Bence_Laszlo verseim blogja

Bence_Laszlo•  2021. május 18. 10:38

A mulandó pillanatok


 

A mulandó dolgok a legszebbek.
A reggeli köd mielőtt felszáll
hirtelen a réten egy szarvas áll
Csermely csobogása, fák suhogása
egy bíborvörös naplemente
bagoly huhogása éjjelente.
röpke pillanatok amik örökre
a retinádba lettek vésve.
hiába örökítjük meg
a varázs már elszállt
Ne sajnáljuk a röppenő percet
A mulandó dolgok a legszebbek!



Bence_Laszlo•  2021. május 12. 07:14

Álmodozás

Gyere kedvesem, bujjunk el
a világ szeme elöl,
az utálatos számlák elöl
éljünk csak egymásért és
a mának csakis egymásnak!
a muszájok így is úgy is
mindig megtalálnak!



Csak egy napra legyünk felelőtlenek
Játsszuk azt hogy napjaink felhőtlenek
Hogy minden megoldódik magától,
feledkezzünk el a világ minden bajáról!
Csináljunk úgy mintha minden jól menne,
mintha mindig minden rendben lenne!

Bence_Laszlo•  2021. május 4. 08:45

A kékszakállú balladája

Rejtélyes vár, megváltásra vár!

Nemde-bár, Kékszakállú herceg?


Családot elhagyva kiszolgáltatva

követi férjét az ismeretlenbe,

a várba, ahova nap nem süt be,

szellő át nem járja.

Miért követed,

miért nem fordulsz hátra?


Fordulj vissza Judit

míg nem késő, menekülj!

De én követlek, követlek

Ha este kidobsz,

reggel küszöbödön kélek

Kékszakállú herceg!

Menekülj míg ajtó tárva!


Ajtó becsukódik, nincs menekvés

Bent a várba, hét ajtó útját állja

mind be van zárva, mind be van zárva!

Ajtón dörömbölve, sóhaj hallik!

A vár nyöszörög, könnye hullik!


Nincsen ablak, nincsen erkély

Hideg nyirkos, sötét a vár,

Nyissuk ki az ajtókat.

tárjuk fel a titkokat!

Nap süssön be, szél járja át!

Ajtó ajtó után tárja fel titkát!


Első ajtó kitárul,

Judit megszédül a látványtól!

Kínzó kamra, véres falak!

Szöges buzogányok, éles kések!

Vörös patak csörgedezik

láncok, bilincsek csörögnek!

De én nem félek, de én nem félek!


Add a következő kulcsot!

Napsugár vetődjön falakra,

fény járja át a szobát!

Fegyvertárban kegyetlen

fegyverek, a falakon a

hajnali pír, vagy minden véres?

Itt a félelem már nem segít!


Add ide a többi kulcsot!

Innen már nincs megállás!

Mindent látni, mindent tudni!

Judit, Judit lássál mindent

csak ne kérdez, ne kérdezz!

Kulcs fordul a zárban

Mérhetetlen gazdagság

a kincses tárban,

de mindenhez vér tapad!


Nyissunk gyorsan még egy ajtót

mögötte van Éden kertje!

Vörös rózsák, fehér liliomok

véres földből megeredve!

Ki ápolja virágaid,

ki öntözi őket könnyel?

Meg nem mondtam Judit,

lássál mindent, sose kérdez!!


Még egy ajtó zára kattan

birodalom tárul elé,

hegyek, folyók, erdők, rétek

mind a tied, Judit, mind a tied,

de ne nyissunk több ajtót kérlek!

Elégedj meg azzal ami itt van!


Könnyek tava, síri csend

Minden fehér, mozdulatlan

Tengernyi gyötrelem

Mérhetetlen bánat

Kik sírták e temérdek könnyet?

Honnan ez a sok szenvedés?


Tudom mit rejt az utolsó ajtó!

Igaz a monda! Mind megölted,

Nyisd az ajtót hadd tudjam meg!

Hadd lássam meg!

Miért akartam tudni?

Miért akartam látni?

Most már engem is ölj meg!


Mind itt vannak és élnek, élnek!

Jaj de szépek! Nálam szebbek!

Ők a reggel, dél és este

de éjjelemet Te töltöd be!

Ajtó zárul, elsötétül,

most már így lesz mindörökre!


Nem kell mindig mindent látni!

Nem kell mindig mindent tudni!

Zárt ajtók mögött sokszor nem mást mint

Elkárhozott lelkeket, amiket leltek


Bence_Laszlo•  2021. április 16. 23:11

Párna csata

Szemérmes ajkaid
csókomra várnak.
De mi van veled?
Arcod lángol! Jaj, csak
nehogy betegség miatt
essél az ágynak!
Inkább adjuk át
magunkat a vágynak

Arcom a bozontosba túrva
határozottan, de kedvesen,
hidd el nem leszek durva.
Szerelemtől felhevülve
Nincs itt már fegyelem
az élet nektárját lefetyelem
illatodtól megvadulva!

Nincs kegyelem!
Hiába könyörögsz
hogy hagyjam abba.
Folytatom míg a kéjtől
nem nyöszörögsz!
Az sem baj ha sikongatsz
és a szomszéd is meghallja!

De te csak óvatosan,
szépen kérlek!
Mielött még maradék
hajamat is kitéped!

Bence_Laszlo•  2021. április 3. 16:59

A maradandó szépség

40 éve szerettem beléd

amikor tökéletes tested

került elém!

Mosolyod elvarázsolt.


Szemem rólad azóta

soha le nem vettem!

Egy életen át, érted

mindent elkövettem!


Az idő elrohant, megöregedtünk.

Őszes tincseid, arcod díszei,

szemeid még mindig csillognak,

mint smaragd, nekem a tökéletesség

Te magad vagy!


Táncolnék még egyszer,

mint ősszel a levelek

egy utolsó tangót veled!


Lankadó vágyak, időnként

még vigyázban állnak.

Bár a huszár már nem

mindig tiszteleg, de nem azért

mert nincs benne tisztelet,

de a kor őt is megcibálta


Amikor udvarlok,

szavaim elfojtod.

Ugyan nézd már!

Lóg a hasam,

melleim is fonnyadtak

mi van veled,

csak nem vagy vak?


Én szebbnek látlak mint valaha!

Igen, testeden látszik hogy

utódokat hoztál a világra.

Melleiden látszik hogy

gyermekeket táplált.

Ezek mind a természet csodái.

Ráncaidat együtt nevettük össze.

Szarkalábak? Arcod ékessége!

A szépséged belülről is árad!

Szítsuk a parazsat míg van vágyad!


De elég a szóból! Bújj ide mellém!

Maradék időnk gyorsan elillan...

Használjuk ki, ami még hátra van!


B.L.

2021. 02. 14