Véres torokkal

Bence_Laszlo•  2020. október 17. 12:40  •  olvasva: 8

Mifelénk is megesik, hogy esik,
időnként ideig, óráig
időnként egy örökkévalóságig.
De hát az örökkévalóság sem tart örökké.
Elmegy a felhő kisimul az arc,
előbb utóbb véget ér a harc. 


De mikor véget ért az eső
töröld le könnyeidet
és mosolyogj, mert a falka alig várja
hogy torkodat harapdálja. Várd ki míg a vihar elvonul.
Mert még kiderül, hogy az elméd elborult.
de az se baj, mert már csak mások veszik észre
hogy te már nem vagy e világnak része.


B.L.
  


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Liwet2020. október 18. 10:35

Nagyon jó vers, nagyszerű mondanivalóval!
Gratulálok kedves László! :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom