Azes
SzemélyesLelkem útjain
Lelkem útjain
(Ujvári Lajos)
Mint szárnyaszegett vadmadár
Kit elsodort a zúgó ár
A fényes tolla tépve már
Az Isten tudja merre jár
Mert sorsa kissé vadregény
De lesz még útja végén fény
Ha él benne a hit, remény
Te árva lelkem bízz, ne félj
Kértem áldást, megéltem én
Az utam szép, de még kemény
A szívem nézem, szép szerén
Az Égi Én elnéz felém
Uram fényén ott erő ér
Fénykeresztben rózsatő él
Szivárványnak színe Ő még
Arany szirmok között kő ég
Rózsakereszt arany ágán
Tükröződik egy szivárvány
Nevem hogyha benne látnám
Égi utamat bejárnám
2010. január
Elérhetetlen
Elérhetetlen
(Ujvári Lajos)
Miért lóg a legérettebb körte
Legfelül, nincsen már ág fölötte,
Legszebb, kezembe mégsem vehetem,
Mézédes ízét nem ízlelhetem.
Messzire látszik csúcson az árva,
Nem ér fel út oda, el van zárva.
Erővel onnan le nem vehetem
Szép testét könnyen összetörhetem.
Ég magasában gyümölcs nem élhet,
Sok fényt felélve súlya nehéz lesz,
Megérve zuhanna, zúzott teste
Éjszaka sündisznó tora lenne.
Más fájára én fel nem mehetek.
Gyümölcsére szemet se vethetek.
Sors keze beteljesedik rajta,
Életét - halálát Isten adja.
Az égbe nyúló ágat a gazda
Gondosan ősszel jól legallyazza.
Ne legyen aztán többé gond arra,
Virág sose nyíljon ott fenn rajta.
Nem érinthetem már meg a szépet,
Tovább lépve mindez csak enyészet.
Szívem rejtekébe ha benézek
Mosolygó körtevirágok néznek.
2009. december 18.
Lényem csak ének
Lényem csak ének
(Ujvári lajos)
Ott vagyok veled
Sokszor éreztelek,
Fogom a kezed
El nem eresztelek.
Vigyázom lépted
Tudom, ezt te érzed.
Benned a vágyad
Testet öltött nálam.
Álmodban jártam
Megmoccant az ágyam.
Fény néz a fénybe
Csillagtűz szívébe.
Lobban a szárnyam
Jaj, hová is szálltam?
Égek, csak égek
Testben alig élek.
Lényem csak ének
Lényed szép szívének.
2009. december 12.
Mesterem
Mesterem
Most, hogy testemen
Senki keze nincsen,
Mesterem lett az Isten.
Erős váram Ő most nekem!
Csalódtam
Csalódtam
(Ujvári Lajos)
Csalódtam megint
Éreztem én sokszor
Sokféle módon
Az igazság meging.
Erények síkján
Az útfélen álltam,
Tisztán és bátran
Igazak útján.
Barátom veszte,
Aki a sárban benn
Tisztességét lenn
hiába kereste.
Rögös úton járt
Már az öreg este.
Sötét a teste
Igazsága lejárt.
Szívembe bánat
Sava mar vermeket.
Hazug éneket
Követ utálat.
Botlás, de milyen?
Keserű kenyerem
Ha félrenyelem,
Fuldoklás az ilyen!
Feloldoz szívem
Most, csalódás-tövis
Koszorút tör, hisz
Átszúrta szép szívem.