Bölcsességek

Irodalom
Mazsion•  2020. február 20. 18:55

A tapintat

Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb,

mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta

gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint

fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg

lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség, mely, mint valamilyen csodálatos zenei

hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit

szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha

megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nemcsak a meg-

felelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka

emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, párolták és nemesí-

tették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal vagy rokonszenvükkel, nem ter-

hesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el

tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik, mi

az, ami a másiknak fájhat? S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzéke-

lik a nagy magasságban, felhők között közeledő, láthatatlan ellenséges gépmadarakat.

A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti.


Márai Sándor