Egy lecsófüggő őszinte vallomása

Egy lecsófüggő őszinte vallomása

/avagy hogyan fulladjunk boldogan a szaftba/

Ha éhes vagyok, nincs nagy dilemma,

A LECSÓ nálam mindig nyerő, nem csak ma. 

Ha egy lakatlan szigetre sodorna a sors,

Csak LECSÓ legyen velem, más nem is lenne fontos. 

Ha megkérded tőlem, mi a jó élet titka,

Nagy titkot nem mondok, a válasz a LECSÓ maga. 

Tökéletes reggel, délben, este

Tunkolnám a szaftját tiszta fehér kenyérrel. 

Uzsonnára is jöhet akár egy egész kondérral,

Vacsoraidőben nyakonöntve tejfölös rántással. 

De nem vagyok válogatós, hisz jó mindenhogy, 

Tejfölösen, rizsesen, bulgurral, tojásosan bárhogy. 

Ha az Úristen úgy döntene egy szép napon,

Hogy csak egyetlen koszton éljek ezen a világon, 

Én boldogan mondanám: "Jöjjön csak a LECSÓ diéta" 

Nem hiányozna sem a rántott hús, sem a pizza.

Lehet hagyományos, reform vagy épp natúr,

A fazékban a LECSÓ a legnagyobb úr.

Ha kanállal eszem, a boldogság átjárja testem,

A szaftos kis falatok mindig boldogítják lelkem.

Megunni? Hát azt meg ugyan hogyan lehetne?

Álmomban én szívesen fulladnék is bele. 

Jöhet hidegen, melegen, langyosan, 

Aki imádja befalja bárhol, bármikor, bárhogyan. 

És akárki akármit mondhat, 

Nem számít jót vagy rosszat, 

Nekem akkor is a LECSÓ a legnagyobb király,

A tányéromon minden más étel felett áll.

***Szigorúan tiszteletben tartva, bár nem megértve a LECSÓT nem szerető emberek álláspontját is.