Túlélésre éhezve

Csakegyanya•  2021. szeptember 16. 23:40  •  olvasva: 35

Miután megismertem Norbit, rájöttem, hogy nekem ez így nem jó. Túl nagy volt rajtam a nyomás, és tudtam, nem akarok így élni. Egy nap, mikor senkisem volt otthon, az iskola helyett, összepakoltam a cuccaim és besétáltam a 8.kerületi Alföldi utcai gyermekotthonba. Elmondtam nekik, miért nem szeretnék anyukámmal élni, és ők azt mondták, hogy ne aggódjak, meg lesz oldva a minden. Mikor felhívták anyut, ő bejött és azt mondta pakoljak, mert nem engedi hogy jobb életem legyen mint ami neki volt. De a nevelők nem engedték, hogy elvigyen. Pár héttel később megjött a határozat, hogy soha többé nem kell vissza mennem hozzá. Igyekeztem normális életet kezdeni. Tanultam, dolgoztam, és igyekeztem mindent a saját érdekeimnek megfelelően tenni. Nehéz volt... És akkor még nem tudtam milyen nehéz 6 hónap vár rám az intézményben. A korábban visszahúzódó énem egy igazán karakán és szókimondó személyiséggé alakult át. Talán néha már számomra is ijesztő változás következett be. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

TothGigi2021. szeptember 18. 13:25

Ez az!!! :)

Mikijozsa2021. szeptember 17. 07:26

csöbörből vödörbe, szóval az intézményi élet is lehet rideg?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom