Bálinttal a világ (k)örül!

Épp csak beléd botlottam, 
Mikor mentem a Kossuth Téren.
Vörös fürtjeid úgy szálltak, 
Mint vadmadár az égen.
Kivágott felsőd csábító, 
Rajta maradt szemem. 
Babaarcod is szép…
Lenne, de szőr fedi…???
ISTENEEEM!!!

Ne kacsints rám, te Conchita
Igen, ezt benéztem!
Kancsalnak születtem - 
De már volt műtétem!
Bár lehet, hogy elrontották,
Mert furákat látok. 
Vasalt heréjű tranfesztiták…
Világ stop, kiszállok!

Új példakép, új hősök,
Csak ez nem lovagkor. 
Mercédesből mp4-en, 
A nőgyalázás szól.
Hogy:” ez volt este, így történt, 
És rohadtul nem emlékszem” 
De a családi asztalnál háborgok: 
- Itt mi folyik, nem értem!

Nem értem, és gyors a tempó,
Én ki akarok szállni! 
Bliccelni sincsen már kedvem,
Állj meg sofőr bácsi! 
Elhagytuk már otthonunk, 
Valami kultúra ’dereng. 
Most ott stoppol az útszélén,
De kínjában nevet.

Haha! Ez tényleg vicces,
Világparádé! 
Mutogasd csak, hogy hülye vagy,
És nézzék anyádék. 
Kik elhitték születésedkor: 
Hogy jó ember leszel.
Ám nézd magadra: a pénzért,
Te mindent megteszel!

Világ, állj meg, elég volt,
Én ki akarok szállni!
Ne ragadjon el a tömeg, 
Hogy tettem kell bánni. 
Száguldunk százzal de, 
Odafönt már mérnek,
A szégyentől számot adni,
Már őszintén félek!

Hát állj, még nem késő, 
Ne legyen baleset!
Természetes maradjon az, 
Mi amúgy természetes. 
Hát állj, és majd elfeledjünk, 
Vagy csak nevetünk rajta: 
Hogy égettük az arcunkat, fájt, 
- De túl vagyunk rajta!

2014. július 1

A sötétet nézd, ahogy feldereng,

Az alkonyban lelked megremeg

Üres az utca, sehol egy nesz,
Csak súly a szíveken,
Hogy most mi lesz?

Mi lesz? – kérdezik ott legbelül,
A félelem, pánik az arcon ül.
A holnaptól rettegnek én országom,
Nem másnapos vagyok, 
De kell hánynom.

Hánynom: az ígéretektől,
Hánynom: a kisírt szemektől.
Hánynom: az elveszett jövőtől,
Hánynom: koronás szörnyektől.
Szörnyek, nézd léteznek!
Fanatikusokat képeznek,
Haragot, gyűlöletet szítanak,
Barátok, barátot irtanak.
Babits Szózata felcsendül,
Bemocskolják sorait, tiszta vér!
Segítség! Rekviem egy országért!

A szó, hogyha mégis ellenáll,
Fekete Kéz, hamar ránk talál.
- Nem segíthet az Unió,
Devizától itt halni jó!
Hiteles lesz a gyermekem.
Jövőkép? Család? Mi az nekem? 
Egy délibáb! Csak érd el, gyerünk! 
Ha nyomorékul is, 
De mi nyerünk!

Csak ne istenben, és ne szentben higgy!
Valahol ezt mi alkottuk: 
Én is, Te is!

Halvány fénysugár,
Kezed megremeg.
A múlt elköszön, a múlt pereg.
Mi ez? Álom? – Itt a porban? 
Mintha káoszban remény szólna:
- Szeretet, a gyűlöletet felülmúlja!

Szemem káprázik, a fények gyúlnak,
A haldoklók is meggyógyulnak. 
Kéz nyúl óvón a gyilkos felé,
Suttogni kezdik, majd ordítják:
Elég! Elég! Csak szeressél!

/2014 06. 19./

Mindig rájövök milyen furcsa kis gonosz boszi az élet! Törekszel valamire, el akarod érni, hónapokig, vagy akár évekig... ugyanaz a cél...aztán, amikor nem is gondolsz rá, hirtelen eléd varázsol valamit, ami megváltoztathatja az életed, és egy karnyújtásnyira vagy az álmaidtól... De! A varázslat elvakít embereket, kifordít magunkból...halhatatlanná tesz minket. Ezért kell az óvatosság! Mert, ha magunkból kivetkőzünk, ha potom pénzért eladjuk valódi énünket...arra már nincs ellenszer

Szemükben vakság, haldokló fények. Angyal óvja őket, hiszik! Nem, nem azok: férgek!
Mennyi ostoba: úgyis van elég, ne félj! Rohad az életük, de a bálvány szép!
Alulról nyalni, följutni úgy egyszer:na jól van barátom: szétmar majd a vegyszer!
És majd sárga gennyel, leöntik szerelmed, úgy pokolban edzik, rimánkodó lelked!
Ami sírva nyög: Auswitz felébred! Skizofrénné tett: így már nem kell élned!
Csak zombiként kövesd, csak légy szűz rabszolga: egy prosti a sokból, kinek egy a dolga,
Imádja az Istent, imádja az Orbánt. Még ha fertőzi is, mint testét az orbánc.

2016. 06. 02.

(Megjegyzés: Vérvörös a múzsám. Se megalázni, se bántani, sértegetni  nem szerettem volna ezzel a verssel. Ő csak egy szerepet " játszik el" most is. Ezt azért írom le, mert támadtak már le ilyennel, de tisztelem őt, és a legjobb ihlető na! :D)

Hé! Te még élj!
Az ami vagy,
az bennünk is él!

Látnod kéne: 

Kormányban, hogy hazudnak,

Odafönt- Ezek megvadultak!

Élj!- Sorsod lehet a tied,
Újrakezdheted, ha elhiszed:
-A lágerből van kiút! Még szerencse….!
Isten szemét most rád szegezte!
Ne félj! Megerősít, mi nem öl meg, hé!
Könnyes szemed, még így is de szép!
Hát küzdj: hisz’ a vér még mindig vörös,
Élet halál, te minden fölött!

Nézd!
Gyilkos után egy remegő kéz:
-’’Megbocsájtok, ameddig élsz! „
Súgja, és már a kereszten…
Feszül meg, olyan szép csendesen!

És lát! A társadalom, nagy zavarát!
A bábeli káoszt, a nagyok harcát.
Az álarc mögött, a valódi embert,
Ki csordultig van nagy szeretettel.
Csak fél! Mert az élete fél!
Azt se tudjuk, hogy mi mennyit ér,
Csak látszatra vesszük meg, kilóra…
Barátságát, ahogy a gép kidobta!

Vérvörös! Na, te még élj!
Mindenki kurva, és mindenki fél,
E Földön- Ami csak börtön!
De a napfényt ott,
Legbelül őrzöm!

És idővel: a sötétség is,
Majd messze szök el!
Ha kinyitják szemüket
A most álomban ringók.
És hánynak maguktól,
Mert rájönnek: így nem jó!

Vérvörös! Addig élj, bátran!
S ne félj, ha lépni kell!
Nagy tettekért él az ember,
Elég, ha merni mer!
Bűnősként néztek rád?
-Itt ma senki se szent!
Mindenki kurva!
És ezt sose feledd!

(2015. május 23)