Piskóta blogja

BRiaa•  2012. november 8. 15:42

Kihűlt barátság

Fényképünk nézem,
Ketten vagyunk rajta.
De az én szívem,
Nem egy erős fajta.

Játszottál te vele,
De meg nem érdemeltem,
Pórul jártam megint,
Mert szívemből szerettem.

Barátság volt számomra,
Neked nem jelentett semmit,
Lecseréltél másra,
Én nem vagyok már senkid.

Örültem én mindig,
A csajos estéknek,
De az már elmúlt,
Megmaradt emléknek.

Nem találom helyem,
Rég elvesztem már,
Csak könnyeim folynak,
Hisz magányom fáj.

Elképzellek titeket,
Hisz most is együtt vagytok,
Én meg egyedül vagyok,
Csak az óra kattog.

Amég nálatok kacagás,
Nálam csak a könnyek,
Szívem újból meghasadt,
Hisz újból tovább löktek.

Nincs már nekem senkim,
Csak kezemben egy fénykép,
Ami neked gombnyomás volt,
Nekem örök emlék.



BRiaa•  2012. november 8. 15:40

Elválva

Amikor minden véget ér,
Füledben dúdol majd a szél.
Eszedbe jut sok szép emlék,
Amiket vele töltöttél.

Elment egy pillantás alatt,
Pedig minden szépen haladt.
Nyoma marad,el nem engeded,
Mert tudod jól,hogy szereted.

Könnyek között ég egy szerelem,
Menekülnél,de nincsen kegyelem.
Már egy emlék mi ihletet adhat,
Szívedből bánatot facsarhat.

Nem tudod mit és hogyan tovább,
Nem éled túl inkább te álsz odább.
Reménykedsz talán számítassz neki,
De lelkedet a nagy kín veri.

Rá kell,hogy döbbenj nem is szeretett,
De te vagy ki őt sohasem feleded.
Álmatlan éjszakákon vergődsz át,
A szíved tépnéd ki,mert nagyon fáj.

Emészted magad,más számít neki,
Olyan aki tán nem is szereti.
Téged eldob magától,te aki becsülted,
És fekszel a földön,hogy ezt nem érted.

Elváltak az utak,de hova vezetnek?
S kik rajtuk járnak hova mehetnek?
Imádkozol majd a végtelen fellegnek,
Hogy az utak egybe futók legyenek.

Sok a kérdés,de választ nem adnak,
Vannak kik távoznak,vannak kik maradnak.
De olyan megy el kiért dobban szíved,
Miért kellett most pont őt elveszítned?

BRiaa•  2012. november 8. 15:35

Érzelem csapda

Még emlékszem,ahogyan ragaszkodtam hozzád,
Csak elraboltam tőled az életed hosszát.
Egy levegő vételnyire sem hagytam neked teret,
És most kezdem érteni,hogy miért lett eleged.

Sajntos annó te voltál a csapdámba zárva,
És most én is így lettem pórul járva.
Van aki szeret,de én nem érzek viszont,
De betelt a pohár,a szám mindent kimond.

Rájöttem az ember ezt nem bírja ideggel,
Már tudom miért nézel rám rideg tekintettel.
Egyszer ilyen voltam énis,de a sors utolért,
Bocsáss meg kérlek a miattam rossz napokért.

Tudom milyen voltam,de azt nem milyen leszek,
De még egyszer én ilyen hibába nem esek.
Már tudom,hogy kell felfogni az ilyen ügyeket,
Sajnálom a múltat és ez bocsánat kérő üzenet.

BRiaa•  2012. november 4. 20:09

Hasonlatok

Az életem talán egy tónál kezdődött,
A bele dobott kavicsok jelentik a hibákat.
Talán egy élet mi a tóba költözött,
És véget ér majd amint az kiszárad.

Az emberi szív olyan,mint egy óra,
Akkor ketyeg,ha tesznek bele elemet.
Örülnék,ha a tiéd csak értem dobogna,
Kérnélek,maradj velem mi lenne a felelet?

Minden könny egy cseppnyi érzelem,
Ó,mennyi csordult le vajon ajkamon?
Mégis hány könnyből áll egy szerelem?
Megszámolni én már nem tudom.

BRiaa•  2012. november 4. 11:03

Október végén

Csak ketten voltunk
és néztük a naplementét,
Meg alig szólaltunk,
halgattuk a pillanat csendjét.

Azok a pillanatok
mind értünk szóltak,
Összebújva ketten
és a nap sugarai óvtak.

Tökéletes volt minden
akár mint egy álom,
Látom még előttem
mikor szemem lezárom.

Hazafelé tartva a fák
csak feketén látszódtak,
De a nap sugarai még
szemembe játszottak.

Már csak kevés narancssárgát
láttam az ég alján,
Ez a nap új fejezet volt
az életemnek lapján.

Sétálva az utcán
világít ezer lámpa fénye,
S mikor álomra hajtom fejem,
mondom:Igen,ez megérte.