Sötét hercegemnek

Avalon•  2016. február 18. 18:20

Sötét Hercegemhez- Ha újra szól a dallam

 

Miért tettél szívembe nyár helyett telet?
Miért ámítottál, hogy más is lehet?
Bús szívemben, agónikus akkordok,
Tedd meg, hogy megsúgod mit tegyek most!

Tudom, nem kell mondanod,
Te is tudtad szívem vissza hoz,
Ha szól újra a dallam,
Hozzád fordulok, hogy jobban halljam.

Mellettem álltál bármi volt,
S én elnyomtam magamban a szólamot,
Bús suttogásod messze szállt,
De nem hallgattam a szél szavát...

Még, ha baljós árnyakat is sodor erre,
Inkább hullok előtted térdre,
Mint elhiggyem, s ámítsam magam, s magad,
Mi nem volt, nincsen, nem lesz, s nem is marad.

Ha rosszat remélsz, csak jobb lehet,
Inkább képzelek felhőt, mint kék eget,
S boldog leszek, ha süt a nap,
Mert nem reméltem, de mégis jött a virradat...

Kánya, 2016.02.18

2 hozzászólás
Avalon•  2015. március 23. 18:13

Elborít a sötétség

 

Az élet csak sötét lyuk,
Valami elborult,
Sötét utak bolyongása,
Az élet bizonytalansága,
Te mondd meg most Hercegem,
Mit tegyek ez ellen,
Mely csak kínoz s felaprit,
A sötétség elborít.

Budapest, Budafoki út

1 hozzászólás
Avalon•  2014. augusztus 14. 15:31

Mit akarsz Sötét hercegem?

 

Mit akarsz Sötét hercegem?
Megörjítesz teljesen.
Vágyak hálójába kergetsz,

Kiutat nem engedsz.

Megint fogva tartod szívem és elmém,

Mostmár a jobb jövőt sem remélném.

Alávetett vagyok, és Te vagy az Úr,

De egyszer még forditottján pendül majd a húr.

Ha már ezt akarod adj tanácsot,

Te mondd meg mit tegyek most!

Engedj el vagy szabadíts meg!

Szenvedni többet ne engedj!

Nembírok a rám bízott teherrel,

Nem bírok a vággyal, és a lelkiismerettel,

Nem bírok magammal, és nem bírok veled,

De tudom Te ebben örömödet leled.


Magyarország, Kánya: itthon

2 hozzászólás
Avalon•  2014. április 1. 05:43

A világ ringyója vagyok én

 

Látod edes hercegem?Eladom érted a testem. 

Száz férfival hálok ha kell, 

Csak te soha ne hagyj el. 

A világ ringyoja vagyok én, 

Dolgozom a te üdvödér, 

Viszont te is segíts rajtam hercegem, 

Mert e sok terhet nehezen viselem. 

Miattad lettem romlott és parázna, 

Mintha maga az élet alázna, 

De nem más aláz, mint én magam, 

Hogy eladom mindenem ami van.

És miert adom? Talán a semmiert,

Egy már meg nem értett szerelemért, 

De te súgtad fülembe, hogy megéri, 

"Kit szeretsz érte mindent odaadni" 

Na ezért vagyok én a te ribancod, 

Ribancod, s egyben csatlósod, 

Követem minden tanácsod, 

De arcomon már romlott a csók, 

Nem látom már ennek értelmét,

Elviselni száz férfi szerelmét, 

Miközben szivem csak egy nőert dobog, 

Kiért mindent oda adok... 

 

Ausztria, Bécs 18-as villamos

 

 

 

 

4 hozzászólás
Avalon•  2013. szeptember 20. 17:59

Sötét herceg- Kérdések

 

Neon sápadt fényében,
Ücsörgök egy helyben.
Meztelen combom,
A hideg padlón.
Kezembe penge,
Vajon jogom van-e,
Hogy megvágjam magam,
És érezzem kiérdemelt fájdalmam.
Már nem tudom mi az ami kell nekem,
Már nem találom az életem.
Hát mondd meg Sötét hercegem,
Merre keressem!
A Sötét világba,
A menny és pokol kapujába?
Vagy a vihar fellegekben,
Tán a nyári esőben?
Reménytelenül elhullajtott könnyekben,
Vagy tán egy összetört szívben?
Mondd megnekem mit tegyek,
Hogy hozzád hűtlen ne legyek!
De megérdemlem a kínt,
Hidd el, megérdemlem megint.

4 hozzászólás
 
Következő
123