Lelkem ékes cseppjei (Dávid-versek)

Jó este vagy reggel egyre megy

A nap remegve rég le megy.

Eljött,ideje ezt is megírni

Hogy fogom én ezt kibírni

Bőgés nélkül még nem tudom

Vödör kávé elöttem,az megiszom

Tehát jöjjenek az évek

Jó pár mit most átnézek.

A jó dolgokra nem emlékszem

Mert talán ezeket én nem éltem

Volt nem egy hibám,száz is

De egyről sem tudtam máig

Próbáltam jó lenni,megfelelni

Az ajtót magam mögött mindig betenni

Próbáltam segíteni,hagyni pici jót

S nem sajnálni az igaz kedves szót

Volt hogy bántottak,s megaláztak

Megesett velem rengeteg gyalázat.

Hányszor láttam anyut részegen fetrengve

S hányszpr hívtam a mentőket remegve

Megannyi átok,csak egy bűn miatt

Az sem az enyém,

Nyakamba szakadt

Akart a fene idegent átkozni

Anyám bűne miatt kell elkárhozni.

Azóta történnek sorra a Rosszak

S nincs semmi mi megnyugvást hozhat

Volt hogy láttam aput asszonyt verni

Vagy sírva a küszöbön énekelni

Volt vagy ezerszer hogy öcsémet nyugtattam

Mert magunk körül csak szitokszót kaptam

Aztán felnőttem,de vajon minek

Nem tettem jót ezzel én senkinek

Főleg nem magamnak,de nem ez a lányeg

Fura az is hogy egyáltalán élek

De most itt vagyok,s épp....

Magamba nézek

Nézem mit vehetek készpénznek

Ezernyi hibám lehet megöl

Vagy a fájdalom mi összetör

Még nem tudom mi sül ki ebből

De amit kaptam,nem fizetik zsebből

Kávém lassam kortyolom

Érzem lefolyik torkomon

Minden csepp egy elszállott gondolat

Csak az emléke mi számban megmarad

Na most gondolat visszatér

Komoly ez,vagy tényleg ennyit ér

Az mi belőlem kihajtot

Adjatok már egy fakardot

Széjjel kellene magamat most verni

Vérembe fagyva hóban heverni

De se kard,de hó

Mi az mi ezután elmondható

Azt tettem mit kevesen tennének

Adtam egy nagy pofont a nagy büdös fenének

Asszem most pont itt állok

Adhattok virágot,én leszállok

Gondolat menet lassan ennek is vége

Ez volt életem minden reménye

Kicsiny volt,hordtam szívem aladt

De úgy tűnik szívemmel együtt vége szakadt

Hogy most ezt hogy fogom túlélni

Csak a legjobbakat lehetne remélni

De én nem ilyen vagyok

Gondoltam ismét egy lehetetlen nagyot.

Bal vagy jobb innen egy az út.

Elvesztettem.....nem csak a csatát,de ......a Háborút... 

Na most tört össze minden

Minden miben eddig hittem

Minden mire sorsom építettem

Minden mire lelkem tettem.

S most,itt a kétség

Kése a torkom vágja

Éles acél vág a húsomba

Minden miben bíztam odalett

Minden mi fontos volt

Kútba esett.

Nincs most más csak fájdalom

Nem zeng boldog dal ajkamon

Pedig boldognak kéne lennem

Hisz szerelmem mellettem

S bennem végre lehet a gyermeke

S most boldogság helyett kés állít a

Lelkembe.

Ha szólok,talán baj lesz

Ha nem...a kétség öl meg.

Mi jobb az életben a biztos rosszat tudni,

Vagy a kétséggel dacolni

Megöli a lelkem,megöli a bánat

Ennyit küzdöttem,s most így dob engem el

Le lettem cserélve,vagy kevés vagyok,s komoly mit nevetve mondott.

(Érzelmi káosz hatására néhol rím-mentes szösszenet)

(2024)

Hogy mit szeretek benned

Oh ezt sose kérdezd

Mert magam sem tudom

Mindent,az egész lényed.

Szeretem hogy reggel első sóhajod az enyém

Ahogy kinyitod szemed s benne magamat látom én

Szeretem ahogy az ölembe hajtod fejed s várod,

Simogassam,mert ez most az egyetlen álmod

Szeretem ahogy a kávéval felbukkansz az ajtóban

Pléd,de hagyd,az úgy jól van.

Szeretem ahogy csikized a talpam

S szereted

Ahogy halkan sikongva fel-fel nevetek.

Szeretem ahogy fázva magadra húzod a ruhákat

S szeretem,azt is hogy nyakadig húzod a gatyádat.

Szeretem amikor fáradtan haza érsz

S első dolgod a csók és az ölelés

Szeretem mikor hozol nekem valami finomat

Mert tudom,gondoltál rám a nap alatt.

Szeretek mindent amit csak teszel

S hogy nem hiszed néha még ezt el.

Szeretem,hogy azt hiszed hogy ez csak álom

De édes, ez való,

S én vagyok a párod.

Szeretem ahogy mellettem szuszogsz éjjel

S megtöltöd minden napom fénnyel.

Szeretnék veled még vagy 1001 évet

Szeretnélek a következő életben is Téged!

3nap múlva lesz másfél év

Az élet kegyetlen majd ismét szép

Volt megannyi felhőszakadás

Napfényben úszó szeretetáradás

Minden éjjel hozzád bújva lesni a hajnalt

Szetetni ugyanúgy,ha tele vagy haraggal

Megannyi tőrként vág néha a szó

De kimondod,ami el nem titkolható

Éjszakánként még most is hallgatlak

S nem hiszek a bódultan ejtett szavaknak

Szívem olvad,vagy vérkönnyeket izzik

Nem feledem ami elhangzik

Van úgy,hogy lelkemet taposod

Majd egy csókkal az égig hajítod

Általában Mirci,bár néha Vera

Néha simogat,máskor pofon vág néhány szavad.

Attól függ épp rám a sors mit mér

Tavasz vagy hideg fagyos tél

Ha lelkedben vihar dúl,én akkor is ott vagyok

S álmodok veled egy boldog holnapot

Hol kezem a kezedben pihen

S Flóra is csak minket figyel.

Hol nincs semmi szitok és kuss

Csak a szívem kitárva,hogy hozzám haza fuss.

3nap múlva másfél év

S remélem az élet melletted......

Hosszú lesz...és szép.