néhány példát említenék tanulságul, és tanuságul. Ott van pl. az, amikor az 1914-es évet különleges tartalommal ruházták fel. Azzal, hogy a „pogányok ideje” lejárt, hogy létrejött az égben a királyság, hogy Sátánt, ama „ősi kígyót” levetették az égből, és hogy elkezdődtek az „utolsó napok”. Ez utóbbi, már 111 éve tart, de őket ez egyáltalában nem zavarja. A másik példa, J.F. Rutherford briliáns írása, amely szerint „Milliók élnek most, akik sohasem fognak meghalni”, és ezt 1920-ban jelentette ki. És, hogy ezt még fokozni lehet ezt hozta el nekünk 1935, amikor is kijelentették ugyanezt, csak annyi különbséggel, hogy ekkor mint a földi „nagy sokaság”-ként azonosították őket, akik „élve jöttek ki a nagy nyomorúságból” (Jelenések 7:9-14) Vagyis, ők is olyanok akik sosem halnak meg, ugyanis 1935-ben fel lettek kérve, hogy álljanak fel, és ők felálltak, aztán be lettek azonosítva, mint a „nagy sokaság”. No, de térjünk a tárgyra!

A „béke biztonság” nyomában járva!

 Nézzük is meg Pál apostol kijelentését erről, méghozzá több fordítás alapján: „Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni.” (1Tesszalonika 5:3 HUNB) „olyankor, amikor azt beszélik majd: Békesség, biztonság!” (Csia fordítás) „Amikor azt mondogatják: „Béke és biztonság”, akkor éri őket hirtelen a pusztulás...” (Szent István Társulat ford.) Amint látható a különféle fordítások eltérően adják vissza ennek az idézetnek az elejét: „Amikor azt mondják”, „amikor azt beszélik majd”, és „Amikor azt mondogatják”, vagyis így nem egészen egyértelmű az sem, hogy mondja valaki, vagy valakik. Vagy több alkalommal is beszélnek erről? Bár az Újvilág fordítás szerint is az „azt mondják” a kifejezésmód, mégis ők egy „bejelentést” kreáltak belőle, jobban tudva ezt az eseményt, mint anno Pál apostol! Hiszen ha Pál apostol tudta volna, hogy pontosan miként zajlik a kijelentés ami a „béke biztonság” tárgyában történik, akkor azt írta volna le!

Mindemellett annak is hírértéke van, hogy az Őrtorony prófétái a Bibliában a „sorok közt is olvasnak”, ugyanis bár nem írja le Pál, hogy ki fog a „béke biztonság”-ról beszélni, de az Őrtorony próféták ezt is tudják és elmondják, sőt azt is, hogy mi, és hogyan fogja ezt követni. És részletesen elmondják az eseményeket, amelyek csak felsorolva: Nagy Babilon pusztulása, „nagy nyomorúság”, majd Armageddon. Szép és jó, ha valaki buzgó, ámde honnét a szellem, ami erre készteti, hiszen ők maguk elismerik, hogy „a rabszolga sohasem volt ihletett”, amint a napjainkban vele azonos „vezető testület” sem ihletett. A nagy kérdés már csak az, hogy: Akkor kitől van e prófétai szellem? E kérdésből is lehetne akár „Olvasói kérdés” az Őrtoronyban, de most egy másik, a témát érintő olvasói kérdést nézzünk meg. Mivel elég sokan nem értjük az Őrtorony próféták próféciáit, és azoknak menetét, ezért itt most egy másik „Bibliakutató”, aki „Jehova Őre”, az ő írását idézném be, magyar nyelven:

• Olvasói kérdések a békével és biztonsággal kapcsolatban <= Ide klikkelve megnyitható az írás. (e-watchman.org)
  

Mivel meggyőződésem, hogy igen értékes, és érdekes információkat tartalmaz ez az írás, ezért gondoltam rámutatok. Ugyanis bennem is részben felmerült több kérdés is, amelyeket megemlít. Persze, senkit sem szeretnék befolyásolni! Igaz, némelyeket nem is lehet. Ugyanis akik a „rabszolga szemüvegén át” olvassák a Bibliát, azok olybá viselkednek mint a „kis rabszolgák”, egyféle „másfajta tanítványok”. Továbbra is a „mottóm a Jelenések 22:11! ”Mindenesetre, ha valakit sikerült elgondolkodtatni, az már siker!

😍

____________________________________________________________________________________________________________________________________

Lábjegyzet: Az e-watchman által hivatkozott Őrtorony cikk (2026 február) itt olvasható magyarul.

Döbbenetes, ahogyan a félrevezetés működik!

„Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik,
sem a miket beszélnek, sem a miket erősítgetnek.”
(1Timoteusz 1:7)

Miről ismerhető fel a csalárd szív?

    Jeremiás próféta közel 2600 évvel ezelőtt ezt írta: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jeremiás 17:9 HUNK) Ézsaiás pedig megemlített erre egy példát, amikor egy személyt a „megcsalt szíve vezette félre” (Ézsaiás 44:20 HUNK) Hogyan működhet ez a mai életben? Nézzünk egy példát. Egy fiatal udvarol egy lánynak, aki nagyon tetszik neki. Viszont ennek a fiatalnak a baráti köre ismeri ezt a lányt, és tudják, hogy már mást is félrevezetett. Figyelmeztetik ezért ezt a fiatalt a barátai, hogy óvatos legyen, vigyázzon ezzel a lánnyal, mert őt is be fogja csapni. A fiú el sem tudja képzelni, hogy a hőn szeretett lány becsapná őt, mert az olyan kedves hozzá, és biztosan szereti őt. A barátok addig, addig mondják, hogy vigyázzon a lánnyal, míg a fiú megharagszik a baráti körére! Egy napon azonban bebizonyosodik, hogy a gyanú nem volt alaptalan, és a lány kicsalva a fiú pénzét, félrevezette őt és lelépett, vagyis „eltűnt a ködben”. Nos! Ezt a fiút a „megcsalt szíve vezette félre”. Naiv volt és túl jóhiszemű! Vakon megbízott a lányban akit nagyon szeretett. Akiről el sem tudta volna képzelni, hogy az becsaphatja őt. Akiben biztos volt, hogy sosem hazudna neki. Senki sem állítja, hogy egészséges dolog az állandó kételkedés, vagy gyanakvás, ám Jézus tanácsa nagyon hasznos lehet mindig. Ő ezt mondta: „az olvasó éljen tisztánlátással” (Márk 13:14 NW) Hogyan működhet ez a gyülekezetben?

A Biblia útmutatása mindenkor hasznos!

 A Timóteusznak írt második levél 3:16-ban ezt olvassuk: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra...” (HUNB) Ámde mit ér, ha olvassuk, és nem alkalmazzuk az olvasottakat? Akkor semmit sem tanultunk a Bibliából, ez egyértelmű. Mindemellett vannak olyanok akik „mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg”  (2Timóteusz 3:7 HUNB) Egészen biztosak vagyunk benne, hogy szándékosan senki sem akarna ilyen lenni, mégis ez történik vele! Hogyan? Az előbbiekben, már Ézsaiás megemlítette az okát: a „megcsalt szíve vezette félre” (Ézsaiás 44:20 HUNK) És megint egy példával állnék elő.

Beszéltem egy Tanúval a gyülekezetből, amelyet a legjobban ismerek sok más gyülekezet közül. Több Bibliai témáról is szó esett közöttünk, ám én ugyanazt a hozzáállást, vagy „szellemet” tapasztaltam e személy esetében. Mi volt ez? Az illető még véletlenül sem gondolta arra, hogy őt bárki is félrevezetné. Messzire elhessegette a gondolatát, sőt a gyanúját is annak, hogy a „hű és értelmes rabszolga” netán félrevezetné őt is. Ez a hozzáállás több oknál fogva is döbbenetes! Miért? Ugyanis Jézus is figyelmeztetett rá, hogy az ő visszajövetele előtt „hamis felkentek és hamis próféták fognak támadni” (Máté 24:24 Csia) Emellett Pál apostol is egészen világosan rámutatott, hogy abban a gyülekezetben, ahol várják a felkentek Jézust, hogy magával vigye őket, ott fog kiteljesedni a félrevezetés, és a hitehagyás! (2Tesszalonika 2:1-3 EFO) És nem éppen Jehova Tanúi várják nagyon Jézust, hogy a felkenteket magával vigye? De, még ezelőtt jóval előre jelezte Pál, „Sőt, még közöttetek is lesznek olyanok, akik téves és eltorzított dolgokat tanítanak” (ApCsel. 20:30) És megemlíteném még Péter apostol figyelmeztetését is amelyet írt: „Isten népe között voltak azonban hamis próféták is. Ehhez hasonlóan közöttetek is feltűnnek majd hamis tanítók, akik észrevétlenül ártalmas és hamis tanításokat csempésznek majd be a gyülekezetekbe.” (2Péter 2:1 EFO) Igen, itt van az a helyet, amikor Jézus tanácsa szűkségszerű, hogy alkalmazást nyerjen! Kérlek vedd észre mit mondott Péter! „Isten népe között voltak azonban hamis próféták is”! Igen, „Isten népe között”, vagyis nem a Kánaániak, nem a Filiszteusok, és nem a Perzsák közt, és nem is a Szamaritánusok a példák, akik csak a Tórát fogadták el a teljes addigi Szentírásból! Ehelyett maga „Isten népe” az amiről azt írja: „Ehhez hasonlóan közöttetek is feltűnnek” Vagyis, más szóval „Isten népe” között újra feltűnnek! Pál apostol meg is nevezi őket, méghozzá a „törtvénytelenség embereként”, aki beül „Isten templomába”, vagyis a „felkentek közé”, oda helyezi trónját, pontosabban itt foglal el vezető pozíciót! És azt is fogja bizonyítani, hogy őt Jézus nevezte ki és Jehova nevében beszél! (2Tesszalonika 2:3-11 EFO) Nyilvánvalóan „működik már a törvénytelenség titkos bűne”, ugyanis láthatóan a „a hazugság teljes hatalmával, jeleivel és csodáival..., az igazságtalanság mindenféle csalásával” (2Tessz. 2:9-10 Csia) Erre azt lehet mondani, hogy „a félrevezetés művészete”! Miért? Nézzük.

Amikor sokan nem veszik észre, hogy becsapják őket!

 Egy embert nem nehéz hazugsággal félrevezetni, ám a Jelenések 12:9 döbbenetes módon egészen másról ír! Idézem az ide vonatkozó részt: „akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget” Milyen módon működik ez az „igaz keresztény” gyülekezetben? Úgy gondolom vitán felüli az, hogy a Jézus tanítványai által megszervezett gyülekezet, még az „igaz keresztények” gyülekezete volt, és nem valamiféle „hamis utánzat”. Ebben egyetértünk! (az olvasó és én) Ennélfogva, ma is létezik egy „igaz keresztény” gyülekezet. Aki magukról ezt vallják, tehát megvan a párhuzam! Akkor nézzük mi volt az első században és mi van ma. Pál megmondja nekünk: „Mert ezek hamis apostolok! ... akik becsapják az embereket... maga a Sátán is elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala... a... szolgái... álarcot vesznek fel” (2Korintusz 11:13-15 EFO) A könnyebb érthetőség kedvéért csak a lényeget idéztem be, de a hivatkozás helyre klikkelve olvasható az egész idézet! Nézzük is miről van szó! A félrevezetés „álarc” használatával a leghatásosabb, ugyanis az ember ezt általában csak már későn veszi észre. Ennek lényegéről már volt szó, vagyis arról, hogy a megtévesztett személy, aki például egy sivatagban a „délibábról” azt hiszi, hogy valóságot lát, csak későn ébred rá a valóságra. Mi lehet mégis? A folytonos hivatkozások, és példák!

  De, térjünk vissza arra a példának említett személyre akivel beszéltem bizonyos kérdésekről, és azok folyamatos kiigazításáról! Nos! Az illető meg van határozottan győződve néhány dologról. Melyek ezek? 1) A kiigazítások Jehovától jönnek! 2) Jehova tanítása olyan, hogy fokozatosan tárja fel az igazságot. 3) A „rabszolga” Jehova szócsöve! Ezekből kiindulva az összesítése a dolgoknak az: A „rabszolga” minden esetben Jehova gondolatait közli velünk, mert e gondolatok forrása Jehova és Jézus! Ámde, ebben az esetben egyet sehogy sem értek! Mi ez? Hogyha Jehova a „rabszolga által” nyilatkoztatja ki a Biblia igazságát, akkor miért van folytonos változtatás ebben? Ugyanis Jehováról tudvalévő, hogy: Nem változik! (Malakiás 3:6) Ő az „a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jakab 1:17) És nem változtatja meg az elhatározását, hanem „úgy lesz ahogyan mondtam... véghez viszem minden akaratomat” (Ézsaiás 46:10) Akkor miért változik az „igazság”? A testvér magyarázata, az, hogy „Jehova folyamatosan tárja fel. Finomításokkal.” De, valóban igaz ez? Nézzünk egy teljesen egyértelmű példát! Mindezt azért, hogy az olvasónak legyen összehasonlítási alapja arra: Mi változik? És ez nevezhető-e "fokozatos feltárásnak"?

Példa a finomításra, avagy a „fokozatos” feltárás?

Nézzük meg, hogyan is lett háromféleképpen értelmezve Jézus kijelentése amely így hangzik: „nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik” (Máté 24:34, Márk 13:30 és Lukács 21:32) Kérem az olvasót, hogy figyelmesen olvassa, talán rátalál a „finomításra” mert nekem nem sikerült ez.

• Kezdetben még volt az, az értelmezés, ami biztos, hogy még Charles Taze Russel „tollából” származott, és például az 1988-ban kiadott "Teremtés" könyvben még a nemzedékről azt olvashatjuk, idézném: „Melyik nemzedékre gondolt itt Jézus? Arra a nemzedékre, amelyik meglátja majd a Jézus által említett jajok kezdetét. Tehát az 1914-ben élő nemzedék remélheti, hogy meglátja a dolgok eme gonosz rendszerének a végét.”

Ám ennek az értelmezésnek a legelső publikálása óta évtizedek múltak el. Lássunk egy újabb értelmezést, amit lehetne „kiigazításnak” nevezni?

• És akkor jött a 2010 április 15. -i Őrtorony és ennek a 10. oldalán a „Milyen szerepe van a szent szellemnek Jehova szándéka megvalósulásában?” című cikk 14. bekezdése és ebben egy „közbülső” értelmezés. Lássuk is meg, milyen ez? Idézem: „Hogyan értsük hát Jézus szavait, melyeket ’a nemzedékről’ mondott? Nyilvánvalóan arra utalt, hogy azok a felkentek, akik látták a jel beteljesedésének kezdetét 1914-ben, legalább részben egy időben élnek azokkal a felkentekkel, akik látni fogják a nagy nyomorúság kezdetét. Ennek a nemzedéknek volt kezdete, és biztos, hogy lesz vége is.”

A lényeget kiemelve: „a felkentek, akik látták a jel... kezdetét 1914-ben... egy időben élnek azokkal a felkentekkel, akik látni fogják a nagy nyomorúság kezdetét.” Amint látható igyekeztek ezzel a „tól -ig” határt kitenni, és a nemzedéket megnyújtani!

• Ámde „Van új a nap alatt” és a 2014-es kiadású „Isten Királysága uralkodik!” c. könyv már ezt írja: „De akkor hogyan értsük Jézus szavait a nemzedékről? A „nemzedék” a felkenteknek két csoportjából áll, akik részben egy időben élnek. Az első csoport tagjai azok a felkentek, akik látták a jel beteljesedésének a kezdetét 1914-ben. A második csoport tagjai pedig azok a felkentek, akik egy ideig kortársai voltak az első csoport tagjainak. A második csoport tagjai között lesznek olyanok, akik látni fogják a nagy nyomorúság kezdetét. A két csoport azért alkot egy nemzedéket, mert felkent keresztényekként részben egy időben éltek.”

Nagyszerű, és csodálatos lenne bármelyik értelmezés, ha rá lehetne mutatni, hogy: Ez az ami igaz! De, mi a valóság?

E 3 -féle értelmezéshez egy kérdés: Hogyan valósul meg itt az u.n. „fokozatos feltárás”? Ugyanis, ha egyből a 3. verziót vesszük az értelmezésre az is éppen annyira „érthetetlen” mint az előtte lévő, a második. A legelső értelmezésnek kellene megállnia a helyét, ugyanis az első században Jézus i.sz. 33. -ban utalt az akkor élő nemzedékre, és amit mondott az i.sz. 70.-ben vagyis azon a nemzedéken belül beteljesedett. És mi van ma?

Ma azt látjuk, hogy ha az 1914-es nemzedéket vesszük alapul, akkor 1914 óta 111 év letelt és az 1914-ben élők közül már nagy csoda lenne, ha egyvalaki még életben van! Ugye ez nem nevezhető „fokozatos feltárás”-nak? Ez legfeljebb félreértelmezés, tévedés.... esetleg csalás? Ámde az az egy biztosan igaz, hogy sok kérdést előhoz, Lássuk ezeket.

Kérdések:       

• A legutolsó értelmezés, az egy „finomítás” lenne?
  
• Ha finomítás, akkor ezzel igazsággá válik az, hogy egy, az „1914”-es nemzedék meglátja a jelsorozat befejeződését is?
• Van ebben a legutóbbi és az előtte lévő értelmezésben valami ami, logikus, érthető, és világos? Nem éppen, hogy zavaros?
  
• Az említett három értelmezésből melyik az igazság? Mert ugye, mindhárom nem lehet! 2x2=4 és nem 4 is, meg 5 is meg 6.
  
• Egyértelmű, és könnyen megérthető lenne, ez az egész?
• Nem inkább valamilyen félrevezető, és nehezen se érthető tanítás ez? Hogy 1914 mindenképp „null kilométerkő” legyen!?
  

Így az írás végén, csak annyit fűznék hozzá, hogy bárki hihet amit akar, és én úgysem tudom befolyásolni! Miért nem? Maga a Biblia válaszolja meg két helyen is. Idézem ezeket „végszóként”: „A törvénytipró megérkezése a sátán munkája következményeképpen a hazugság teljes hatalmával, jeleivel és csodáival fog végbemenni, az igazságtalanság mindenféle csalásával azokon, akik elvesznek annak fejében, hogy nem fogadták be az igazság szeretetét arra, hogy megmeneküljenek.” És most jön a lényeg: „Mivel azonban nem az igazságot szerették, Isten megengedte, hogy a megtévesztés és hazugság ereje uralkodjon rajtuk, és hogy elhiggyék a hazugságot.” (2Tesszalonika 2:9-11 Csia) És a Jelenések könyve mindenkit megerősít! „Aki igazságtalan, maradjon továbbra is igazságtalan, aki gonosz, maradjon továbbra is gonosz, aki igaz, legyen továbbra is igaz, és aki szent, legyen továbbra is szent!” (Jelenések 22:11 EFO) Tehát, mindenki maradjon „olyan”, amilyen most, és ennek megfelelően kapja meg majd a „jutalmát” (2Korintusz 5:10 EFO)

Ehhez nem szükséges, és nem is lehet semmit hozzátenni!

😍