Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Reményik Sándor: Istenarc
lukacsleopold 2019. szeptember 15. 19:19
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.
MKKlara2019. szeptember 22. 15:00
Nagyon szép vers! :)
bakonyiili2019. szeptember 19. 14:48
Nagyon szeretem a verseit! Köszönöm!
Törölt tag2019. szeptember 16. 11:39
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2019. szeptember 16. 11:36
Törölt hozzászólás.
csillogo2019. szeptember 15. 21:37
Meg is zenésítették a Gável testvérek !
Csodálatos Reményik vers!