Versek

Berbori2•  2016. január 2. 14:59

Január

 

Vékony fehér lepellel jött január,

eltakarva a rút földet, legyen tiszta.

Múlt bűnei? Ha nem látjuk, nem jön vissza.

Új év indul, tiszta szépség, ami vár.

 

Keresztény az elesettnek ad majd kezet,

ad ételt is, pohár vízzel megkínálja,

ha üldözött, kerítésén belül látja.

Vagy alázza, s ha teheti, gáncsot vet?

 

Feslik itt-ott januári lepedő,

túl sok maradt segítetlen szenvedő,

mi pedig a pénzünk védjük kapzsi mód.

 

Ki kérni jön, elkergetjük hit nevében,

ki itthon más, mehet szintén szépszerével,

ki meg döntött, ül dölyfösen, és örül.

 


Berbori2•  2015. november 4. 19:31

A nyáj

 

Farkasok, sakálok hordaként grasszálnak,

mindent fölhabzsolnak, mindent megkívánnak,

étvágyuk nem csitul, nincs mérték, nincs határ,

birkáknak menlevél? az a világ nem áll.

 

Fűevők békések, jut még satnya perje,

örül az erősnek, mert van, ki megvédje.

Az akol határát ne lépje át senki!

hogy kicsi báránynak jusson mindig enni.

 

Jut is neki mindig; a pásztortól hallja,

ha gyomra korog is, „megvédi a gazda”.

Gyapját gyakran nyírják, hisz kevesen vannak,

nehéz az őrzésük, nagy ára van annak.

 

Fizet hát a birka, hisz mondják: megéri,

tejet ad a sajthoz, ha a gazda kéri.

Szeme párás, hálás minden fűcsomóért,

hisz, mert „megígérték”, ezért ilyen békés.

Berbori2•  2015. február 8. 13:40

Tél van

 

Ismét tél van, ahogy szokta, faggyal jött,

szürke nappalt hosszú éjszaka követ,

jégbe zárja patak parton a követ,

varjak köröznek a városok fölött.

 

Éhes tömeg; emlékében mást őrzött,

hiú hit volt, senki nem kaphat övet,

hogy lel ebben akárki is örömet?

Üres kérdés, egyre több elköltözött.

 

Téltábornok katonái maradnak,

fagyos kézzel más odúkban kutatnak,

mit elérnek, mind elveszik, elteszik.

 

Beszedik, mit mókus gyűjtött nyáron át,

gyümölcstermő évszakoknak vagyonát

téltábornok legényei elviszik.

Berbori2•  2015. január 16. 09:17

Pár limerick

Volt egyszer egy ravaszdi róka,

hirdette, ő tyúkól óvója,

aztán mikor betért,

tyúkból maradt kevés,

rókánknak ez volt a jó móka.

 

Volt egy tyúk, a neve Kotkoda,

tyúkól volt neki az otthona.

Egyszer aztán megszűnt,

minden kincse eltűnt,

mert ravasz rókánk kifosztotta.

 


 

 

Volt egyszer egy termetes medve,

ritkán volt szegénynek jó kedve,

de ha mézet lopott,

kedve megjött legott,

és minden baját elfeledte.

 

Volt egy kis méh, a neve Maja,

mézet hord; így van bőven kaja,

de ha jött a medve,

a mézet elvette;

érti meg: itt lesz sok-sok baja.

 

 

 

A szavannák királya Sába,

erejétől rettegnek máma,

de jön egy elefánt,

királyunk odébb állt,

hogy senki nem érhet nyomába.

 

Volt egyszer egy deli sörényes,

a becsületre folyton kényes,

hirdette is rendre,

dicső minden tette.

Miket tett, csöppet sem volt fényes.

 

 

 

Született egyszer egy kis sakál,

elhitte mindenki, ő király,

aztán hogy felnőtt lett,

mássá vált minden tett;

a csapatban rablás az irány.

 

Egyszer volt egy sógor farkas, Volf,

játékai közt nem tűnt fel golf.

Egész mást szeretett,

népeket vezetett

a kegyetlen rossz útra Adolf.

Berbori2•  2015. január 10. 11:30

Erdő népe

Az állatok rosszul éltek,

tél hidege marta mind,

nem értették, hogy más népek

mért mulatnak hajnalig?

Hogy lehet, hogy vígan vannak,

telt bendővel böfögnek,

keresték az okát annak,

mért jobb egyes köröknek?

Egyszer aztán jött az ihlet,

vadkan legyen itt az "isten",

hogy vezérként mutasson,

igaz utat kutasson.

 

Volt nagy öröm, és vigasság,

nem lesz most már itt hiba,

érvényre jut az igazság,

elmúlt minden galiba.

A bölcs vezér, ki egy vadkan,

hitet öntött népébe;

jobb lesz neki, nem egy kappan,

ki megmenti őt éppen.

Kapott hozzá hatalmat feszt,

fogadalma azonnal lett;

„csak az erdőt szolgálja,

ki ellenség, levágja!”

 

Nemes állat volt a vadkan,

de disznónak született,

elfeledte, régen fagyban

milyen gyakran éhezett.

Elvett mindent, amit lehet,

konda népe meghízott,

mókus, pocok már nem ehet,

nem úgy, kikben megbízott.

Elfogta az őz gidáját,

föltárta a méh kaptárát,

közben zengve hirdette; 

ezt az erdőért tette.