Régim

Belle•  2017. augusztus 8. 00:43


Pilleszikék

Most úgy festem ki magam, 
hogy istennek tessék, 
keresztet rajzolok a homlokomra, 
az ősi jel, tudom, mindentől megvéd, 
nem jutok soha az élő pokolra. 
Most úgy öltözöm fehérbe, 
mint angyal a templomi freskón, 
szárnyaimat plakátról letépem, 
majd eltakarják színes tetkóm, 
diszkó-füstök nyelik könnyű léptem. 
És pont úgy leszek újra gyermek, 
hogy hirtelen megszépülök, 
öledbe veszed az anyukislányt, 
én arról mesélek, hogy messze repülök, 
mellkasom pilleszikék nyitják. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Belle2017. augusztus 13. 10:42

@vezsenyi.ildiko: Nagyon köszönlek!

vezsenyi.ildiko2017. augusztus 12. 22:17

Eredeti, különleges írásod, ez is!

Belle2017. augusztus 9. 15:22

@jade1023: Köszönöm!

jade10232017. augusztus 9. 08:12

Nagyon tetszik ez a versed is!

Belle2017. augusztus 9. 07:58

@Stellina: @merleg66: köszönöm! :)

merleg662017. augusztus 8. 23:02

Remek vers! Szeretettel gratulálok!

Törölt tag2017. augusztus 8. 19:27

Törölt hozzászólás.

Belle2017. augusztus 8. 12:26

@colomanusparvus: @Rozella: @Liwet: Köszönöm szépen, hogy olvastátok. Néha hozok csak majd régieket, a kedvenceimet.

Liwet2017. augusztus 8. 09:36

Erre emlékszem, akkor is megmaradt bennem ez a különösen érzékeny világod. Gyönyörű vers. Jó, hogy hoztad.:)
Puszim

Rozella2017. augusztus 8. 08:03

Nem az számít, hogy régi vagy új, az számít hogy hatni tud a versed, mert jó!! A pilleszikéddel egy apró, észrevétlen metszést teszel a felszínen és kibuggyan alóla valami ősi tisztaság, valóság...

colomanusparvus2017. augusztus 8. 08:01

Nekem úgy tűnik kicsit elszámolás, nagyon jó képek. Biztos átéled még, különösen ha teremtettél. Gratulálok.