Pilinszky János: Gyász

lukacsleopold•  2017. március 16. 21:09

Fogad között fakó panasz,
magányosság vacog,
lakatlan partokat kutatsz,
üres minden tagod,
lezárt vagy, mint a kárhozat,
a homlokod mögött
csak pőre sikoltás maradt
vigasznak, semmi több!

Nem óv a hűtlen értelem,
nem fogja szűk szegély,
csillagcsoportokat terel
a partalan szeszély
elámuló szivedre: állsz
tünődve és hagyod,
belepjenek, mint sűrű gyász,
a foszló csillagok.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

jusziko2017. március 19. 17:27

@lukacsleopold: A vershez ennél többet nem tudok, s nem is kell hozzátenni. Szimplán csak ezért hümmögtem ide. Egyébként egyetértek Levi minden szavaddal. Nem a legjobb, de helye van itt.

Törölt tag2017. március 18. 12:49

Törölt hozzászólás.

lukacsleopold2017. március 18. 09:59

@Mia36: ... most csak megköszönöm, hogy vagy nekem... :)

lukacsleopold2017. március 18. 09:57

@jusziko: Mi ez a hümmögés? Ez egy kifejezetten jó vers. Nem Pilinszky legjobbja, de azért van itt egy-két parádé:

Fogad között fakó panasz,
magányosság vacog,

lezárt vagy, mint a kárhozat,

a homlokod mögött
csak pőre sikoltás maradt

csillagcsoportokat terel
a partalan szeszély

Basszus, megpróbáltam kiemelni a legpazarabb költői képeket, s gyakorlatilag kimásoltam az egész verset...

Mia362017. március 17. 14:26

...most csak megköszönöm, hogy elhoztad...

jusziko2017. március 16. 22:24

Hm.