Nevelőszülő kerestetik!

Becky•  2018. július 11. 20:13

Végre megtört a jég.
Ma végre tudtam egy kicsit sírni. Egy kis sírás tényleg mindig jót tesz. Kiengedi a feszültséget. Tisztítja a fejet.

Kicsit most is jobban érzem magam tőle.


Pórbáltam kicsit jobban figyelni magamra az elmúlt napokban. Miért fáj ez ilyen nagyon? Miért visel meg ennyire?
Nem a a munkahely váltásról van szó. Nyilván az sem mellékes, hiszen szerettem csinálni azt, amiért eddig fizettek. De tudom, hogy máshol is meg fogom találni a munkámban azt, amit tudok élvezni.


Ami fáj, az a hazugságok.
Csalódott vagyok. Mint talán még soha. Elhittem azt, amit mindenki - hogy ez egy vizsga. Egy lehetőség, hogy bizonyítsak. Hogy megmutassam, mennyire jó vagyok.
De nem. Ez már nyilvánvalóan jó ideje el van döntve.
Elhúzták a mézes madzagot. És nem csak énelőttem. Mindenki bekajálta. Mindneki elhitte, hogy ez a szándék. Biztosak voltak benne. Ahogy én is. És ami még rosszabb: hogy számomra azért nincs hely, mert visszajön valaki, egy nemlétező, most neki kitalált, kamu pozícióba... és ezért nem maradhat az az ember, aki három területet vitt párhuzamosan. Akire mindig, mindenki számíthatott. Akit mindenki szeret.


És ez az, ami a legfájdalmasabb.


Az elmúlt napokban nagyon sokszor hallottam ugyanazt: sajnálom, nem hiszem el, nem értem, hihetetlen... és hiányozni fogsz.
Ez fáj legjobban. Hogy kiszakítanak egy olyan közegből, ahol tudom, hogy szeretnek. Ahol megérzik a hiányomat. És akik nekem is borasztóan fognak hiányozni.


Az együtt eltöltött ebédszünetekre gondolok, amikor kicsit mindenki elengedi a munkát és felszabadultan tud nevetni. 
A fáradt péntek délutánokra, amikor már tényleg csak azt várjuk, hogy teljen el a munkaidő, és mehessünk végre haza...
A késő éjjelekre, amikor egy-egy esemény előtt még a legutolsó utáni pillanatban is dolgoztunk - de sosem voltunk egyedül. Kitartottunk egymás mellett, és nem mentünk haza addig, amíg mind haza nem tudtunk menni. Nem hagyunk hátra embert...
Hazavittük egymást. Vigyáztunk egymásra. Etettük egymást. Néha szó szerint. És számíthattunk egymásra...

Az együtt tölött két évre gondolok. A sírva nevetésekre és a nevetve sírásokra. A kihívásokra és megpróbáltatásokra. Az együtt elért eredményekre és az együtt elfogyasztott sörökre. A bundáskenyér-meetingekre. 


Arra gondolok, mikor tavaly októberben a meglepetés reggeli miatt Noémivel hétfő hajnal négykor már a süteményeket pakoltuk a bejáratokhoz. Amikor Vikivel és Ágicával májusban este tizenegykor a földön gubbasztva még a kelléklistát ellenőriztük, hogy biztosan mindent bedobozoltunk-e. Amikor két éve októberben, az első rendezvényem előtt Tomival éjfélig voltunk bent az irodában az utolsó simításokat végezni a management videón - és kifelé menet Tomi megijedt a saját tükörképétől az ajtóban. Istenem, mennyire kimerültek voltunk akkor is... és az nekem még csak a kezdet volt.
Arra gondolok, mikor májusban a verseny második estéjén Noémiék után átmentem a Lovardába. Noémi meglátott, odamentünk egymáshoz a folyosón, átöleltük egymást, ráborult a vállamra és annyit suttogott: végre itt vagy...


Ők nekem nem csak a kollégáim. Ők a családom lettek.
Az elmúlt két évben volt olyan időszak, amikor több időt töltöttem Velük, mint nélkülük. És mindig számíthattunk egymásra. Még akkor is, ha éppen előtte fasírtban voltunk. A sértődöttség, a nézeteltérések sosem álltak közénk. Túl tudtunk lenni sok szar helyzeten. És tudtunk egymásnak megbocsátani.


Tudom, hogy aki igazán fontos, azt nem fogom elveszíteni. De egy kicsit mégis elveszítek Belőlük.


Árvának érzem magam Nélkülük.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2018. július 12. 13:29

mindönki árva

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom