Bálinttal a világ (k)örül!

Ahogy a felhőkből, elér a Napsugár, 
Ahogy anya szól: Kisfiam aludjál! 
Ahogy feldobban a szív, 
Úgy múl' a pillanat. 
S már őszen ülünk, 
Az őszi fa alatt.

És nevetve mesélünk, 
Hogy: „ Hogy igen, én emlékszem” 
Barátok arcát, 
Szívembe bevéstem. 
És őrzöm szavaid, 
-Illatod ruhámon.
Hogy féltem jövőmtől, 
Pedig, nem is bántott!

Apró lépésből, 
Várak épülhetnek.
Suttogó szavakból, 
Mondatok lehetnek. 
Álmokból tervek, 
Szerelemből gyermek. 
Hát ne hibázz, kérlek! 
-Ezt hívják életnek!

Ha az utolsó perc,
Kopogtat ajtódon.
Mosolyogva nyisd ki:
Vendég jött, légy boldog! 
Mit eddig tettél….
Csillagok közt helyed, 
Vérvörös tintával,
Felírjuk szent neved!

2015. November 1

Mi az élet értelme???? Mi az élet értelme? Értelme minek élet? Élet, minek értelme? Minek életértelme? Mi az élet értelme? Mi az élet...???? MIIII??????
....Ha valaki rájött szóljon: ODAÁT LESZEK!

2016. 10.19.

Volt egyszer a  Kerekerdő,

Négy barátnak elegendő.

Négy barát, ki jóban –rosszban,

Kutatta a másikat: hol van.

Béka volt a legidősebb,

Bőlcs és erős, így nem féltek.

Kakas bezengte a tájat:

Kisegér már belefáradt.

Mondta neki: -Csendbe légy már,

Csak ha sajt van, akkor kiállts!

Rekedt a hangod, beteg vagy, mondd?

(Meg is bántotta őt: lett gond!)

Mert Kakas, bizony nem szólt többet:

Akkor se, ha puska dörrent.

Néma maradt, mikor arra:

Őzgida tévedt, nappalra.

Sírt, mert mamáját elhagyta:

-Elkapták jaj, mi lett baja?

Segítsetek!- Kérte, kérte.-

Hálám nagy lesz, nagy lesz érte!

Béka hívta barátait,

-Mindenki itt van?-Kakas nincs.

Duzzog, mert gúnyolták épen:

Pedig zsűri elé megy, tévében!

Négy napon át, nélküle lesték:

Őz mamáját, úgy keresték.

De egy éjjel, Kakas kiált:

-Az ólomban, mégis ki hált?

Ott volt, aludt, Őz mamája,

Eltört szegénynek a lába.

Eltört, és odáig jutott,

Kimerülten alábukott.

Aznap Béka, Egér, Kakas,

Gyógyírt leltek: ott a patak.

Vize édes, virága jó,

Egér beszolt:- Hangra is jó!

Béka szép szóval megmondta:

-Egér, hagyd már! Hadd gyakorolja!

Hisz, ha szerencsével járna,

Vele megyünk, nagyvilágba.

Hívták az őzt, a nagy hírrel:

Mamád megvan, jól van, hidd el!

Ment is az, júj de boldogan,

Várták mezőn: Hol van, hol van?

De nem kapott választ azonnal,

Kakas lepte meg, csokorral.

-Mindjárt, Őz, mindjárt láthatod,

Fogadd el ezt, nem többé már bánatod!

Szárnyában öt szép virág fészkelt:

-Ha máskor sérülne, ítt van, vidd el!

A meglepetés ekkor jött csak,

Béka is szedett, ajándéknak.

Egérrel szemben állt, nyújtotta: -Tessék!- 

Örömöd benne sok leljék!

És ezennel, te vezetsz, minket.

Te leszel a bölcs, az erdőben!

Kakas, Egér ölelkeztek:

Ismét, nagyon jóban lettek.

Őz láthatta újra mamáját,

Költöztek ide, itt van barát!

Velük maradt, mint mentor,

Kakas  énekes lett, úgy szólt.

Egér meg lett a sofőrje,

Sajtbankot kapott így tőle!

 2016. ősz 

Itt vagy te, itt vagyok én,
Itt az ország: nézd, milyen szép!
Boldogan élünk, úgy kézen fogva,
Hogy az élet majd minket hív.
És sehol egy könny, az arcokon,
Sebhely begyógyul, még hajnalon.
Az ország fejlődik, folyton nő az imázs,
A szeretet éltet: a happy end vár!

...

Milyen szép! Csak félek, illúzió,
Féllábad van még? Nekünk az is jó!
Ugyan már, ha szenvedsz, kit zavar?
Te vagy a deviáns, na az a baj!
A te hibád ember, ha rohadtál...
Nem tetszik a kormány? Gyerünk kaparjál!

Nyalj hat segget és előbbre jutsz,
Nem térdepelsz, ribanc? Hát fogd be, és kuss!
Mindent elveszünk: a lelkedet,
Ha megfizeted, online nézheted!
A rangod, neveddel majd elmossuk,
Magunk közt szívedet szétosszuk.
Te csak robotolj: kit kit érdekel?
(A rendőrt is szeretjük... ne vértezz fel!)
Tizenhárom óra az túl kevés,
Család ne zaklasd, mert pokolba mész!
És csendben várunk, míg felfordulsz,
Nemzeti Temetőbe befordulsz!
Itt vagy te, itt vagyok én,
Itt az ország: már csupa vér!
Megölték az embert: és láthatod,
Fegyverrel szépítik a látszatot!

És mégis az ordítom, hogy ne félj!
Az maradj, ki vagy voltál: az pont elég!
A sok féreg közt, tudod kell, ki igaz,
Kinek a vállán van még vigasz!
Ki maga is küzd folyton magával,
De szívvel segít, csengő szavával.
Kinek parfümjét még most őrzöm.
Elfeledve, hogy e világ egy börtön!

2016. 09. 02.

Rájöttem valamire: amire tulajdonképpen már korábban is rájöttem. Hogy feleslegesen írok! Már  abból a szempontból, hogy úgy se marad fent 100 évig, és úgy se olvassa senki eme sorokat. Nem! Nem sértődtem meg...csak mint tényt közlöm: soha többé nem írok! A mai nappal vége. Leteszem a tollat, mint az alkoholista az üveget. Ez a 2-4 sor tőlem az utolsó. Történjék bármi is. Bármi...Úristen, megéheztem....


( FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!!)  :D :D