Azes

Megtisztító apokalipszis

vagy más

(Ujvári Lajos)

Ti baljós, nyomasztó éjsötét felhők,

Alágomolyogva leereszkedők,

Vészterhes időkőn ülő rút átok,

 Pályátok erre most miért rónátok?

Sok volt a bűnünk, mit rég elkövettünk,

Vagy csupán a hanyagság lett a vesztünk?

Vagy már itt a végítélet, a végső

A nagy elszámolás, ami most még jő?

 Teiresziasz igazsága kísért,

Meglakolunk majd őszinteségünkért?

 Vagy csak kancsal torz jövőt festő képek,

 Armageddon szívek rettegésének?

  Nem tudhatom hogy mit hoz majd a jövő,

Nekem szívem szelídsége a növő.

Igazságát mind magának kutatja,

Lótusz virágát a Napnak nyitja.

SajnosNem-értem

(Ujvári Lajos)

Poklot írni tudsz, figyellek,
mást is adj a népemnek!
Kedveset, vigasztalót, jót,
igazat, helyénvalót,
nem csak holmi rút kacatot,
hanem valami nagyot!
Szépet és ünnepélyeset,
mi nyit fájó szíveket!
A csillagokkal mérd magad,
ezt üzeni Szép Urad!

2009. november 3.