Bence_Laszlo verseim blogja

Partra vetve, megfenekedve,

mint egy zátonyra futott bálna

Sárba süllyedve, a véget várva,

a hétköznapok mocsarába.

Vízben súlytalan a testem, míg

a szárazon csak egy nehéz tetem

Most már késő megbánni

minden egyes tettem.

Már feladtam, nem küzdök.

pedig hív a mélység,

de nincs már vissza út

életelemem megtagadott,

magából kidobott.

Beláttam így jártam

félrenavigáltam.

Beletörődtem hogy

itt ragadtam,

ebben a sekélyes világban!

B.L.

2020.11.26.

Idánként el kell fogadni, hogy az van ami.

Az élet nem mindig a diadalíven halad át.

Van amikor az agyrém rádtelepszik és

szerencsétlenséget hozz rád!

Az élet időnként lehetetlen helyzetekbe kényszerít.

És a jó választás nincs az étlapon,

a számlák meg csak jönnek,

egy kész vagyon.

Reggel amikor felkelsz és szeretnél egy új ember lenni,

mindent helyesen csinálni, mindent a helyére tenni.

De régi életed már vár rád, és megint belebújsz,

mint valami elhasznált cipőbe.

Egy kis figyelmetlenség és ahogy mész

már megint szarba lépsz.

Akik látják elmosolyodnak,

Akik a szagát is érzik arrébb húzódnak.

A végen már a koldus sem lesz vidám

amikor meglát,

már nem is válaszol, hogy viszlát!

Tudja jól hogy az alamizsna megint elmarad.

De magára vessen, nem volt jó szerencsemalac!

De hogy a fenébe merek én sirdogálni?

Mikor nálam rosszabb sorsuakért kéne

kiállni.

Én majdcsak valahogy összeszedem magam,

hisz még van bennem erő akarat és lelkesedés

csak tudnám hol a fenébe van?

Aztán valahol belátod, minden a te hibád volt.

Nem figyeltél oda, szórakozott voltál.

A nincsen pénzt meg két kézzel szórtad.

És most utolért a múltad!

Az élet nagy porondján

A tudás ára sokszor a csalódás
Mert tanulni szeretünk,
de rájönni arra hogy be lettünk csapva,
ráadásul attól akit szeretünk...

Mi csak nevettünk, pedig nem kellett volna 
Sőt egy lapáttal rá is tettünk, 
Így tudta meg hogy őt nem a gólya hozta
Papa meg a mama egymásba illeszkedtek 
azt addig ficeregtek míg ki nem elégedtek. 
és ha már itt tartunk, hogy is van ez a 
Mikulás, Jézus, a nyuszi tojás?

Ez már sok volt neki szegénynek! 
Tudni akarunk makacsul mindent 
De biztos hogy elbírjuk a terhet?
Minden csak hazugság, átverés? 
A mesék ahol mindig a jó nyer, 
a legkisebb a legügyesebb, 
és a rossz elnyeri a sorsát?

Mindenhol nő a kóró és a gaz. 
Ideje ráébredni hogy sajnos 
Bármilyen szép, nem biztos
hogy mindig minden igaz.

B.L. 2020.07.25

Bár látjuk jönni, de félreugrani már nincs idő 

egyszer csak itt van és pofon csap a jövő!
Pedig tudtuk, hogy mi lesz a vége, 

ott volt a tábla, pislogott a lámpa 

csak a vak nem látta! 

De mi mégis belemegyünk a csapdákba.
Nem egyszer, nem kétszer és nem utoljára! 

Levonjuk-e a tanulságot végre-valahára?
Hibáinkat jó lenne levetkőzni, 

de hogy ne álljunk ott pörén, 

öltözzünk legszebb ruhánkba, 

hitbe, szeretettbe, megbocsájtásba.
De miért mindig ugyanaz a vége a dalnak, 

hogy megint teljes erővel futunk neki a falnak?
B.L.
2020.08.12